Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 44. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. február 22., csütörtök Mai számunkból AZ IRANI VIHAR (2. old.) „ÉLETEM A FILM” (3. old.) KATI (5. old.) TANUSZODÁRÓL, TÉLIDÖBEN (6. old.) (3. old.) ATOMERŐMŰ­ÉPÍTKEZÉS Falusi életmód? Ha a városi ember falun élő ismerőseivel találko­zik, a meginduló beszélgetésben előbb-utóbb előreto­lakszik a kérdés: hogy éltek, milyen az élet nálatok, ott ,4ent” — esetleg éppen „az isten háta mögött”... S itt rendszerint rövidebb-hosszabb felsorolás következik ar­ról, hogy mi minden épült az utóbbi években. A mindennapos társalgási témák fenti közhelyes kérdése bizonyos „karriert” futott be az utóbbi évek társadalomtudományi kutatásaiban- Mondhatni, hogy a kutatási gyakorlatban az elsőrendű problémák egyiké­vé lépett elő a „hogyan élünk” kérdése s általánossab- i ban: az életmód kérdésszövevénye. S ezen belül is iz- I galmas felfedezésekkel kecsegtet a falun élő rétegek l életmódjában bekövetkezett és folyó változások vizsgá­lata. Milyen most falun az élet, milyen a „falusi” élet ’ minősége, milyennek érzékelik azt az ott élők? Ezekre 1 a kérdésekre természetesen kutatások sorozata adhat­ja csak meg a választ. Azonban néhány — a falvakban élők életmódjelenségeinek értelmezését megkönnyítő szempontot jelenlegi ismereteink alapján is megfogni- f mazhatunk. Elsőként arra kell rámutatnunk, hogy az ország több mint háromezer falusi települése mind jellege, mind fejlettsége szerint igen tarka képet mutat. E sok­féleségben azonban a megközelítőleg azonos életkörül­ményeket, létfeltételeket — Marx szavával „létmegha­tározottságokat” — nyújtó települések többé-kevésbé csoportosíthatók. E csoportosítási kísérletek az egymás­tól megkülönböztethető életkereteket nyújtó falvakat különböző típusokba sorolják, melynek eredményekép­pen kirajzolódik a települések bizonyos „egyenlőtlen- ségi rendszere”. E rendszerben helyezhetők el azután pl. az apró falvak a maguk gondjaival (fejletlen háttér­ágazat, bizonytalan távlatok, stb.) az egyik póluson, a 10—15 ezres lakosú, városi rangra áhítozó — hasonló * gondokkal küszködő — főleg alföldi nagyközségek a másik póluson. De sajátos csoportot alkotnak az újab­ban városkörnyékinek elnevezett települések erőteljes j urbanizációs törekvéseikkel, vagy a közlekedési vona­laktól távolabb eső, korábbi jelentőségüket részben el­vesztő községek is. Mindezek a településtípusok meg­közelítőleg azonos életkereteket nyújtva sajátos miliő­ként hatnak az életmód alakulásában­A falvak új jellegzetességei kibontakozásának má­sik iránya az urbanizációs folyamatok felgyorsulásában érhető tetten. Ez — a közfelfogással ellentétben — nem feltétlenül függ össze az iparosodással, illetve az előbbi nem szükségképpen függvénye az utóbbinak. A mező- gazdasági termelés új formái, a korszerű termelési rendszerek bevezetése, a kereskedelmi, egészségügyi, adminisztratív-hivatalnoki hálózat fokozatos kiépülése, az egyéb szellemi és értelmiségi munkakörök szaporo­dása, számos új réteg észrevehető növekedését ered­ményezte. Sőt, a közvetlen termelésirányítók, új alkal­mazotti, szellemi foglalkozási rétegek mellett éppen az ipari munkásság arányának növekedése a legszembe­tűnőbb. (A munkások kb. fele ma falvakban él.) Ezek \ között még az értelmiség számának növekedése a leg­lassúbb folyamat. Mindezek a rétegek munkájuk jelle­gében, jövedelemszerzési módjukban, tevékenységszer­kezetükben, életritmusukban, fogyasztási szokásaikban, a szabadidő-felhasználásukban többé-kevésbé külön­böznek. Abban viszont megegyeznek, hogy egyaránt korszerű életkörülmények, civilizált életfeltételek meg­teremtésére törekszenek. A falusi rétegeknek a korszerű életkörülményekre törekvésének tengelyében ott találjuk a motorizáció növekedését és a korszerű lakás, lakberendezés megte­remtésének, illetve előteremtésének szinte elemi erejű késztetéseit is szinte valamennyi falusi rétegnél. Ezzel párhuzamosan igen tiszteletre méltóak a falvak közmű­vesítése érdekében hozott gyakran rendkívüli erőfeszí­tések is. Mindezek az életmódot alapvetően befolyásoló té­nyezők a jelenleg és a távlatokban is sajátos dinamiz­must, sőt gyakran feszültséget is kölcsönöznek a falu életének. Nyilvánvalónak látszik, hogy e törekvések koordinálása nem kis gondot okoz a helyi társadalom­ban — elsősorban a vezetés számára. De a gondok mel­lett új lendületet is adhat a falun élő közösségek át- szerveződésének az emberi kapcsolatok átrendeződésé- i nek kérdése is. Feltehető, hogy a sajátos élethelyzetből szervesen kibontakozó életstílus, életritmus az egyes rétegeknél végül is az „otthonosság” érzületét keltve a további ígéretes helyi törekvések bázisává válik. Ehhez persze az is szükséges, hogy a helyi vezetők a lakóhelyi lehetőségeket és vágyakat nagyobb körzeti, tájegység- j nyi léptékben is képesek legyenek megítélni s a kiala­kult mértékek alkalmazásával gazdaságosan tervezzék az „életet”. Mindenesetre a különböző vizsgálatok eredményei arra mutatnak, hogy a „falusi” jelző ma már átfogó, várostól megkülönböztethető értelemben is kezd mind- | inkább túlhaladott szóhasználattá válni — az élet, az életmód vonatkozásában is. PÁL LÁSZLÓ Munkavédelem, balesetvédelem a termelőszövetkezetekben Kevesebb baleset - több kieső monkanap Tegnap délelőtt a Tolna megyei Tanács V. B. általá­nos elnökhelyettesének, Csá­szár Józsefnek elnökletével tartotta meg soros ülését, melyen értékelte a dunaföld- vári Nagyközségi Tanács V. B. 1974—78. között kifejtett te­vékenységét, különös tekin­tettel a település sajátos funk­cióira, arra, hogy Dunaföld- vár részleges középfokú köz­pont. A testületnek e napi­rendet tárgyaló munkájában részt vett — többek között — Széles István, a nagyközség pártbizottságának titkára is. A végrehajtó bizottság Jend- rolovits Ferenc tanácselnök beszámolójának vitájában, majd Császár József a vita zárszavában azt fogalmazták meg, hogy Dunaföldvár nagy­község fejlődése egészséges, dinamikus fejlődés, tanácsa képes arra, hogy a jövőben még komplexebben oldja meg községfejlesztési felada­tait. De adottak a lehetősé­gek a » közigazgatási munka színvonalának javítására is. A testület ezt követően tár­gyalta meg és fogadta el a Tolna megyei Tanács és az MHSZ együttműködési meg­állapodását, majd azzal fog­lalkozott, hogy a mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben hogyan alakult a munka- védelmi, balesetelhárítási te­vékenység, illetve ezt a te­vékenységet miben módosí­totta a Minisztertanács 2018/1978. sz. — a munkavé­delmi tevékenységről szóló — határozatának eddigi végre­hajtása. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezt megelőzően 1975-ben foglal­kozott termelőszövetkezeteink munkavédelmi és balesetvé­delmi munkájának elemzésé­vel. Tegnap ez sok okból volt jóval könnyebb és kelleme­sebb feladat, mert megindult az a folyamat, amelynek so­rán a munkavédelem mező- gazdasági termelőszövetkeze­teinkben is a termelőmunka részévé válik. Rendszeresek a munkavédelmi oktatások és ezek bizonylatolása is javult; míg 1975-ben a munkavédel­mi megbízottak 11 százaléká­nak volt csak felső-, közép­vagy alapfokú munkavédelmi képesítése, ma 69,5 százaléká­nak. Ez idő szerint a terme­lőszövetkezetek 44,9 százalé­ka rendelkezik függetlenített biztonsági megbízottal. Az 1975 óta eltelt időszak­ban 13,8 százalékkal csök­kent a termelőszövetkezetek­ben bekövetkezett balesetek száma. Emelkedett ugyanak­kor az egy balesetre eső ki­esett munkanapoké. Mint azt Bálizs Lajos, a MÉM munka- védelmi felügyelője elmon­dotta, a csökkenés országos tendencia, de a csonkulásos és a halálos végű balesetek számának növekedése is az. Az ország termelőszövetkeze­teiben üzemi baleset során 120-an veszítették életüket 1978-ban (Tolna megyében tavaly két halálos és 9 cson­kulásos baleset volt.) Figyel- meztető jelenség, hogy a ko­rábbi évekhez viszonyítva to­vább nőtt az állatokkal kap­csolatos, valamint az esések­ből bekövetkező balesetek száma. Az 1978. évben bekö­vetkezett baleseteknek 20,2 százaléka függött össze a dol­gozók fegyelmezetlenségével, a munkahelyi rend hiányával, az utak elhanyagoltságával. Mint azt a végrehajtó bizott­ság megállapíthatta, javult a balesetek kivizsgálásának színvonala, de még mindig sokszor fordul elő, hogy nem a balesetet kiváltó okokat tárják fel egyes termelőszö­vetkezetekben, hanem azt igyekeznek bizonyítani, hogy a bekövetkezett sérülésért a balesetet szenvedett a fele­lős. Még mindig van tehát javítani való, bár számos tsz- ben hívják már fel az érin­tettek figyelmét egy-egy üze­mi balesetet követően pél­dául a kártérítési lehetőségre. A napirend vitájában Deli Sándor, az SZMT titkára el­ismeréssel szólt a termelő­szövetkeztek munkavédelmi és balesetvédelmi tevékeny­ségének eredményeiről, ugyanakkor annak a véle­ménynek adott hangot, hogy korai még áttekinteni az 2018/1978. sz. minisztertnácsi határozat végrehajtásának ta­pasztalatait. A végrehajtó bizottság a termelőszövetkezetekben fo­lyó munka- és balesetvédelmi tevékenység eredményeinek számbavétele után úgy dön­tött, hogy tovább kell javíta­ni a munkavédelem helyzetét, folytatva a munkavédelmi megbízottak továbbképzését, szigorítva a munkavédelmi vizsgáztatásokat és még kö­vetkezetesebben eljárva az ellenőrzések során tapasztalt hibák megszüntetésében. Vietnamban folytatódnak a harcok Győri Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: A vietnami—kínai határ­térségben dúló harcok köz­pontja változatlanul Cao Bang és Lang Son tartomány. Hanoiban szerdán délután újabb hivatalos tájékoztatót adtak a határtérségben kiala­kult katonai helyzetről. A harcoktól leginkább sújtott két tartományban a vietnami védelmi erők a lakosság tá­mogatásával több mint 1000 behatoló kínai katonát tettek harcképtelenné. A legheve­sebb összecsapások a Lang Son tartományhoz tartozó Dong Dang körül voltak, ahol a vietnami néphadsereg egy­ségei a kínai agressziós egy­ségek öt harckocsiját semmi­sítették meg, két zászlóaljat szétvertek és jelentős meny- nyiségű fegyvert zsákmá­nyoltak. Az információkat összegez­ve a hanoi rádió megállapí­totta, hogy a keddi harcok eredményeként a kínai invá- ziós egységek több mint 2000 embert és 12 harckocsit vesz­tettek, több zászlóalj dezorga- nizálódott. Február 17 óta a Vietnam­ra támadó kínai erők eddig összesen 7000 fős embervesz­teséget szenvedtek, megsem­misült harckocsijaik száma megközelíti a százat. A vietnami hírügynökség szerdán nyugati hírforrások Pekingből keltezett jelenté­seit idézve, közölte, ott kizá­rólag a hivatalos Uj Kína hír- ügynökségnek van joga had!- jelentések közzétételére. Nguyen Duy Trinh vietna­mi külügyminiszter levelet küldött az el nem kötelezett országok külügyminiszterei­hez, amelyben felhívta fi­gyelmüket a Vietnam-ellenes kínai agresszió következtében kialakult súlyos helyzetre. A vietnami diplomácia vezető­je egyidejűleg felkérte az el nem kötelezett országok kor­mányait, támogassák Vietnam népének harcát az agresszo- rok ellen. Vietnamban országszerte tovább folytatódnak a kínai agressziót elítélő állásfoglalá­sok, tömegmegmozdulások. A vietnami társadalom minden rétege hallatja hangját. Ho Si Minh-város katolikus ér­seke, Nguyen Vna Binh sajtó­interjúban bélyegezte meg a kínai támadást. A vietnami szakszervezetek szerdán tel­jes támogatásukról biztosítot­ták a VSZK február 17-i kor­mánynyilatkozatát. A PRAVDA AZ AGRESSZIÓRÓL „A kínai militarizmus fel­fedte arcát. Szerte a világon emberek milliói előtt vált nyilvánvalóvá: szándékos ag­ressziót követtek el, amelyre semmiféle mentség nem lehet. Bizonyos nyugati körök tá­mogatását felhasználva, a pe­kingi vezetők megpróbálják szuronyokkal és bombákkal megvalósítani hegemonista ambícióikat” — így kommen­tálja a Pravda szerdai szá­mának hasábjain a VSZK el­len elkövetett kínai agressziót Vitalij Korionov, a lap hír- magyarázója. Kiemelve azt a körülményt, hogy a kínai agressziót gya­korlatilag közvetlenül a kí­nai miniszterelnök-helyettes washingtoni látogatása után indították, a Pravda cikkírója hangoztatja: semmiféle pro­pagandahúzással nem ment­hetik fel magukat a felelős­ség alól az Egyesült Államok azon körei, amelyek közvet­lenül vagy közvetve elősegí­tették Peking cselekményeit. A lap végezetül utalt arra, (Folytatás a 2. oldalon). Hal Kocsoláról Évek óta jó nyereséget biztosít a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek a halászat. Évente 6—700 mázsa halat értékesítenek. Ottjártunkkor a bajai Halértékesítő Vállalatnak szállítottak 40 mázsa halat: amúrt és busát. Méret szerint válogatják az amúrt Fotó: Komáromi

Next

/
Thumbnails
Contents