Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7. Képújság 3 Az egyéves munka értékelése (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének pártszervezete együtt született, együtt él és együtt fejlődik az üzemmel. Január 3'1-én beszámoló taggyűlésen vitatta meg a több mint félszáz kommunista az 1978-ban végzett politikai és gazdaságpolitikai munkát. A kollektív tevékenység értékelése előtt Boda László 25 éves párttagságáért, Kertész Margit pedig kiváló pártmunkájáért kapott- elismerő emléklapot. A beszámoló, amelyet Oros Albert párttitkár ismertetett, annak a vállalásnak az értékelésére épült, ami 1977. végén a Láng-gyárból indult el, és célul tűzte ki a szocialista munkaverseny töretlen folytatását 1978-ban is. A gyáregység kollektívája az elvárásoknak messzemenőkig megfelelt és ebben nagy szerepe volt a pártszervezet gazdasági tevékenységet segítő és ellenőrző tevékenységének. A cselekvési programban — ami a kommunisták átfogó tennivalóit határozta meg —, nagy súlyt kapott a gazdaságpolitika. A taggyűlések napirendjén többször is szerepelt az elmúlt évben a gazdasági munkáról szóló beszámoló, és a felmerülő gondok megoldásában mindig segítő partnerként álltak a kommunisták a gazdasági vezetők mellé. A műszaki fejlesztés helyzete három alkalommal került megtárgyalásra a taggyűlésen, és a konkrét feladatok megoldásában — például az új gépek miinél gyorsabb üzembe állításánál — a legtöbb segítséget a párttagok nyújtották. Az alapszervezet munkájának átfogó értékelése mellett a vezetőség munkájának reszortonként! elemzésére is kitért a beszámoló, majd az 1979. évi fő feladatokat foglalta össze. A taggyűlés elé került a cselekvési program, és az I. félévi munkaterv. Ezek már konkrétan meghatároztak a tennivalókat. A KlSZ-titkár a párttagok segítségét kérte az ifjúság körében végzendő politikai nevelő munkához. Nock János, a városi párt- bizottság csoportvezetője a párttagság köszönetét fejezte ki a Láng Gépgyár kommunistáinak az 1978. évi eredményes munkáért. A taggyűlés — ami igen aktív volt — az elhangzott beszámolót, a cselekvési programot és a munkatervet egyhangúlag elfogadta. oszlánczi János Fejlődő Dunaföldvár Uj fogorvosi rendelő és lakás épül a Kossuth téren. Műszaki átadása már megtörtént, már csak a hiánypótló munkák elvégzése van hátra. A nagyközségi tanács 17 millió 544 ezer forinttal rendelkezik az 1979. évi fejlesztési tervek megvalósításához. Milyen feladatok előtt áll ebben az évben a községpolitika? A település régi gondját oldja majd meg az új autóbusz-pályaudvar. Építését ebben az évben kezdik meg. A közművek javítása is több feladatot ad. Biztosítani kell a Béke téren épülő lakások közműellátását. Az orvosi rendelő szennyvizét rákötik a csatornahálózatra, ezenkívül megépül egy szennyvízkezelő ház is. A takarékszövetkezet üzletkörének bővítése érdekében megkapja a fölötte levő helyiségeket. Ezért 800 ezer forintot utal át a tanács részére, s így nyolc célcsoportos lakás megépítésének fedezete áll a tanács rendelkezésére. A fejlesztési tervben az idén is fontos szerepet kap a társadalmi munka. Ebben az évben 3 millió 300 ezer forint értékű munkát terveznek megvalósítani lakossági közreműködéssel. Az összefogásnak jó hagyományai vannak a községben. A helyi tanács értékelése szerint az elmúlt tíz év során jelentősen megnövekedett a lakóhelyért végzett társadalmi munka értéke. 1968-ban 1 319 015 forint, 1978-ban pedig 5 427 653 forint értékű munkát végeztek. A számok mögött azonban egy-két negatív mozzanat is meghúzódik. A tavalyi felhívás a társadalmi munkára késve ment ki az üzemekhez, vállalatokhoz. Egyrészt ez a tény, másrészt az, hogy a vállalatoknál nincsenek felelős személyek, akik a társadalmi munka végzését összehangolnák — magyarázhatja a szocialista brigádok tevékenységének 1977-hez viszonyított visszaesését. Persze társadalmi munkát nem csupán felkérésre, felhívásra lehet végezni, hanem önálló kezdeményezésként is. Tavaly kevés ilyen fordult elő. Pedig az elismerés sem marad el. Lakossági kezdeményezésből épült meg a Vak Bottyán téri játszótér, amiért a nagyközségi tanács Dunaföldvárért emlékplakettet adományozott. Az 1979-es évben társadalmi munkára alapozzák a Duna-part rendbe hozását, parkosításokat, bölcsődék, óvodák, iskolák patronálását, utak építését. A lakosság az üzemek, vállalatok közreműködését várják az úszó csónakház üzembe helyezéséhez, és az új MHSZ-lőtér megépítéséhez is. Gyorsított fejlesztés a Balatonnál A Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főosztályának vezetője, Gellai Imre, tájékoztatást adott Budapesten az újságíró-szövetség idegenforgalmi és gasztronómiai szakosztályának. Beszélt a magyar vendéglátás jelenlegi helyzetéről, hiányosságairól és fejlesztéséről. Elmondta, hogy 1949-ben 18 400 vendéglátó hely volt Magyarországon, 65 ezer dolgozóval. Jelenleg ennél 200- zal több az üzletek száma és 130 ezer a dolgozó, az adminisztratív létszámmal együtt. Étkezést csaknem 3 millió ember vesz igénybe naponta. A tavalyi esztendő volt az első az utóbbi évtizedekben, amikor nem növekedett a szeszesital-forgalom, sőt 2 százalékkal csökkent. Az ételforgalom viszont nőtt 9 százalékkal. A hálózatfejlesztésről szólva ismertette » főosztályvezető a sok embert érintő beruházásokat, átalakításokat. A mostani tervidőszak első három évében már megnyílt 49 vendéglátó hely és több mint 60 felépítése, átalakítása van folyamatban. Budapesten például megnyílik hamarosan — háromévi szünet után a Boráros téri önkiszolgáló étterem, s napi 5000 vendég kiszolgálására lesz alkalmas. A balatoni gyorsított fejlesztési programiban összesen 24 önkiszolgáló bisztró, illetve élelmiszerbolt épül, ezek közül 12 már az idén üzemel. Nagyobb arányú fejlesztés történik a Duna-kanyarban is. A következő ötéves tervben kiépítik az országúti vendégfogadó hálózatot. A szakács- és cukrászszakmákban szakemberhiány van sok helyen. Segít majd a japán süteménykészítő gépek munkája: az idén 10vállalatnál kezdenek üzemeltetni ilyen gépeket. Nyolc óra alatt 12—16 ezer süteményt készít egy-egy gép (egyszerűbb vajas tésztákat), ez any- nyi, mint egy 25 fős cukrászüzem tevékenysége. A felszabaduló erőket az igényesebb termékek készítéséhez- irányítják. Gellai Imre úgy nyilatkozott: ösztönzik a vállalatokat, hogy süteményboltokat hozzanak létre. Sok kérdésre adott választ a főosztályvezető, minisztériumi vezető munaktársaival együtt. Az étlapok „sivár egyhangúsága”, a pörkölt- rántottszelet-rizseshús-na- túrszelet kínálat azért nem bővül a legtöbb helyen tájjellegű vagy legalább is ízle- tesebb különlegesebb ételekkel, mert a konyhákban nagyon nagy a leterhelés, viszont nem nagyobb a haszonkulcs a sok ráfordítással készíthető ételeknél sem. Több, hasonló kérdésről esett sző, amelyeken változtatni kellene. A már meglévő tájjellegű vendéglátó helyeket, a külön- J leges ételeket észrevehetőbben kellene reklámozni. Hiányolták az újságírók, hogy nincsenek gyerekételek és általában hiányoznak a kis adagok. A cukrászdák nagy többsége átalakult füstös eszpreszókká, az eszpresszóhálózat pedig kocsmává. A minisztérium vendéglátó főosztálya azt szeretné elérni, hogy a megszüntetett ital- bo’tok, kocsmák helyett kulturált sörözők, borozók nyíljanak, és akkor az eszpresz- szók többsége visszanyerheti eredeti jó színvonalát. (gemenci) Téglaipar, 1979 Hat év tapasztalata o A bátaszéki üzem felépítése négyszázharmincmillió forintba került. A forgóalap feltöltéséhez tizenhatmillió forintra volt szükség, és ez a korszerű gyár azt ígérte — s tartja ma is —, hogy a megye téglaszükségletét kielégíti. Az üzem hat év óta egyfolytában termel. Szinte a csodával határos, hogy a termelés folyamatos lehet és nem volt különösebb akadály. Ezek az olasz eredetű gépek jók, az iparban alkalmazottak közül a legjobbnak tartják, de hogy hat év óta folyamatosan működtetni tudják, az a rendkívül jó karbantartó részleg érdeme. A tmk-dolgozóknak állandóan ellenőrizni kell az automaták működését Lehet azon vitatkozni, hogy vegyünk-e ilyen korszerű, jó hatékonysággal dolgozó gépparkot, amikor nem vesszük meg hozzá a kiegészítő, s kisegítő berendezéseket, főként pedig a szükséges pótalkatrészt. Ez az üzem azért képes hat év óta folyamatosan működni, mert az úgynevezett tmk jó, azaz a tervszerű megelőző karbantartás kielégítő. Igaz, ehhez olyan vasipari apparátust kell fenntartani, amely már magában is majdnem egy egész üzem. Hatvanszemélyes a karbantartó műhely, az a részleg, amelyik a gépekhez alkatrészt is készít. Vannak itt korszerű forgácsoló-, maró-, fúró-, hegesztőgépek. Hozzáértő emberekből sincs hiány, sőt a paksi gyár jelentős technikai apparátusa is a bátaszéki üzem biztonságát szolgálja. A bátaszéki üzem a folyamatos termelés ellenére is veszteséges, azaz dotációval támogatják gazdálkodását. Az állam az elmúlt hat évben a következő összegeket juttatta az üzem működéséhez. Az első, az 1973-as évben 18 millió forint volt a dotáció összege, 1974-ben 71 millió forint, 1975-ben 35 millió forint, 1976-ban 25 millió forint, 1977-ben 21 millió forint, 1978-ban pedig 17 millió forint. A gyár termékeivel együtt tehát a felhasználó közűiét és a lakosság állami pénzt is kap. A dotáció csökkenő tendenciája egyben azt is bizonyítja, hogy egyre jobban gazdálkodik a bátaszéki üzem. A gazdálkodás javulását lehetne . tényszámokkal bizonyítani, elégedjünk meg azonban a következő két számmal: 1977-ben az összes termék 14,4 százaléka volt selejt, azaz leértékelt, míg 1978- ban „csak” 9,9 százaléka. Úgy tartják a téglaiparban, ha az össztermék tíz százaléka az osztályos, tehát másod-, harmad- és negyedosztályú termék, akkor az üzem már jónak mondható. Bátaszéken 1978-ban érték el ezt a szintet. Ez magában véve azt jelenti, hogy a fogyasztók jobb terméket kapnak, ugyanakkor — ezt a statisztika nem adja hírül — a termelés és kiszállítás egyenletessége a feldolgozó, azaz a kivitelező ipar munkáját teszi hatékonnyá, gazdaságossá. Más kérdés, hogy a termelés folyamán keletkező selejt és osztályos termék mennyiségével (!) a gyár és a vállalat vezetői sem elégedettek. Hiszen tudják jól, hogy a gondosabban előkészített nyersanyag jobb végterméket ad, az energiagazdálkodás pedig a minőség javítását eredményezi, azaz a kemencék fűtése, a szárítóüzem fenntartása nem mindegy mennyi energiát nyel el. Jelen esetben sok a hibás áru — mármint, ha a „polgári”, kívülálló ember szemszögéből nézzük a kérdést. Merthogy nem tetszik e sorok írójának, hogy a sárközi községek a gyár se- lejtjébői kapnak szilárd burkolatú utat utcáikban, de a másik oldalról örvendetesnek tartjuk ezt a tényt: tehát van jó utca a községekben. Viszont azt is tudjuk, ho_gy a Mórágy vidéki hegyekből kibányászott kőből is lehetne legalább ilyen utat készíteni — hőenergia igénybevétele nélkül. Mert az évi 200—300 vagonnyi selejt téglát kiégetZaccomer János igazgató ni nem kevés energiába, olajba kerül. Tehát ezért e sorok írója jobban örülne annak, ha a kőbánya hulladékából készülne Pörbölyön, Alsónyéken az úttest burkolata, nem pedig a bátaszéki kerámia hulladékából. Zaccomer Jánost, a téglaipari vállalat igazgatóját kérdeztem : — Nem fáj neked, hogy ennyi itt a selejt? — Dehogynem. Mintha a bőrömet tépnék, úgy fáj. Sajnos, az a helyzet, hogy ilyen nagy teljesítményű gépparknál, gyártóberendezésnél a selejt is jelentős — ha selejt- nek nevezhetjük, miután minden darab cserepet jobban tudunk hasznosítani, mint a nyers földet. A hulladékképződés minden iparágban, üzemben természetes, így nálunk is az, de mint fentebb bizonyítottuk, az osztályos áruk kedvező arány- változása jó tendencia. Azt azonban nem reméljük, hogy csak első osztályú árut adunk ki a gyárkapun. Az idei tél nem volt kedvező az üzemre. Legyünk túl azon, hogy a szakszervezet az üzem indulásakor már kifogást tett: nem jó a hőmérséklet a dolgozók munkájához — tehát a csarnokban hideg van. Azóta a munkahelyi fűtést megoldották, tehát a gépek kezelői valamiféle elektromos fűtést, munkahelyi melegedési lehetőséget kapnak — de az egész csarnok az hideg maradt. így azután a betermelt agyag megfagyott. Ez a fagyott nyersanyag összetört néhány gépet. Senki nem számított erre. Azután amikor ez a fagyott és feldolgozott blokk kiégve hajszálrepedéses lett — be lehet építeni ennek ellenére —, selejtezésre került, növelve az üzem veszteségét. Holott mindenki tudja, hogy az így és ilyen minőségben kiégett blokk alkalmas az építőiparnak felhasználásra. Az üzem rendkívül energiaigényes. Hiszen a folyamatos égetéshez fenntartott kemencét táplálni nem lehet mással, csak olajjal. Az olaj pedig drága, egyre többe kerül. Ezért azután keresik annak a módját, hogy a termelés — égetés — minél gazdaságosabb legyen. így a készárutermelés anyagának kellő előkészítése az üzemen belüli tervszerű munka lehet az alapja, hogy gazdaságosabb legyen az égetés. Mint minden új üzemben, úgv itt is, a munka folyamán jutott felszínre, hol a „szűk keresztmetszet”. Itt a rakodás a legnagyobb gond. A vállalat most negyvenmillió forintot költ a rakodásgépesítés fejlesztésére. A nyersanyag kemencébe való juttatása, onnan a tárolótérbe, majd a felhasználás helyére „csomagban” történő szállítás megszervezése sokba kerül.,, De ez azt is jelenti, hogy nemcsak a rakodás közben lesz kevesebb a kár, hanem az anyag minőségét a kemencébe jutás előtt meg lehet őrizni. P. J. A belső szállítást teljesen gépesítették, kézzel nem szükséges a téglához nyúlni
