Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. február 21, Khomeini kemény figyelmeztetése Szórványos összetűzések ,* r. 1i »• I, 1 1 Kosziéin 75 éves Khomeini ajatollah a tehe- ráni rádióban igen kemény- hangú figyelmeztetést inté­zett a rendbontó elemekhez, miután Irán több részéről újabb fegyveres összetűzé­sekről érkeztek hírek. A főpap hangoztatta: „Úgy tűnik, banditacsoportok, tör­vényen kívüli elemek próbál­ják kihasználni a helyzetet kalandor céljaik érdekében. Nem fogom eltűrni ezt a ma­gatartást és az iszlám forra­dalom elleni felkelésnek fo­gom tekinteni” — mondotta. Khomeini felszólította fegy­vereseit, támogassák a rend­őrséget és a népi hadsereget a rend helyreállításában és fenntartásában. A hivatalos tabrizi rádió jelentése szerint hétfőn „el­lenforradalmi elemek” fel­gyújtották a városban lévő amerikai konzulátust. Károk­ról nem érkeztek hírek. Hétfőn egész nap dúltak a harcok Kurdisztán tartomány Rezaiyeh városa körzetében. A fegyveres összecsapások­nak tizennégy halálos és öt sebesült áldozata van. Nyu­gati hírügynökségi jelentések Nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról). Forró hangulatú nagygyű­lésnek adott otthont kedden délután a Ganz-MÁVAG Vö­rösmarty művelődési háza- A főváros kétmillió lakójának, a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviseletében százak töltötték meg a ha­talmas színháztermet, hogy felemeljék tiltakozó szavu­kat Kína agressziója ellen, s testvéri szolidaritásukról biz­tosítsák a Vietnami Szocia­lista Köztársaság honvédő harcokban edzett hős népét. A nagygyűlésen Sarlós Ist­ván, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mon­dott beszédet, hangsúlyozva, hogy fontos, nélkülözhetetlen a becsületes emberek igaz­ságérzetének, a humaniz­Az iráni vihar Az iráni milliók életében február 12-e új korszak kez­detét jelzi: ezen a napon te­tőzött az a gigászi küzdelem, amely a gyűlölt monarchia megdöntésére bontakozott ki az országban, s amelyben részt vettek a vallási és a vi­lági ellenzék legkülönbözőbb áramlatai, a fanatikus síita muzulmán hívőktől a kom­munistákig. Győzött a de­mokratikus népi forradalom, véget ért a Reza-dinasztia több mint fél évszázados uralma. *■ A megdöntött császár, aki a legnagyobb perzsa uralko­dók nyomdokaiban szeretett volna járni, s aki modern tő­kés nagyiparról és a Perzsa­öböl ellenőrzésére alkalmas hadseregről álmodott és köz­ben óriási magánvagyonra tett szert — egyszerű hegyi pásztorok unokájaként látta meg a napvilágot. Apja a Kaspi-tó mellett egy hegyi faluban nőtt fel. Csa­ládja olyan szegény volt, hogy 14 éves korában önként szerint két kurd törzs veszett össze egymással egy rendőr­őrsről zsákmányolt fegyverek miatt. Budapesten musnak, az együttműködés és a szolidaritás szellemének erősítése, így is kényszerít­ve az agresszort a megtáma­dott területek azonnali el­hagyására. A nagy tapssal fogadott beszéd után Nagy Sándor, a magyar ifjúság érzéseit, gon­dolatait tolmácsolta. A magyar szervezett dol­gozók véleményét, négymil­lió magyar munkás, értelmi­ségi és alkalmazott tiltakozá­sát Vas János, a SZOT titká­ra juttatta kifejezésre. Zúgó taps köszöntötte ez­után Nguyen Phu Soait, a Vietnami Szocialista Köz­társaság nagykövetét, aki rá­mutatott : Vietnam népe most is erőt merít a testvéri szocialista országok, a világ állt be a hadseregbe, ahol legalább enni kapott. így me­sélte el pályafutása kezdetét Reza kán, akit kivételes bá­torsága miatt hamarosan tisz­ti rangra emeltek. Ezredes volt, amikor felesége 1919. október 26-án ikreknek adott életet, egy lánynak és egy fiúnak. (Az utóbbit a szülők Mohammed névre keresztel­ték. Nagy jövőt szántak neki, svájci iskolákban neveltették, ott ismerkedett meg az ipa­rosodott Nyugat technikai vívmányaival, köztük a re­pülőgépekkel, amelyek veze­tését is elsajátította.) Reza kán 1925 decemberé­ben megdöntötte a Kadzsar- dinasztiát, s maga ült a trón­ra. Fasisztabarát lévén, ami­kor a második világháború kitört, a hitleri Németország rendelkezésére akarta bocsá­tani országát, hogy onnan in­dítsanak támadást a Szovjet­unió olajban gazdag déli kör­zetei ellen. Ezért 1941 au­gusztusában Anglia és a Szov­jetunió megszállta Iránt. Reza Kedden a hajnali órákban kivégeztek négy tábornokot, akiket egy iszlám forradalmi bíróság ítélt halálra. haladó közvéleményének szolidaritásából. Nagy meg­hatottsággal és mély hálával fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kor­mány, a testvéri magyar nép szolidaritását is, amelyet éppúgy maga mellett érzett az amerikai agresszorok el­Tolna megye 'lakossága is mélységes megdöbbenéssel és aggodalommal hallotta a kí­nai orvtámadás híreit. A Pé­csi Kesztyűgyár dombóvári gyáregységében a feleségek, az anyák kezdeményezésére, a kínai nagykövetnek írt til­takozó táviratban fejezték ki a kínai agresszió elítélését. A tiltakozó táviratot a gyár­egység valamennyi műhelyé­ben ismertették, s egyhangú döntéssel küldték Budapest­re. Kedden újabb Tolna me­gyei üzemek dolgozói tilta­koztak a kínai agresszió el­len. A Simontornyai Bőr­gyárban mintegy 700 dolgozó fejezte ki szolidaritását a so­kat szenvedett vietnami nép­pel. Kinyilvánították, hogy minden erővel segítik a vi­etnami nép igazságos harcát. Elítélték Kínának a békesze- -rető haladó erőkkel ellenté­tes politikáját. — El a ke­zekkel Vietnamtól! Szüntes­sék meg azonnal az agresszi- ós támadást és vonuljanak ki Vietnamból! — követelik táviratukban, amelyet a bu­dapesti kínai nagykövetség­nek címeztek. kán az ország elhagyására kényszerült: a trónról lemon­dott fia javára. Reza Pahlavi, környezete tanácsára, meg­nősült, feleségül vette Faruk egyiptomi király 17 éves lá­nyát, akitől azonban hamaro­san elvált, s utódjául Sorayát választotta, de vele sem élt sokáig. A háború éveiben po­litikával nem sokat foglalko­zott, egyetlen nyilvános sze­replésére 1943-ban Sztálin, Roosevelt és Churchill tehe- ráni konferenciáján került sor: találkozott az államfér­fiakkal, csupán ennyi volt a szerepe. A német fasizmus fölött aratott sikerek nem . marad­tak hatás nélkül az iráni nép­re sem. Megerősödött a ha­ladó mozgalom, jelentős poli­tikai tényezővé vált az 1920- ban alakult kommunista párt, amelyet azonban 1925-ben be­tiltottak, s 1941-ben Tudeh Párt néven alakult újjá. A párt az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A fellendülő nép­Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke levél­ben jókívánságaikat fejezték ki Alekszej Kosziginnek, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének 75. születésnapja alkalmából. * Az Októberi Forradalom renddel tüntette ki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége Alekszej Ko­szigint, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét 75. születésnapja alkalmából. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa meleg hangú üdvözlet­ben köszöntötte születésnap­ján az SZKP és a szovjet ál­lam kiemelkedő személyisé­gét. leni küzdelmében, mint je­lenlegi igazságos honvédő harcában. Nguyen Phu Soai beszéde után percekig zúgott a taps, majd a nagygyűlés résztve­vői egy emberként szavaz­ták meg közös állásfoglalá­sukat. A Dalmandi Állami Gaz­daság 1300 dolgozója is el­ítélte a kínai vezetők Viet­nam ellenes politikáját. Táv­iratukban rámutatnak, hogy Kína hódító szándéka nagy­ban veszélyezteti a békét és biztonságot, ugyanakkor az imperializmus malmára hajt­ja a vizet- A gazdaság ve­zetői, dolgozó kollektívái és társadalmi szervei egyhan­gúlag azt követelik, hogy a pekingi vezetés szüntesse be az agressziót és csapataival vonuljon ki a Vietnami Szo­cialista Köztársaság terüle­téről. A Láng Gépgyár dombó­vári gyáregységének dolgo­zói a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének küldött tiltakozó táviratuk­ban többek között ezeket ír­ták: „Mélységes felháborodá­sunkat fejezzük ki a kínai kormány eljárása miatt, amely durván megsértette az ENSZ alapokmányát és láb­bal tiporja a nemzetközi jo­got, a népek, államok békés egymás mellett élésének ele­mi normáit.” mozgalom kiemelkedő fejeze­te volt az iráni Azerbajdzsán népének harca az autonómiá­ért, amely 1945 végén az ál­talános választások eredmé­nyeként a köztársaság meg­alakításával ért véget. Ezzel egyidőben a kurdok is auto­nómiát követeltek. Az iráni kormány csak ak­kor határozta el magát az azerbajdzsánokkal és a kur- dokkal való leszámolásra, amikor a Szovjetunió — 1946 elején — kivonta csapatait az országból, ugyanakkor Anglia és az Egyesült Államok kor­mánya elhatározta, hogy nem engedik kicsúszni a kezükből az olajban gazdag stratégiai fontosságú országot. Az ame­rikaiak Teheránba küldték Schwarzkopf tábornokot, aki a sah tanácsadójaként irányí­totta az azerbajdzsáni és kur- disztáni mozgalom leverését. A kegyetlen vérengzés során tizenötezer embert gyilkoltak le, köztük a Tudeh Párt is­mert vezetőit, szakszervezeti aktivistákat és haladó szemé­lyiségeket. A Tudeh Pártot 1949-ben törvényen kívül he­lyezték és azóta illegalitásban működött. Az 1947-es választásokon mandátumhoz jutott egy Mo- szadik nevű politikus, a nem­zeti burzsoázia képviselője, iflit pásztor ufioküfa Iránban a belső helyzet normalizálódása ellenére tovább folyik a külföldi állampolgárok tömeges távozása. Képün­kön: amerikaiak egy csoportja a teheráni repülőtéren. (Képtávírónkon érkezett) Tolna megyei tiltakozások Gromiko és Chnoupek tárgyalásai Szovjet—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások foly­tak Moszkvában. Képünkön: a Gromiko (harmadik jobb­ról) és a Chnoupek (második balról) vezette tárgyaló kül­döttség. (Képtávírónkon érkezett) Hazánkba látogat az Iraki Köztársaság alel nőké Gáspár Sándornak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének meghívására a közeli napok­ban hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezik Taha Muhi eddin Maaruf, az Iraki Köz. társaság alelnöke. (MTI) jr Újra Camp David Kedd esti kommentárunk. Musztafa Khalil egyiptomi külügyminiszter (egyben mi­niszterelnök is), elindult az amerikai elnöki pihenőhelyre, Camp Davidbe, hogy ott találkozzék Mose Dajam izraeli kül­ügyminiszterrel és az amerikai diplomácia vezetőivel. Az előzmények közismertek. A kezdeti sikerek után tavaly no­vemberben kudarcba fulladtak az egyiptomi—izraeli külön­békére irányuló, Carter által teljes súlyával támogatott tár­gyalások. A szerdán kezdődő folytatás a következő kérdéseket te­szi logikussá: 1. Miért volt fontos a különbéke Washington­nak tavaly és milyen új elem járult ehhez ma? 2. Miért hiú­sultak meg lényegében a finis előtt a megbeszélések és mik a jelenlegi kilátások? A válaszok a dolog jellegénél fogva összetettek. Kezdjük az amerikai motiváció kérdésével- Az Egyesült Államok dip­lomáciája — a kissingeri politika nyomdokain — érthetően nagy sikernek könyvelné el, ha Washington égisze alatt si­kerülne tető alá hozni egy „pax americanat”, amerikai békét a nyugati orientációjúvá vált Egyiptom és a felszabadító mozgalmak ellen ugyancsak bástyának tekintett Izrael kör zött. Ezzel rendkívüli módon megnehezítené az izraeli problé­mával kapcsolatos ENSZ-határozatok teljesítését és megte­remtené a reakciós arab államok és Izrael szövetségének alapjait. Szadaton nem múlt volna egy ilyen alku, néhány jobboldali arab állam reagálása azonban Kairót éppúgy meg­lepte, mint Washingtont. Mind Jordánia, mind Szaúd-Arábia magatartása megérttette Szadattal a teljes elszigetelődés ve­szélyét és ezért kénytelen volt bizonyos tárgyalási pontokkal kapcsolatban fenntartásokkal élni. Ez volt az akkori helyzet. Mi változott? A tágabb értelemben vett térségben, Afganisztánban és elsősorban Iránban azóta gyökeresen új helyzet alakult ki. Washingtonnak újabb nyomós oka támadt arra, hogy vala­miféle sikert érjen el a világnak ezen a neuralgikus pontján, méghozzá úgy, hogy lehetőleg megtalálja — katonapolitikai értelemben — Irán utódját és látványosan megnyugtassa a jobboldali arab rezsimeket. Ez egyben annyit is jelent, hogy az Egyesült Államok kénytelen nagyobb fegyverkezési és hasonló szolgálatokat tenni a térség konzervatív államainak, amelyeket viszont az eddiginél jobban lehet ijesztgetni az iráni „fertőzés” tovább­terjedésével. Ez a helyzet lényege a Cam David-i különalkudozás fel­újítása előtt. A kérdés csak az, hogy az érdekeltek között me­lyik félelem bizonyul erősebbnek a korábbinál. HARMAT ENDRE aki 1950-ben a parlament olajügyi bizottságának lett az elnöke és szívósan küzdött az olaj kincs államosításáért. Razmarah tábornok minisz­terelnök azonban húzta- halasztotta az ügyet, mígnem 1951 áprilisának első napjai­ban egy fanatikus hívő­nacionalista golyói ki nem oltották az életét, éppen ak­kor, amikor reggeli ájtatossá- ga végeztével kilépett az egyik mecset ajtaján. Temetése óriási tüntetéssé vált. A tömeg azonban nem a tábornok miniszterelnök gyilkosainak kézre kerítését követelte, hanem Moszadik nevét skandálta. A sah egy ideig megkísérelte az ellen­állást, 1951. április 28-án azonban végül is miniszter- elnökké nevezte ki Moszadi- kot, majd két hét múlva kénytelen volt aláírni az olaj államosításáról szóló törvény­rendeletet is. Ez volt az első nagy csata, amelyet a császár és angol— amerikai tanácsadói az iráni hazafikkal szemben' elvesz­tettek. A haladó erők győzel­me azonban nem bizonyult tartósnak. KANYÓ ANDRÁS (Következik: A „fehér for­radalom”) PANORÁMA MOSZKVA Széles körben emlékeznek meg az elkövetkező napokban és hetekben a Szovjetunióban a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójá­ról. A Szovjet—Magyar Bará­ti Társaság kollektív tagjai az ország szinte valamennyi köztársaságában, sok városá­ban rendeznek emlékünnep­séget, kiállítást, megemléke­zést a nagyjelentőségű jubi­leumon. Méltatják a magyar kommunisták harcát, a szov­jet és a magyar nép baráti kapcsolatának fejlődését, együttműködésének eredmé­nyeit. GENF Az Egyesült Nemzetek Szervezete negyvenhét tagor­szágának képviselői Genfben tanácskozást kezdtek a világ- szervezet munkájának haté­konyabbá tételéről. A bizott­ság megvizsgálja az ENSZ alapokmányát, és tanulmá­nyozza azokat a javaslatokat, amelyeket a vitás kérdések békés rendezésére, a nemzet­közi béke és biztonság fenn­tartásának előmozdítására terjesztettek elő a tagálla­mok. Sarlós István be szódét mondja

Next

/
Thumbnails
Contents