Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 34. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. február 10., szombat Mai számunkból AZ ÉPlTÖÉS ÉPÍTŐANYAG-IPAR FEJLESZTÉSE (3. old.) FESTÖPORTRÉ (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT /, lí ’ IlJíi wn un fii EGÉSZ8ÉGÜGYI INTÉZMÉNY (3. old.) Immár több esztendős „múltra” tekinthet vissza a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jelentőségéről, hasznáról és megtett útjáról már több — különböző időszakokat átfogó — értékelés született. Jelentős horderejű most, a témával kapcsolatos minisztertanácsi előterjesztés is: gyakorlatilag ennek a nagy szakszervezeti hagyományokra épülő „jószolgálati” formának a hosszabb távra szóló fejlődési lehetőségeit, irányait határozta meg a Minisztertanács csütörtöki ülése. Előzményként a SZOT különleges gonddal tekintette át a jogsegélyszolgálat eddigi, több mint háromesztendős „múltjának” főbb állomásait. Néhány sokat mondó számadatot érdemes ismertetni. 1977-ben 1606 helyen — az összes üzem, intézmény mintegy 23 százalékában — működött szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Több mint két és fél millió állampolgár vette igénybe, s a szolgálat csaknem 150 ezer üggyel foglalkozott. Nem mai igazság, hogy az állampolgárok — köztük az üzemek, vállalatok dolgozói, a nyugdíjasok, sőt a szakmunkástanulók is — sokféle olyan ügyesbajos gonddal, problémával küszködnek, amelyhez a megoldás, a felvilágosító, eligazító szó nem feltétlenül az igazgatási apparátusból, vagy az igazság- szolgáltató szervektől szükséges. A gyárak, üzemek munkásainak munkajogi, családjogi problémáira gyorsabban, minden bürokrácia nélkül válaszolni, a felvilágosító szót, a jogi segítséget „házhoz vinni”: a többi között erre vállalkozott annak idején a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat. Érdekes megoszlást tükröznek a jogsegélyszolgálat igénybevételének statisztikai adatai. Eszerint a 150 ezer segítséget kérő panaszos, a jogsegélyszolgálat „ügyfeleinek” egyötöde munkajogi ügyekben kért tanácsot, illetve jogi segítséget. Körülbelül 60 százalékot tett ki, együttesen az államigazgatási, családjogi és polgári jogi ügyek száma. Ami a fejlődésre, a megtett út sokféle pozitív vonására jellemző: egyre jobb az együttműködés a jogsegélyszolgálat, az igazságügyi szervek, az ügyvédség között; jó kapcsolatok alakultak ki a tanácsok és a szolgálat között is; valamelyest — de még nem eléggé — csökkent a munkaidőből kieső hányad, amelyet korábban ügyintézésre fordítottak a vállalatoknál. Az elmúlt esztendő végéig az iparban, az építőiparban és a közlekedésben, a meghatározott kategóriák szerint megszervezték a szolgálatot. Méltán állapíthatta meg tehát a SZOT elnöksége, majd a kormány, hogy a jogsegélyszolgálat megfelelt hivatásának, rendeltetésének, eddig is jól szolgálta a ! dolgozók az egész társadalom érdekeit. Tíz- és tíz- j ezer ügyben sikerült gyorsan és hatékonyan segíteni a munkást, a dolgozót; a tanácsi igazgatásban tapasztalható jó kezdeményezések, ötletek — például a félfogadási irodák közös használata, a kihelyezett 1 üzemi fogadóórák, a meghosszabbított ügyintézési idő (amelyet azonban korántsem vesznek igénybe I annyian, mint lehetne), sok területen tette egyszerűbbé az ügyek, gondok intézését. Mindezeket áttekintve, a SZOT elnöksége és a ] kormány méltán ítélte meg úgy a jogsegélyszolgálat eddigi tevékenységét, hogy alapjaiban bevált — további kiterjesztésére elérkezett az idő. Eszerint: 1979-től valamennyi vállalatnál és intézménynél — j ahol az igények ezt indokolják és a feltételek is biztosíthatók —, a szakszervezeti bizottságok mellett, fokozatosan megszervezhető a jogsegélyszolgálat is. S Létrehozásához szükséges az illetékes szakszervezet I elnökségének, illetve az illetékes miniszternek az engedélye. A szolgálat bővítéséhez hozzátartozik 1 értelemszerűen az is, hogy működéséhez megfelelő j társadalmi aktivistákra, illetve kellő jogi felkészült- j I séggel rendelkező munkatársakra van szükség. Célszerű az is, ha a szolgálat bővítésének útját j úgy választják meg a vállalatok, hogy a nagyüze- mek vidéki egységei karöltve több helyi termelő szervezettel, üzemmel — együttes, közös jogsegély- szolgálatot szerveznek ott, ahol ez kínálkozik a leginkább járható útnak. VÄRKONYI MARGIT A huszonegyedik zárszámadás Nakon Czink Béla, a naki Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a vezetőség nevében nyugodt szívvel állhatott tegnap délelőtt a zár- számadási közgyűlésen jelen lévő 207 szövetkezeti gazda elé. A szövetkezet fennállása óta még egy évben sem gazdálkodott olyan jól, mint 1978-ban. Nyeresége soha nem volt ekkora, és a fejlődés öt év óta töretlen, egyre biztatóbb jövőt ígérő. A szövetkezet huszonegyedik zárszámadó közgyűlésére eljöttek, a szokáshoz híven, a szomszédos községek közös gazdaságainak vezetői. Cserép Imre, a dombóvári párt- bizottság titkára, Bérdi József, a városi tanács titkára, Szőke Géza, a TESZÖV elnöke és a községek, valamint Dombóvár város párt- és állami szervezeteinek, intézményeinek vezetői, akik valamiképpen is kapcsolatban állnak a naki gazdasággal. A 2143 hektár szántóterületen gazdálkodó szövetkezet tavaly kiváló termelési eredményeket, hozamokat ért el. Kétszázharmincegy dolgozó tag és a vezetőség lelkiismeretes munkájának eredménye, hogy terveiket túlteljesítették, a költségek a tervezett mértéket nem haladták meg. Búzából két mázsával termeltek többet hektáronként mint tervezték, jól fizetett az árpa, az árukukoricából tizennégy mázsával több termet hektáronként, mint a megelőző évben. Nőtt a tejtermelés, több a borjú és a malac, a traktorüzem kétezer normál holdnyi teljesítményt takarított meg szervezettebb munkával. Jelentős árbevételeket értek el a kiváló terményekből, termésből. Eladtak 5828 hektoliter tejet, 2083 I vágósertést, 153 vágómarhát, 773 mázsa halat, 27 ezer mázsa búzát, 1,6 ezer mázsa árpát, 22,5 ezer mázsa árukukoricát, 5000 mázsa hibrid kukoricát, 5454 mázsa napraforgót. A háztájiból a közös gazdaságon keresztül hét és fél millió forint értékű árut értékesítettek. Kedvezően alakultak a költségek: úgy tervezték, hogy a búza mázsáját 130 forintért termelik meg, öt forinttal csökkentették ezt a költséget, az árukukoricánál tizenhárom forinttal csökkent a tervezett termelési költség. A szövetkezet állóeszközeinek értéke 54,7 millió forint, ebből az állatok értéke 12,3 millió forint. A termelés ösz- szes költsége tavaly nem haladta meg a tervezett szintet. A gazdálkodást a következő számok jellemzik: az összes bevétel 64,7 millió forint, összes gazdasági eredmény 16,4 millió — ebben nyolcmillió forintnál több a mu.nkadíj — a 48 millió forintot alig érte el. Tehát a közös gazdaság jó évelt zárt. A tagság jövedelme is kedvezően alakult: az egy állományi létszámra jutó havi jövedelmet 3375 forintra tervezték, ezzel szemben 3595 forintot érték éL A zárszámadó ‘közgyűlésen idős Nagy Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke, Balogh Vendel, a döntőbizottság elnöke, Szaksz Gyuláné, a nőbizottság elnöke is beszámolt a végzett munkáról, a vezető, ség és a tagság munkakapcsolatáról, a hangulatról. Cserép Imre városi párttitkár és Szőke- Géza TESZÖV'-el- ,nök is gratulált a kiváló termelési eredményekhez a. naki szövetkezeti gazdáknak. Sztrájkok Spanyolországban A Munkásbizottságok és az UGT, Spanyolország két legnagyobb szakszervezete felhívására csütörtökön ismét sztrájkba léptek az ausztriai Hunosa szénbányászati vállalat dolgozói. Legutóbb január 8-án tartottak 24 órás sztrájkot, a most megkezdett sztrájk azonban meghatározatlan időtartamú. A bányászok azért hagyták abba a munkát, mert az igazgatóság a kollektív szerződésről folyó tá gyalásokon minden követelésüket elutasította. Csütörtökön tovább folytatódott a spanyol bankok és pénzintézetek dolgozóinak sztrájkja is. (MTI) gombai magazin Tizenkét év óta ad munkát és kereseti lehetőséget a zom- bai lányok és asszonyoknak a bonyhádi Ruházati Szövetkezet kihelyezett konfekciós bőrdíszműves részlege. Képünkön a konfekciós részleg dolgozói női ruhát varrnak NSZK exportra. (Magazin-összeállításunk lapunk 4. oldalán található.) Százezres nagygyűlés Teheránban Bazargan kormányprogramja Mehdi Bazargan, a Khomeini által kinevezett miniszterelnök péntek délelőtt Teheránban százezres tömeg előtt mondott beszédében ismertette kormányprogramját. Legsürgősebb feladatokként jelölte meg: a hatalom teljes átruházását kormányára; a rendszerváltozásról döntő népszavazás megrendezését; alkotmányozó nemzetgyűlési választások megtartását; az új alkotmány megszövegezését; törvényhozási választások megtartását; az iszlámkormány létrehozását. A hadseregről szólva Bazargan kijelentette: „A legtöbb katona és tábornok ugyanazt akarja, mint mi. A hadsereg nem lehet az imperializmus eszköze, nem állhat más országok szolgálatába.” A Khomeini által kinevezett kormányfő lemondásra és a népi erőkhöz való csatlakozásra szólította fel Baktiart. Rámutatott arra, hogy a sah által kinevezett miniszterelnök teljesen elszigetelődött. Bazargan közölte: mérlegeli, kiket nevezzen ki kormányának egyelőre betöltetlen posztjaira. Baktiar, a sah által kinevezett miniszterelnök viszont az egyik francia rádióállomásnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy az „irániak többsége mögötte áll”, e többségnek azonban „csendesnek és meggondoltnak” kell maradnia, — mondotta, majd kijelentette, hogy kormánya sohasem fogadja el Khomeini feltételeit. A katonai ellenőrzés alatt álló iráni rádió beszámolt arról, hogy az ország északi részén fekvő Razaiyeh városban csütörtökön 25 ezer ember részvételével Baktiar- párti tüntetés volt. Ugyancsak a teheráni rádió jelentése szerint, az észak-iráni Gorgan városban összecsapások robbantak ki egy Bazar - gan-párti tüntetés során és 12 ember meghalt, 45 megsebesült. Khomeini egyik munkatársa bejelentette: az ország középső részén fekvő Kambodzsán városban a rendőrség több embert megölt. India külpolitikája Interjú Vadzspajival India és a Szovjetunió kapcsolatai „mindig a legszívé- lyesebbek voltak, az indiai— szovjet barátság kiállta az idők próbáját” — jelentette ki Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter a Bom- bay-i „Blitz” című hetilapban megjelent interjúban, a Dzsanata Párt kétéves külpolitikáját elemezve. Rámutatott, hogy a Dzsanata Párt hatalomra kerülése óta tovább erősödtek a kapcsolatok a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, és ezek a kapcsolatok új tartalmat is nyerték. Az indiai—kínai viszonyról szólva Vadzspaji kijelentette, hogy a kapcsolatok normalizálása Kínával „nem történik egyetlen más országhoz fűződő barátság rovására sem”. India nem engedi, hogy Peking beleavatkozzék más or. szágokkal való kapcsolataiba. Kínának az a törekvése, hogy szövetséget hozzon létre Peking, Washington és Tokió között, nem járul hozzá a béke ügyéhez — húzta alá a külügyminiszter. Vadzspaji végezetül leszögezte: „India külpolitikája változatlanul az el nem kötelezettség elvein alapul.” (MTI) *
