Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

A(t^ÉPÜJSÁG 1979. február 28. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gépkocsiadó Kulcsár Sándortól Kajdacs- rói kaptuk a következő leve­let: „...Tavaly októberben vásá­roltam egy Trabant gépkocsit, Nagy István pécsi lakostól. A vétel alkalmával meggyő­ződtem arról, hogy a volt tu­lajdonos a gépkocsi első fél­évi adóját április 27-én, a második félévit pedig augusz­tus 9-én kifizette. A befize­tést igazoló szelvények jelen­leg az én tulajdonomban van­nak. Ezért tartottam érthe­tetlennek a Pécs megyei Vá­ros Tanácsa V. B. Hivatal pénzügyi osztályának azt az eljárását, hogy írtak a kajda- csi községi tanácsnak: fizes­sek be gépkocsiadó címén 180 forintot. Amikor írtam Pécsre, levelemet még válasz­ra sem méltatták. Kérdésem, jogosan kérik-e tőlem a kér­déses összeget?...” Olvasónk levelét elküldtük a Pécs megyei Város Taná­csa V. B. Hivatal pénzügyi osztályára, ahonnét dr. Bogo- lin Elemér osztályvezető az alábbi választ adta: A gépjárműadóról szóló 50/1976. (XII. 28.) PM számú és a 48/1972. (XII. 31.) PM számú rendelettel módosított 3/1966. (I. 12.) PM számú ren­delet 4. § (1) bekezdése sze­rint a gépjárműadót az adó­kötelezettség időtartamára az köteles megfizetni, akinek a nevére a hatósági engedély szól (üzemben tartó). Ugyan­ezen rendelet 4. § (2) bekez­désének rendelkezése szerint, ha a hatósági engedélyt új üzemben tartó nevére átír­ják, a régi üzemben tartó adófizetési kötelezettsége az átírás hónapjának végéig ter­jed; a régi üzemben tartó a tárgyévi adóból az eltelt hó­napokra időarányosan eső részt köteles megfizetni. E rendelet értelmében tehát je­len esetben a volt üzemben Telefonszámunk: 129-01, 123-61. tartó adófizetési kötelezettsé­ge 1978. október 31-ig terjed, míg az új tulajdonosé 1978. november elsejével kezdődik. Nagy István Pécs, Lengyel Gy. u. 2/b. szám alatti lakos az IG 92—10 forgalmi rend­számú személygépkocsi 1978. évi 1080 forint adóját befi­zette, így jelenleg 180 forint gépjárműadó-túlfizetése áll fenn. Nagy István írásban kérheti pénzügyi osztályunk­tól túlfizetésének átutalását Kajdacs Községi Tanács V. B. szakigazgatási szervéhez. Eb­ben az esetben Kulcsár Sán­dor kajdacsi lakos mentesül az 1978. II. félévre terhére megállapított 180 forint gép­járműadó megfizetési köte­lezettsége alól...” Hírlapkézbesítés Szekszárdról az Alkony ut­cából kaptuk az alábbi le­velet. „...Az Alkony utcában la­kom, ahova tavaly még járt újság, mert a kézbesítő be­szedte a pénzt és hozta is a megrendelt lapokat. Az idén január óta pénzt sem szed és újságot sem hoz, azt mondja, hogy ő az utca nevében le­mond az újságokról. Szerinte pár házért nem érdemes kéz­besíteni. Jelenleg a férjem jár be a postára az előfizetett újságokért...” Olvasónk levelét elküldtük a Pécsi Postaigazgatóságra, ahonnét Kántor Sándor pos­taforgalmi igazgatóhelyettes válaszolta a következőt: „A Szekszárd Alkony ut­cai hírlapkézbesítési panaszt megvizsgáltam. Megállapítot­tam, hogy az Alkony utca rendezetlen, az út még nincs kiépítve, olyan nagy a sár, hogy a kézbesítőkocsit nem lehet végig vinni rajta. Ja­nuárban az utca egyik lakója vállalta a kézbesítést, de egy­napi munka után ő is fel­mondott. A Szekszárd 1. sz. Postahivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy a hír­lapok kézbesítését a város egész területén biztosítsa, de ez a fentiek miatt néha ne­hézségekbe ütközik...” Felmondási idő Konrád János györei leve­léből idézünk: ....Úgy érzem, igazságta­lanság történt velem. A Me­cseki Szénbányáknál, Zobá- kon dolgoztam, 1977. március 28-a óta és ez év január 23- án beadtam a felmondásom, mivel egészségileg nem bí­rom a bányát. A felmondási időmet négy hétben határoz­ták meg, holott nekem ez év március 28-án lenne két évem. Ok arra hivatkozva állapították meg a négy he­tet, hogy ezelőtt hat évvel már dolgoztam bányánál 3 évig, s most ezt az időt is be­számolják a felmondási idő­be. Ez azért sem érthető, mi­vel a szociális juttatásoknál nem vettem észre, hogy a Béta-bányán eltöltött időre is megkaptam volna a plusz föld alatti szabadságot, a 75 százalékos táppénz helyett Is csak 60 százalékos táppénzt folyósítottak...” Pa naszosunk levelét továb­bítottuk a Mecseki Szénbá­nyákhoz, ahonnét Garamvöl- gyi János igazgató az alábbi választ adta: ...A kötelező felmondási id ő hossza attól függ, hogy a dolgozó milyen munkakör­ben van alkalmazva és össze­sen hány év munkaviszony­nyal rendelkezik. Konrád Já­nos csillés munkakörben (se­gédmunkás) dolgozott, s 1979. január 1-én munkakönyvéből megállapíthatóan összesen 6 év 6 hónap és 24 nap munka- viszonnyal rendelkezett. A kollektív szerződés rendelke­zése szerint az 5—10 év kö­zötti munkaviszonnyal ren­delkező segédmunkás mun­kakörben foglalkoztatottak kötelező felmondási ideje há­rom hét. A csillés munka­körben tíz évet meg nem ha­ladó föld alatti munka esetén 3 nap pótszabadság jár. Eh­hez jön még a 12 nap évi rendes szabadság és 6 mun­kaviszonyban töltött év után (2 évenként 1 nap) 3 nap pót- szabadság. Idei évi szabadsá­ga tehát 3+12+3, összesen 18 nap. Az üzem ennyit is álla­pított meg a panaszos részé­re. Ez a 18 nap azonban az év 365 napjára jár. Miután a panaszos munkaviszonya feb­ruár 3-án megszűnt — ami 34 nap — az évi 18 napból tehát csak a 34 napra ará­nyosan járó szabadság jogo­sult számára. Az üzemhez történt felvétele előtt meg­szakítása volt, márpedig 75 százalékos táppénzre a tár­sadalombiztosítási jogszabá­lyok szerint csak akkor jogo­sult a dolgozó, ha utolsó munkahelyéről való kilépése napja és új munkahelyre való belépése napja között egyet­len nap megszakítás sincs, ellenkező esetben csak 65 szá­zalékos táppénzre jogosult...” Ml VÁLASZOLUNK Birins Tibor műhelyében Borbás Tibor fiatal szobrászművész márciusban a Debre­ceni Orvostudományi Egyetemen állítja ki legújabb mun­káit. A képen: a művész eredeti kompozíciójú Karinthy- portréjával. Gyávák Ketten ültek a fülkében: menetiránynak a fiú, vele szemben a lány. A lányon hosszanti csíkozású, aranyszín ru­ha volt, térdig érő, egyenes szabású. Sötétbarna haja a vál­lát verte, lágy hullámokban takarta a fülét. Könyvet olva­sott, napszemüveggel. A fiú kávébarna ingkabátban, világos- szürke nadrágban; saruját fehérrel mintázott, zöld zoknira húzta. Bal kezében napszemüveg volt, a jobban újság, ki­nyitva, de olvasatlanul: nézte a tájat. A tájat meg a lányt, a lányt meg a tájat. Aztán az órájára pillantott, s látta, már csak harminc perc van hátra addig az állomásig, ahová mennek: a lány előtte váltott jegyet. Megköszörülte a torkát, de halkan, hogy a kerekek za. katolásába vesszen. Már nyitottá a száját, mikor a másik megmoccant. Erre becsukta hirtelen. A lány mindent jól látott: a tájat is, a fiút is. A fon- csorozott üveg mögül ránézett az órájára: már csak huszon­nyolc perc — míg a fiú jegyet váltott, ő a pénztárcáját tette el. Lapozott egyet a könyvben. Már csak huszonhét perc... — Bocsásson meg — mondta akkor a fiú, és érezte, bal hóna alól nagy izzadságcsöpp indul lefelé az oldalán — bo­csásson meg, de nem tesz jót, ha árnyékban is napszemüveg­gel olvas. A lány levette. Nagy, zöld szeme volt; csodálatos, nagy, zöld szeme. Csillogott, ingerkedett és simogatott ez a szempár: — Jókor szól! Egy órán keresztül hagyta, hogy rontsam a látásomat! A másik az órájára nézett: — Hatvanöt percen keresztül. Nevettek és egyszerre álltak föl. A lány a tájat nézte, a fiú a lányt, aki ebbe most picit belepirult. — Látta? Azt a juhászt a fa alatt? — A pulival? Láttam. Most a fiú nézte a tájat, a lány meg őt. Üvegen keresz­tül egészen más volt. Így nagyon aranyos. Hát ha még ba­juszt is növesztene — kis, szúrós, angol bajuszt. A vonatmozgás friss szelet csapott be az ablakon. — Mit olvas? A lány felvette a könyvet, odaadta. A fogyasztási cik­kek használatiké - zelési útmutatóiról szól a belkereske­delmi miniszter 3/1979. (II. 6.) BkM. számú rendelete, amelynek hatálya kiterjed a fogyasztá­si cikkeket termelő, impor­táló és forgalmazó gazdálko­dó szervezetekre, valamint a kisiparosokra és magánke­reskedőkre. A jogszabály sze­rint a belkereskedelmi mi­niszter által meghatározott termékekhez használati-ke­zelési útmutatót kell adni, az útmutatóban pedig — a ter­mék jellegétől, tulajdonsá­gaitól függően — írásban, magyar nyelven és közért­hető módon tájékoztatni kell a vásárlókat a termék ren­deltetéséről, minőségéről, minőségi osztályáról, mére­téről, anyagösszetételéről, tartósságáról, a használat és kezelés módjáról, a termék gyártási, fogyaszthatósági, minőségmegőrzési, felhasz­nálhatósági, forgalombahoz- hatósági idejéről és minden más, a felhasználás vagy a kezelés szempontjából lénye­ges tulajdonságáról. A hasz­nálati-kezelési útmutatót az egyes termékekhez mellékel­ni kell, vagy a terméken, il­letve annak egyedi csomago­lásán kell elhelyezni. A hasz­nálati-kezelési útmutató adá­sának kötelezettsége alól a belkereskedelmi miniszter adhat felmentést. Egyébként nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges és megfelelő használati-kezelési útmuta­tóval nem láttak el. A rende­let — amely a Magyar Köz­löny 1979. évi 6. számában jelent meg — 1979. évi au­gusztus hó 1. napján lép hatályba. Csak röviden utalunk az építésügyi és városfejleszté­si miniszternek a korszerű, nagy értékű építőipari gépek és termelő berendezések ki­használásának növeléséről szóló 1/1979. (I. 20.) ÉVM számú rendeletére, amelynek mellékletei útmutatót adnak a vállalati gépkihasználás tervezéséhez és ellenőrzésé­hez, valamint irányelveket a gépkihasználás vállalati üzem- és munkaszervezésé­hez. Ez utóbbiakból idézzük a következőket: „A munka­renden belüli állásidőket csökkenteni kell munkaszer­vezés és ésszerű bérezés al­kalmazása révén, illetőleg a gépkezelő tevékenységének fokozottabb ellenőrzésével.” A jogszabály a Magyar Köz­löny f. évi 2. számában jelent meg. A Kereskedelmi Értesítő idei 2. számában megjelent egyik közlemény a vál­lalatok és szövetkezetek belső ellenőrzésének szempontjait írja elő, megjelölve azt, hogy mit kell vizsgálni az ellátá­si tevékenység keretében, a létszám- és bérgazdálkodás területén, mit a gazdálkodás hatékonysága, a belső tarta­lékok feltárása érdekében, a társadalmi tulajdon és a fo­gyasztók érdekvédelmi kö­rében pedig kimondja, hogy a bűncselekményeket előse~ szeti szervezet rendszeresen vizsgálja — többek között — a bűncselekményeket előse­gítő körülmények okainak feltárását, megelőzését, a lel­tárak szervezettségét és sza­bályozottságát, a leltáreltéré­sek okait, a szankciók érvé­nyesítését. Egy másik ugyanitt meg­jelent közlemény a le­járt fogyaszthatósági határ­idejű tej és tejtermék vissz­áruzásával kapcsolatba ki­mondja: „A fogyaszthatósági határidő lejárta után a tejet és a tejtermékeket a keres­kedelem köteles a forgalom­ból kivonni, azt a szállítónak történő átadása időpontjáig elkülönítetten, gondosan tá­rolni.” DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Gyönyörű mozgása van. A szellős ruha alatt is látszik, hogy karcsú a dereka, kecsesek, arányosak a mellei... A fiú feltette a könyvet a hálóba. Fogalma sem volt, mit olvasott a címlapján. Tíz ujjal túrt a hajába, lassú mozdulattal, s közben kiemelte a mellét. Ügy tetszettek egymásnak, hogy elszorult a torkuk. — Dohányzik? — Köszönöm. A fiú kitartotta a gyufaszálat, hogy a huzat oltsa el. Egymásra néztek. Eddig nem is vették észre, hogy a válluk összeér. — Zöld a szeme? — Nem! A fiú elkapta a lány két vállát, magához fordította: — Csúfolódik? Az nem felelt Behunyta a szemét. Valahol csapódott egy ajtó. Riadtan engedték el egy­mást. Néztek ki az ablakon. Válluk enyhén súrlódott a ko­csi mozgására. A lány az ablakszélhez támasztotta a fejét, haját hátra fújta a szél. Előtűnt két pici füle. Fehér, pici, gyöngyház­fényű füle. Mindkettő azt várta, hogy a másik hunyja le előbb a szemét... aztán a fiú visszahúzódott. Most ajtó sem csapódott. — Rágyújt? — Köszönöm! S ledobta magát az ülésre. A fiú rágyújtott, de a ciga­rettát dobta ki az ablakon. Mikor észrevette, utána küldte a gyufát is: — Bolondok vagyunk... Ügy örültem, mikor a pénztár, nál hallottam, hogy egy az útunk. A lány hirtelen fölvetette a fejét: — Nem szeretek nyitott szemmel csókolózni! A fiú-leroggyant mellé: — Én sem... — Akkor miért nem hunyta le?! — Maga miért nem? — Maga a férfi! — Maga a nő! A lány ráborult az ülés karfájára: — Hagyjon békét! Hagyjon nekem békét! A fiú úgy érezte magát, mintha meztelenül ülnének, s legalább százan néznék őket. Három kocsival arrébb eszmélt rá, hogy a napszemüve­gét otthagyta. KUNSZABÓ FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents