Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. február 10. Péntek esti kommentárunk. Úgy tűnik, Iránnal kapcsolatban egyre inkább kapkodás váltja föl a megfontolt lépéseket az USA-ban. A közép-keleti ország belső helyzetét rosszul mérték föl Washingtonban, s a térség fejleményei mind nagyobb aggodalmat váltanak ki a Fehér Házban és a Pentagonban. Nyilvánvaló, hogy Harold Brown hadügyminiszter és néhány magas beosztású tábornok pénteken megkezdett közel- keleti útja is a teheráni USA-pozíciók gyöngülésével függ össze. Elegendő egy pillantást vetni a térképre, máris világos­sá válik az összefüggés: az Egyesült Államok szeretné meg­erősíteni Szaúd-Arábia katonai befolyását, ezzel egyszersmind ellensúlyozni az Iránban elszenvedett kudarcát. Egyes ame­rikai szemleírók joggal föltételezik, hogy Brown úticéljai kö­zül nem hiányzik az újfajta együttműködés kialakítása Szaúd- Arábia, Egyiptom, Izrael és Jordánia között. Irán kilépési szándéka a CENTO-ból érzékeny veszteséget jelent az ame­rikai katonapolitika számára, s ezt Washington mindenképpen ellensúlyozni szeretné. A négy ország ma még sok tekintetben vonakodik attól, hogy átvegye Irán szerepét — értsd: az amerikai érdekek fel­tétel nélküli politikai és katonai védelmét — a térségben. Tel-Aviv és Kairó a tervezett különbéke ügyében mentő­angyalként fogadja majd a hadügyminisztert, de más-más ok­ból. Brownra vár az a csöppet sem könnyű feladat, hogy az izraeli és az egyiptomi kedélyek lecsillapításával egyidejűleg az amerikai elképzeléseknek megnyerje Begint és Szadatot. Jordániában sem lesz könnyű dolga. Husszein király ed­dig sem mutatott hajlandóságot, hogy csatlakozzék a külön- alkuhoz. Kérdés, most milyen álláspontra helyezkedik, ha egyszer Iránban is megingott Washington pozíciója. A leg­nehezebb dolga mégis Rijadban lesz Brownnak: a szaúdi ve­zetés újabban modern amerikai felszereléssel gyarapította haderejét, de kétséges, hogy ennek fejében átveszi-e Teherán szerepét Ománban a felkelők leverésében. Közel- és Közép-Kelet forró pontja az amerikai straté­giának. Irán esetleges elvesztése — márpedig a jelek nem sok jóval kecsegtetnek Washington számára — katonailag és gazdaságilag egyaránt beláthatatlan következményekkel jár­hat. Nem is szólva a presztízsveszteségről, amit aligha ellen­súlyozhat az amerikai hadügyminiszter tíznapos körútja. Brown és a tábornokok most a diplomatákkal cseréltek szerepet. Akár jelképnek is tekinthető, hogy a külügyminisz­ter és az utazó nagykövet helyébe a katonák léptek, bizony­ságául annak, hogy az Egyesült Államok nemcsak politikai, hanem akár katonai eszközökkel is fenn kívánja tartani be­folyását a zaklatott térségben. GYAPAY DÉNES Damaszkusz Tito és Asszad a közel-keleti rendezésről Tito jugoszláv elnök közel-keleti kőrútján Szíriába érke­zett. Képünkön: vendéglátója, Asszad szíriai elnök társa­ságában. (Képtávírónkon érkezett) A Damaszkuszban tartóz­kodó Joszip Broz Tito jugo­szláv államfő csütörtökön be­szédet mondott azon a vacso­rán, amelyet Asszad szíriai elnök adott tiszteletére. Eb­ben a jugoszláv elnök síkra- szállt a közel-keleti kérdés átfogó és igazságos rendezése mellett. Tito rámutatott, hogy en­nek a rendezésnek magában kell foglalnia Izrael teljes és azonnali kivonulását az 1967 óta megszállva tartott arab területekről, a palesztin nép önrendelkezési és államalapí­tási jogának biztosítását és a PFSZ-nek, mint a palesz­tin nép kizárólagos és tör­vényes képviselőjének elisme­rését. Válaszbeszédében Asszad szíriai elnök kiemelte az ENSZ szerepét a közel-keleti konfliktus rendezésének szempontjából. Asszad ugyanakkor figyelmeztetett: „Jelenleg olyan erőfeszítések történnek az állítólagos ren­dezéssel kapcsolatosan, ame­lyek örökre lezárhatják a valódi békéhez vezető utat”. Diplomáciai megfigyelők szerint a két vezető kijelen­tései szemmelláthatólag ki­zárják az opportunista politi­kát folytató Egyiptom és a Szíria vezette Elutasítási Front közötti esetleges jugo­szláv közvetítést. Tito jugoszláv államfő va­sárnap továbbutazik Amman- ba, ahol Husszein jordániai uralkodóval folytat megbe­széléseket.--- ' Az olasz kormányválság Az OKP parlamenti vizsgálatot követel a Moro-ügyben Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Az Olasz KP vezetősége nem tartja megfelelőnek Andreotti kijelölt kormányfő eddigi javaslatait a kormány- válság megoldására és to­vábbra is azt tartaná célsze­rűnek, ha a kommunistákat közvetlen kormányszerephez juttatnák. Ezt Chiaromonte szenátor és Natta, az OKP ve­zetőségi tagjai jelentették ki a párt vezetőségének csütör­töki ülése után. Rögtönzött sajtóértekezletén a két kommunista vezető kö­zölte, hogy az OKP kész meg­vizsgálni minden építő javas­latot. Mindketten megerősí­tették: eddig sem Andreotti, sem a többi párt nem tárt fel olyan megoldást, amellyel rá­bírhatták volna az OKP-t, hogy visszalépjen abba a par­lamenti többségbe, amelyik­ből kilépett. Értésére adták, hogy az OKP ellenzékbe vo­nulna, ha továbbra is eluta­sítanák bevonását a kormány­ba. „Nem kényszeríthetnek bennünket olyan kormányok támogatására, amelyiknek a politikáját nem tartjuk meg­győzőnek” — mondotta Natta. Az OKP szenátusi csoportja — az OKP vezetőségének csütörtöki határozatával összhangban — törvényterve­zetet terjesztett elő egy 30 ta­gú parlamenti vizsgálóbizott­ság felállítására, amely a Moro-ügy kivizsgálását kap. ná feladatául. A tervezet sze­rint a bizottságnak meg kel­lene állapítania, milyen eset­leges felelősség terheli azokat az állami szerveket, amelyek még Moro elrablása előtt birtokába juthattak tervezett terrorakciókra vonatkozó in­formációknak, de nem vették őket komolyan. A bizottság feladatául szabnák azt is, hogy megállapítsa, megfelelő védelemben részesítették-e Morot. Az OKP javaslata szerint a j parlamenti bizottságot széles jogkörrel kellene felruházni, hogy végre kideríthessék az igazságot. Schmidt bírálja Carter Kína-politikáját Bonn, Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugat­német kancellár óvatosan bí­rálta Carter amerikai elnö­köt Kínával kapcsolatos poli­tikájáért és leszögezte: az NSZK számára a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatok egyértelműen előnyt élvez­nek. Schmidt szerint az Egye­sült Államok elsőrangú világ- politikai eseményként kezel­te a látogatást és szemmel láthatólag azon igyekezett, hogy Kínának a világpolitika színpadán elismert szerepet biztosítson. „A Carter-kor- mány igyekszik egyensúly­ban tartani Pekinghez és Moszkvához fűződő kapcso­latait és ez a (Teng)-látoga­tás idejére úgy tűnik, sike­rült is. Az azonban, hogy Amerikának a jövőben is si­kerül-e fenntartani ezt a ké­nyes egyensúlyt, döntő mér­tékben Peking magatartásá­tól függ” — hangsúlyozta Schmidt. „Már a guadeloupei csúcs- találkozón is azon a vélemé­nyen voltunk, hogy a Kíná­hoz fűződő kapcsolatok nem mehetnek a Szovjetunióval való enyhülési politika ro­vására” — jelentette ki Schmidt. Moszkvai vélemény Veszélyes kalandot-politika A kínai miniszterelnök-helyettes ameri­kai útját figyelemmel kísérte a szovjet saj­tó. A Novosztyi sajtóügynökség kommentá­tora aláhúzza: az amerikai—kínai kapcso­latok normalizálásának folyamata nem tet­te szükségessé ezt a hirtelen látogatást, amelyet a kínai fél nemcsak és nem any- nyira az amerikai—kínai kapcsolatok to­vábbi normalizálását célzó lépésként agyait ki, mint inkább e kapcsolatok „szovjetelle­nes tartalmát” erősítő kísérletként. Noha a felek által megvitatott problémák köre elég tág volt, mégis, mint ahogy ezt a Reuter hírügynökség írja „a gyújtópontban Teng­nek a Szovjetunióra vonatkozó kijelentései, a Szovjetunió elleni világméretű szövetke­zésre szólító felhívások álltak”. Az új „szent szövetség” kínai építésze — írja az APN — abban az időpontban sietett látogatást ten­ni az Egyesült Államokban, amikor ott ki­bontakozott a politikai harc a SALT—2 szerződés körül, s a vendég neofita buzgó- sággai kapcsolódott bele ebbe a harcba. Ellenérvként egyebek közt arra az ame­rikai lapokban megjelent fizetett hirdetés­re hivatkozott, amelyben a nyugalmazott tábornokok és tengernagyok igyekeznek megtorpedózni a fontos megállapodást az­zal, hogy a Szovjetunió „katonai fölényre” törekszik. Ha figyelembe vesszük, hogy az említett fizetett hirdetést az egyezmény mellett kiálló kormányzat pozícióinak alá- ásására szövegezték meg, akkor Teng Hsziao-ping állásfoglalása a vitába való be­avatkozás volt a Fehér Ház politikájának megváltoztatása céljából. Az amerikai sajtó kiemelte továbbá azt is, hogy a vendég minduntalan nehéz helyzetbe hozta a házi­gazdákat a Szovjetunió elleni durva kiro­hanásaival. Teng Hsziao-ping befeketítette az enyhülési politikát, olyan megengedhe­tetlen kifejezéseket használt, mint a „jeges­medvére” való utalások. S általában min­den külön diplomáciai ügyeskedés nélkül próbálta — mint ahogy a Washington Post megjegyezte — „bekötni Washingtont a szovjetellenesség fogatába”. Az a körülmény, hogy a tárgyalások be­fejeztével nem adtak ki részletes hivatalos közleményt, lehetőséget nyújt a felek szá­mára, hogy fenntartsák.véleményüket azok­ban a kérdésekben, ahol a vélemények el­tértek. A sajtó az enyhülés problémáit is idesorolja. Fel kell figyelni azonban arra, hogy a vendég kijelentéseit illetően hiá­nyoznak a hivatalos amerikai magyaráza­tok. Sőt mi több, a felek „közös stratégiai érdekeket” fedeztek fel. Az amerikai fél kijelentette, hogy nem kívánja kijátszani a „kínai kártyát”, azon­ban sajtójelentések szerint „egyes hivatalos személyek”, egyebek közt Zbigniew Brze- zinski, úgy vélik, hogy Teng Hsziao-ping látogatásának eredményeként az Egyesült Államok „sokkal erősebbé vált az oroszok­kal folytatandó tárgyalásokon”. Ki kell emelnünk Teng Hsziao-ping lá­togatásának Vietnam-ellenes aspektusát is. A kínai vezető Washingtonban azzal fe­nyegetőzött, hogy a vietnamiakat „kellő­képpen megleckéztetik”. Mindössze néhány évve^ ezelőtt hasonló fejtegetésekbe bo­csátkoztak az amerikai tábornokok és poli­tikusok. Igaz, az ügy azzal ért véget, hogy az USA kapott alapos leckét Vietnamtól, de ezt Teng Hsziao-ping rövidlátó módon figyelmen kívül hagyja. A Newsweek cí­mű amerikai hetilap február 5-i számában ezért olyan amerikai megfigyelőre hivatko­zott, aki a Vietnamba való esetleges kínai benyomulás miatt aggodalmát fejezte ki, „mivel olyan vélekedés alakulhat ki, hogy mi adtunk nekik zöld utat”. Mint látjuk, a kínai vendég kalandor ki­jelentéseiben csalétekként használta fel ha­tártalan és feltétlen szovjetellenességét. A felelős személyiségek egy sora figyelmeztet erre az USA-ban is. Jellegzetes ebben a tekintetben R. Kleinnek, a CIA volt magas rangú tisztviselőjének véleménye. Klein, aki jelenleg Washingtonban a Georgetown Egyetem Hadászati és Nemzetközi Kutató- központjának ügyvezető igazgatója, figyel­meztet arra, hogy milyen veszélyes lenne az Egyesült Államok számára, ha Kína be­vonná a Szovjetunióval való konfliktusba. Emlékeztet rá: „Ez egyáltalán nem az az út, amelyen az amerikaiak többsége kíván haladni.” (KS) LAPZÁRTA PARTVEZETŐK LÁTOGATÁSA Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken Borsod megyébe, Kazincbarcikára látogatott. A városnézés után megtekintette a Borsodi Vegyi Kombinátot, majd a BVK dolgozóival szabad pártnap keretében találkozott, ahol időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára pénteken Óbudára látogatott. A kerület ve­zetőivel folytatott eszmecsere után felkereste a Budapesti Rádiótechnikai Gyárat, majd a pártbizottság függetlenített munkatársait tájékoztatta időszerű feladatokról. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kétnapos látogatást tett Békés megyében. Csütörtökön fel­kereste a Fákon Ruházati Vállalat békéscsabai gyárát és Oros­házát, pénteken pedig a Békéscsabai Agráripari Egyesülés ve­zetőivel találkozott és a szarvasi Vas- és Fémipari Szövetke­zetben fejezte be látogatását. Korom Mihály, az MSZMP KB titkára pénteken Várpa­lotára látogatott. Rész vett és felszólalt a Jószerencsét Tsz zárszámadási közgyűlésén. Tovább bővül a magyar-NDK árucsere Pénteken Budapesten Szá­lai Béla külkereskedelmi államtitkár és Gerhardt Nitzschke, az NDK külkeres­kedelmi miniszterhelyettese aláírta a két ország 1979. évi árucsere-forgalmi jegyző- könyvét. Az aláírásnál jelen volt Bíró József kelkereske­delmi miniszter és Dieter Zibelius, az NDK budapesti nagykövetségének ügyvivője is. Az 1979. évre előirányzott kölcsönös szállítások értéke a tavalyihoz viszonyítva 7 szá­zalékkal .növekszik és meg­haladja az 1,3 milliárd ru­belt. A gépek és berendezé­sek az összforgalom csaknem 70 százalékát képviselik. A magyar gépkivitelben igen jelentős az autóbuszok, a szerszámgépek, erőművi berendezésék, elktromotorok, műszerek, élelmiszeripari gé_ pék aránya. Fólytatódnak a kölcsönös .nyers- és alapanyag-szállítá­sok. / A lakosság részére több mint 130 ezer hektoliter sör, különféle szövetek, szőnye­gek, alsó- és felső kötöttáruk' függönyök, közel 15 ezer mo­ped, fényképezőgépek és kü­lönféle fotóműszakicikkek, 10 ezer rádiókészülék, 17 ezer mosógép, 32 ezer háztartási varrógép, 15 ezer eentrifúga, 10 ezer gázkonvéktor és 2000 gázbojler érkezik az NDK- böl. Az NDK 1979-bem a köz­kedvelt Wartburg és Trabant személygépkocsikból össze­sen 32 500-at szállít. Magyarország továbbra is az NDK szállítója marad kü­lönféle mezőgazdasági és élélmiszeripari termékekből. BUDAPEST Pénteken az Egyesült Ál­lamokba utazott Faluvégi La­jos pénzügyminiszter. A Michael Blumenthal ameri­kai pénzügyminiszter meg­hívására sorra kerülő láto­gatás idejen a pénzügymi­niszterek előreláthatólag aláírják a két ország között a kettős adóztatást kizáró megállapodást és vélemény- cserét folytatnak pénzügyi és gazdasági kapcsolataink ala­kulásáról, valamint idősze­rű nemzetközi pénzügyi 'kér­déseikről. Faluvégi Lajos megbeszéléseket folytat a kapcsolatok fejlesztésében érdekelt minisztériumok il­letékes vezetőivel, s találko­zik a bankári és pénzügyi ve­zető körök képviselőivé!. * Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter vezetésével — André Cuéllett városügyi miniszter meghívására — pénteken magyar küldöttség utazott Kanadába. A találkozón el­sősorban az építő- és építő- anyagipari kapcsolatok fej­lesztéséről tárgyalnak. A megbeszéléseken különösen nagy teret szentelnek az energiatakarékosságot segítő korszerű anyagok, szerkeze­tek és építési technológiák alkalmazásában, valamint a településfejlesztésben kitér, jeszthető együttműködésnek. A 'tárgyalások alkalmat nyúj­tanak a magyar és a kanadai vállalatok kooperációjának elősegítésére is. WASHINGTON Az Egyesült Államok újabb föld alatti nukleáris robbantást hajtott végre a nevadai kísérleti telepen. A töltet robbanóereje 20 és 150 kilotonna között volt.

Next

/
Thumbnails
Contents