Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
1979. február 16. ^NÉPÚJSÁG 3 Vetőgóp a szociális otthonban H munka feledteti a magara maradottsagot Nehéz volna mindenre kiterjedő leltárt készíteni a grábócii szociális betegotthonban, s annak tízhektáros birtokán. Az ágyak és más bútorok, berendezési tárgyak regimentje után napokig kellene szemlélődni a szabadban. Seres István igazgató Szilágyi Béla a főzésen kívül mindenhez ért Schwab Krisztina a leg- dolgosabb otthonlakó Üvegház, mellette fóliasátor váza, patakparti padok, szomorúfűz, tölgy, fenyő, nyár, kertföld, kukoricaföld, szilvafák, lovak és kocsik, ekék, anyakocák, süldők. A listának ez csak töredéke. Legújabban vetőgéppel gyarapodott a fölszerelés, hirdetés útján vásárolták. A falu széléről nézve ideális környezetben kialakított üdülőnek vélné az idegen ezt az intézményt, gyönyörű, meredek dombokkal övezett pihenőhelynek. Min. den igaz egyébként, ideális hely azoknak, akik sétával, beszélgetéssel töltik napjaikat. Gondozzák őket és pihennek, szinte üdülnek. Huszonötén. De van tizenöt állandó fekvő beteg is. Számukra a hely, Grábóc, olyan kórház, amiben otthon érzik magukat. Nekik nem kell a vetőgép, valószínűleg nem is tudnak róla. Nekik a gon. doskodás kell, a legközvetlenebb módon. A vetőgép is gondoskodást jelent. A gazdálkodással javítani tudják a kosztot. Másrészt, ami legalább ennyire fontos: a munkabíró emberek számára megvan a lehetőség egy kis dologra és a munka értelmet ad életüknek. Gyógyítja a lelki sérült idős embereket. Feledteti a magáramaradottságot. — Körülbelül húsz gondozott segít a munkákban — mondja Seres István, a szociális betegotthon igazgatója. — De rendszeresen csak tíz dolgozik. Nagyon szorgalmasak. Kapnak egy kis icgarettára-, édességrevalót, havi száz-ötszáz forintot személyenként. Persze nem ezért csinálják. Tehát a hat-- van gondozottból tíznek a napjai munkával telnek, illetve részben munkával. Az alkalmazottak létszáma 23. így együtt végezzük el a kis melléktevékenységet, a kertészkedést, kukoricater. mesztést, sertéshízlalást. Hangsúlyozom, ez csak mellékes munka. Az eléggé alacsony étkezési normát emelni tudjuk vele. Fő feladatunk a jó gondozás, elsődleges cél, hogy valóban otthonuk legyen ez a hely. Nagyon sokat számít, milyen a hangnem a bánásmód. Akiket időnként be kell vinni a bonyhádi kórházba, azt mondják a látogatáskor: nővérke, vigyen már haza! A haza azt jelenti, hogy ide. — Mi mindent csinálnak azok a gondozottak, akik rendszeresen tudnak dolgozni? Tehát az a tíz. Majoros Pál még kaszálni szeretne Czank Ferenc, a lovak gondozója — Schwáb Krisztina a legdolgosabb a nők közül. Mosogat, mos, még bevásárolni is elmegy. Kun Gábof olajat mer és segít a betegek gondozásában. Bakó Józsi bácsi a sertéseket eteti. Előtte Majoros Pál volt a jószágunk gazdája, évekig. Imádják a munkát. Tavaly elmentünk Öcsénybe szüretelni. Nagyon tetszett nekik. — Mennyi a földjük? — Kevés Egy kis kertészet és fönt a dombon a szántó. Alig tíz hektár az egész területünk. Ebben a házak és a sétányok is benne vannak. Van erdőnk, rétünk, legelőnk és szántónk. Egy parlagföldet az idén fel akarunk törni lucernának. Ez már magasan húzódik. Fölkapaszkodunk egy oldalra, ahonnan nagyjából látni lehet az egészet. Csak nagyjából, mert a magas fák sokat takarnak és a változatos táj egy része elbújik a hajlatokban. Csöppet sem könnyű itt szántani, vetni. Igaz, a szántást elvégzi a termelőszövetkezet. Segít, amiben tud. Lovat is cserélt a szocialista otthonnal. Két lova van az otthonnak, közülük az egyik már jóval elmúlt húszéves, nehezen húzott. A szövetkezet elvitte följavítani, vágóba, helyette adott egy jó lovat. Grábócon mindenki tesz valamit ezekért az öregekért (többségük öreg), ha módja van rá. Az erdészet facsemetét ígért Bátaszékről. A grábóci fiatalok szórakoztatják az otthonlakókat minden jeles alkalommal. Bemutatták nekik a szüreti táncot, műsort adtak karácsonykor és most vasárnap. Farsangi műsorral jöttek az ebédlőbe az úttörők és KISZ-tagok, együtt. Talán azért is van ez a sok segítség, mert látják, érzékelik a kívülállók, hogy itt bent nagy az élniakarás, a munkakedv. Megkerestük Majoros Pált, aki sokáig gondozója volt a sertésfalkának. Nehezen megy már, egyik lába ferde, bottal segíti, mégis arról beszél, hogy a nyáron ő kaszálni akar. — Egy kicsit politizálunk is meg dolgozunk is. Ha idős az ember, azért még kering benne a vér, ha dolgozik. Vidáman mondja, mintha még tudna dolgozni. Átmegyünk a „majorba”. A tekintélyes méretű sertésólban nagy a rend. Tiszta minden. Maguk építették ezt is, főként Szilágyi Béla. Ö mindenhez ért, meg is csinál mindent, a főzésen ki. vül. Az egészségügy kiváló dolgozója. Eredeti szakmája szerint épületlakatos, de ért a kőművességhez, tud festeni, csempét rakni, olajkályhát javítani, üvegezni, vízvezetéket szerelni, ekét javítani — ne soroljuk. — Ma mik a főbb munkái? — Ekejavítással kezdtem, készülünk a tavaszra. Most vár egy olajkályha és egy mosógép. Természetesen a mosógépnek csak kisebb hibáit tudom kijavítani. Amire képes vagyok, megteszem. Tudok örülni a munkának. Nyilvánvaló, hogy a többiek is így vannak, ha nem mondják is Az egész intézetben érződik, jó az összetartás, és mindenki többet tesz, mint amennyi a kötelessége. Ezért keresték a vetőgépet. GEMENCI JÓZSEF Fotó: STEINER Disznótoros születésnap „Mindenki másképp csinálja!” közli velünk a bizonyára örökbecsű sláger és mint a pofonegyszerű bölcsességnek, természetesen igaza van. Vonatkoztatva ezt arra is, hogy ha valaki írni akar egy faluról, melyben nincsen otthon, más és más módszerek szerint lát hozzá. Saját, cseppet sem korszakalkotó receptem nélkülözhetetlen része, hogy nyakamba veszem a falut és ismeretlenségem leplébe burkolózva, végig sétálok az utcákon, így kialakul az emberben egy átfogó kép, több-kevesebb sikerrel megérzi a falu hangulatát. így történt ez Medinán is, ahol nagyon rövid idő alatt megállapíthattam, hogy van nádpaLló- készítő kisiparos, téli „fagyszabadságra” otthonába tért hosszú vándorútjáról mindhárom főhivatású mutatványos, a kutyák csak mérsékelten ugatják az idegent és a szerb családok házainak barkán aprócska, száradó koszorúk emlékeztetnek egy elmúlt vallási ünnepre. Az egyik udvarban pedig véres munka folyik, a hajnali órákban kilehelte lelkét egy hízó. Nem volt aprócska jószág, mint a vendégfogadásra készséggel kész háziak közölték, 180 .kiló lehetett. A bölilér és segédje benn dolgozik az aprócska konyhában, mellettük a gazda, egyenes tartású, ősz bajuszú, idősebb férfi. Lehet úgy hatvan-hatvanöt éves. Mosolyog: — Ma van a nyolcvan- negyedik születésnapom! Kozics Mladen bácsi a falu egyik legöregebb embere. Korának fittyethányóan fiatalos, de emlékezete messzire száll, könnyűszerrel kapok tőle ötven-hatvan évvel ezelőtti állapotokról információkat. Megtudom, hogy valamikor a 13 holdján négy ökröt, két tehenet, növendék marhát, két anyadisznót, 10—15 süldőt tartott és baromfit számtalant. — Baromfi most is sok van, mert nincs más húsunk! Száz-száztízet meg is eszünk minden esztendőben! Mladen bácsi fél karral is dolgozik az üstnél Hús mellett húshiányról beszélni kissé szokatlan, és egyikük se bízik abban, hogy megoldást hoz. A bárd- dal szorgoskodó egyik szomszéd, Cseh Gyula valóságos közgazdasági előadást rögtönöz. Meglepő pontosággal közli, amit holnap majd lapunkban is megtalál az olvasó, hogy Medináról milyen mennyiségű sertéshús kerül közfogyasztásra. De annak a medinainak, akinek nincs autója (71 van a faluban) mégis drága a Szekszárdról hozott hús. Buszköltség terheli és az elveszett munkanap kieső jövedelme. Csehék és Kozicsék, de az összeverődött többiek egyaránt szeretnék, ha a helyi hússzék sűrűbben lenne nyitva. Mert ha a régi négy mészáros már nem is élne meg Medinán, egynek azért még akadna dolga... (Medinai magazinunk lapunk holnapi számában jelenik meg.) O. I. Az erdészetekben javában tart a téli szezon. Az erdészek és a faipari dolgozók minden eddiginél jobb körülmények között végzik munkájukat. Sok erdei munkahelyen ma már valóságos éttermi kiszolgálásban részesülnek — ezt állapította meg a legutóbbi szakszervezeti felmérés. A dolgozók csaknem kétharmada időnként már védett helyre vonulhat vissza az időjárás viszontagságai elől. A munkahelyi melegedők száma meghaladja az 1500-at. Különösen figyelemre méltó, hogy mintegy 80 százalékuk szállítható, így különösen jól használhatók a változó munkahelyeken. Sikerült előbbre lépni a munkásszállításban is. A dolgozók 85 százalékát gépkocsival viszik a munkahelyre. A személyszállításban 70 gépjármű vesz részt. A szállítási távolság 10—40 kilométer között váltakozik. Ilyen közgyűlés még nem volt • " ‘"I okak véleménye, hogy S J Madocsán ilyen jó zár- | számadás még nem volt. Sokszor a széthúzás, a veszekedés, a személyes ügyek fölnagyítása, sőt időnként a botrány nyomta rá bélyegét a közgyűlésre. Szerdán végre más műsort adtak. Maguk a tagok az okos ember véleményét a közös gondok megoldásához, a jó munka eredményeinek elismerését, s mindezt derűs hangulatban. Közgyűlés után pedig budapesti „műsorbrigád” következett, táncdal- és nótaénekesek, humoristák. Nekem legelőször az tetszett, hogy a vezetőségi beszámoló tömör. Másodszor, hogy a jubileumi jutalomban részesülők nevének felolvasása után tapsoltak a „kultúr - házban”. Harmadszor meg arra lettem figyelmes, hogy meglepődött és meghatódott egy idősödő kocsis, amikor őt szólították a pódiumra, vegye át a Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést. Tízen kaptak és indoklás is elhangzott mindegyik név után, ami az ő szorgalmuk, rátermettségük dicséretét fogalmazta meg néhány sorban. Ahogy így visszagondolok erre a szerdai tsz-ünnepre, rá kell jönnöm; tetszett az egész délelőtt. Seregi János tehenész felszólalása, mert arról beszélt, hogy ő tudja, miért lett sokkal több tej egyik évről a másikra és elmondta azt is, hogyan lehetne szerinte még több. Jólesett hallani Hohmann Józsefnek, a paksi járási pártbizottság első titkárának szavait, aki a végrehajtó bizottság véleményét tolmácsolta a madocsai szövetkezet tagjainak, ugyanis a járási párt-vb napokkal előbb tanulmányozta az eredményeket, a terveket és kritizálta az óvatosságot. Mado- csa többre is képes. Jobbak az adottságai a megyei átlagnál, sok itt a dolgozó tag és megvan a fiatal szakembergárda. Miért terveznek hát kevesebbet akár egyetlen növényből is, mint tavaly. Igaz, elhangzott a vezetőségi beszámolóban, hogy tavaly sikerek és kudarcok váltották egymást. Az alma például egyharmadát sem termette meg annak a mennyiségnek, ami az előző évben a szövetkezet tárolójába került. A korai káposzta két hetet késett a hideg tavasz miatt, ezért nagyobb részét nem lehetett eladni exportra, sok pénz elmaradt. De nem ezek jellemzőek az Igazság Tsz munkájára, gazdálkodására. A munkában tulajdonképpen nem’voltak kudarcok, csak az időjárás bánt el némelyik növénnyel. Nagy a munkakedv: a 943 tagból 640 dolgozó és közöttük 125 a harminc éven aluli. A szakmai irányítás pontossága mellett nyilvánvalóan jó munka van abban is — a takarmánytermesztéstől a fejésig —, hogy egy tehén átlagos tej- hozama 2667 literről 3308 literre emelkedett. Ráadásul egy liter tej önköltsége hat forint 10 fillérről öt forint tízre csökkent. A járási párt- bizottság első titkára, aki a többi vendég nevében is gratulált a jó eredményhez, így fogalmazott: ezt az eredményt a vezetőség kezdeményezőkészsége és a tagok szorgalma együtt adta. A teremben összezsúfolódott ifjak, középkorúak, öregek figyelmesen hallgatták Scheidl Lajos elnök szavait, úgyszintén a meghívott vendégek népes gárdája, közöttük István József, a megyei tanács elnökhelyettese és Dániel Mária országgyűlési képviselő. Figyelni kellett olyan dolgokra, mint például, hogy „a munkákat időben, de nem mindig elfogadható minőségben végeztük el”. „Műtrágyából jóval többet használtunk fel, mint a korábbi évek bármelyikében. Az egy hektárra kijuttatott összes hatóanyagtartalmat egy év alatt 344 kilogrammról 410-re emeltük.” ,„...a napraforgó önköltsége mázsánként 421 forint, eladtuk 968-ért...” Az almafákat 24-szer kellett permetezni. A marhahizlalásban sokat javult az önköltség. Mielőbb meg akarják valósítani a sertéstelep teljes újjáépítését. A juhászat ráfizetéses volt, mert nagyon kevés az ehhez való legelő, termesztett takarmánnyal etették a birkákat — megszüntették a juhászatot. Beléptek a paksi agrokémiai társulásba, tartalékoltak pénzt erre a célra, így biztosítva lesz, hogy a műtrágyákból semmi nem vész kárba... A tagok munkadíja húszmillió 244 ezer forint, az egy tagra jutó évi jövedelem átlagosan 40134 forint, ezerrel több az előző évinél... „Javult a tagság és a vezetők kapcsolata, kevesebb volt a vezetés elleni megnyilvánulás, a vezetők pedig közvetlenebb, eleven kapcsolatot teremtettek a dolgozó kollektívákkal.” Az egyhangú szavazás után ottmaradtunk csaknem valamennyien és a lehető legközvetlenebbül derültünk a humoristák szövegén, amit részben erre az alkalomra formáltak, szintén fölkészülve a zárszámadásra. G. J. Német nemzetiségi klubok Az anyanyelvoktatás fejlesztését tervezi a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetsége. Amint a szövetség országos választmányának csütörtöki ülésén, a FÉSZEK-klubban elmondták, megalakítják a pedagógusok munkacsoportjait, amelyek szakemberek közreműködésével segítik majd az óvodai és az iskolai anyanyelvoktatás javítását. A szövetség oktatási bizottsága megvizsgálja a kétnyelvű oktatás bevezetésének lehetőségét. Kulturális rendezvényeikkel is elősegítik az anyanyelv, a német nemzetiségi kultúra ápolását. Megrendezik a hagyományos nemzetiségi napokat, találkozókat, táborokat. A néprajzgyűjtők Tatán, az irodalmárok Sopronban táboroznak az idén. A német fúvószenekarok második találkozóját Soroksáron tartják. Az eddiginél is nagyobb mértékben támogatják a klubtevékeny séget. Uj klubokat létesítenek, többek közt a fővárosban.
