Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

2 Képújság 1979. február 11. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Berlinben befejeződik a Béke-világtanács ülése. — A szovjet—amerikai tudományos és műszaki együttműkö­dési bizottság tanácskozása Moszkvában. — A thaiföldi mi­niszterelnök Washingtonban. Kedd: Hét szocialista ország javaslata Genf ben a nuk­leáris leszerelés előmozdítására. — Andreotti tárgyalásai a kormányválság megoldásáról. — Sorozatos kínai határ­provokációk Vietnam ellen. „ Szerda: Khomeini kinevezi ideiglenes kormányának mi­niszterelnökét Bazargan személyében, Iránban folytatód­nak a tüntetések és összecsapások. — Teng Hsziao-ping Tokióba érkezik. Csütörtök: Kambodzsában folytatódik a konszolidáció folyamata. — Sassou Nguesso ezredes lesz a Kongói Népi Köztársaság új elnöke. Péntek: Algéria újonnan választott államfője, Bendzse- did Sadli leteszi az esküt. — Brezsnyev üzenete a pakisz­táni elnökhöz a halálra ítélt Bhutto életének megmentése érdekében. — Tito Damaszkuszban. Szombat: Ismét kiújultak a harcok Libanonban. — Erő­södik a nemzetközi követelés, hogy az NSZK-ban ne évül­hessenek el a náci háborús bűnök. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Különös világban élünk: miközben Olaszországban és Belgiumban egész héten át eredménytelenül tárgyaltak egy munkaképes kabinet megalakításáról — Iránban egy­szerre két kormány is működik. Nemcsak a távozni kény­szerült sah „politikai hattyúdalával” kinevezett Baktiár gyakorolja a miniszterelnöki funkciókat, de a Khomeini síita főpap által életre hívott ideiglenes kormány is, Ba- zargannal, az ismert olajszakemberrel az élen. A teheráni táviratok ezért szívesen használják a kettős hatalom ki­fejezést a helyzet jellemzésére, s érzékeltetik, hogy a nagy erőpróba küszöbéhez érkeztünk. A hét elején fejeződött be a Béke-világtanács rendkívüli ülése Berlinben, az NDK fővárosában. Képünkön: Romesh Chandra, a BYT elnöke szólal fel. (Képtávírónkon érkezett) hasonlításban, de Schlesinger energiaügyi miniszter szerint az iráni olajbehozatal tartós kimaradása a benzinjegy be­vezetését eredményezhetné az Egyesült Államokban. Nem szólva az újabb áremelkedésekről, s inflációt ösztönző hatásokról... 2. Miről tárgyalt Teng Hsziao-ping Tokióban? Még nem ültek el a kommentárok Teng washingtoni útjáról, s ezek természetesen korántsem egységesek. Az amerikai hidegháborús erők elégedettek, s máris benső barátaik közé sorolják a kínai vezetést. Azt a nem kevés kockázatot rejtő logikát követve, hogy „az ellenségem el­lensége — a barátom”. A józanabb amerikai körök a szovjet—amerikai kapcsolatok lényegbeli fontosságára, a SALT jelentőségére emlékeztetnek, s óvnak az egyoldalú kínai kártyától. Figyelemre méltó momentum Edward Kennedy határozott állásfoglalása a katonai enyhülés mel­lett, s Stevenson szenátor javaslata, hogy vizsgálják felül a Washington és Moszkva kereskedelmét gátló korábbi diszkriminációs kongresszusi határozatot. 1. Mi jellemzi a legújabb iráni fejleményeket? A két kormány léte mellett a hét legfontosabb új eleme a gyorsan változó iráni válságban, a hadsereg szemmel- látható megoszlása. A milliós tömegtüntetésekkel szemben a sah utolsó kormányának legfőbb támaszát a 413 ezer főnyi, kitűnően felszerelt és anyagilag kiváltságos körül­mények között élő tisztikarral rendelkező hadsereg jelen­tette. Most mégis első ízben fordult elő, hogy a légierő tagjai csoportosan tüntettek Khomeini mellett, s az éleződő belső harcok során az úgynevezett „halhatatlanok” a csá­Napok óta kettős kormányzat van Iránban. Képünkön: Khomeini vallási vezető (balra) és az általa kinevezett ellenzéki miniszterelnök, Mehdi Bazargan. (Képtávírón­kon érkezett.) szári gárdisták megrohamoztak egy renitenskedő légibázist. Az ügynek külön érdekességet ad, hogy a kizárólag ame­rikai felszereléssel és amerikai kiképzőkkel működő légi­erő kapcsolódott legtöbb szállal Washingtonhoz, s éppen ennek köreiből indult ki a hadsereg ellenzéki szervezkedése. A hét során a hadsereg felelős vezetői, köztük a vezér­kari főnök, több ízben úgy nyilatkoztak, hogy a válságot a politikusoknak kell megoldaniuk. Mindez úgy tűnik, hogy lemondtak volna egy esetleges katonai puccs tervé­ről, amelynek veszélyét nem keveset hangoztatták Tehe­ránban. Csakhogy a fegyveres erők kötelékén belül be­következett összecsapások nyomán jogos a kérdés: vajon a legmagasabb katonai vezetők, s a mögöttük álló külföldi körök (a Pentagon és a CIA) valóban visszavonulót fújtak, vagy a megfelelő pillanatot várják a közbelépésre, mialatt igyekeznek a tömegmozgalom éberségét elaltatni. De az sincs kizárva, hogy a mértéktartó nyilatkozatok még egy szilárd és érintetlen hadsereggel számoltak, de a fegyveres testületek erjedését látva most már a katonai vezetésnek is versenyt kell futnia az idővel. Egyelőre tehát változatlanul kockázatos minden előre­jelzés Iránban: vajon sikerül-e — a külföldi beavatkozás kizárásával — békés úton megvalósítani a nemzeti köve­teléseket, vagy a politikai barométer a viharos idő, az államcsíny, sőt a polgárháborús állapot felé hajlik. De nem lehet teljesen kizárni egy kompromisszum tető alá hozását sem, két kérdőjellel. Ki miben enged a másik félnek, s mennyire lehet igazán tartós egy ilyen megállapodás. Annyi biztos, hogy Iránnak még egy jó darabig bérelt helye lehet a világsajtó címoldalain, s a belső válság hírei mellett mind több szó esik az iráni olajszállításokról is. Hiszen az ország a világ negyedik olajtermelője, s mivel a vezető Szovjetunió és Egyesült Államok belső igényei közismertek, az olajexportálók között a második helyet foglalja el. Dél-Afrika Irántól szerzi be olajszükségletének 90, Izrael 40, Hollandia 32, Japán 16 százalékát. Az ame­rikaiak szerény 10 százalékkal szerepelnek ebben az össze­Washington felelősségére figyelmeztetnek a szovjet ál­lásfoglalások is. Teng kirohanásait ugyanis előre be lehe­tett mérni, hiszen ebben látta az utazás célját. Tehát első­sorban a házigazdák magatartása lehetett perdöntő, s eb­ben a vonatkozásban több szovjet hírmagyarázó jogosan emlékeztet rá: Carter elnök nem egyszer túlment a köte­lező protokollon és udvariasságon, amikor habozott el­határolni magát a veszélyes kínai nézetektől. Ilyen értelemben hűvösebb szelek fogadták Tenget To­kióban, ahol hazafelé utaztában rövid megállót tett. Prog­ramjának nagy részét meghűlésére hivatkozva lemondta: nem tudni valódi vagy diplomáciai betegség volt az ok, ám tény, hogy a japán vezetés ezúttal igyekezett távolsá­got tartani a kínaiak által sugallt „közös akciók” tekinte­tében. (Peking a két ország szerződésére hivatkozva sze­rette volna Japánt Vietnam-ellenes provokációkba bevon­ni.) A tokiói megálló így visszavetítve is figyelmeztető lehet Washington számára: legszorosabb szövetségesei is igyekeznek óvatosak lenni, amikor nem kevéssé problémás vendégek érkeznek Kínából. 3. Mit jelent az új szocialista javaslat Genfben? Ismét megélénkültek a leszerelési tárgyalások. Uj had­erőcsökkentési forduló nyílt Bécsben, igaz az élénkülés itt egyelőre csupán formai: a Nyugat még mindig nem adott érdemi választ a tavaly júniusban előterjesztett szocialista indítványokra. Genfben folytatódnak a háromhatalmi meg­beszélések a teljes atomcsend, vagyis mindenfajta nukleá­ris kísérlet megszüntetése érdekében. S lassan negyedik hetébe lépnek a genfi leszerelési bizottság tanácskozásai is. (Ezúttal változott az összetétel, Franciaország ismét be­kapcsolódott a vitákba, negyven mínusz egyen ülnek az asztal körül. A mínusz egy Kínát jelenti: Peking helyét tábla jelzi, de a kínaiak továbbra is távolmaradásukkal tüntetnek. Az ok, hogy nem akarnak leszerelést, viszont, ha jelen vannak, s állandóan az enyhülés ellen ágálnak, nyilván elszigetelik magukat.) E genfi eszmecserék legfontosabb kérdése a tömegpusz­tító fegyverek, s ezen belül is elsősorban a nukleáris fegy­verek korlátozása, illetve teljes eltiltása. Erre vonatkozó­lag terjesztett elő hét szocialista ország, köztük hazánk, átfogó tervet. Kezdeményezésük azt jelzi, hogy kettős meg­közelítésben próbálják előmozdítani a leszerelést: általá­nos megoldást javasolnak, ugyanakkor lehetségesnek tart­ják az egyes részkérdések külön-külön napirendre tű­zését is. Alighanem túlzott optimizmus lenne feltételezni, hogy egyetlen javaslat meghozza a teljes nukleáris leszerelést. De a leszerelési tárgyalások eddigi története is tanúsítja, hogy mindig ezek a szocialista kezdeményezések segítettek hozzá ahhoz, hogy kimozdulás történjék a holtpontról, s kölcsönösen elfogadható, gondosan kimunkált megállapo­dások szülessenek. Az NSZK-beli Bielefeld városában egy újfasiszta csoport után nyomozott a rendőrség. Képünkön: a náluk lefoglalt fegyverek, náci jelvények és világháborús „relikviák” tö­mege. (Képtávírónkon érkezett) Harcok Teheránban (Folytaitás az 1. oldalról). Baktiar, a sah által kineve­zett kormányfő szakadatla­nul tanácskozott munkatár­saival. Rádióbeszédében — „utol­só figyelmeztetésként” — a miniszterelnök „kíméletlen ellenintézkedéseket” helye­zett kilátásba a tüntetőkkel szemben. „A kormány már az első provokáció esetén kemény és erőteljes választ ad” — fenyegetőzött Bak­tiar. Ugyanakkor hangoztatta, hogy kész tárgyalni ellenfe­leivel. Telegani ajatollah, a népi mozgalom egyik ismert veze­tője, nyugalomra intett. Fel­hívást intézett a katonák­hoz, hogy térjenek vissza kaszárnyáikba, s elítélte bi­zonyos „felelőtlen hatósági elemek összeesküvését”. Fel­szólította a katonatiszteket, hogy tartóztassák le a Te- herán-környéki légitámasz­pont ellen pénteken intézett támadás miatt felelős sze­mélyeket. Ma érkezik Moszkvába a francia külügyminiszter Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Vasárnap érkezik Moszk­vába hivatalos megbeszélé­sekre Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter. Az út fő célja az, hogy előkészít­se Valéry Giscard d’Estaing elnök tavaszra esedékes láto­gatását. A miniszter áttekin­ti a szovjet kormány képvise­lőivel a két ország kapcsola­tainak alakulását és az idő­szerű nemzetközi kérdése­ket is. Francois-Poncet látogatása része a rendszeres kétoldalú politikai konzultációknak, amelyekről még az 1966-ban megkötött szovjet—francia megállapodások intézkedtek. Legutóbb Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter foly­tatott ilyen megbeszéléseket a múlt év őszén Párizsban. A francia külügyminiszter jelenlegi moszkvai látogatása elé érdeklődéssel néznek a szovjet fővárosban és foko­zott figyelemmel várják a köztársaság elnökének láto­gatását. Mind a miniszteri megbeszélésektől, mind a csúcsszintű találkozóktól azt várják, hogy tovább szélesí­tik az együttműködést, nem­csak a két ország közvetlen gazdasági kapcsolataiban, hanem a nemzetközi politika terén is. Tito és Arafat megbeszélése A jelenleg damaszkuszi lá­togatáson tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságának elnökével. Megbeszélésükön — mint azt palesztin részről közölték — szó volt az arab világ leg­utóbbi eseményeiről, különös tekintettel az egyiptomi— izraeli különalkut elutasító arab országok bagdadi csúcs- értekezlete után kialakult helyzetre. A találkozó során Tito el­nök ismét megerősítette, hogy országa szilárdan támogatja a PFSZ-t, mint a palesztinai nép egyedüli jogos képviselő­jét. Ennek a népnek — tette hozzá Tito elnök — elidege­níthetetlen joga, hogy vissza­térjen hazájába, joga van az önrendelkezésre és egy füg­getlen állam létrehozására. Elhunyt Nyikolaj Tyihonov Elhunyt Nyikolaj Tyiho­nov, a kiváló szovjet költő, író, a szovjet közélet kima­gasló alakja. Nyolcvanhárom éves volt. A haláláról kiadott gyászjelentés, amelyet a szovjet párt- és állami veze­tők, köztük Leonyid Brezs­nyev — valamint a szovjet irodalom és költészet nagyjai, neves közéleti személyisé­gek, a békemozgalom vezető személyiségei írtak alá, a szovjet kultúra súlyos vesz­teségének nevezi Nyikolaj Tyihonov halálát. Tyihonov halálát külön közleményben jelentette be az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertaná­csa. PANORÁMA MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke március első felében az indiai kormány meghívá­sára hivatalos, baráti látoga­tásra Indiába utazik. ŰJ-DELHI India tiltakozik az ellen, hogy Franciaország két atom­reaktort készül eladni Kíná­nak, miközben a nyugati ha­talmak megtagadják a dúsí­tott uránium szállítását In­diától. Az indiai parlament atom­energia-bizottsága előtt Mo- rardzsi Deszai miniszterelnök bejelentette: levelet intézett Carter amerikai elnökhöz, s ebben rámutatott, hogy az amerikai tervezésű két fran­cia atomreaktor Kínának tör­ténő eladása diszkrimináció­val ér fel, s hogy az indiai kormány nem talál magya­rázatot az atomhatalomként számon tartott ország iránti részrehajlásra. TOKIÓ Tokiói jelentések szerint Szaúd-Arábia elhatározta, hogy 14,5 százalékkal emeli az „extra olaj” árát. A világ legnagyobb olajszállítója el­határozta azt is, hogy jelen­legi 7 millió barreles napi olajkitermelését napi 9,5 mil­lió barrelre növeli. HANOI Kínai katonai egységek feb­ruár 1. és 8. között hatvan fegyveres támadást hajtottak végre a Vietnami Szocialista Köztársaság határtérségében. Ezek következtében kilenc vietnami határőr életét vesz­tette, nyolcán megsebesültek, hat további személyt pedig a határ kínai oldalára áthur­coltak — állapítja meg a vi­etnami külügyminisztérium jegyzéke, amelyet pénteken juttattak el Kína hanoi nagy­követéhez. LUANDA Agostinho Neto angolai el­nök, az MPLA—Munkapárt Központi Bizottságának elnö­ke fogadta a luandai látoga­táson tartózkodó Leonyid II- jicsov szovjet külügyminisz­ter-helyettest, aki átnyújtotta Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szemé­lyes üzenetét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents