Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1919. február 18. MÉPCUSÁG 5 Mélyponton Mint tudjuk, 1975. január 1. óta működik a Szeged melletti Nagyfán az a zárt, munkaterápiás intézet, amit speciális céllal a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1974. évi 10. törvényerejű rendelete hívott élétre és a visszaeső, együttműködésre képtelen, vagy együttműködni nem akaró, garázda alkoholisták gyógyítását szolgálja. Az is közismert, hogy a nagyfái intézetbe utalt betegeik ‘kezelése bírósági végzés alapján legfeljebb 2 évig tarthat, de többször is megismételhető. Világos továbbá, hogy a zárt munkaterápiás intézetbe csak nagykorú, 18. életévét betöltött, munkaképes beteg kerülhet. Az tehát, aki valamilyen súlyos szervi betegségben szenved és akinél ennek következtében a munkaterápiás kezelés nem alkalmazható, nem utalható be ide. Mindezek elég köztudottak. Ami kevésbé az, a beutalás rendje, noha ez nem túl bonyolult. (Államigazgatási munkájuk során a tanácsok szakigazgatási szervei ennél sokkal nehezebb feladatokat is ellátnak hibátlanul!) Oly módon történik a nagyfai beutalás, hogy az érdekeltek — hozzátartozók, munkahelyi, illetve társadalmi szervezetek — bejelentésére a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve beutalás! javaslatot tesz az ügyészségnek, majd az ügyészség ennek alapján terjeszti indítványát az illetékes bíróság elé, mely az ügyben határozatot hoz. Ez utóbbi döntés kötelezi az alkoholbeteget arra, hogy alávesse magát a zárt intézeti gyógykezelésnek, annak időtartama alatt elvégezve azt a munkát, amit számára kijelölnek. Az intézetnek orvos a parancsnoka, orvosok, pszichológusok irányítják a beutaltak gyógykezelését és foglalkoztatását. Nemzetközi tapasztalat, hogy az ilyen hosz- szabb időre biztosított alkoholmentes élet, terápiaként alkalmazott munka, célirányos közösségi foglalkozás azokat a kinti életben az orvosokkal együttműködni már nem tudókat — vagy nem akarókat — is meggyógyíthatja, rehabilitálhatja, akiken más módszer nem segít. Nos, éppen' ez utóbbi miatt érthetetlen, hogy Tolna megyében 1978-ban mélypontra jutott az 1974. évi 10. törvény végrehajtása. Nem azért álltunk ugyanis le, ment nullára futott nálunk azoknak a visszaeső alkohol- betegeknek a száma, akikkel nem boldogul sem a megyei alkoholgondozó, sem pedig az országosan is jó hírű és modellnek ajánlott szekszárd- palánki rehabilitációs intézet. Mint azt nemrég a megye három felkeresett járásában is hallottam: „Bőven vannak Nagyfára érett alkoholistáink”. A kérdésre, hogy akkor miért nem intézkednek a javaslattételre kötelezett és jogosult szakigazgatási szervek, magyarázkodó és mentegetőző kifogások egész garmadáját kaptam válaszul. Csak néhányat a kollekcióból... Nincs megfelelő apparátus az eljárások megindításához. Nincs kizárólagos intézője az alkoholos ügyeknek. Jó, ha egy megfelezett munkaidejű adminisztrátor végezheti ezt a tevékenységet, miközben az egészségügyi szakigazgatási szervre hárul a javaslattételhez szükséges környezet- tanulmány és a tanúkihallgatások jegyzőkönyvének elkészítése, az alkoholistával történő elbeszélgetés feladata, továbbá a munkahelyi vélemény és a törvényszéki orvosszakértői vélemény beszerzése is. Nem segítenek a rendőri szervek, nem segítenek a társadalmi szervezetek. Mint elmondották, az is akadályozó tényező, hogy bejelentésre még igen, tanúzásra már nem vállalkoznak sem a hozzátartozók, sem a munkáltatók... Senki sem feltételezheti komolyan, hogy az 1974. évi 10. törvény végrehajtása könnyedén biztosítható. Ez a munka — ha meg akar felelni a jogszabály szellemének — rendkívül felelősség- teljes és nagy pontosságot kíván, mivel az egészség- ügyi hatóság javaslatait az ügyészség csak így továbbíthatja indítványként a bírósághoz. Mégsem nyugodhatunk bele a tehetetlenkedésbe, mert a társadalom, a család számára még megmenthető embereket veszítünk el a nagyfai beutalásokról való lemondással. Ez utóbbi — a lemondás — egyébként az ország 19 megyéje közül — sajnálatosan — csak Tolna megyére vált jellemzővé. Az elmúlt év első felében 18 megyénkből 129 közösség- ellenes magatartásé alkohol- beteg került Nagyfára, míg tőlünk egy sem, noha ijesztően növekszik a gyógyító szolgálattal kapcsolatba- kerülők, kerültek, ezzel együtt a visszaesők száma! Az is az igazsághoz tartozik, hogy nem mindig álltunk ilyen siralmasan. Amikor 1975-ben még arról cikkezett a sajtó, riportozott a rádió és televízió, hogy az államnak nem csekély erőfeszítésével létrehozott nagyfai munkaterápiás intézet 1000 férőhelyén alig lézengenek az országból fél- százan, a beutaltak között 14 Tolna megyei volt! Az 1974. évi 10. törvény hatá- lyosulásának évében 1975- ben az egészségügyi szak- igazgatási szervek Tolna megyében 25 javaslatot tettek az ügyészségnek és a bíróság 14 indítványnak adott helyt. 1976-ban 8 visszaeső, 1977ben már csak 2 visszaeső alkoholista nagyfai elhelyezéséről hozott határozatot a bíróság. Belenyugodhatunk abba, hogy súlyosan elromlott a „viszonyunk” egy, az ember lehetséges megmentése miatt hozott rendelethez, amit imhol vitatunk, vitatga- tunk, ahelyett, hogy élnénk vele, végrehajtanánk? Semmi értelme titkolni; vannak olyan hangok is, hogy „minek nekünk Nagyfa, amikor ott van Palánk?” Akik ezt hangoztatják,, aligha ismerik azt a valóban korszerűségével úttörő, példás munkát, amit Palánkon az orvosak, pedagógusok és pszichológusok végeznek, így számolni sem képesek azzal a veszéllyel, amit az itt gyógykezeltek — önkéntes és kényszerrel gyógyulni szándékozókról van szó! — kollektívájának jelentenek alkalmanként az öthatszoros visszaesők, akiknek közösségellenes magatartása már a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolható a gyógyítás Palánkon alkalmazott módszereivel! Említett körutam során arra a kérdésre, hogy csak Dombóváron és környékén hány visszaeső, személyiségében régen eltorzult alkoholistával szemben lehetne kezdeményezni nyomban nagyfai elhelyezést, a város és város környék főorvosa gondolkodás nélkül válaszolta, hogy „10—12-vel szemben”. Feltételezésem szerint ezek a számok hangozhatnának el a többi járás, város és város környék viszonylatában is. Indokolt tehát annak az év második felére tervezett vizsgálatnak az elvégzése, amit az 1974. évi 10. törvény Tolna megyei végrehajtása tárgyában a megyei főügyészség határozott el... — óa — Egyemeletes épület Szekszárdon a Vörösmarty utcában. Benne irodák és laboratóriumok. Itt dolgozik a Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás nyolcvan dolgozója. Közülük negyvenen elsősorban az épületben tevékenykednek, a többiek a megyét járják. Akik itt töltik munkaidejük jó részét, vegyszerek, műszerek és speciális berendezések segítségével állapítják meg, nem fertőződött-e meg környezetünk, nem betegített-e meg embereket valami kórokozó. Fotó: Szepesi László FERTŐZŐ LABORITÓRIIIM! Az élelmiszer-laborban ételeinket ellenőrzik A mikrobiológián előkészítik a vizsgálatot A centrifugában kiválasztódnak az esetleges kórokozók Egy különleges eset: vérhas- kórokozókat találtak a mucsfai kútból vett vízmintában ötszázszoros nagyításban A táptalajt beoltják a vizsgálandó anyaggal Évente ötvenezer vérminta A KÖJAL-ban