Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

A 1979. február 21. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Levélszekrények felszerelése Révész Ferenc olvasónk a következőket írta: ....Nálunk — Pakson — ré­gebben egyes mellékutcákban is volt levélgyűjtő szekrény, pedig akkor még gyalog — legjobb esetben kerékpáron — ment a postás a szekré­nyekből a leveleket kiszedni. Később, a mellékutcákban lé­vő szekrényeket leszerelték és csak a főutcán — Dózsa György utca — vannak levél­gyűjtő szekrények, így az on­nan távolabb eső utcák lakói kénytelenek két, két és fél kilométert menni, ha egy le­velet fel akarnak adni. Kér­désem: most, amikor gépko­csin jár a leveleket begyűjtő postás, miért nem lehet az egyes mellékutcákban lévő boltoknál levélgyűjtő szek­rényt felszerelni? O lvasónk levelét továbbí­tottuk a pécsi Postaigazgató­sághoz, ahonnét dr. Leib Ru­dolf csoportvezető az alábbi választ adta: „...A panaszt megvizsgál­tam, megállapítottam, hogy a levélíró felvetése, miszerint Pakson a város területén el­helyezett levélszekrények darabszáma kevés — jogos. Levélszekrényeket szerelnek fel a Széchenyi tér 9., a Pető­fi utca (bolt), a Virág utca 21., a Tolnai utca 81., a Fe­hérvári utcai ABC elé és a Gagarin utca 1. szám alá. Ezáltal Pakson összesen 18 felszerelt levélszekrény lesz, amely elhelyezését tekintve a jelenlegi lélekszámra ele­gendő. A felszerelés várható idő­pontja: 1979. március 31. Ad­dig is szíves türelmét ké­rem...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ajándékpénz Érdekes felvetésre vár vá­laszt egy olvasónk, leveléből az alábbiakban idézünk: „...Érdekelne az ajándék­pénzzel kapcsolatos érvény­ben lévő jogszabály. Méghoz­zá olyan ajándékpénzről van szó, amit a két örömanya gyűjt össze a lakodalom al­kalmával a rokonságtól, gyer­mekeik számára. A kérdé­sem: kit illet a pénz, függet­lenül attól, hogy mely részről gyűlt össze? Visszatarthatja-e valamelyik szülő egyéb okok miatt? (Pl. lakodalom meg­tartására előzőleg felvett köl­csön törlesztésére?) Valójá­ban kit illet a pénz? Az aján­dékpénz érdemek elismerése mellett adható az összekerült pároknak? Mennyire közös ez a pénz akkor és a későbbiek­ben? Differenciáltan kell-e szétosztani a külön-külön összegyűjtött pénzt?...” Válaszunk: Családjogi törvényünk sze­rint a házasság megkötésével a házastársak között a házas­sági életközösség idejére há­zastársi vagyonközösség ke­letkezik. Ennek megfelelően a házastársak közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön- külön szereztek, kivéve azo­kat a vagyontárgyakat, ame­lyek valamelyik házastárs külön vagyonához tartoznak. A házastárs külön vagyoná­hoz tartozik: a) a házasságkötéskor meg­volt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szer­zett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyon­tárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Megjegyzendő, hogy az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyon­ná válik. A menyasszonytánc során a rokonok, barátok részéről összeadott pénz — jellemzően — olyan ajándék, amit a fia­tal párnak közös útjuk meg­kezdésének megkönnyítése céljából nem a vőlegénynek, nem a menyasszonynak, ha­nem a „fiatal párnak” ad­nak, ez tehát az ő közös va­gyonuk, azzal ők közösen ren­delkeznek. Arra a kérdésre tehát, hogy „kit illet a pénz, függetlenül attól, hogy mely részről gyűlt össze”, az a válaszunk, hogy az a „fiatal párt”, őket közö­sen illeti, de nem illeti meg az „örömszülőket”, hiszen a fiatalok kapták ajándékba. Nincs azonban akadálya an­nak, hogy adott esetben bí­róság előtt is valamelyik ajándékozó bizonyítsa, hogy ő igenis csak az egyik házas­felet ajándékozta meg, csak a menyasszonyt, vagy csak a vőlegényt. A szokásos mére­tű ajándéknál ez nehezen lesz bizonyítható, egy, a szokásos­nál jóval nagyobb ajándék esetében, ahol talán már az ajándékozáskor is utalás tör­tént erre, könnyebb. Magát az ajándékozást, an­nak okát nem kell megjelöl­ni, de attól, hogy azt „érde­mek elismerése mellett” ad­ják, ugyanúgy ajándék ma­rad. Természetesen az a kö­rülmény, hogy a jelentősebb összegű pénzt kihangsúlyo- zottan a házasfelek egyiké­nek érdemeire hivatkozással adják, kétségtelenül arra utal, hogy nem a „fiatal párt”, ha­nem azok egyikét kívánják megajándékozni. A fiataloknak közösen adott ajándék a házassági életkö­zösség idejére a vagyonkö­zösséghez tartozik, a vagyon­közösség fennállása alatt, to­vábbá a házassági életközös­ség megszűnésétől a közös va­gyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem házastársak különvagyo­nára vonatkozik. Végül arra a kérdésére, hogy mennyire közös ez a pénz a későbbiekben, csak annyit tudunk válaszolni, hogy ugyanúgy közös, mint kezdetben volt, a menyasz- szonytánc során összegyűlt pénzt — kivéve azt, amelyet kifejezetten és bizonyítottan csak az egyik fél megajándé­kozása céljára adtak — mint közös pénzt kell elosztani, nem pedig annak alapul vé­telével, hogy kinek a rokona, ismerőse, barátja mennyit ajándékozott. A kohó- és gépipa- r.vV/jpy':;: ri miniszternek a í’jyBfcjSí kohászati és gép- ipari tevékenység bejelentéséről és engedélyezéséről szóló 1/1979. (I. 26.) KGM számú rendelete szerint azok az állami gazdálkodó szer­vek, amelyek nem a kohó- és gépipari ágazatban vannak besorolva, de, kohászati és gépipari kiegészítő tevékeny­séget akarnak végezni, köte­lesek a tevékenységüket —a tevékenység _ megkezdése előtt — engedélyezés céljá­ból a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumnak bejelenteni. Be kell jelenteni az e ren­delet hatálybalépésétől (1979. január 26.) számított 30 na­pon belül azokat a kiegé­szítő tevékenységeket is, amelyeket a vállalat már megkezdett, illetve végez a rendelet hatálybalépésekor; ezekre nézve az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A villamosmű biztonsági övezetéről szól a nehézipari miniszter 2/1979. (I. 26-) NIM számú rendelete, amelynek hatálya a villa­mosművekre, valamint ezek biztonsági övezetében az idegen létesítmény telepíté­sére és üzemeltetésére, to­vábbá a villamosmű térségé­ben a biztonsági övezeten be­lül, illetve azon kívül végez­hető tevékenységekre terjed ki- A jogszabály meghatároz­za a biztonsági övezet terje­delmét, megjelöli azokat a tevékenységeket, amelyek­nek végzése a biztonsági öve­zetben és a biztonsági öve­zeten kívül korlátozott. Csu­pán példaként említjük meg, hogy nagyfeszültségű föld feletti vezeték biztonsági övezetében tilos komló vagy egyéb magasnövésű futónö­vény termesztése, sárkány- eresztés, kisfeszültségű föld feletti vezeték biztonsági övezetében pedig tilos a) rá­dió-, tv-antenna és egyéb (ruhavezeték) fémhuzalnak a csupasz szabadvezeték felet­ti átfeszítése, kivéve a táv­közlési vezetéket, b) a veze­ték oszlopán az áramvezetők felett villamosműhöz nem tartozó tárgyak, berendezé­sek, stb. elhelyezése, c) a vezeték oszlopára felmászni. A jogszabály rendelkezéseit alkalmazni kell a fogyasztói vezetékhálózat esetén is. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 4. szá­mában jelent meg. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet a Kereske­delmi Értesítő idei 1. szá­mában megjelent arra a közleményre, amely az idegenforgalmi területeken működő kereskedelmi és vendéglátó egységeknél vég­zett vizsgálatok megállapítá­sait rögzíti. E megállapítások szerint „a vendéglátó egysé­gekben a higiénés helyisé­gek bérbe adása — jelentke­zők hiánya miatt — nem valósult meg. A használati díj bevezetésére is csupán néhány helyen került sor. Az egyéb intézkedések elle­nére az autóparkolók, vad­kempingek és más közmű­vekkel el nem látott terüle­teken levő vendéglátó egy­ségekben időszakonként kri­tikus helyzet alakult ki”, de rögzíti a közlemény azt 'is, hogy az élelmiszer-keres­kedelemben továbbra is a hamis mérés-számolás, az azonos jellegű áruk keveré­se, a vendéglátásban a kal­kulációtól eltérő szolgálta­tás és többszámolás eredmé­nyezett fogyasztói megkáro­sítást. A kereskedelmi fel­ügyelőségek az e körben vég­zett vizsgálatok során meg­állapított hiányosságok, sza­bálytalanságok miatt 1368 személyt vontak felelősségre. A SZŐ VOSZ Tájékoztató 1979. évi 3. számában jelen­tek meg az Állami Ifjúsági Bizottság 7/1978. ÁIB számú irányelvei a fiatalok termelésfeljesztési célú ja­vaslatai hasznosítása ellen­őrzésének és értékelésének rendszeréről, az Alkotó If­júság pályázattal összefüggő további feladatokról. Az irányelvekből itt csupán az alábbiákat idézzük: „A Vál­lalatok, szövetkezetek és a felügyeleti szervek fordítsa­nak kiemelt figyelmet a pá­lyamunkák hasznosítására, gondoskodjanak arról, hogy minden hasznosítható pálya­munka bevezetésre kerüljön és kísérjék figyelemmel az alkalmazás tapasztalatait.” DR. DEÁK KONRAD, osztályvezető ügyész Ml VÁLASZOLUNK Agancskapa „...Nem nekünk, barátaidnak, van csak szükségünk rád...” ós csontkorcsolya Több ezer éves leletek Szabó Ervin levelezésének két kötete Különböző korszakokba tartozó, fontos régészeti tár­gyakkal gyarapodott a közel­múltban a szekszárdi múze­um. Az ajándékozó — Pince­helyi János nagyvejkei lakos — régi ismerőse a múzeum szakembereinek. Évek óta gyűjti a község határában a föld felszínén található régi tárgyakat, s már több fontos régészeti bejelentés fűződik az ő, valamint barátja — Ambrus József — nevéhez. Figyelmét ezúttal sem kerül­ték el a községbe közvetett úton, a dombori sóderkiter- melő-helyről érkező régészeti tárgyak. A víz és iszap kon. zerváló hatása köztudottan kitűnő. így valóban jó álla­potban került a múzeumba a kavics között talált több ezer éves agancskapa és a nála jóval későbbi, mégis ritka­ságnak számító középkori csontkorcsolya. A falu határából származó, ugyancsak őskori obszidián pengetöredék, a törött sarló­ból készített bronzkori bronz­kés valamint a rómaiak ál­tal a III. század végén készí­tett és használt ezüst ruha­kapcsoló ugyancsak számot tarthat a szakemberek és múzeumlátogatók érdeklődé­sére. GAÄL ATTILA régész A fenti idézet a jóbarát és rendhagyó életű anarchista gróf, Batthyány Ervin leve­léből származik és így foly­tatódik: „de még sokkal in­kább szüksége van rád a magyarországi szocializmus­nak. Ebből a kettős érdekből mindent el kel követnünk, hogy téged megint egészsé­gessé, élet- és munkaképessé tegyünk, mégpedig hamar” — írja a mindig sokat bete­geskedő Szabó Ervinnek­* A Szabó Ervin-levelezés múltunk egyik fontos korsza­kának gazdag forrásvidékét tárja elénk. Nem egyszerűen egyetlen — bármily jelentős — személyiség arculatához nyújtanak biztosabb fogód­zót ezek a levelek, hanem az egyre inkább tényleges je­lentőségének arányában ér­tékelt század eleji nagy „má­sodik reformnemzedék” esz­méit, törekvéseit, vitázó egymásrautaltságát, ezerágú szerves összekapcsolódásait elevenítik emberi közelségbe. S hogy ez így lehet, annak legfőbb oka, hogy a levelek címzettje, Szabó Ervin (a dolog természetéből adódóan főleg a hozzá írt levelek ma­radtak fenn, kerültek elő) kora és köre egyik központi alakja volt. Méghozzá több szempontból is: Mint a szo­ciáldemokrata párt vezető el­méleti tekintélye, nemzetkö­zi kapcsolatokban hivatkoz­ható értéke; a marxizmus és a szociológia hazai terjesz­tője, a Társadalomtudományi Társaságnak és folyóiratának a Huszadik Századnak egyik szellemi irányítója, a szo­cialista gondolat forradalmi megújítója, egy egész forra­dalmár nemzedék nevelője és nesztora, nemzetközileg elismert szocialista közíró — mindezek mellett még hazai könyvtárügyünk szervezője- korszerűsítője. • A közvéleményünkben szo­batudósnak is elkönyvelt Szabó Ervin mozgalmas gya­korlati forradalmán tevé­kenysége, szerteágazó nem­zetközi kapcsolatai talán a •leginkább érdekesek a leve­lezésből. E levélhagyaték nélkül jóformán semmit sem tudnánk arról a nagy gyako­riságú és éveken át tartó munkáról, amellyel Szabó segítette a különböző orosz szocialista irányzatokat ille­gális futárútvonalaik kiépí­tésében. Külföldön nyomott lapokat, brossurákat segített becsempészni a cári Orosz­ország területére, méghozzá Oly intenzitással, hogy sze­mélye és lakhelye fontos közép-európai támaszpontjá­vá vált az oroszországi forra­dalmároknak. De egymás mellett olvasva imponáló az a névsor is, amellyel — mint a nemzet­közi szocialista tudományos­ság egyik elismertje — rend­szeres kapcsolatban állt. Nyomon követhetjük azt az utat, amelyen cikkei, tanul­mányai eljutottak a nagy, reprezentatív európai folyó­iratok, Neue Zeit, az Archív für Sozialwissenschaft és mások hasábjaira; ahogyan vezető európai szocialisták, Franz Mehring és mások írá­sai eljutattak magyar folyó­iratba, vagy Bernstein és Ro­bert Michels előadást jött tartani Budapestre; ahogy hírek, információk, tervek és lehetőségek cseréjére sor ke­rült Szabó és partnerei kö­zött. A Kari Kautskyval foly­tatott levelezés pedig elméle­ti és történeti szempontból is jelentős­* A levelezés Szabó Ervin szervező tevékenységéről is képiét ad. Arról, ahogyan mint a pártellenzék vezére, a hazai szocialista mozgalmat óhajtotta más célkitűzésekkel és módszerekkel felruházni. Ahogy nemzetközi jelentősé­gű társdalomtudományi bib­liográfiát szervezett, és aho­gyan úttörő vállalkozását Marx és Engels első magyar nyelvű vállalkozását meg­szerkesztette, terveit és lehe­tőségeit Kautskyval, Pleha- novvail, Mehringgel és a ma­gyar szocialista mozgalom vezetőivel egyeztette. De ké­pet kapunk arról a tevékeny­ségről is, amellyel a körve­zető szellemi orgánumát, a Huszadik Századot, ha nem is ténylegesen, de névlegesen mindig is szerkesztette. * Imponáló a magyar névsor is, amelyen a könyv hasáb­jain a levelek írójaként, vagy címzettjeként találkozunk. Dienes Valéria, Madzsarné Jászi Alice, Polányi Laura a rokon és rökonérdeklődésű inőértelmjség képviselői. Já­szi Oszkár, Somló Bódog, Madzsar József, Vágó Béla, Kunfi Zsigmond, Pór Ödön, Bolgár Elek, Rácz Gyula, Wildner Ödön, Mérő Gyula, Batthány Ervin neve pedig azokat a barátokat fémjelzi, akikkel állandó szoros kon­taktusban, meleg, de meg nem alkuvó, vitatkozó barát­ságban dolgozott együtt elv­társiként, vagy az együttmű­ködést fenntartó elvi ellen­félként. * 1905 után a levélanyag csökken, jellege megváltozik. Szabó végképp szakít a szo­ciáldemokrata párttevékeny­séggel1, visszahúzódik könyv­tári és elméleti munkásságá­ba. Kínzó szembetegsége is zavarja, érzékenyebb, levele­zésében vélt és valóságos ha­zugságokkal és ferdítésekkel hadakozik. „Minálunk egyformán tel­nek a napok- Sok reménysé­get, sajnos, az orosz külön­békéhez sem fűzök, (ha ugyan egyáltalán létrejön)- Azt hiszem, Anglia és Ame­rika azután sem fognak tágí­tani. Német barátaink túlsá­gosan sokat győznék: la fian­cée est trop belle (túl szép a menyasszony — francia) —a mi számunkra, akik csak­ugyan győzelmek nélküli bé­két akarunk (és kaphatnánk is). Nemcsak Olaszország szép földjét sajnálom: ma­gunkat is féltem a sok né­met sikertől'”. * Az apparátussal (életrajzi kronológia, jó jegyzetanyag, mutató stb.) kellően ellátott kötet Szabó Ervin születésé­nek centenáriumára jelent meg. Talán kissé elkésve, de változatlanul hiánypótló je­lentőséggel. A. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents