Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

A KÉPÚJSÁG 1979. március 16. Szűk, sziléi érzés léikül Fedezzük fel a fokhagymát Keveset tudunk a fokhagy' máról, pedig érdemes „felfe­dezni”. A fokhagyma nem­csak fűszerként ételeink íze­sítésére, hanem a gyógyá­szatban, mint népi gyógyszer is használatos. A fokhagyma Közép'Ázsiá- ból származó, évelő növény. Már a legrégibb iratokban, is szerepel. Ebers papirusza szerint időszámításunk előtt 1870-ben fokhagymát, hagy­mát és retket osztogattak az egyiptomi piramisépítőknek a ragályos betegségek meg­előzésére. A fokhagymának egyes ókori népek különös varázserőt is tulajdonítottak, s gerezdjeit amulettként vi­selték a nyakukban. A fokhagymának ma is elő­kelő helye van a gyógyá­szatban. Korotkov szovjet tudós laboratóriumi kísérle­tekkel bebizonyította, hogy a fokhagyma nedve nyúlerek- be oltva csökkenti a vér­nyomást. Influenzában szen­vedő betegeknek adagolva is észrevette a fokhagyma elő­nyös, gyógyító tulajdonsága­it. Kísérletek során bebizo­nyosodott, hogy a fokhagy­ma: serkenti a mirigyek mű­ködését, gyomormérgezés esetén az emésztőcsatornák­ban leköti a toxinokat, gyó­gyítja az érelmeszesedést, gilisztaűző, csökkenti a ma­gas vérnyomást, szabályozza az epeműködést, segíti az emésztést; a benne lévő ve­gyi anyagok a perifériális vérereket tágítják, a szívmű­ködést lassítják, csökkenti a szédülést, fejfájást, megsem­misíti a ragályos betegségek kórokozóit is. A fokhagyma-fogyasztás növeli a szervezet ellenálló­képességét egyes fertőző be­tegségekkel szemben és na­gyon jó gyógyszernek bizo­nyul felfúvódás, bélrenyhe­ség ellen is. A fokhagyma vértisztító hatású, ezért bőr­betegségek gyógyítására is használják. Külsőleg gennyes sebeket gyógyítanak vele. Erős szaga> miatt egyes be­tegek nem tudják elviselni, ezért ma már gyógyszer for­májában is kapható egyes országokban. Jellegzetes sza­gát egv kéntartalmú anyag, az allilszulfid adja. Fontos hatóanyagai közül néhány: illóolaj, A-, B, és B9 Ovi- tamin, kolin és jód. A korszerű főzési előírá­sok szerint a fokhagymát egész gerezdben kell az étel­be tenini vagy közvetlenül tálalás előtt kell lekaparva ízesítőnek felhasználni. Ilyen módon sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana. A legintenzívebb hatása akkor érvényesül, ha nyersen fogyasztjuk, például pirítós kenyérre. A fokhagy­mát — minden kedvező hatá­sa ellenére — nem tanácsos túlzott mértékben fogyaszta­ni, mert felfúvódást, fájdal­makat és szívpanaszokat okozhat. Lassítja a szív mű­ködését. Hetenként két alka­lommal egy-egy gerezdnél ne fogyasszunk többet. Ha valaki nem tudja fogyasztani a fokhagymát átható szaga miatt, az vágja négy vagy hat­felé, tegye megvizezett os­tyába és úgy vegye be mint az orvosságéit. így nem érzi erős szagát, de gyógyító ha­tását a szervezetben mégis kifejti. A fokhagyma rend­szeres fogyasztását különösen idősebb embereknek ajánl­juk... mert jól kiegészíti az orvos által előírt gyógyszerek kedvező hatását. FÁSI KATALIN Istvánom kegyetlen sorsára az egyik testnevelési órán fi­gyeltem fel. A kis hátán, a karján, lábán ujjnyi lilás csí­kok dagadtak. Hogy mitől van, arról nehezen vallott. Szégyellte. Azonnal jelentettem az is­kola és a kerületi tanács gyermekvédelmi felelősének, magam pedig aznap megláto­gattam a családot. Rendet­lenség fogadott: vetetlen ágy, húzatlan, piszkos ágynemű, az asztalon borosüveg. Az apa műszakban volt, az édes­anya, karján a kisebb fiúval iddogált. Sehol egy játék, egy könyv, egy kézimunka, egy kép. Kérdésemre, hogy hol vannak István játékai, durván, boros hangon szólt: „Ennek? Minek ennek játék?” Sivárság, szeretetlenség áradt szét a szobában. Megkísérel­tem megkérdezni, miért ver­ték úgy össze a gyermeket? „Mert elvesztette a pénzt, amikor elküldtem a boltba” — (6 éves!) felelte az anya. Kértem, máskor ne bántsák, de sajnos — mirtf azt a szomszédoktól később meg­tudtam — tovább is verték, hangulatuk szerint okkal, ok nélkül a gyermeket, s hogy én észre ne vegyem, a talpá­ra húztak a nádpálcával. Sürgős beavatkozásra volt szükség. A tanács segítségé­vel — javaslatomra — inté­zetbe került István, ahol jól tanult, szépen fejlődött. A kisebb gyermeket is elhelyez­ték, mert az anyáról kiderült, hogy idegbeteg, orvosi keze­lésre kötelezték. Miért játszunk ? A valóságos tárgyak kicsi­nyített másai — képünkön a tűzhely és az edények — segítik a gyermeket szere­pének átélésében. A játék szót hallva mind­járt a gyerekek jutnak eszünkbe, pedig nemcsak ők játszanak: mi, felnőttek is szeretünk játszani. S a játék az állatvilágban is megfi­gyelhető. De vajon miért ját­szunk? Régen úgy vélték, a játék­ban a felesleges energia ve­zetődik le. Sokáig általáno­san elfogadott elképzelés volt az is, hogy a gyermek a já­tékkal készül fel azokra a feladatokra, amelyeket felnőtt korában el kell majd látnia. Egy másik magyarázat sze­rint káros késztetésekkel születő gyermek a játékkal tisztulna meg. Ezek az elkép­zelések azonban — bár bizo­nyos esetekben igaznak tet­szenek —, nem adnak ma­gyarázatot minden játékra. Mégis, akkor milyen ismer­tetőjegyek alapján különít­hető el más tevékenységek­től? Az egyik vélemény sze­rint a játék „öncélú” ellen­tétben a munkával és egyéb viselkedési módokkal, ame­lyeknek mindig meghatáro­zott céljuk van. De vajon ön­célúnak nevezhető-e minden játék? Egy másik magyará­zat szerint a játék „örömért” végzett tevékenység, míg a munkát végezve hasznos eredményre törekszünk, füg­getlenül attól, hogy maga a művelet kellemes-e vagy sem. De sok olyan munkát isme­rünk, amelynek egyetlen cél­ja az öröm, mégsem minősít­hetjük játéknak... Sorolhat­nánk a többi, gyakran han­goztatott kritériumokat is, de mindegyik sántít egy kicsit, egyik sem ad teljes feleletet. OLÁH TAMÁS Katim sorsáról nem árul­kodtak a lila csíkok, az üté­sek nyomai. Az ő sorsára a jóindulatú szomszédok hív­ták fel a figyelmemet. A kis­leány és egy évvel idősebb nővére, hazaérve az iskolából, sokszor órákig ácsorgott a folyosón, ha az elvált asszony édesanya éppen férfi látoga­tót fogadott. Hozzá is el­mentem, megkíséreltem meg­győzni arról, hogy a két kis­lány erkölcsi nevelése szem­pontjából nem helyes, amit tesz és ha nem változtat az életmódján, akkor ifjúság el­leni bűntett címén eljárást indít ellene a tanács. Több­ször meglátogattam, de fel­kereste őt az iskola és a ta­nács gyermekvédelmi felelő­se is. Az anya érezte, hogy helytelen életmódjára felfi­gyelt a társadalom, felébredt benne az anyai érzés és szép lassan megváltozott, csak­hogy gyermekeit el ne ve­szítse. Nem mindig volt ilyen eredményes a közbelépésünk. Sajnos, sok esetben álltam ott a bíróságon koronatanúként, mint a gyermek tanítónője, amikor a szép szó, a sűrű lá­togatások, a nevelő munka, a nőtanács aktíváinak patro­náló segítsége nem használt: bírósági ügy kerekedett az if­júság elleni bűntettből. így Editkéméknél, akinek az édesapja nap nap után része­gen tért haza éjjelente és kí­nozta 6 és 8 éves kisleányát, ha nem voltak hajlandók vé­gignézni, amint házaséletet él az anyjukkal. Ebben az esetben az anya kérte a segít­ségünket. Mi nem is tudtunk arról, hogy mi zajlik otthon éjjelente. Sajnos a szomszé­dok — akik hallották a sikí- tozást — nem jelentették. Az apát kényszerelvonó kúrára és börtönbüntetésre ítélték. Nem sorolom tovább, hogy tanítónői munkásságom alatt hányszor tapasztaltam a szü­lőkben a szülői érzés hiányát. Láttam eltetvesedett, elhanya­golt gyermekeket, olyanokat, akik csupán hanyagságból — mert tellett volna rá, jól ke­restek a szülők — nem hoz­tak soha tízórait, akik után soha sem érdeklődött sem az édesanyjuk, sem az édesap­juk. Kicsit fölöslegesek vol­tak ezek a családban, talán nem kívánták őket. Szomorú gyermekek ezek, szeretetre vágyóak, ha csak egy mód van rá, ki kell emelnünk őket a szeretetlenség, a ke­gyetlenség légköréből. De hogyan? Nem mindig szerez róla a tanítónő tudo­mást, hogy verik, kínozzák, éheztetik, kizárják az ottho­nából a gyermeket. Mind­annyiunk gyermekei ők! Fel kell figyelnünk sorsukra ak­kor is, ha csak szomszédok, csak rokonok vagyunk! Ha nem sikerül szép szóval; ne­velő munkával felébreszteni a szülőkben a szülői érzést és jobb bánásmódra bírni őket, akkor jelezzük az észlelésün­ket az óvónőnek, a tanítónő­nek. az iskola igazgatójának, a nőtanácsnak, vagy egyene­sen a tanács gyermekvédel­mi felügyelőjének. Kérésére a bejelentő névtelenségét is biztosítják és haladéktalanul megkezdik a nevelő munkát, szükség esetén radikálisabb módon lépnek közbe. Fenn a hegyen, erdő közepén, patak partján fekszik Felzer- géd, ez a kis... pontosabban: icipici község. Valamikor tizen­hét ház állt benne. Most is épp annyi van, csakhogy __ A házak nagyobb fele, azaz kilenc már gazdát cserélt, mi­vel a helybéliek egymás után leköltöztek a komfortosabb Al- zergéd nagyközségbe. Az ő házaikat megvásárolták a városiak, mert ugye, aki egy kicsit is ad magára, annak kell, hogy legyen parasztháza is. No, és ez a státuszszimbólum igazán nem került sokba. 30—40 ezerért már valódi, békebeli, zsúpfedeles vályogkég' lit lehetett itt kapni. A fogalmazás pontos: lehetett. Két év óta ugyanis nem volt eladó ház — az idén tavaszig, amikor idősb Csikorgó Péter is hallgatott gyerekei hívó sza­vára, és elhatározta, hogy leköltözik Alzergédre. Csak előbb eladja a házát, legalább nem megy üres kézzel, visz vagy százezret. Bizonyos volt benne ugyanis, hogy ha azokért a vályog­viskókért a pestiek megadták a negyvenet, az ő újonnan cse- repezett, kívül-belül rendbe hozott házáért legkevesebb száz­ezret fog kapni. Kitette hát a táblát: Ez a ház eladó, és várta a vevőket, akik jöttek is. Az első számú érdeklődőtől százhúszezret kért, hogy legyen miből engedni, ha alkudnának. Ámde azok nem alkudtak. Fanyalogva körbejárták a házat, a szobába csak éppen be­kukkantottak, és köszönték szépen, „majd még gondolkodunk rajta”. Péter bácsi értett a szóból, és a következő két vevőjelölttől már csak százezret kért, de azok sem alkudtak, azaz még csak nem is alkudtak. — Na jó, beérem nyolcvanezerrel — engedte lejjebb az árat idősb Csikorgó, majd: — Legyen hatvan, de egy fillérrel sem kevesebb. A tizedik érdeklődőtől már csak ötvenezret kért, de az sem alkudott. Erre aztán nagyon megdühödött az öreg: rongy ötvenet nem adnak az ő házáért, amikor három éve legalább negyvenet költött rá? Hát akkor inkább leszedi a cserepet a tetőről, fölszedi a parkettát, a búbos kemencéről lebontja a csempét, a plafonról a mestergerendákat takaró álmennyezetet, meg ezt, meg azt, azokért is kap harminc ezrest, a többit meg ott egye meg a fene. Másnap nekilátott a rombolásnak, hét végére meg is kopasz- tóttá a házát. Úgy tervezte, hogy hétfőn kezdi hordani a hol­mit lefelé, Alzergédre. Vasárnap szépen összepakolt, s búcsúzóul kiült a kapu elé. Egyszer csak megállt előtte egy pesti autó. — Ez az az eladó ház? — kérdezte a pesti ember. — Már nem — bökte oda a pipája mellől az öreg. — Már elkelt? — Még nem, de ne törődjék vele az úr, nem eladó. — Hm! — mondta a pesti, és bement az udvarra, körüljárta a házat, bekukucskált az ablakain, majd visszatérve össze­súgott a feleségével, aztán a gazdához fordult: — Ha mégis, és vevő lennék rá. — Hát jó — mosolygott a bajusza alatt az öreg, mert értette ő a tréfát :— Százötven ezresért a magáé. — Nem lesz az egy kicsit sok? — Legyen száznegyvennyolc — hunyorított Péter. — Száznegyvenötöt adok. Készpénzben! — szólt a pesti em­ber, és parolára nyújtotta a kezét. Idősb Csikorgó belecsapott. A vevő pedig boldogan megcsókolta a feleségét, és üdvözül- ten lihegte: — Földpadló, mestergerenda, sárral tapasztott kemence ... Originális! — és súgva: — Igazán bagóért kaptuk meg. SÓLYOM LÁSZLÓ A gyermekek optikai eszközök — nagyítóüvegek, távcsö­ves szemüvegek, stb. — segítségét is igénybe vehetik a csökkent látásúak iskolájában. A modern élet mind na­gyobb követelményeket állít az emberi szem elé, töreked­ni kell tehát a tökéletes látás- élességre, a kifogástalan két- szemes együttlátásra. Erről a gondoskodást kisgyermek- korban kell elkezdeni. Hat­éves kor alatt már felismer­hetők a későbbi hibák jelei. A kétszemes együttlátás hiá­nya, illetve az egyik szem látásélességének jelentős csökkenése felnőtt korban gyakori. Okát főként a gyer­mekkori kancsalságban kell keresni. S mert a kétszemes együttlátás pontos szábályo- zására csak óvodás korban van lehetőség, szükséges a 3—4 éves gyermekek kötele­ző szűrővizsgálatának beve­zetése. A rövidlátás sokszor csak hatéves korban kezdő­dik, majd később válik na­gyobb fokúvá. Ezért lényeges a kisiskolások állandó sze­mészeti kontrollja. A rövidlátás, a tompalátás és .kancsalság mellett súlyo­sabb — részint veleszületett, részint szerzett — látáskáro­sodások is előfordulnak, ami kisgyermek korban a tanu­lást hátráltatja, nehezíti vagy lehetetlenné, is teszi. A szak­emberek véleménye megegye­zik abban, hogy a csökkent látású gyerekeket ki kell vá­logatni az egyes osztályokból és külön foglalkozásokat kell szervezni számukra. Csehszlo­vákiában még ennél is to­vább léptek, amikor tíz év­vel ezelőtt Prágában meg­szerveztek és megnyitottak — Európában elsőként — egy kilenc évfolyamos iskolát, csökkent látású gyerekek szá­mára. Az intézmény a súlyos látászavarban szenvedő gyer­mekek részére olyan körül­ményeket és oktatási mód­szereket biztosít, amelyek elő­segítik az adott lehetőségek között a megmaradt látóké­pesség fokozatos javítását, ugyanakkor a tananyag tö­kéletes elsajátításához is hozzásegítik a kis nebulókat. Főzőcske ínyenceknek TEJSZÍNES GOMBA Hozzávalók 4 személy részére: 15—80 dkg gomba, 2 fej vörös­hagyma, 3 dkg vaj, vagy mar­garin, só. frissen őrölt bors, 1 dl tejszín, 1 dl tejfel, 1 evőka­nál vágott petrezselyem, 8 sze­let sertéskaraj, 1 kávéskanál mustár. 2 evőkanál olaj sütés­hez, fél citrom, 1 gerezd fok­hagyma. A gombát alaposan és gyor­san megmossuk, lecsöpögtetjük és szárát eltávolítjuk. A hagy­mát megtisztítjuk, apróra vág­juk és zsiradékban aranybarná- ra paritjuk. A hagymához tesz- szük a gombát és fedő alatt körülbelül 10 percig pároljuk. Sózzuk, borsozzuk. A tejszíni hozzáöntjük és rövid ideig fel­főzzük. Végül a tejfölt öntjük a gombára. Petrezselyemmel megszórjuk. A karajokat meg­tisztítjuk. A fokhagymát meg­tisztítjuk. és összenyomjuk, majd a mustárhoz keverjük. A karaj mindkét oldalát bekenjük vele. Negyedórát állni hagyjuk. Az olajat felforrósítjuk és a karajokat mnidkét oldalán kö­rülbelül 3 percig ropogósra süt­jük. Végül citromlével leöntjük, sózzuk, borsozzuk. A tejszínes gomba mellé tálaljuk. Elkészítési ideje: 45 perc. Kalóriaértéke adagonként: 750. Ismét divat a horgolt függöny Egyre többször látjuk a külföldi kézimunkalapokban, hogy újra helyet kap kony­hák, verandák ablakain a horgolt csipkefüggöny. A vál­tozatosság most talán csak az, hogy nem fehér vagy ek­rü színben készülnek, hanem a legkülönbözőbb pasztell­színekben és igen jól mutat­nak. Akik szívesen horgol­nak, azok részére mutatunk be egy szép virágos-madaras függönymotívumot, alul szív formájú cakkos szegéllyel. A munka egyszerű recehorgolás- sal készül, s minél vastagabb cérnából, annál szaporább és tartósabb lesz. BK

Next

/
Thumbnails
Contents