Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-17 / 64. szám
1979. március 17. KÉPÚJSÁG 3 Jó évet zárt a népi iparművészeti szövetkezet Sárközi szőttes 26 ezer tonna fonalból Cseresznyepiros riport Sziget a rengetegben I. Közel tucatnyi helyen tartott mérlegzáró részközgyűlést a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet, hiszen ma már szinte megoldhatatlan egy közös tanácskozás összehívása. Ezeregyszáznál több dolgozót foglalkoztatnak és mintegy 300 kilométeres körzetben helyezkednek el az egyes üzemegységek. Mindezt a Decsen tartott közgyűlést megelőző beszélgetésen mondta el dr. Kalmár József, a szövetkezet elnöke. Hasonlóan érdekes adatokat tudhattak meg a megjelentek a beszámolóból is, amely megvonta az elmúlt év mérlegét, és amelyből kiderült, hogy a szövetkezet közös vagyona ma már közel 17 millió forint, kevés híján 3 millióval több, mint egy esztendővel ezelőtt volt. E gyarapodásban nagy szerepe van annak, hogy növekedett az egy főre jutó termelési érték is. Jelenleg már közelíti a százezer forintot. A szövetkezet manufakturális jellegét figyelembe véve, ez nagyon tisztes eredménynek számít, hiszen tagjai közül 673-an bedolgozók. A szövetkezet legszámottevőbb egysége a népművészeti szőtteseket előállító részleg. 14 millió forinton felüli értékben állították elő ezt a változatlanul keresett, utánozhatatlanul szép terméküket. Második helyet foglalja el a népművészeti hímzés, több mint 7 millió forintot eredményező árbevétellel. — Változatlanul nagy energiát fordítunk a hagyományos kézi szövés továbbfejlesztésére — mondta beszámolójában dr. Kalmár József —, új részleget hoztunk létre Zengővárkonyban, ahol a szövésnek igen értékes hagyományai vannak. Sikerült növelni Baján és környékén a szövőasszonyok számát. A szövők közül többen más munkát kerestek, mert a nehéz fizikai munkával járó szövést egyre kevesebben vállalják. Igaz viszont az is, hogy aki ezt nemcsak mechanikus munkának, hanem népművészetnek tekinti —, mint ahogy valójában az is —, az soha nem hagyja el a szövőszéket, hiszen nap, mint nap semmivel sem pótolható sikerélményei gazdagodik a kezei alól kikerülő gyönyörű szőttesek révén. Hagyományos munkája a szövetkezet asszonyainak a hímzés, ügy tűnik, ennek a divatja a gyors felfutás után hirtelen hanyatlásnak indult. A kereskedelem óhaját, miszerint minél olcsóbb és szemre minél tetszetősebb termékeket kívántak, a szövetkezet kénytelen volt a művészeti színvonal rovására is kielégíteni, így nem csoda, ha utolérte — igaz, a vártnál sokkal hamarabb — a minden divatirányzaton beteljesülő végzet. Mégsem kell azonban vészharangot kongatni a hímzés fölött, hiszen van annak piaca, csupán vissza kell állítani az eredeti rangját. A piac kereslete most egy másik terület felé fordult, nevezetesen a hímes tojás, a népművészeti baba és a táncruha iránt mutatkozik hovatovább kielégíthetetlen igény. A külföldön élő magyarok részére szükséges népviseleti és táncruhákat szinte kivétel nélkül sárközi lányok és asszonyok készítik. Másfélszeresére növelték a jó piac következtében a sárközi festett bútorok gyártását is. A lakásokba kerülő egyedi darabokon túl komplett vendéglátóipari egységeket is készítettek, sőt, mi több, külföldi érdeklődés is jelentkezik. A népművészethez nem sok köze van, de nemzetgazdasági hasznát tekintve jelentős a szövetkezetnek az úgynevezett „egyéb ipari” tevékenysége, amelynek keretében különféle hő-, hang- szigetelő és egyéb akusztikai anyagokat készítenek. Ezek teljes mértékben háziipari jellegű, bedolgozó rendszerben végezhető munkák, olyan termékek, amelyek nagyüzemi előállítása nem valósítható meg, ám mégis nélkülözhetetlenek nem egy kiemelt nagyberuházásnál, s ha nem itthon készítjük, importból kell beszerezni. A szövetkezet pénzügyi helyzetét mérlegelve arról adhatott számot a vezetőség, hogy az általában stabil volt. Gondot a partnerek fizetési készségének, vagy lehetőségének hiányosságai okoztak. Gyakran előfordult, hogy az országos hírű vállalatok is fizetésképtelenséget jelentettek, miután a szerződésben vállalt kötelezettségét a szövetkezet teljesítette. Minden eddiginél élesebb harc alakult ki a szövetkezet által előállított termékek számára a világpiacon, és mi tagadás, ebben a harcban arra is volt példa, hogy a sárköziek alulmaradtak. Minőségjavítással, munka- szervezéssel most arra készülnek, hogy ismét versenybe léphessenek az elvesztett pozíciókért. Ennek érdekében bizonyos beruházások elkerülhetetlenek és ezek előkészítéséhez máris hozzákezdtek. Az is tény, hogy valamennyi igényüket nem lesznek képesek ebben az esztendőben kielégíteni, de a jószándékban nincs hiány, amit mutat az is, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket a tagság önzetlen társadalmi munkával, az építkezéseken és a környezet szépítésével megtoldja. A szövetkezet eredményeinek ilyetén alakulásában élen jártak a szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok, amelyek tagjai a köszönő szavak mellé a közgyűlés végén 26 ezer forint összegű jutalmat is kaptak.' (f) Kapós a mezőgazdasági kölcsön Házhoz mentek tájékoztatni Rohamosan nő a forgalom a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet paksi kirendeltségén. Kétségtelen, jó helyen van az iroda, a városközpointban, „útbaesik jövet, menet”, de a nagy forgalom nem egyszerűen ennek tulajdonítható. Sokkal inkább annak, hogy mint Czimmer Józsefné kiren- deltségvezető elmondta: felkerestek a felvásárlókat és a szakcsoportokat a kirendeltség dolgozói és az intéző bizottság tagjai, ismertették a kölcsönnyújtási lehetőségeket. Ez az oka, hogy a mezőgazdasági kölcsön összege félmillió forinttal nagyobb volt 1978-iban, mint az előző évben. A mezőgazdasági kölcsön 37,9 százaléka az egész kölcsönfolyósításnak: ötmillió 421 ezer forintból kétmillió 55 ezer forint. Szőlő- és gyümölcstelepítéshez, valamint a sertés- és a nyúlte- nyésztés háztáji fejlesztéséhez egyaránt kértek kölcsönt a szövetkezet kirendeltségétől. A közelmúltban hét tagértekezletet tartottak Pakson, népes hallgatóság előtt számolt be Czimmerné az eredményekről. Örömmel újságolta, hogy tavaly 192-vel emelkedett a taglétszám és az új tagok 53 százaléka 30 éven aluli. Ahogyan fiatalodik a város, vele párhuzamosan a takarékszövetkezet is. A régóta országos hírű du* naföldvári takarékszövetkezetnek legnagyobb kirendeltsége a paksi és a növekedés csak erősödhet, tekintettel az atomerőmű-építkezés nagyságára, távlataira, idejére. A betételhelyezés kilencmillió 169 ezer forint ösz- szesen a>z elmúlt esztendőben. Sok kifizetést tudott vállalni ;a kirendeltség: az Állaitforgalmi Vállalat megbízásából ötmillió forintot fizetett ki a háztájiból eladott sertésekért és szarvas- marhákért, továbbá szerződése van ilyen tevékenységre a paksi Aranykalász Tszszel (négymilliós tétel volt a kifizetés), meg a dunaföld- vári ÁFÉSZ borászati szakcsoportjával. Utóbbinak a tagjai 306 ezer forintot kaptak Pakson borárként, mivel az itteni pincészetnél értékesítették árujukat. Ezüstkoszorús szocialista brigádot alkotnak a kirendeltség dolgozói. Jellemző a munkakedvükre, hogy legújabban elvállalták a Coop- turist utazásainak szervezését is, a térségben, mint speciális szövetkezeti tevékenységet. (gemenci) Vannak emberek és vannak szakmák. Olyan ember kevés van, aki azonosul a szakmával. A lóháton élő katona lába karika, az órás keze finom, a kovácsé reves. ők tudják: a ló szeretetigényes, az óra csodálatos találmány, a fém 850 Celsius fokon cseresznyepiros. Vannak emberek szakmával, mégsem azonosulnak vele. Elmennek máshová dolgozni, vagy örökké keresik azt, ami nekik szakma lenne. S ha nem találják; az évek suhannak, elfogy az idő, s nyomtalanul eltűnnek. Találkoztam boldog munkásokkal. volt.” S ki mondja mindezt? Müller Konrád lakatos, aki Laszk Balázs szerint ért mindenhez. — Én lennék a legjobb? Azt mondják a többiek? Még nem hallottam. Mindenesetre kellemes — meglepetésében az irodaajtó támasztása közbeni bajszát simogatja. A válasz egyáltalán nem késik: „Inkább úgy igaz ez, hogy mindenki tud valami pluszt, amihez a másik nem ért. így aztán én segítek, nekem segítenek.” Ezen kár vitatkozni, tartom magam Laszk Balázs véleményéhez, amit hosszab bó- logatással a műhelyfőnök ■ is megerősít: „Müller Konrád mindenhez ért, ezen felül van valami plusza, ami nekünk nincs.” Van utódja Süveges Ká- rolynak. DOKUMENTÁCIÓ — FEJBEN Aprócska kis irodahelyiség: a technológia, a raktár, a megbeszélések helye. Ez Scháff Henrik műhelyfőnök birodalma. Egy öreg kiselejtezett íróasztal a papíroknak, egy szék, vitrin a falon a késztermékeknek. Az ablak alatt hosszú satuasztalon a munkára váró szerszámok. A szekrényben fadarabok — csak az idegennek az — nekik fontos mintadarabok. A megrendelők nagy része csak egy léccsíkot hoz: rajta egy horony, bemarás, annak a készítéséhez kell a marószerszám, a szériagyártás egyik legfontosabb kelléke." A faiparosok pontosan le tudnak rajzolni asztalt, széket, bármit, ami fából van. Scháff Henrik felveszi a rendelést — még soha sem mondta: sajnos ezt nem tudjuk megoldani, ehhez nem értünk! Olyan akadt, hogy a génekkel nem lehetett megoldani, akkor sajna — ilyenek a nagy tárcsamarók, gyártásuk balesetveszélyes — nem fogadnak el rá megrendelést. A nagyiparban a technológusok, a mérnökök, a rajzolók papíron mindent kiszámolnak, minden egyes műveletet meghatároznak. Az esztergályos. a marós. a. szerszámkészítő századmilliméter pontosságú dokumentációból dolgozik. Az ésszerű és a gazdaságos gyártás csak így lehetséges. Gyönkön hiába keresünk rajzokat — vannak, de az nem műszaki rajz, csak a megrendelő hevenyészett skicce: ehhez hasonlót kér, a többi a mesterek dolga. De tényleg mi lenne, ha a brigád csak rajzról dolgozna? Kellene egy mérnök, két technikus és egy műszaki rajzoló. Ezzel a módival két hónappal később készülnének el a szerszámok. Egyetlen maróért rajzot készíteni felesleges munka. A dokumentáció ott van a fejben. HOL VAN MAR A TRANSZMISSZIÓ? Az ember és a gép, együttesen szerszám. Olyan mint a juhász és a kutyája. A mester ismeri minden rezdülését a gépnek, tudja mikor kell olajozni, hány milliméteres fogást lehet venni a vídiával, hogy ne nyögjön, harákoljon a gép. Ha ezt nem "érzi — nem mester. A gyönkiek műhelye ilyen ember—gép kapcsolatokat takar. Jártam fényes-kényes műhelyekben fanyalgó munkások között. „Ez nem szerszám, •ezzel nem lehet dolgozni.” Nehéz is volt ott a kenyér, izzadt „ a melós, eredmény sehol. Szóval ezért beszélek én, az ember és a gép kapcsolatáról. Ha ma feltennénk a kérdést száz embernek: tudja-e mi az a transzmisszió? Nem biztos, hogy tudna rá válaszolni. Aki látta Chaplin Modern idők című filmjét, az láthatta a hatalmas műhely- csarnokokat. ahol véges végig megha.itószíjak csattogtak, vezették a géphez az energiát. Egyetlen egy motor hajtotta a több száz masinát. A mi műhelyünkben ilyen gépek vannak. Régen az ócskavasban lenne a helyük? Igen. De mikor lesz pénze egy parányi szövetkezetnek arra, hogy újakat vegyen? — A génekkel egyelőre többet kell foglalkozni, mint a gyártással, öregek, az 1900- as évekből valók — mondja Müller Konrád. Ez így is van. (Folytatjuk) Hazafi József—Steiner István SÜVEGES KAROLY FOGALOM A gép képes arra, hogy alakítsa az embert. Az ember pedig, hogy alakítsa a gépet. Végül azért mégis az ember a főkonstruktőr. Vajon a több százezres szériát gyártó esztergályos alakítja-e a gépet, vagy ő válik alkatrésszé, csavarrá? Ha így van, ha alkatrésszé válik, szabadulni kell, nem a géptől, a sok százezertől. Süveges Károly mechanikus — ilyen szakma nincs ugyan —, de mit mondjunk olyan munkásemberről, aki esztergályos, lakatos, marós és hegesztő? Mechanikus vagy mester? Hány mester van? Lesznek-e még mesterek? Süveges Károlyok? Vannak. Tízzel találkoztam Gyönkön az építőipari szövetkezetnél: Scháff Henrik, Szemző Márton, Pálinkás György, Kuczmann Béla, Laszk Balázs. Horváth László, Müller Konrád, Mészáros József, Zsiga László mesterek, ők —és György Józsefné betanított dolgozó — boldog munkások. A „tízek” mestere — ha áttételesen is — Süveges Károly. Az ötvenes évek végén „fogta magát” és leköltözött a nagyüzem szomszédságából a községbe, jelentkezett a szövetkezetnél: ..Ezt tudom emberek, kell-e?” Elfogadták. Szereztek kiselejtezett esztergákat, marókat és ma az ország egyetlen faipari szerszámokat kis szériában gyártó műhelye szerveződött. „Karcsi bácsi? Közülünk olyan már nem lesz! Szakmunkás, technikus, ipérnök Szállításra váró alkatrészek Laszk Balázs esztergál is ha kell Müller Konrád lakatos Scháff Henrik műhelyfőnök Az országban egyedülálló műhelyben készül a sárközi szőttes
