Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
1979. február 25. Mi újság az MSZBT-tagcsoportoknál ? A hétköznapok barátsága A Magyar—Szovjet Baráti Társaság negyvenkét tagcsoportja működik Tolna megyében, és tegyük hozzá — az országos elnökség értékelése szerint is — kiválóan. A tagcsoportok többsége már túl van az „ünnepek barátságán”. Tevékenységük nem merül ki a Szovjetunióval kapcsolatos évfordulókról és a nemzeti ünnepekről történő megemlékezésben. A barátsági munka mindennapok részévé, a napi politikai tevékenység szerves elemévé válik, és ez nem is lehet másként, hiszen a két nép, a két párt és a két állam szi- i lárd internacionalista szövetsége is az. Persze ezt sokkal köny- nyebb kimondani, mint a gyakorlatban megvalósítani. A tagcsoportok évente értékelik önmagukat és megteszi ezt az illetékes pártvezetőség vagy pártszervezet is. Az idén az értékelés megtörtént, a tagcsoportok többsége már az idei programot . állítja össze. A barátsági munkának ezer színe van, formái szinte végtelenek. A megye tagcsoportjai — a helyi sajátosságoknak megfelelően — egyikmásik területtel behatóbban foglalkoznak, mint a többivel, ami nem jelenti azt, hogy mást nem csinálnak. Mind a negyvenkét tagcsoport összes elmúlt évi megmozdulását felsorolni szinte lehetetlenség. Az egyes csoportok arculata viszont az utóbbi években kialakult. Teljesen kézenfekvő, hogy a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat, mint tagcsoport, a szovjet filmek népszerűsítését tűzte ki célul és valósítja is meg. Kölcsönöznek nemcsak egyszerű filmet, hanem le is vetítik őket az általános iskolákban és állnak a többi tagcsoport rendelkezésére is, a többiek pedig élnek ezzel a lehetőséggel. Az évfordulók táján épp úgy, mint máskor. Nef issza és apja Elgedarifba nehéz Magyar- országról táviratozni. Ahogy az olvasó nem és tegnapig az újságíró sem tudja, tudta, hogy hol van Elge- darif, ugyanúgy nem szerepel ez a név a posta mindentudó helységlajstromában. Ez nem a posta hibája, hanem bármilyen furcsa is, az angoloké, akik „britesítették” az eredeti arab nevet és így csak Gedarifként jegyzik a megfelelő szakkönyvekben. Gedarif negyvenezer lakosú járási székhely Szudánban, közel az etióp határhoz. Van középiskolája, kórháza és itt született 1951 decemberében Mohamed Ahmed Elhag doktor, aki tavaly ősszel a dombóvári kórházban dr. Vá- radi Béla főorvos fül-, orr-, gégeosztályán kezdte meg Immár hagyományos a minden év őszén megrendezésre kerülő barátsági napok rendezvénysorozata. A tagcsoportok a párt- az állami és a társadalmi szervekkel együtt ünnepük meg az aktuális évfordulókat. INTERNACIONALISTA NEVELES Az internacionalista nevelésből mindegyik tagcsoport kiveszi a részét. Az iskoláknak egyébként is feladatuk ez, természetes, hogy az azokban működő tagcsoportok is ezt a feladatot helyezik előtérbe. Jól is csinálják mindenütt. A szekszárdi IV. számú Általános Iskolában éppúgy, mint a tolnai, a tamási és a paksi gimnáziumban. A formák ebben az esetben is igen változatosak. Mindegyik iskolában leveleznek a diákok szovjet fiatalokkal. Van, ahol ezt szervezeti keretek között teszik, másutt spontán és öntevékenyen. A Szovjetunió népeinek életét nemcsak az orosz órákon van mód megismertetni és szovjet irodalom népszerűsítése sem szűkül le a nyelvórákra. A megyének Vajnai János szakfelügyelő jóvoltából tartalmas a kapcsolata a MAPRJÁL-lal, az orosz nyelvtanárok nemzetközi szervezetével. A nyári nyelvtábori mozgalom is kapcsolatot tart az egyikmásik tagcsoporttal. A földrajz-, sőt a matematikaórán és szakkörön is beszélnek a Szovjetunióról. TESTVÉRKAPCSOLATOK A két nép barátságának az elmélyítésében már ma is nagy, a turizmussal együtt még egyre növekszik a személyes kapcsolatok jelentősége. Ez nemcsak levelezés és a hivatalos kapcsolatok útján történik. A kialakított testvérmegyei, -városi, -üzemi és -iskolai kapcsolatok szülnek egy csomó személyes ismeretséget, barátságot. Nincs olyan tagcsoport, amelyből még senki se járt volna a Szovjetunióban, de a legtöbben talán a Hőgyészi Állami Gazdaságból. Évente 8—10 dolgozó kapja jutalomgyógyító munkáját. Beszélgetésünket Dombóvárott kezdtük, majd az Elhag család kurdi otthonában folytattuk. — Restellkedve be kell ismernünk, hogy nem túl sokat tudunk Szudánról... A magas, karcsú fiatalember vidáman mosolyog: — Mégis, mit? — Amit a lexikonból kinézni lehet. Azt, hogy 2 és fél millió négyzetkilométeres területével 37-szer nagyobb Magyarországnál, körülbelül húszmillió lakosa van. A történelméből a két Mahdi-féle felkelést, Kitchener lord vérengzéseit és mindazt, amit felszabadulása óta a legújabb korra vonatkozóan az újságok hírül adtak. És ön mit tudott Magyarországról, mielőtt ide jött? — Azt, hogy agrárország és kitűnő labdarúgói vannak! — Mindkettőről már múlt időben beszélhetünk... Hogyan került Magyarországra, mely a valóságban bizonyára másfélének bizonyult, mint amilyennek ön előzetesen elképzelte? — Tulajdonképpen semmilyennek se képzeltem el. De talán kezdjük kissé távolabbról. Gazdálkodó családból származom, apámnak 1000 fedán földje van és egy traktora. Két testvérem most is a mezőgazdaságban dolgozik. Az 1000 fedán gondolom önöknek nem sokat mond, nagyjából 600 hektár, ami nálunk, külterjes viszonyaink között közepes jómódot jeként az utazást, de volt már olyan év is, amikor harmincán látogattak a Szovjetunióba, a gazdaság dolgozói közül. A Morsanszki járás állami gazdaságával tartalmassá vált a testvérkapcsolatuk. Nem maradnak ki az egyéb ismerkedési lehetőségekből sem. Minden évben két-há- rom, az Szovjetunióból érkező turistacsoportot fogadnak. És Hőgyész csak egy kiragadott példa sokszínű testvér- kapcsolatok rendszeréből. A személyes ismerkedés, barátkozás témaköréhez tartoznak a tagcsoportok szervezte turistautak is. Mennek az aktívák barátságvonattal, az utazási irodák meghirdette társasutazással és az ő kezdeményezésükre szervezett különutakra is. Tavaly először szervezett az IBUSZ kifejezetten MSZBT-utat, olyan programmal, amelyikben helyet kapott SZMBT-tagcso- porttal való találkozás is. Az elsőt követi a többi. A TERMELES SEGÍTÉSE A tagcsoportok a maguk sajátos eszközeivel segíthetik a termelést is — közvetve vagy közvetlenül. A Simon- tornyai Bőrgyárban és a Bonyhádi Cipőgyárban szoros kapcsolat alakult ki a szocialista brigádok és a tagcsoportok között. Ennek egyik formája, hogy védnökséget vállaltak a szovjet export teljesítése fölött, elsősorban minőségi téren. Mivel Simontornyán gyártják az alapanyagot, a két gyár munkásai közötti jó kapcsolat is igen fontos, ezt segíti elő a tagcsoportok együttműködése is. Az új szovjet szövőgépek megismertetésében vállalt szerepet a Patex tolnai gyárának tagcsoportja. Egészen konkrét az együttműködés — nemzetközi szinten is — az atomerőműnél. TÁJÉKOZTATÁS és VETÉLKEDŐK Az embereket érdekli, hogyan élnek a Szovjetunióban az emberek. Az aktuális kérdésekről szeretnének minél többet megtudni. így például sokan voltak kíváncsiak az új szovjet alkotmányra, a lent. Hatan vagyunk testvérek. Ibrahim a legidősebb, utána Abdullah következik, majd Fatima, Batul, én és Aziz. Nálunk angol az oktatási rendszer és az arab után ez a második, kötelező nyelv. A négy elemit négy középiskola, majd négy gimnázium követi. Érettségi után repülőtiszt szerettem volna lenni... — Az egészségügytől meglehetősen távoli pálya... Újabb nevetés. Elhag doktor szívesen, szívből, sokat és természetesen nevet. Megismerkedésünk előtt azt az információt kaptuk, hogy a népgazdasági tervre. Ezekről és más témákról folyamatosan szerveznek előadásokat a Bonyhádi Cipőgyárban, Bá- tán és még sok más helyen. Az információéhséget elégíti ki és még szórakoztat is a vetélkedő. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő eredetileg a Lapkiadó Vállalat kezdeményezése volt, és a kiadónál megjelenő Szovjetunió című lapban közölt cikkek anyagára támaszkodott. Középiskolások számára hirdetik meg minden évben, az idén is. Ma már számtalan szinten — és tegyük hozzá: különböző színvonalon rendeznek vetélkedőt ezen a néven. Igen népszerű ismeretterjesztési forma. Csinálják a gazdasági egységeken belül brigádoknak, tagcsoportok egymás között, és a tagcsoportok iskolák számára. Az együttműködésnek is formájává vált a vetélkedő. A találkozáskor kicserélik a barátsági munka tapasztalatait. A tamási járás tagcsoportjait a nagykónyi termelőszövetkezet rendszeresen meghívja tapasztalatcserére. A tamási járási hivatalban pedig a politikai vitakörben beszélnek meg a Szovjetunióval kapcsolatos témákat. A tagcsoportok szerencsére sehol nem zárt egységek, hatókörük a munkahelynél távolabbra terjed. Kapcsolataik vannak az adott település iskoláival, más üzemeivel. Sok példán lehetne felsorolni, de legjobb talán a bátai termelőszövetkezet. Azt lehetne mondani, hogy a tagcsoportba beletartozik az egész falu, mert a programokat eleve úgy szervezik, hogy az mindenkihez szóló legyen. Mindegyik tagcsoport hatni szeretne a környezetére, még jobban bevonni a barátsági munkába a párton kívülieket és a fiatalokat. Bizonyára az idei rendezvények is elősegítik e törekvés megvalósítását. IHÁROSI IBOLYA dombóvári kórház két afrikai orvosa közül ő a zárkózot- tabb. Ezek után elképzelni is bajos, hogy mennyire nyílt és barátságos lehet a másik, aki Ugandából érkezett, mert Elhag doktort ilyen téren aligha lehet lekörözni. — Valóban nem! Apám nem is engedte. Khartumban biológiaszakra jelentkeztem, majd amikor a külföldi ösztöndíj-hirdetések megjelentek, orvosnak... Lengyel- országba. Magyarországra úgy kerültem, hogy a lengyelek kevesebb, a magyarok több helyet biztosítottak. — Szudáni ösztöndíjas? — Nem! A TESCO-n keresztül magyar. 1971 szeptemberében érkeztem Budapestre. Héthónapi intenzív nyelv- tanulás következett. A magyar nagyon nehéz nyelv... Látogatóba n Mohamed Elhag doktornál Kurdon ÍvépCuság 3 A Minisztertanács tárgyalta Közös program a lakásépítéshez Aligha van még egy olyan nagy súlyú tényezője az életszínvonal növelése eredményeinek és feladatainak, mint a lakásépítés, a lakáselosztás, gazdálkodás a meglevő állománnyal. Nyugodtan állíthatjuk: a Miniszter- tanács ülésén elfogadott program — a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló terve — milliókat érint, s egyszerre kettős szerepben, az eredmények létrehozóiként, illetve élvezőiként. A legfőbb számadat az MSZMP Központi Bizottsága 1978- október 12-i ülésének határozatából ismert: 1976 és 1990 között 1,2 millió új otthon tető alá hozása a cél. A kormány által most jóváhagyott terv ennek a középponti célnak a részletekbe menő hogyanjait, irányait jelöli ki, mégpedig úgy, hogy három középtávú tervidőszakra bontja a sokszorosan összefüggő feladatokat. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy nincs szó az eddig járttól eltérő, új út szükségességéről. Amint azt a kormány határozata megállapítja, a lakásépítésről és lakásgazdálkodásról korábban elfogadottak — az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes ülésének állásfoglalása — megfelelően szolgálták az ésszerűbb irányok, arányok kialakulását, az eredmények gyarapítását. A lakásépítés mostani távlati terve az eddigi eredményekre és tapasztalatokra alapozott teendők foglalata. N A teendők sikeres végrehajtása egyebek között azzal jár, hogy 1990-re a lakásállomány meghaladja majd a négymilliót, s ezen belül a komfortos otthonok aránya eléri a teljes lakásszám háromnegyedét- A kormány határozata kimondja azt is, hogy gazdasági lehetőségeinkkel összhangban növelni kell az új otthonok alapterületét, s az eddigieknél kapjon nagyobb szerepet a speciális igények kielégítése, mint például az ún. nyugdíjasházak, garzonházak stb. építése. A lakásépítés és lakásgazdálkodás hosszú távú terve változatlanul a lakónegyedi, új otthonok létrehozását tekinti elsődlegesnek, ugyanakkor a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet és gondot szentel a meglevő lakások felújításának. A program szerint a több szintes lakóépületekben levő otthonokból 1981 és 1990 között 270— 290 ezret korszerűsítenek, hoznak rendbe. A napjainkban kialakult arányokhoz képest lényeges előbbre lépésnek számít, hogy a Minisztertanács határozata szerint az 1980-at követő esztendőkben az új létesítményekből harminc százalékra kell növelni a bérlakások arányát. Ezzel megrövidül az alacsony jövedelmű családok lakásra várakozásának ideje. A kormányhatározat ezzel és sok más jellemzővel is erősíti a szociálpolitikai és rétegpolitikai differenciálást. A távlati program kimondja: indokolt felülvizsgálni a lakásgénylé- seket, a végbement társadalmi változásokhoz igazítani az igénylés rendjét, a kielégítés módját. A lakásgazdálkodás ésszerűbb kereteit segít megteremteni az a célkitűzés, hogy alakuljon ki a lakáscserék szervezett rendszere, s így találkozzék a társadalmi és az egyéni törekvés. Rendelkezik a Minisztertanács határozata a bonyolult anyagi-műszaki háttérről is, amely alapja és feltétele az 1,2 millió lakás megépítésének. Ebben korántsem csak az építésügyi tárcának vannak kiterjedt fel-, adatai: a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló tervének minden részlete össztársadalmi feladat és egésze — közös program- (KS) Jól megbirkózott vele. Kissé keresi ugyan a kifejezéseket, de társalgásunkban nincsen fennakadás. — Egy viszonylag rövid idő alatt elsajátított idegen nyelven nem lehetett könnyű elvégezni az orvosi egyetemet. — Ha az ember nem fél napi tíz-tizenkét óra tanulástól, akkor nem is olyan nagyon. A magyar kollégák mindenben a legnagyobb segítőkészséget tanúsították. Később Pécsett az egyetemen éppúgy, mint jelenleg itt a kórházban. Tavaly szeptemberben kaptam meg a diplomámat, most szakvizsgára készülök. Közben megnősültem, van egy 9 hónapos kislányunk: — Nef issza. Egy házasság útjait kérdezgetni nehéz és bizonyos fokig illdomtalan is. Elég annyi, hogy Győrvarga Anna gyógyszertári asszisztens Szekszárdon ismerte meg a pécsi egyetem tankórházába gyakorlatra járó Elhag orvos- tanhallgatót. Most Kurdon laknak, a Hunyadi utca 54. számú házban. ízléses berendezés, a falon Korán-idézet, a vendégeket nagy korsó, kitűnő jégbe hűtött narancslével kínálják. (Valljuk be, hogy az újságíró kétévtizedes praxisa során első ízben.) — Nálunk nincs alkohol! Nemcsak azért, mert a próféta tiltja, hanem mert mint orvos is nagyon sok szomorú tapasztalatot szereztem az alkohol romboló hatásáról. Doktor Elhagné még nem volt Szudánban, egyelőre egy arab ABC-s könyvet forgat. — Mikor mennek ei meglátogatni az apósáékat? — Majd. Egyelőre gyesen vagyok itthon és az út drága... „A kollégák mindig segítettek...” Nef issza természetesen nem szól közbe, csak nagyra nyitja gyönyörű szemeit és vígan szorongatja a feléje nyújtott kisujjat. — Hol kívánnak letelepedni? — Szakvizsga után lehetőleg Dombóvárott. A férjem már beadta a kérelmet, hogy Magyarországon maradhasson. Szudáni részről hozzájárultak, remélem magyar oldalról se lesz ellene kifogás. A dombóvári kórház mindenesetre támogatja, hogy Mohamed itt maradjon. — De ehhez előbb még le kell szakvizsgáznom — zárja a beszélgetést dr. Mohamed Ahmed Elhag és jo házigazda módjára kikíséri a szu- dáni-magyar vendégszeretettel fogadott látogatókat a kertkapuig. ORDAS IVÁN Fényképezte: Komáromi Z. Az Elhae család kurdi otthonában
