Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

1979. február 17. S^ÉPÜJSÁG 3 Üzemi etkeztetes Amit elénk tesznek Kinek ez, kinek az ízlik Mit kell tudni a személyi igazolványról? A magyar állampolgárok személyi igazolvánnyal tör­ténő ellátásáról a 38 1969. minisztertanácsi, valamint a végrehajtására kiadott 3 1969. belügyminiszteri rendeletek intézkednek. A rendeletek egyrészt azt szabályozzák, hogy a rendőri szervek mi­lyen okmányok alapján ál­líthatnak ki személyi iga­zolványt, mely szervek te­hetnek hivatalos bejegyzése­ket, másrészt kötelezettséget írnak elő az állampolgárok számára a személyi igazol­vány kiállíttatása, használa­ta és cseréje tekintetében. A személyi igazolvány közokirat, ezért hitelének megóvásához jelentős társa­dalmi érdek fűződik. Ez te­szi indokolttá annak szigorú szabályozását is, hogy a sze­mélyi igazolványba csak meghatározott körbe tartozó szervek jegyezhetnek be. Az állampolgárok jelentős ré­sze nem ismeri a rendelke­zéseket, emiatt gyakran in­dokolatlan munkakiesést okoznak, feleslegesen utaz­gatnak. Ennek elkerülése ér­dekében indokoltnak tartjuk az állampolgárok széles körű tájékoztatását arról hogy mikor kell az illetékes rend­őrkapitányságon megjelenni és mely szervek milyen be­jegyzéseket tehetnek a sze­mélyi igazolványba. Amennyiben a személyi igazolvány 2. és 3. oldalán bejegyzett adatok megvál­toznának, például a névvál­tozás, személyi igazolvány elveszett, vagy valamely ro­vata betelt, az igazolványt az állandó lakhely szerinti rendőrkapitányságon ki kell cserélni. A felsorolt esetek­ben 2 db személyi igazol­vány fényképre, adatlapra és 10 forintos illetékbélyeg­re, az adatváltozást igazoló okiratra, valamint a Il-es számú igazoló lapra, a „né­pességösszeírásról” van szük­ség. Lakcímváltozást, házasság- kötést, házasság felbontását, gyermek születését, kisiparo­sok és magángazdálkodók munkahelyét a tanácsi igaz­gatási szervek jegyzik be. Katonai igazolvány számát, vagy annak megváltozását az illetékes hadkiegészítő és te­rületvédelmi parancsnokság, munkahelyet a munkaadó szerv, szakképesítés megszer­zését a vizsgabizottság jogo­sult bejegyezni. Más szerv, vagy személy a személyi igazolványba bejegyzést nem tehet A bejegyzett adatokat átírással, vagy egyéb módon javítani tilos. Több éves tapasztalatunk, hogy az állampolgárok egy része nem fordít kellő gon­dot a személyi igazolvány megőrzésére, állagának meg­óvására, valamint arra, hogy az abba bejegyzett adatok mindenkor a tényleges álla. potot tükrözzék. Nem gondoskodnak arról sem, hogy az adatváltozások bejegyzésre kerüljenek, nem tesznek eleget — vagy csak több hónapos késéssel — a lakcímváltozással együtt járó ki- és bejelentkezési kötele­zettségüknek, bár a fentieket a jogszabályok szerint 48 órán belül teljesíteni kell. Személyi igazolványt zá­logként átadni, vagy elfogad­ni tilos. A személyi igazolványok érvényességi ideje meghatá­rozott időszakonként lejár, attól függően, hogy tulajdo­nosa hány éves korában kapta. Jelentős azoknak az állampolgároknak a száma, akik a lejárt és ezzel ér­vényét vesztett személyi iga­zolvány érvényesítéséről, vagy cseréjéről nem gondos­kodnak. Tapasztalatunk, hogy kü­lönböző intézmények, válla­latok az érvényét vesztett személyi igazolványokat hi­telesként fogadják el, beje­gyeznek, ami jogszabály- ellenes. Az érvényességét vesztett személyi igazolványt hiteles okmányként elfogad­ni nem szabad. Nem célunk az állampol­gárok büntetése, azonban aki saját hibájából nem tesz eleget a személyi igazolvány használatával kapcsolatos kötelezettségének, az 1000 forintig terjedő pénzbírság­gal sújtható és mindaddig ismételhető, amíg a mulasz­tást meg nem szünteti. A rendőri szervek' arra töre­kednek, hogy az állampolgá­rok minél kevesebb után­járással és várakozással in­tézzék személyi igazolvány­nyal kapcsolatos kötelezett­ségeiket. Ennek egyik felté­tele az, hogy ügyfeleink a jogszabályi követelmények­nek megfelelő okmányokkal rendelkezzenek. A Tolna megyei Rendőr­főkapitányság területi szer­veinek igazgatásrendészeti dolgozói 1979-ben is — né­hány kisebb község kivételé­vel — valamennyi önálló ta­nácsú községben és közös tanácsú községek székhelyén megjelennek és a helyszínen elvégzik a lejárt személyi igazolványok cseréjét, vagy érvényesítését. A tervezett időpontokról a tanácsi igaz­gatási szervek tájékoztatást tudnak adni. Valamennyi vá­rosi és járási rendőrkapi­tányság keddi és pénteki na­pokon áll ügyfélfogadás ke­retében rendelkezésre, sze­mélyi igazolvány ügyek in­tézése céljából. A félfogadási napok 8.30-tól 16 óráig tar­tanak. Kérjük a megye lakossá­gát, hogy a halaszthatatlan eseteket kivéve, személyi igazolvány érvényesítése, vagy cseréje céljából más időpontokban ne keressék fel a rendőrkapitányságokat. Ez­zel is hozzájárulnak ezirá- nyú munkánk tervszerűbbé tételéhez. Kérjük továbbá a megye személyi 'igazolvány­nyal rendelkező állampolgá­rait, hogy igazolványuk ér­vényességét ellenőrizzék és készüljenek fel annak cseré­jére. Kísérjék figyelemmel a kifüggesztésre kerülő plaká­tokat, amelyek megfelelő felvilágosítást adnak a szük­séges okmányokról, a cserék helyéről és idejéről. BM Tolna megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztálya A gyermekév jegyében í Divatos társalgási témák mindig voltak, vonnak, lesz­nek. Alkalmanként szidjuk az időjárást, a közlekedést és az üzemi kosztot. Néha okkal, néha ok nélkül. Akárhogy is, az üzemi ét­keztetés úgy jelenik meg előt­tünk, mint egy asztalokkal, székekkel telezsúfolt helyiség, ahova éhét csillapítandó be­tér a dolgozó, s ha szeren­csés, akkor sorban állás nélkül eljut az ételkiadó üvegfalig, a jegy ellenében megpakolja tálcáját, keres egy üres he­lyet valamelyik asztalnál, gyorsan megeszi az ebédet és siet vissza a munkájához. A valóság persze bonyolul­tabb, hiszen történik egy s más addig, amíg az ebédelés elkezdődhet. Szekszárdon, a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat üzemi konyhá­ján például így zajlott az élet 1979. február 8-án: A húszfőnyi konyhai sze­mélyzetből — szokás szerint — legkorábban a gazdaasz- szony érkezett. Hajnali ötkor. Átvette az árut és átadta a konyhának. Aztán reggel nyolcig szakaszos kezdéssel munkába álltak a többiek: a vezető, a helyettesek, a kony­hafőnök, a szakácsok, a hen­tes, a kézilányok és az udva­ros. Gellér Istvánná üzlet­vezetővel délelőtt tíz órakor kezdtük a beszélgetést: — Nekünk két gazdának kell eleget tennünk: a kony­ha, a berendezés a TÁÉV-é, de az egységet a Tolna me­gyei Vendéglátóipari Vállalat üzemelteti. Általában 170 em­ber reggelijéről és 220 sze­mély vacsorájáról gondosko­dunk. Az ebédlétszám is na­ponta változik, 1300 adag kö­rül mozog. Ezenkívül mi főz­zük a védőteát, készítjük a büfének a szendvicseket és olykor-olykor rendezvényeket szolgálunk ki. — A mai ebédnél hány személyre számítanak, és mi­lyen étellel várják őket? — Az étkezdében 773 főre és kiszállítanak tőlünk 494 adagot. Ugyanis a központi étkezde mellett működik két kihelyett részleg, az egyik a Wesselényi utcában,, a másik a húskombinátnál, hogy a távolabb dolgozóknak ne kell­jen olyan messziről bejár­niuk. Ma az egyik menü: karalábéleves, sült csirke, burgonya, savanyúság, a má­sik menü: karalábéleves, le­esés sertésszelet tésztaköret­tel. Ahhoz azonban, hogy az ebédidő vége felé is biztosí­tani tudjuk a kétfajta vá­lasztékot, három- vagy négy­félét kell készítenünk, mert előre sosem találhatjuk ki, hogy a két fogás közül me­lyik lesz a népszerűbb és fogy el egy óra alatt. Ezért mai „tartalékunk” vesevelő bur­gonyával. Étlapot mindig hét­főn szerkesztünk, figyelembe vesszük az élelmezésvezető javaslatait, a kalóriaértékeket és persze az anyagi lehetősé­geket. Délelőtt 11 óra. Szerződé­ses busz kanyarodik az étkez­de mögé és ételhordókban, tejeskannákban, kartondobo­zokban útra kel az ebéd a húskombinát és a Wesselényi utca felé. Aknai Jánosné üz­letvezető-helyettessel körül­nézünk a konyhában. Ottho­ni főzőcskéhez szokott szem­nek furcsa és érdekes a há­romszáz literes főzőüst, a nagy olajtűzhelyek, a villany­kemencék, a jókora hűtő- szekrények. Nincsenek hely­szűkében, a konyha 2000 ada­got is elkészíthetne. Déli tizenkettő. Jönnek az emberek éhes gyomorral és jó étvággyal látnak az ebéd­hez. Az érdekli őket, hogy mit kapnak a tányérra, ter­mészetesen nem morfondí­roznak azon, hogy az üvegfal túloldalán munkaerő-gondok­kal küszködnek, hogy a mun­kahely nem ideális. Folya­matosan áramlanak az ebéd­lők, úgy tűnik, a különböző üzemrészek ma betartják a sorrendet, torlódás, kígyózó sor nincs. A kétszáz fős ét­kezde tágas, nem kell a kö­zelben ülőket felállítani, hogy valaki kiférjen az asztaltól. A sok szürke és kék munkás­ruhát itt-ott egy színes női blúz vagy ruha tarkázza. A véleményekből, no meg a tisztára törölgetett edények­ből ítélve, ízlett az étel. Fél háromkor az ebédidő lejár, de a konyhások műszakja folytatódik. A délutánosoknak este nyolcig. S hogy mindezért ki, meny­nyit fizet? A dolgozók 7 fo­rint 50 fillért adtak az ebé­dért, a vállalat személyenként 8 forint 83 fillért. A reggeli­nél három forint a dolgozó­ké, 2 forint 75 fillér a cégé, a vacsora eladási ára 9 forint 25 fillér, ebből a dolgozó zse­bét 5 forint 50 fillér érinti. Építőiparról, nehéz fizikai munkát végzőkről lévén szó, itt a nyersanyagértékek ma­gasabbak az átlagosnál. A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat nemcsak Szek­szárdon étkeztet, hanem más településeken is, jelenleg Komlón, Dombóváron, Pak­son, Mohácson, Tolnán és Mözsön, összesen 850. sze­mélyt. Egy közepes hónap­ban, tavaly novemberben 372 ezer forintot költött a TÁÉV üzemi étkeztetésre. A kiragadott példa után lássuk, milyen az üzemi ét­keztetés helyzete megye- szerte! A megyében 167 helyen ét­keztetik a dolgozókat, ebből kilencven a saját, tehát vál­lalati konyha, a többi a Tol­na megyei, a Mecsekvidéki és a Dunaújvárosi Vendég­látóipari Vállalat kezelésében van. Az üzemi étkezést igény» lök száma a nők munkába állásával egyenes arányban növekszik, körülbelül har­mincezer fő feletti. A vállalatok jelentős ösz- szegeket fordítanak e célra, a költségeket a nyereségrésze­sedésből és a jóléti kulturális alapból fedezik. Az utóbbi­nak 60—70 százalékát a vál­lalatok kizárólag üzemétkez­tetésre használják föl. Több helyütt a családtagok, nyug­díjasok és gyesen lévők ét­keztetését is megoldják, pél­dául a Bonyhádi Cipőgyár­ban, a tolnai PATEX-nél, stb. Gondot okoz viszont^ a mezőgazdaságban dolgozók napi egyszeri meleg étellel való ellátása. Hasonlóképpen problémát jelent a MÁV-nál a pályafenntartók étkeztetése. Az üzemi konyhák zöme jól felszerelt, bár a kihasznált­ság településenként változó. A városokra köztudottan a zsúfoltság jellemző. Az üze­mi konyhákat a KÖJÁL, a népi ellenőrök és a szakszer­vezetek ellenőrzik. Az étkez­tetés színvonala az utóbbi időben javult, különösen a vendéglátósok által működ­tetett egységekben, ők meg­próbálnak változtatni a régi, ám egészségre nem előnyös étkezési szokásokon. Más kér­dés. hogy ez nem mindenhol találkozik a dolgozók rokon- szenvével. A vállalatok kilenc gyer­mekintézménnyel, óvodával, illetve bölcsődével rendelkez­nek a megyében. A legtöbb helyen sajnos nem főznek kü­lön a gyerekeknek, a felnőt­teknek szánt ételekből kap­nak az óvodások. A dolgozók anyagi térítését vállalaton­ként kollektív szerződés sza­bályozza. Nem kétséges, hogy az üze­mi étkeztetés fontos szociál­politikai feladat. Sok múlik azon, hogy az étkezdékben mi kerül az asztalra. Egy biz­tos: mindig, mindenki kedvét nem lehet kielégíteni. Mert egyik ember a túrós tésztát szereti, a másik a mákosat. KOVÁCS MÁRIA Nagydorog, ÁFÉSZ Gazdáik-e területüknek? A környéken, ahol jártunk, Nagydorog a központ. Körü­lötte sok kis falucska helyez­kedik el, melyek mindennapi ellátása nagyban függ a nagydorogi ÁFÉSZ tevé­kenységétől, vagyis attól, gazdája-e a vonzáskörébe tartozó területeknek, hogy a lakosság mennyire érzi je­lenlétét, könnyíti-e az élet- körülményeiket? Miként kí­ván előrelépni az idén a szol­gáltatás és a felvásárlás te­rületén? Lényeges fejlesztés vár­ható a boltok korszerűsítése terén. Már elkezdték a hely­beli tejbolt újjáépítését, kul­turált tejivót csinálnak be­lőle. Györkönyben is tervez­nek — a tsz-szel és a tanács­csal közösen — egy önkiszol­gáló boltot. A vendéglátóipari üzem­ágban feladatul tűzték ki a forgalom növelését, de nem a hagyományas módon. A me­legkonyhás vendéglőkhöz ha­sonlóan a harmadosztályú egységekben és az italbol­tokban rendezvények tartá­sával fogják ösztönözni be­törésre a vendégeket. Előre­lépést jelent a korábbi évek­hez képest az is, hogy az úgynevezett melegkonyhás egységekben mindig bizto­sítani fogják a napszaknak megfelelő ételkínálatot. Józan János elnök el­mondta, nagyon sok fog múlni a felvásárlási üzem­ágon, hogy mennyire való­sul meg az évi program. A felvásárlás idei terve negy­venmillió forint. Ezt a for­galmat a naposcsibe-eladás tizenkét százalékos, a sze- mestermény-felvásérlás tíz- százalékos növelésével kí­vánják elérni. Tojásból az előző évi 1 664 000 darabbal szemben az idén csak 1 200 000 darab felvásárlásá­val számolnak. A nagyará­nyú visszaesés azért várható, mert csökkent a tojóhibrid­állomány a körzetben, s rá­adásul a baromfiipar nem köt az ÁFÉSZ-ekkel háztáji tojásfelvásárlásra szerződést. Több éven keresztül vissza­esés volt a házinyúl felvá­sárlására.' Erre az évre mi­nimális —■ négyszázalékos — növekedést terveztek. A Bi- kali Állami Gazdaság és a Baromfiipar által meghirde­tett új tenyésznyúl-kihelye- zési akcióval szeretnék ezt megvalósítani. Rendkívül nagy az érdek­lődés a környéken a gyógy­növény termesztése iránt. Az idén tovább kívánják fejleszteni ezt is. A háztáji zöldségtermesztés sikerét to­vábbra is az uborkára ala­pozzák. Növekedésre nem számítanak, csak a tavalyi ezermázsás szint megtartá­sára. Mintegy ötvenszázalé­kos visszaesés várható a meggy felvásárlásánál. A terv itt ötszáz mázsa. Lénye­gesen növelni szeretnék a háztájiban termesztett szőlő felvásárlását. B. Oktatási intézményeink mindennapjai a gyermek­évtől függetlenül is a gyer­mek körül forognak. így van ez a korszerű épület­ben működő gyönki általá­nos iskolában is. Vannak ha­gyományos, minden évben sorra kerülő rendezvényeik: szavaló-, népdaléneklési verseny, szaktárgyi verse­nyek, kulturális szemle. Jól működik iskolarádiójuk is, mely hetente egyszer 10—15 perces műsort sugároz. A gyermekévre a hagyomá­nyos programok mellett újakkal is készültek. A mű­velődési házzal közösen két pályázatot hirdetnek meg: az egyikre a gyerékek alkotásait várják irodalmi vagy képző- művészeti témákban. Gyer­meknapon pedig a gimnázi­um udvarán aszfaltrajz­versenyt rendeznek. Az úttörőcsapat Dózsa-ku- pa néven sportvetélkedőre szóló felhívást intéz a kör­nyező iskolák úttörőcsapatai­hoz. Kispályás labdarúgás­ban és a lányok részére ké­zilabdában hirdetnek ver­senyt, s azt remélik, hogy a folytatás a következő évek­ben sem marad el. Az egyik hetedik osztály­ban „Az én tízpercem” cím­mel a tanulók önmagukról, családjukról beszélnek tár­saiknak. E programok mellett a folyósón szépen elrendezett, színes kiállításban gyönyör­ködhetnek szünetekben a ta­nulók és az iskola látogatói. Mütrágyaszórás Szakályban r r\ ‘■•'í/ífüí. ti A kiszolgáló személyzet Indul a gép Az elmúlt hetek csapadékos időjárása megbénította a mezőgazdasági munkákat, a felázott talajra földi műtrágya­szóró kocsikkal rámenni lehetetlen. Szakály határában a fő­útvonal mellett lévő füves felszállóhelyről az Agrokémiai Társulás helikoptere könnyűszerrel elindul, hogy a vetések­re fejtrágyát szórjon, a levegőből. Fotó: G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents