Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
1979. február 21. ^NÉPÚJSÁG 5 Dalmandiak Dombóvárért Dombóvár „gyomra” hetente átlagosan 109 mázsa tőkehúst és töltelékárut fogyaszt el. Az öt húsboltban és az ABC-áruházban a kaposvári áruk mellett jelentős meny- nyiséget tesz ki a dalmandi- aké. Átlagban az összes áru bő negyven százaléka származik arról a vágóhídról, amely a város szélén üzemel és a dalmandi Állami Gazdaság látja el vágnivalóval. — Huszonegyen dolgozunk itt — mondja Markovits Géza, a vágóhíd vezetője. — Ide jár hozzánk gyakorlatra a lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskola 38 tanulója is. őket a jövendő szekszárdi húskombinát részére képezzük. Naponta 30— 40 sertést vágunk itt le. Jóval többet, mint két évvel ezelőtt. Abban az időben 1200 mázsa hús- és töltelékáru került tőlünk a város üzleteibe. Ma már ez a mennyiség 2600 mázsa. A levágott állatokat teljes egészében feldolgozzuk. Minden egyes anyagból fogyasztható áru lesz. Mint a vásárlóktól megtudtam, nem is akármilyen. Keresettek a dalmandi készítmények. Az ÁFÉSZ 3-as számú boltjában főleg csak dalmandi hentesárut kínálnak a vevőknek. Különösen keresett a gyulai kolbász receptje szerint készült szalámijuk, dalmandi módra fűszerezve. Ebből a töltelékből, ha két- szer-háromszor annyit készítenének, mint jelenleg, akkor sem tudnák az igényeket kielégíteni. ez — Minden nyersanyagot feldolgoznak A lengyel! tanulók bontják a sertéseket Szalámi,.rákász” a’la Dalmand A KBT jelenti Több a gépjármű - kevesebb a baleset Megtartotta tanácskozó testületi ülését a Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. Az 1978. évi közúti baleseti helyzetet értékelték, s ezért is hívtak meg a KBT járási és városi vezetőin kívül az útépítéssel, közlekedésszervezéssel és -oktatással foglalkozó szervektől szakembereket, hogy alapos vita után tudjanak a tennivalókról határozni. Dr. Dajka Miklós alezredes, megyei rendőrfőkapitányhelyettes értékelte a KBT és a rendőrség tevékenységét, illetve a Tolna megyei közúti helyzetet, a balesetek alakulását. Érdemes néhány figyelemre méltó jelenséget idézni a főkapitány-helyettes beszámolójából: 1. 1977. december 31-én megyénkben 48 597 gépjárművet tartottak nyilván, a múlt év végén pedig 50 487-et. A balesetek száma ennek ellenére csökkent. 1977-ben 1000 gépjárműre csaknem 12 baleset jutott, tavaly kereken tizenegy. A csökkenés elenyészőnek látszik, de a valóság ennél jobb, hiszen a megyében tavaly nőtt az áthaladó, tranzitjárművek száma, ugyanakkor nőtt a mopedo- sok és lassú járművek száma is. 2. Sokan azt tartják, hogy sok balesetet okoznak a Tolna megyébe érkező, illetve az áthaladó külföldi járművek — tavaly 14 balesetet okoztak, az összes balesetnek 2,5 százalékát. 3. A közúti baleseti helyzet jelentősen javult. Útszélesítési munkát végeztek, veszélyes íveket „egyenesítettek” ki — az utakon jelentős volt a munka, hiszen 180 kilométer hosszan elterítették az aszfaltot, tehát „gurulós” lett az út, míg a szélesítés 200 kilométer útvonalon történt meg. 4. A megyei, a járási és a városi KBT-k, sőt az üzemi szakszervezeti bizottságok is fokozták a közlekedésre nevelést. Jelentős munkát végeztek a tanulóifjúság körében, sikeres volt az az akció, amelyet az idős emberek biztonságosabb közlekedése érdekében fejtettek ki. 5. 1978-ban 560 közúti baleset történt, néggyel kevesebb mint a megelőző évben, a csökkenés 0,7 százalékos, tavaly 304 személy sérült meg, míg 1977-ben 313. 6. A balesetek járásonkén- ti megoszlása is érdekes képet mutat. A szekszárdi, a bonyhádi járásban, Dombóváron és környékén' a balesetek száma csökkent, a paksi és a tamási járás területén emelkedett. Szekszárdon 1978- ban 69 közúti baleset történt, 15 százalékkal több mint a megelőző évben. Leggyakoribb ok a gyorshajtás, tizenöt baleset emiatt következett be. Dombóvárott 1977-ben 63 baleset volt, tavaly 45! 7. A tavalyi összes Tolna megyei közúti baleset 18,9 százaléka ittassághoz vezethető vissza, 106 szerencsétlenséget ittas vezetők, gyalogosok, vagy kerékpárosok okoztak. 8. Érdemes felfigyelni arra, hogy az összes balesetek 38,6 százalékát 1977-ben a személygépkocsikkal okozták, tavaly pedig 232 balesetet, az összes 41,4 százalékát. Ez a tény felveti annak szükségességét, hogy a magánjárműveket vezetők szakmai oktatása nem halogatható, a társadalmi szervek segítségével fokozni kell a személygépkocsik vezetői között a KRESZ állandó ismertetését, filmek vetítését, TIT-előadásokat, a szakszervezeti baleseti megelőző oktatások keretében a közlekedésre való nevelést. 9. A helyes közlekedésre nevelés egy ideig történhet előadások, filmvetítések keretében, tanfolyamokon és csoportos, munkahelyi megbeszélések során. Ám mindenképpen szükséges, hogy a rendőri szervek szigorúan vonják felelősségre azokat, akik szabálytalanul közlekednek, nem tartják be a KRESZ közlekedési és műszaki rendjét, akik ittasan vezetnek. 1978-ban szabálysértés miatt a rendőrség 3677 személy ellen indított szabálysértési eljárást és 22 387 személyt a helyszínen megbírságolt. A megyében tavaly 811 járművezető engedélyét vonták be, ez 17,3 százalékkal több mint az előző évben. A Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács értékelő és feladatmeghatározó értekezletén Körösi György nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, az OKBT alelnöke is elismeréssel szólt a Tolna megyében folyó munkákról és jónak értékelte a KBT és a megyei szervek együttműködését a balesetek megelőzése, számuk csökkentése érdekében folyó munka végzése során. PÁLKOVÁCS JENŐ A csúszós úton óvatosan vezessünk, a képen látható Trabant a „szerencsés” kimenetelű balesetet bal oldala elvesztésével megúszta, vezetőjének az ijedtségen kívül nem lett más baja. n termeles főszereplője Nem éppen új felismerés, hogy a termelés meghatározó tényezője a termelő ember; mégis, az ebből származó elvi és gyakorlati következtetések világszerte már-már új hullámként hódítanak teret. A termelékenység emelésének általánosan elismert forrásává vált az úgynevezett emberi tényező. (Az emberek változó igényei, munkakörülményei, stb. kutatása, az ebből adódó tartalékok feltárása. Érdemes és tanulságos meggondolni önmagában véve azt is, mit jelez ez a nemzetközi méretekben hangsúlyossá vált érdeklődés.) A tudományos-technikai forradalommal kibontakozó — azt mondhatnánk — gépesítési mámor kezdi átadni a helyét a reálisabb megfontolásoknak. Valójában az évszázad első negyedében bontakozott ki az a szervezési, gazdálkodási gondolkodás- mód. ami az amerikai Taylor nevéhez fűződik, s azzal jellemezhető, hogy az ember mintegy a technológia alárendelt „alkatrészévé”, a gépesítés diktálta feltételek „csavarjává” vált — elég talán példaként Chaplin klasszikus filmjére, a Modern idők-re utalni. Ez a felfogás azután az automatizálás térhódításával, a munkaszervezés újabb és újabb módszereivel sokáig életben tartotta, sőt. kizárólagossá tette azt a hiedelmet, hogy az ember a végletekig hozzáigazítható a gépek, az automaták követelményeihez. Az utóbbi években viszont szinte a felfedezés erejével törnek utat az ellentétes felismerések — sokat mondó, hogy egy NSZK szakfolyóirat például ezzel a címmel közli erről szóló írását: ..A Taylor- legenda vége”. Valóban, maga a technológiai fejlődés vezetett el e legenda cáfolatához azzal, hogy bebizonyította: az automatizálás új és új csúcstechnológiáinak alkalmazásakor határt szab az elérhető eredményeknek, a várható hatékonyságnak az ember alkalmazkodóképessége, a termelés monotóniája, általában: az ember és a gép merőben új viszony. Ezért kerülnek előtérbe — ugyancsak szerte a világon — azok a kezdeményezések, módszerek, amelyek üzemközi szünetekkel, a rugalmas munkaidő bevezetésével, a futószalagok helyett ismét a csoportos munkaszervezési eljárásokkal kísérleteznek. Talán nem volt felesleges ily módon ábrázolva azokra a nagyobb összefüggésekre utalni, amelyek az emberi tényező szerepét a gazdálkodásban új megvilágításba helyezik. Vagyis az ember— gép—környezet hármas egységében minden körülmények között az embert tartja főszereplőnek. így válik érthetőbbé, hogy nálunk van valójában igazán — társadalmi értelemben — lehetőség e tényező előnyeinek maximális hasznosítására. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tőkés vállalatok munkatudományos felismerései és módszerei részint a profit által vezérelve — és határolva — terjednek, részint pedig ezek a módszerek szükségképpen megállnak a szervezés, a technológia határainál. Nálunk viszont történelmileg új lehetőség nyílik árra, hogy — a szervezési előrehaladással együtt — az emberi tényező igazi tartalmaira, a közös tulajdonból fakadó tudatra, a demokratikus közreműködés energiára is alapozzunk. S ha innen, tehát a társadalmi lehetőségek oldaláról nézve vizsgáljuk gazdálkodási helyzetünket, még egyértelműbb. milyen bőséges forrásokat hagyunk kihasználatlanul. Ismeretes, hogy a súlyosbodó munkaerőhiány mind jobban kiélezi a vállalatok versengését a munkaerőért — ám sok jel mutat egyszersmind arra, hogy változatlanul háttérbe szorul a munkaerő megszerzésének és megtartásának alapvető rhód- ja: az emberi tényezők jelentőségének és a cselekvés szükségességének felismerése. Szociológiai vizsgálatok sora igazolja, hogy a bérviszonyok kétségtelen hatásain túl, mennyire meghatározóak a vállalati közérzet egyéb, azt mondhatjuk: béren kívüli tényezői. Ilyenek az erkölcsi elismerés intézményes módszerei, a munkacsoportok, brigádok javaslatainak valóságos, tartalmi fogadása és érvényesítése, a munkafeltételek, munkaszervezési módszerek hozzáigazítása a dolgozók igényeihez. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, mintha a technológiára kiterjedhetnének a demokratikus vita módszerei, mintha a munka- szervezést is a többségi elv, a szavazás hatáskörébe kellene utalni. Ám a nemzetközi tapasztalatok sokrétűen igazolják, hogy az emberi tényező és a technológia egyeztethető — sőt, az igazi tartalékok forrása éppen ez a gondos, tudományos és szervezett összehangolás! TÁBORI ANDRÁS Korszerűsítés a Simovillban Készülnek a BNV-re és Innsbruckba Az építőipart kiszolgáló villamos berendezések, elosztó berendezések, főkapcsolók, vezetékek védelmét szolgáló biztosítótáblák és belső téri fénycsöves lámpatestek tették ismertté belföldön és néhány külföldi országban egyaránt a Simovill Ipari Szövetkezetei. Hogy ne maradjanak le a technikai versenyben, jelenleg is több új világítástechnikai eszközön dolgoznak. Az ipari szövetkezet vezető technológusai jelenleg a tavaszi BNV-re és a május 16—20 között Innsbruckban megrendezésre kerülő kiállításra koncentrálnak. Mind. két helyen a megszokott termékcsalád továbbfejlesztett változatait fogják bemutatni. A síparadicsomáról híres osztrák városban a magyar— osztrák építőipari együttműködés keretén belül az ipari szövetkezet az általa gyártott épületgépészeti és villamossági termékekkel fog szerepelni. A BNV-n a termékskála mindegyikéből állítanak ki a 6imontornyaiak. Ezek azon. ban csak funkciójukban lesznek a régiek. Szakberkekben már elterjedt, hogy az év vége felé új villamossági szabvány lép életbe, melynek az új gyártmányok eleget tudnak majd tenni. Lényeges dolog ez, mert csak így lehet lépést tartani a szigorú konkurenciával. Különösen vonatkozik ez a biztonsági és szereléstechnikai újdonságokra. Az újított gyártmányok nemcsak a szigorúbb követelményeknek fognak megfelelni, hanem a szerelőknek is kevesebb munkájába fog kerülni az előállításuk. Ezt igazolják a gyártmányskálán belüli, új típusú, húzott alumíniumból készülő lámpatestek is. Ezek ára, az eddig gyártott hasonló világítótestek árszínvonala alatt lesz. Gyártásukkal az előbbi típusokhoz képest hatvan százalék élőmunkát tudnak megtakarítani, mivel kiküszöbölhető a lakatos- és a festőmunka az előállításuk során. Kár, hogy az ismertetett termékeket nem láthattuk, s nem fényképezhettük le, mert még laboratóriumi kísérleteket végeznek rajtuk, így, látatlanban is reméljük viszont, hogy sikeres fejlesztésről van szó, mellyel jól meg tudják majd állni helyüket a simontornyaiak a kemény üzleti harcban. B.
