Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
A "népújság ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Házastársi pótlék Németh Istvánná Báta- székről írt szerkesztőségünknek. „...Férjem régi nyugdíjas, 1978-ban 1830 forintot kapott. Elmúltam 55 éves, házastársi pótlékra jogosult volnék, s nem kaptuk meg a 2000 forintot, csak 1900-at. Kérdésem, jár-e a kétezer forint, ha igen, miért nem kaptuk meg?...” Olvasónk levelét továbbítottuk a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóságnak Szekszárdra, ahonnét Nagy Zoltán igazgató az alábbiakat válaszolta: „...A házastársi pótlékot, mivel még a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól nem kérték, azt nem is kaphatták meg. Az 1979. január 1-től járó emelést ugyanis a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból végzi el, ezért kaphatott 1979-ben az 1830 forint helyett az emeléssel 1900 forintot. Házastársi pótlékra jogosult lehet az egyéb feltételek fennállása esetében, mivel férje nyugdíjának az összege nem éri el a kétezer forintot. Szíveskedjék a törzsszámra hivatkozással írásban kérni ennek megállapítását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Csatolja a házassági anyakönyvi kivonatát és nyilatkozatát, hogy feleségével közös háztartásban élnek...” Áramszünet öcsényből Szűcs Sándomé írja: ....Önökhöz fordulok az a lábbi kérdésemmel. Miért nem kötelező falun is bejelenteni az áramkimaradást? Mivel mindenki nem élhet városban, ezért az emberek nagy része falun is megpróbál kényelmes körülményeket teremteni magának. Ez — sajnos — igen sok bosszúságot és fáradságot jelent. Lakásunkat elláttuk háztartási gépekkel, melyek árammal működnek. Sajnos, az új évben nagyon sok alkalommal van áramszünet és nemcsak a nappali órákban, és nem is csak viharos időben. Miért nem kötelezik a DÉDÁSZ-t, hogy falun is előre jelentse be az áramszünetet?...” Szűcs Sándorné levelét elküldtük a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatóságának Szekszárdra, ahonnét a következő választ kaptuk: „Az idei év első napjaiban a rendkívüli időjárás hazánkban is okozott országrészeket, de kisebb területeket is érintően váratlan villamosener- gia-ellátási zavarokat. A váratlan jellegű kimaradások időpontját — sajnos — előre mi sem tudjuk, csupán állandó felkészültséggel tudjuk azok idejét esetenként lerövidíteni. Az ilyen váratlan energiahiány nemcsak a lakás fogyasztókat, hanem az ipari és mezőgazdasági üzemeket, de központifűtés- szolgáltató létesítményeket is érinti, őcsényben az év első hónapjában tervszerű kikapcsolás 25-én, 29-én és 30-án történt. Ezekről előre értesítettük a községet...” írógép részletre „...A január 10-i Népújság ön kérdez — Mi válaszolunk rovatában .írógép részletre’ címmel Kovács Péterné részletvásárlással kapcsolatban kérdezte önöket. Erre a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályáról Korsós István osztályvezető véleményem szerint rossz rendeletre hivatkozva adta meg a válaszát. Tudniillik, szerintem a 40 1977. (XII. 27.) rendeletnél a dátum hibás. Helyesen: 40/1977. (XII. 28.) PM-rendelet, amely a Magyar Közlöny 1977. december 28-i 99. számában jelent meg. ,Az ifjúsági takarékbetét feltételeiről, valamint a fiatal házasoknak nyújtandó további kedvezményekről szóló 33 1975. (IX. 27.) PM számú rendelet módosításáról...” Ebből következik mindjárt az, hogy a fent hivatkozott 40/1977. (XII. 28.) PM-rende- letet nem az újságban leírt 35/1975. (IX. 27.) PM-rende- letet módosította. Másodsorban pedig a 35/1975. (IX. 27.) PM-rendelet dátuma is hibás, ez helyesen 35/1975. (X. 26.) PM-rendelet, mely a Magyar Közlöny 1975. október 26-i 70. számában jelent meg: „Az 1976. évi hatósági árváltozásokból eredő készletértékelési különbözetek rendelkezéséről szól.” A fentiekkel kapcsolatban a következő kérésem volna; Ha esetleg én tévedtem, akkor legyenek szívesek megírni, hogy az újságban leírt rendeleteket melyik közlönyben találhatom meg. Ha pedig nekem van igazam, akkor megkérném Korsós elvtársat, hogy legyen szíves megadni a helyes választ arra, hogy az áruvásárlási köl- csönakció keretén belül forgalomba hozható áruk körét, jegyzékét melyik rendelet tartalmazza, és hogy melyik közlönyben található meg. Faragó József Dombóvár A jogos kérést továbbítottuk Korsós Istvánnak, aki a következőket válaszolta: „...A hivatkozott 35/1975. PM számú rendelet gépelési elírás folytán került a Népújságba. A 6/1968, a 13/1968. BkM számú utasítások a Kereskedelmi Értesítő 7., illetve 13. számában, a 33/1975., a 40/1977. PM számú rendeletek a Pénzügyi Közlöny 1975., illetve 1977. évi számában jelentek meg...” Továbbtanulás Pupp Józsefné kérdezi Paksról: „...1968-ban érettségiztem és most szeretnék továbbtanulni. Hol van rá lehetőség, hogy kertészeti főiskolára jelentkezzek? Levelezőn szeretném elvégezni...” Olvasónk levelét elküldtük a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályára, ahonnét dr. Vadas Ferenc osztályvezető az alábbi választ adta: „...Tájékoztatom, hogy levelező tagozaton a Kertészeti Egyetem kertészeti főiskolai karán (Kecskemét, Erdei Ferenc tér 1.) tanulhat tovább. A felvételi vizsgával és a képzéssel kapcsolatos tudnivalókat pontosan megtalálja a magyar felsőoktatási intézmények tájékoztatójában, amit bármelyik könyvesboltban megvásárolhat...” Tel efo n szám u n k: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK JßmffmSimmOmmmtmmOmm GmrnmMOKOmmmK ELKÉSZÜLT a Mezőgazda- sági Múzeum új működési szabályzata, s amit a kívülállók is tapasztalhattak: 1978-ban a lajosmizsei tanyamúzeummal bővült működési köre, továbbá előkészítés alatt áll Békéscsabán a gabonatermesztést és -feldolgozást bemutató múzeum is. Valószínűleg szűkebb körben ismert az a három minisztérium — kulturális, építésügyi, s MÉM-tárca — által kibocsátott rendelet, ami a 42/1977 (XII. 8.) számot viseli, s amelynek lényege a jelentős agrártörténeti emlékek fokozottabb védelme, nyilvántartásba vétele. Hol is tartanak ezzel a számbavétellel? — kopogtattam be a kérdéssel a Vajda- hunyad várába, pontosabban annak másába, a városligeti tó partján. Vagyis a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, amelynek főigazgató-helyettese Molnár István, s több munkatársa szívélyesen állt rendelkezésemre. — Múzeumunknak hét vidéki múzeuma is van: — a keszthelyi Georgikon major-. múzeum, ahol most van folyamatban egy rekonstrukció, a kalocsai fűszerpaprikamúzeum, a sümegi lószerszámmúzeum, a tolcsvai borászati múzeum, a lipicai lovak történetét szemléltető szilvásváradi múzeum, a lajosmizsei tanyamúzeum, a szécsényi vadászati múzeum, s a készülő békéscsabai gabonatörténeti múzeum. Vannak ezenfelül jelentős gyűjtemények, mint például a MÉM Műszaki Intézetében, Gödöllőn található, 32 traktort fölsorakoztató erőgépgyűjtemény, javarészt a 20-as évekből származó gépek bemutatója. Hasonló ehhez a kétegy- házi gépgyűjtemény, amely a helyi szakmunkásképző intézet munkája eredményeként működik, s bővül. A Mező- gazdasági Múzeum baráti köreinek is vannak szép gyűjteményei továbbá: a vépi szakmunkásképző iskolának néprajzi összeállítása dicsérendő, de a felsővadászi, dé- gi, cecei, soroksári kör is példásan ügyködik, akárcsak a keszthelyi, a békési. Az elmúlt év végén vettük át a kalocsai volt érsekségi uradalom magtárát, amit egyelőre még az állami gazdaság használ, de már készül a terv tavasszal kezdődő felújítására. Eldőlt, hogy a fűszerpaprika-múzeumot ide telepítjük át. Molnár István a jó példák közt említette a Kiskunhalasi Állami Gazdaságot, amelynek szocialista brigádjai ösz- szegyűjtötték a legkülönbözőbb korú traktorokat, s a tajói kerületben szabadtéri kiállítást rendeztek belőlük. Tudomásom szerint azonban eleddig a kétegyházi gépgyűjtemény az, amelynek már országos híre van. Mi látható ott? Egyebek közt az amerikai Ford gyár 1924-ből való terméke, a Fordson 20 jelűelnevezésű traktor, a hasonló korú Mc Cormick 20 traktor, aztán T—25-ös MÁVAG- traktor, a Hoffer-gyár termékei; a HSCs 20—22, az R— 35-ös és a G—35-ös izzófejes traktorok — mindent összevetvén 1922-től 1960-ig ad áttekintést a magyar mezőgazdaságban használatos erőgépekről a kétegyházi gyűjtemény. Általában jellemző, hogy mind a gépek, mind az építmények témakörében gyakori a malom. A Gabona Tröszt egyébként évek óta gyűjti az iparág tárgyi emlékeit, s már 1978 nyarán megnyitották a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat soroksári úti telepén a magyar malomipar múltját áttekintő kiállítást. Szakkörökben legalábbis köztudomású, hogy malomiparunk azt a szerepkört töltötte be hazánkban, mint amit a textilipar Angliában. Talán említessék meg közülük a Széchenyi alapította Pesti József Hengermalom Társaság, amely először alkalmazott hengerészeket, s amelynek öntőműhelyét a svájci származású Ganz Ábrahám vezette. Mechwart András karikás 1979. február 7. A vetőmagvak és egyéb növényi szaporítóanyagok előállításáról, forgalmáról, felhasználásáról és állami ellenőrzésük rendszeréről szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1/1979. (I. 10). MÉM számú rendelete, amely szabályozza a nemesített vetőmagvak előállítását, szaporításuk ellenőrzését, forgalmazásukat, meghatározott esetekben származási bizonyítvány kiállítását írja elő és fémzárolásra kötelez. Kiemelendő, hogy mezőgazdasági üzem vetési célra saját előállítás esetén is — a jogszabályban megjelölt kivétellel — csak a fémzárolt vetőmagra vonatkozó szabványnak megfelelő minőségű vetőmagot használhat fel. A tanácsi szakigazgatási szerv ellenőrzi a vetőmagvak és a szaporítóanyagok piaci és bolti árusítására vonatkozó előírások megtartását. A jogszabály a Magyar Közlöny idei 1. számában jelent meg, és kihirdetése napján, 1979. január 10-én hatályba lépett. A művelődési otthonokról adott ki rendeletet 3/1979. (I. 20.) MT szám alatt a Minisztertanács, s e jogszabály végrehajtásáról szól a kulturális miniszter 1/1979. (I. 20.) KM számú rendelete. „A művelődési otthon szervezeti és működési szabályzatát az 1979. évi december hó 31. napjáig kell elkészíteni, és jóváhagyásra előterjeszteni” — mondja ki a jogszabály, amely rendelkezik a művelődési otthonok létesítéséről, fenntartásukról, működésükről, nem kulturális célra történő igénybevételükről, mely utóbbira egyébként csak közérdekből van lehetőség, és szabályozza a művelődési -otthonok irányítását is. (Magyar Közlöny idei, 2. száma.) Az építőipari dolgozók szálláson történő elhelyezését szabályozza az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2/1979. (I. 20.) ÉVM számú rendelete, amely ugyancsak a Magyar Közlöny idei, 2. számában jelent meg. A jogszabály kimondja, hogy a munkáltató köteles a rendszeresen (munkaideje legalább 50 százalékában) építési munkahelyen, vagy építési munkahelyet kiszolgáló segédüzemben foglalkoztatott dolgozójának szálláson történő elhelyezéséről gondoskodni, ha az a menetrend szerinti közforgalmú közlekedési eszközzel., vagy a munkáltató által szervezett csoportos szállítással naponta — a munkarend megtartásával — lakóhelyétől a munkahelyére bejárni nem tud, vagy bejárás esetén lakóhelyétől átlagosan napi 14 óránál többet töltene távol. Megjelöli a jogszabály, hogy a munkáltató az elhelyezést milyen módon oldja meg, (saját kezelésében fenntartott állandó, ideiglenes vagy mozgó munkásszálláson, más szerv által fenntartott munkásszálláson, nem szállás céljára szolgáló épületben stb.) és megjelöli azt is, hogy amennyiben a szállás biztosításáról a dolgozó gondoskodik, őt milyen megváltási díj illeti meg. (A munkavégzés időtartamára naptári naponként városban 12 Ft, községben 10 Ft.) Kihangsúlyozandó, hogy a munkáltató — a jogszabályban említett kivétellel — csak olyan dolgozó részére biztosíthat munkásszállást, akinek bejelentett, állandó lakcíme van. A jogszabály kihirdetése napján, 1979. január 20-án hatályba lépett. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak 37/1978. számú, arra a közlemény ér e , amely a műszakpótlék fizetésének egyes kérdéseiről szól, és az OKISZ Értesítő idei 1. számában olvasható. A közlemény — többek között — kimondja, hogy a rendelet hatálya alá tartozó munkakörökben több műszakban fog- lakoztatott nem teljes munkaidős (pl. nyugdíjas) dolgozókat műszakpótlék fizetése szempontjából a teljes munkaidős dolgozókkal azonosan kell elbírálni, a kötelezően előírt műszakpótlék fizetése a vállalat által előírt feltételhez (pl. munkafegyelmi előírásokhoz) nem köthető, a rendelet hatálya alá nem tartozó, de a vállalati kollektív szerződésben szabályozott műszakpótlék fizetésére központi támogatás nem igényelhető stb. DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész hengerszékét pedig már a budapesti Ganz-gyárból indították a malomipart világszerte forradalmasító útjára. Kezdetibb stádiumban van még az épületek — kúriák, kastélyok, magtárak — számba vétele. Előrehaladottabb ez a munka az állami gazdaságoknál, ahol dr. Simon- Ruszinko Gábor egymaga elvégezte ezt a fölmérést, öt kötetben sorakoztatva föl e gazdaságok 180 objektumának leírását, romoktól a ma is irodaként hasznosuló kúriákig, elhagyott vagy éppen még lakott volt cselédházakig és magtárokig. A leírásokhoz mellékelt fotókon rég ismerős házakra bukkanok, köztük a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát központjára, a Badacsonyi Állami Gazdaság Szegedy-lakóházára, de ott van a tihanyi apátság pince-présháza éppúgy, miként az Alagi Állami Tangazdaság majori templomromja, és így tovább. Elnézem a bejelentésekről készült térképet, s úgy találom, hogy a legintenzívebb az érdeklődés Baranyából, Veszprémből. A veszprémi Wöller István például egymaga 562 malom adatait gyűjtötte össze, 160 helységből. Közülük 470 a vízi malom, mint amilyen az 1910- ben újjáépített csopaki. AKAD tehát buzgalom egyfelől — de nemtörődömség is, másfelől. A Mezőgazdasági Múzeum felhívásaira olykor olyan válaszok érkeznek a helyi tanácsoktól, hogy volna ugyan mit - megmutatni, de fotót küldeni nem tudnak, nem lévén fényképészük... Egyvalami pedig bizonyos: az utolsó órában vagyunk agrártörténeti emlékeink összegyűjtéséhez és méltó megőrzéséhez. KERESZTÉNYI NÁNDOR Georgikon majormúzeum Keszthelyen Az első magyar gyártmányú izzófejes Hoffer-traktor 1924-böl
