Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
A wÉPÜJSÁG A csipkebogyó titkai A vadrózsabokrok élénk piros áltermése, a csipkebogyó (népiesen hecsedli), egyik leghatásosabb gyógynövényünk. A téli-tavaszi hónapokban különösen értékes C- vitamin-forrásunk. Kevéssé ismeretes, hogy a csipkebogyóban tízszer- te több C-vitamin van, mint a magas C-vitamin- tartalmáról ismert citromban! Köztudott, hogy szervezetünk C-vitamin- szükségletét naponta kell fedezni, mert a szervezetben C-vitamin nem raktározódik el. A szervezet betegségekkel szembeni ellenálló erejét C-vitamin fogyasztásával jelentősen fokozhatjuk. A C-vitaminon kívül még más értékes anyagokat is tartalmaz a csipkebogyó: cukrot, pektint, gyümölcssavakat, magnéziumot, vasat, sok meszet, illő- és zsíros olajat, cseranyagot, nyomokban A-, B,-, B2-, K- és P-vitamint. E gyógynövényt már az ókori népek is nagyra értékelték és többféle betegség gyógyítására használták. Varázserőt tulajdonítottak neki négy évszázaddal ezelőtt is, amikor foghúsvérzés ellen ajánlották. A javallat szerint a csipkebogyó porával bedörzsölt foghúsban megszilárdultak a laza fogak. Magas magnéziumtartalma miatt is igen értékes a csipkebogyó. A magnéziumnak fontos szerepe van a szív. és vérkeringési betegségek gyógyítása terén, serkenti a gyomornedvek működését is. A csipkebogyó emellett értágító hatású, csökkenti a vérnyomást, nyugtatja az ideg- rendszert. Jó háziszer vese- és hólyagbajok, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is. A csipkebogyót sokféleképpen fogyaszthatjuk: teának, lekvárnak, szörpnek, bornak, mártásnak, levesnek. A tea elkészítési módja: mossunk meg jó maréknyi csipkebogyóhúst, és egy liter forró vízbe áztassuk be (két deci vízhez egy kanálnyi csipkebogyót kell adni). Hat-nyolc órai áztatás után a meglágyult bogyókat sűrű teaszűrőn nyomkodjuk ki, szűrjük át a levét is, édesítsük mézzel és fogyaszthatjuk. Ha melegen akarjuk inni, akkor a lét forrósítsuk fel a kívánt hőfokra, de forralni nem szabad, mert elveszti C-vitamin tartalmának nagy részét. Az áttört csipkebogyó sűrűjét belekeverhetjük mézes tejbe vagy mézes joghurtba is. A levét pedig teának használjuk fel. Főzőcskézzünk Balder István, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat 3. sz. önkiszolgáló éttermének konyhafőnök-helyettese ajánlja a következő kukoricás ételkülönlegességet; kukoricás omlett Hozzávalók: 10—12 dkg császárszalonna, 1 kávéskanálnyi hagymakrém, csipetnyi só, fél doboz csemege- kukorica, bors, 1 dl tejföl, evőkanálnyi liszt, 8 db tojás. Elkészítése: a császárszalonnát apró kockákra vágjuk, serpenyőben kiolvasztjuk, majd hozzáadjuk a hagymakrémet, a levétől leszűrt kukoricát, sót és borsot. Az egészet megpároljuk. A tojásokat tejföllel, sóval, liszttel simára és habosra keverjük, majd palacsintaszerűen meg- 1 sütjük. A tölteléket erre halmozva becsavarjuk. Forrón tálaljuk és kevés ketcupöt adhatunk hozzá. * A zombai 10. sz. kisvendéglő vezetőnőjének, Török Ferencnének ajánlata: PÁCOLT VIRSLI Hozzávalók 10 adaghoz: 1 kg 20 dkg virsli, egy kiló karikára vágott vöröshagyma, 2 gramm egész bors, ugyanennyi babérlevél, mustármag, másfél deci ecet, fél dkg só. Elkészítése: a felsorolt hozzávalókat 5 literes üvegbe rakjuk, felengedjük vízzel és két-három napig érleljük. Anyu, ne kísérj el! A déli órákban egy-egy iskola kapuja előtt sok a várakozó felnőtt. Mamák, de inkább nagymamák jönnek azért, hogy hazakísérjék kisiskolásaikat. De miért kísérik a gyermekeket? Azért, mert féltik őket. És miért féltik? Azért, mert nem tanították meg időben önállóan közlekedni őket. — Kicsik még — mondogatják —, hiszen csak 6—8 évesek! — s nem gondolnak arra, hogy már akkor tanítani kell a gyermeket a közlekedésre, amikor járni kezd. Még csak tipeg mellettünk a járdán, s már elérkezett az első „közlekedési szabály” megtanításának az ideje: naponta vissza-visszatérően, újra és újra szoktassuk arra. hogy a járdáról nem szabad lelépni, leszaladni egyedül az úttestre. Ha ezt sikerül megtanítani, akkor nyugodtan elengedhetjük a kezét és úgy jöhet mellettünk. 2—3 éves gyermekkel figyeljük együtt a közlekedést. Beszéljünk hozzá, amíg kézen fogva készülünk arra, hogy áthaladjunk az úttest túlsó oldalára, így: „Először balra nézünk, mielőtt lelépünk a járdáról, azután jobbra (csináljuk is vele együtt) és. ha szabad az út, akkor mehetünk.” Máskor megint azt magyarázzuk meg, hogy sohase ferdén haladunk át a túlsó oldalra, hanem mindig egyenesen, szembe, mert az a* legrövidebb út, akkor va- gvunk a legkevesebb ideig az úttesten. 3—4 éves gyermekkel már le is rajzoltathatjuk otthon — a séta után — két egyszerű párhuzamos vonal közé azt, hogy hogyan haladunk át a túlsó oldalra. (Pontozza ki az útvonalat.) Azt is jelöltessük meg kis nyíllal, hogy merre nézne először mielőtt lelép a járdáról az úttestre és merre az úttest közepétől. Minden egyes ajánlott gyakorlatnál az a fontos, hogy necsak egyszer beszéljünk róla, hanem szinte naponta, folyamatosan gyakoroljuk. Sok fáradt édesanyát látok, aki munka után bevásárol, azután szalad be az óvodába a gyermekért, s máris rohan vele haza. Tudom, egyszerűbb dolog kézen fogni a gyermeket és húzni magunk mellett, mint egy csomagot, s hagyni, hogy gépiesen engedelmeskedjék a mi akaratunknak. A kicsi rábízza magát a felnőttre, nem figyel semmire és nem tanul meg közlekedni. Pedig milyen jó is lenne a 3—4 éves Palkóval tudatosítani, hogy a fényjelzéses átkelőhelynél azért kellett megállni, mert pirosat jelzett a lámpa, s amíg zöldre vált, még egy kis versikét is megtaníthatnánk: „Állj, ha piros! Várj, ha sárga! Átmehetsz, ha zöld a lámpa!” Ezt is lerajzoltathatjuk otthon. Amíg készül a vacsora, Pali kaphat ilyen feladatot: „Rajzold le a közlekedési lámpát (egyszerű oszlopon három karika) és színezd ki úgy, hogy éppen tilos legyen!” Ha elkészült, akkor megrajzoltathatjuk úgy is, hogy szabad legyen az út. Tanítsuk arra a gyermeket, hogy ha csak lehet, közlekedési lámpánál menjen át az úttesten, ha ilyen nincs a közelben, akkor zebrán haladjon át és csak a végső esetben válassza a jelzés nélküli átkelést, amihez a legnagyobb körültekintés kell. Azt is magyarázzuk meg, hogy a zebrán is kell figyelni, az nem nyújt olyan biztonságot, mint a fényjelzéses átkelőhely. A tudatos közlekedés következetes tanításához az is hozzátartozik, hogy megfigyeltetjük az autók villogó irányjelzőjét és azt, hogy mikor merre kanyarodik a gépkocsi. Körülbelül 4 éves korig folyamatosan tanítgassuk a leírt módon a gyermeket, akkor kíséreljük meg bevonni egy kicsit aktívabban őt a közlekedésbe. Mondjuk azt, hogy most mi leszünk a gyerek és ő lesz a felnőtt. Adjuk át neki a szerepet. Fogja meg a kezünket és ő vezessen. ő mondja meg, hogy mikor nézzünk balra, mikor léphetünk le a járdáról, mikor nézzünk jobbra, mikor kell megállni a lámpánál — mondja el a versikét is — és mikor szabad az út. A zebrán is ő figyeljen és az autókról is állapítsa meg, hogy merre szándékoznak kanyarodni. Ha így tanítgatjuk a gyermeket, akkor már 5—6 éves korban elküldhetjük olyan helyre, ahová veszélytelen út vezet. Iskoláskor előtt menjünk el vele néhányszor az otthon—iskola útvonalon oda, vissza. Figyeltessük meg jól a forgalmasabb, esetleg veszélyt jelentő helyeket és akkor iskolás korra „nagylány”- nak, .,nagyfiúdnak érzi majd magát, akit nem kell kísér- getni. Azt tapasztaltam, hogy a kis elsősök szégyellik, ha hozzák-viszik őket az iskolába. Sokuk könyörög reggelente így: — a szülőktől tudom — „Anyu, ne kísérj el!” Még két tanács a biztonságosabb közlekedéshez: 1. Hátitáskát vegyünk a kicsiknek, mert ha szabad a keze, akkor könnyebben tud koncentrálni a forgalomra, a jelzésekre. 2. Fényvisszaverő anyaggal díszített táskát keressünk. A járművek vezetői jobban észreveszik — -különösen a téli, korai sötétedéskor — a hátukon jelzéssel közlekedő gyermeket. DR. GERGELY KÄROLYNE 1979. március 2. Maria Czuwaszek: SEGÍTSÉG ! Reggel, munkába menet, összetalálkoztam a szomszédommal, és nem ismertem rá: feje be volt pólyáivá, egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett, keze csupa karcolás. — Mi történt magával? — kérdeztem. — Semmi különös. Éjszaka a parkban rám támadt három alak ... — Ugyan miért támadtak magára? — őszintén szólva, nem kérdeztem meg tőlük. Hazafelé tartottam a parkon keresztül __ — Megbocsásson, melyik parkon keresztül? — Hogyhogy melyiken keresztül? Hát amelyik a házunk előtt van. — A, már értem! Tehát a maga jóvoltából nem tudtam reggelig elaludni? — Hogyhogy? — Hát úgy! Az én ablakom éppen a parkra nyílik. És éjjel két óra tájt hirtelen szívet tépő ordításra riadtam fel... — Én ordítottam ... — Úgy bizony. Maga ordítozott, én pedig reggelig nem tudtam elaludni maga miatt! — Sajnálom, de hát ők hárman voltak... — Kedves barátom, ez nem mentség. Még akkor sem, ha tízen lettek volna! A legfontosabb az, hogy a maga ordítása miatt az emberek nem tudtak aludni. Reggel pedig, mellesleg szólva, munkába kell menni. — De hát ezek az alakok megölhettek volna! — Volna! De nem ölték meg! Magának sem kellett volna engem felkeltenie — mégis felkeltett! — Én segítségért kiáltottam, segítséget hívtam... — Maga segítségért kiálthat, ahol a kedve tartja, csak nem nyilvános helyen. Ráadásul késő éjszaka. Tizenegy óra után mindenki köteles csendben maradni. Ez öntudat dolga---— Értse meg, hiszen én azért kiabáltam, hogy az emberek segítségemre jöjjenek... — Éppen ez az! Hogy az emberek alszanak vagy nem alszank — ez magának egy kutya. Nem ok nélkül mondják, hogy a közöny korunk rákfenéje. — Igen, de... — Kedves barátom, értse meg végre, az embereknek éjszaka aludniuk kell, nem pedig kiabálniuk, ahol eszükbe jut! Az ilyesmi a legnagyobb önzés! Neki, ugyebár, kedve szottyan, hogy éjnek idején segítségért kiabáljon! Az pedig, hogy ez zavar másokat — már eszébe sem jut! Ekkor szomszédom valahogy furcsán nézett rám, és halkan így szólt: — Segítség! Elment, én pedig még néhány pillanatig ott álltam és azon tűnődtem, hogy mit is akart mondani ezzel. Fordította: Gellért György A szívbetegek mintegy 2 százaléka veleszületett szívfejlődési rendellenességben szenved. A gyermekgyógyászat legnagyobb problémáját ezért ma már a gyógyszerekkel nem befolyásolható fejlődési rendellenességek jelentik. A szívsebészet előrehaladása nagy segítséget jelenthet a szívfejlődési rendellenességek kezelésében. Szívműtét-gyermekkorban Szívfejlődési rendellenességen a szív és a nagyerek szerkezeti rendellenességeit értjük. Ide tartoznak azok az elváltozások például, amelyekben- az oxigéntartalmú, artériás vért tartalmazó, inagy nyomású bal szívfél, valamint a vénás vért tartalmazó kisebb nyomású jobb szívfél között rendellenes összeköttetés van. Más esetben a bal, illetve a jobb kamrából kivezető inagyere- ken szűkület van. E hibákat- műtéttel lehet korrigálni, ez azonban akkor igazán eredményes, ha időben kerül rá sor. Ha a műtét időpontja késik, a szívfejlődési rendellenességek -káros következményei olyan mértékben fejlődhetnek ki, amelyeken már nem segít a szívműtét. A korán elvégzett műtét mindig hatásos és a beteg a műtét után teljesen egészségessé válik, á beavatkozás veszélye pedig alig haladja meg egy sérv- vagy vakbélműtét veszélyességét. Alapvető orvosi feladat tehát a veleszületett szívhibák korai kórismerése, a diagnózis felállítása azonban nem mindig egyszerű feladat. A kis csecsemők, gyermekek gyakran panaszmentesek, vagy panaszaik nem szívbetegségre utalnak. A veleszületett szívhibák káros működési következményeit ezek a korai szívműtétek előzhetik meg. A pitvari vagy kamrai sövényhiány korrigálása, a szűkületek kiiktatása, a kétféle vér keveredésének a megakadályozása a mai sebészi technika mellett nem Okoz különösebb nehézséget. Ha nagy a sövényhiány; a lyuk befoltozására a sebész műanyagokat is alkalmazhat. Munkában a szívsebész team Műtét után
