Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
a Képújság 1979. február 16. Ha fáj a lába Ha fáj a lábunk, ingerlékenyek, idegesek ileszünk, kihat egész napi munkánkra is. A lábfájásnak sokféle oka lehet, kezelését is az határozza meg, hogy mi okozza a fájdalmat. A lábfájást kiváltó okok között talán leggyakoribb a bőrkeményedés, amelyet a nem megfelelő lábbeli okoz. A láb bőrét egy kis helyen állandó nyomás éri, a szaruréteg túlteng a bőr megvastagszik. Sajnos, az üzletekben kevés olyan cipőt találunk, amely megfelel az egészségügyi és egyben esztétikai követelményeknek. A mai modern „emeletes” női cipők nagyon igénybe veszik a lábat. A szűk, a bő, vagy nem a láb adottságaihoz igazodó cipő egyformán okozhat bőnkeményedést. Ez nem azonos a tyúkszemmel és eltávolítása sem Okoz különösebb gondot. Lábáztatás után fém vagy műanyag dörzsölővei távolítsuk el, utána krémezzük be a kezelt bőrfelüleletet. A tyúkszem már több gondot okoz, mert a tyúkszem gyökere nyomja a csonthártyát, s ezért fájdalmas. Főképp a lábujjaik kis Ízületei felett fejlődnek ki. A tyúkszem fájdalmasságát csökkenthetjük, ha habgumigyűrűt helyezünk rá, így védjük a cipő nyomásától. Végleges megoldás azonban a tyúkszemek kiirtása. Az illatszerboltokban kapható PED tyúkszemirtó kenőcs segítségével elvégezhetjük a kezelést. Először a lábat jól áztassuk ki, majd töröljük szárazra. Utána egy fapálcikával kenjünk egy kis kenőcsöt a tyúkszemre, bőr- keményedésre. Erre helyezzünk gézlapocskát és ragtapasszal rögzítsük. A tyúk- szemirtót 48 óráig hagyjuk fent, aztán ismét jól áztassuk ki a lábat. Utána a tyúkszem vagy bőrkeményedés kaparással eltávolítható. Ha az eljárás nem járna kellő sikerrel, ismételjük meg. Tyúkszemirtó kenőcs gyulladt, repedezett bőrre nem alkalmazható. Tyúkszemirtás után is használjunk habgumigyűrűt a kezelt bőrfelület megvédésére, nehogy a tyúkszem újra kifejlődjön. Rendkívül fájdalmas csontburjánzás a bütyök, amely a lábfej elváltozásaival függ össze. Kifejlődését kezdeti szakaszában gyógy- cipő és gyógybetét viselésével megakadályozhatjuk, a kifejlődött bütyköt azonban csak műtéti beavatkozással lehet eltávolítani, úgy, hogy a csontkinövést levésik. A műtétet elkerülhetjük, ha kezdeti szakaszban orvoshoz fordulunk és utasításait pontosan betartjuk. A fájdalmak elmulasztására kapható sokféle készítmény, pl. hatásos a dr. Scholl-féle bütyökfolyadék. Alkalmazása: áztatás után a lábat töröljük szárazra, majd a bütyökrészt a folyadékkal ecseteljük be. Utána a folyadékhoz mellékelt gyűrűt ragasszuk a bütyök köré, hogy védjük a cipő nyomásától. A kezelést naponta kétszer végezzük. Mivel a bütyök felett a bőr vékony, könnyen megfagy, és még fájdalmasabbá válik. Ezt elkerülhetjük, ha hideg időben meleg lábbelit vagy meleg harisnyát viselünk. A láb fáradtságérzetét megszünteti, ha esténként tisztálkodás után sósbor- szesszel megmasszírozzuk a lábszárakat. Mindig bokától a térd irányába masszírozzunk. Hozzánk nem jön senki... Kis községben élő ismerősöm mesélte a minap, hogy a helyi kisüzemben dolgozó munkatársai közül még senki nem lépte át a háza küszöbét. Mikor egyiküket megkérte, hogy ha a fővárosban jár, vásárolja meg gyerekének a faluban nem kapható kerékpárt, még őt sem invitálta be, csak a kapuban vette át tőle a szívességből autóval hazaszállított árut. S nemcsak munkatársaival, szomszédaival sem tartja a kapcsolatot. Nem is érdemelne szót, ha nem találkozna az ember lépten-nyomon ezzel a jelenséggel, nemcsak a városban, de faluhelyen is egyre gyakrabban. Sok család csak befelé él, mesterségesen leszűkíti az emberi lét egyik éltető elemét, a sokszálú emberi kapcsolatokat, önmaga ellen vét ezzel, de sokkal inkább gyerekei ellen, hisz ezzel együtt jár, hogy az 6 barátait sem látja szívesen otthonában. A serdülőkorban, a 12—18 éves időszakban nem egy családban a szülőnél is nagyobb hatással vannak a gyerekre a kortársak, barátok, ismerősök, osztálytársak. Nem megakadályozni, inkább elősegíteni kellene, hogy csemeténk legjobb barátai, akik valószínűleg a legnagyobb hatással vannak rá, bejáratosak legyenek otthonunkba. ismerjük őket. Képünk legyen céljaikról, vágyaikról, világfelfogásukról, hisz nézeteik a mi gyermekünket is formálják, bizonyos mértékben ő is igyekszik hozzájuk hasonulni. Cselekedeteit ahhoz is méri, hogy vajon mit szólnak hozzá a baráti körébe tartozó fiúk, lányok. Hadd soroljak példákat. 17 éves fiú, kilencgyerekes család sarja. Nyáron keresett háromezer forintot a szünidei munkán. Sok mindenre kellett volna a pénz, de ő a feléért farmert vett, mert társai között nem számított igazán, akinek nincs menő farmerja. Egy másik fiú kimondottan utálta a hosszú hajat, mégis kénytelen volt hordani, hogy ki ne nézzék a többiek. Csak 18 éves korában vette a bátorságot, hogy a többiek véleményére fittyet hányva rövidre nyírássá. De nemcsak a serdülőkre vannak ilyen nagy hatással kortársaik. 42 éves ismerősünk tragikus esetét is idesorolhatjuk. Máj- és vesebántalmak miatt eltiltották őt a szeszes italtól. A haverok nem nyugodtak ebbe bele. Becsalták a kocsmába és elé tettek egy pohárban két deci rumot. Nem vagy ember, ha meg nem iszod! — mondták neki — Megitta. Még nyolc napig élt ezután. Megvalósíthatatlan ábránd, hogy magunk alakítsuk ki gyermekünk baráti körét, ro- konszenvét vagy ellenszenvét. Csodálkozva tapasztaljuk, hogy az a szolid, jó tanuló, illedelmes mintagyerek, akit úgy szeretnénk összehozni fiunkkal, lányunkkal, számára teljesen közömbös, és nem hajlandó barátkozni vele. Az olyasfajta tiltás se sokat ér, hogy ha én még egyszer meglátlak ezzel vagy azzal, az a tiéd lesz, amit akkor kapsz. Ha érthetetlen módon olyan gyerekkel barátkozik, aki számunkra ellenszenves tulajdonságokkal rendelkezik, egy okkal több, hogy meghívjuk, s megtudjuk, miért vonzódik hozzá. Talán csak azért, mert minden panaszát, baját figyelmesen meghallgatja, s tőlünk épp ezt nem kapja meg. Vagy egyszerűen ez a barát elfogadja gyermekünket olyannak, amilyen, nem olyannak akarja látni, mint a szülők. Ha otthonunkban csemeténk társasága jó tanyára lel — persze, az elviselhetőség keretein belül — nem kell azon aggódnunk, vajon most kikkel és merre csavarog. Ha megismerjük barátait, őt is jobban ismerjük, hisz valószínűleg a hasonló gondolkodásmód hozta őket közel egymáshoz. Ennek az ismeretnek a birtokában jobban fel tudunk lépni a káros és haszontalan nézetek, tervek ellen. Jobban tudunk érvelni, s ha bensőséges a viszonyunk gyermekünkkel, még az ártalmas barát hibáira is időben rá tudjuk nyitni a szemét. —ÄL— Gyorsan, jót SAJTOS SZENDVICS Kenyerünket vékonyan kenjük meg margarinnal, és tegyünk rá 1 szelet félzsíros sajtot. Szeleteljünk fel egy almát, és tegyünk rá néhány szeletet, majd tegyük rá a kenyér üres felét. TOJÁSOS SZENDVICS A kenyeret vékonyan kenjük meg margarinnal, tegyünk rá 1 db felszeletelt keménytojást, sót, szórjuk meg apróra vágott pet- rezselyemel,' és karikázzunk rá 1 db paradicsomot. SZENDVICS csirkehússal Vékonyan kenjük meg a kenyér egyik felét margarinnal, majd egy egészen vékony mustárréteggel kenjük meg. Tegyünk rá hideg csirkesültet (lehetőleg csont nélküli részt), tetejére pedig narancs-, vagy mandaringerezdeket. Elefántcsúszda A nemzetközi gyermekév alkalmából elefántcsúszdát tervezett a Csepeli papírgyár játszóterére Bolgár Judit keramikus. A képen: előtérben a csúszda két kis modellje, háttérben a méretarányos szerkezet készül. Azok a férfiak, akik egész nap munkaasztal mellett ülve dolgoznak, odahaza megint csak a tévé mellett üldögélnek, s közben söröz- getnek, hamar pocakot eresztenek, és hátizmaik is petyhüdtté válnak. Két tornagyakorlatunk rendszeres alkalmazásával ez az állapot korrigálható. 1. Feküdjenek hasra, karjukat fejük mellett fektessék előre, minden testrész a földhöz tapad. A mellkas alsó része és a has a talajon marad, nyújtott karjuk és zárt lábuk kissé felemelkedik, majd csupán hasukon egyensúlyozva, amennyire csak képesek, emeljék minél magasabbra karjukat, lábukat, s próbáljanak meg előre-hátra hintázni. 2. Ez a gyakorlat erősíti a hátizmokat, a hátgerincet rugalmassá, a csipőizmokat mozgékonnyá teszi. Helyezkedjenek terpeszállásba, karjukat kinyújtva emeljék magasba. Törzshajlítás előre, kezükkel háromszor érintsék a talajt, majd lassan felegyenesedve, felsőtestüket kissé előredöntve, nyújtott karjukat fejük mellett hátrafelé, majd előre magas ba lóbálják. Horváth Péter Sosemwolt aranykorunk ■ gát bekerítette a várost, mintha egy óriáskígyó ölelte volna magához az apró házakat. A gát túloldalán, a sás levelei között szél zörgött, a nádas felmorajlott, a nádszálak egymáshoz bújva hajlottak meg a sötétben. A zsilipkamra fabódéja mellett vékony, hosszú póznán gyönge fényű villanykörte világított. Az égő fénye felszívódott a sötétben, úgy tűnt, egyetlen dolga, hogy pislogó célpontot nyújtson a lepkék és szúnyogok meg-megújuló rohamának. A hunyorgó fényben, a bódé falának dőlve egy asz- szony állt. A felhők lassan, ráérősen úsztak el a gát fölött. Az asz- szony felnézett rájuk, majd kendőjével a lámpa alatt köröző bogarak felé csapott és futásnak eredt. Néhány bizonytalan lépés után megtorpant és visszafordult. Leereszkedett a gát túloldalán elfutó vékony ösvényen, amely a csatorna partján vezetett a Veszely-hídig. Ezen az ösvényen kellett volna megjönni a fiainak a poste- leki |kastélyromoktól. A zavaros, barna víz lustán csobbant egyet, újra csend lett. — András! — összerezzent, amikor a saját hangját meghallotta. A kiáltás erőtlen volt, aligha jutott messzire. — András! — kiáltott újra az asszony, valamivel bátrabban. Távoli kutyaugatás jött válaszul a csatorna túlpartjáról, majd a kutya is elhallgatott és az asszony hallani vélte a felhők halk, súr- lódó neszét. — Fiaim! — tört ki belőle a sikoly, amely felrázta az aludni készülő tájat. A sikoly nyomán erőre kapott a szél, és megeredt az eső. Az asszony magára terítette a kendőjét, tehetetlenül topogott, képtelen volt újra kiáltani. Messze a gáton imbolygó fényecske közeledett. Amikor megpillantotta a fényt, összeszedte magát, felszaladt a gátra, a fabódé mellé. A fénypont közeledett, az apró, nyikorgó zörejek elárulták: biciklis érkezik. A biciklis görbe háttal kerekezett, fél kézzel elengedte a kormányt és a sapkáját mélyen a szemébe húzta. — Segítsen, segítsen — kérem. A biciklis fékezett, bal lábával kitámasztotta a sáros úton. — Mi baj? — A fiaim — mondta az asszony. — Két kisfiú. Ebédre vártam haza őket. — Majd megjönnek. — A biciklis indulni készült. Az asszony - kiszaladt a lámpa fényköréből az útra és belekapaszkodott a bicikli kormányába. — Két szőke gyerek. — Maga az, művésznő? — húzta el a szót a biciklis ember. — Ütni kellett volna azokat a kölyköket, akkor... — Mit? A biciklis kihasználta a pillanatot, kirántotta az asz- szony kezéből a kormányt és elhajtott. Az asszony dideregve húzódott vissza a zsilipkamra eresze alá, belebámult a villanykörte sápadt fényébe. A körtét ostromló bogársereg eltűnt, csak egy barna lepke táncolt a lámpa tányérsapkája alatt. Neki- nekicsapódott a forró égőnek, megszédült. elvétette az irányt, kiröppent az esőbe, és lezuhant. — András! Jóska! — sikított fel újra az asszony, és lerohant a gátról. Meg-meg- csúszott, ágak verődtek az arcába, vállát csapdosta az átázott, bordó kendő. „Nem, nem, nem! — hajtogatta magában az asszony. — Nem verhet meg így az isten, nincs is isten, semmi nincs ezen a rohadt világon, csak éjszakák, napfényes, soha nem múló reggelt ígérő éjszakák, bocsánatot, bocsánatot kérek mindenért ettől az átkozott feketeségtől, mindent elvehet, ahogy el is vesz, csak őket nem, a fiaimat nem adom, nem, nem, nem! Rossz anya voltam, de jó szerető, nem, nem!” Elvágódott. A kimosott gyökerek lekötözték a tagjait, ágak hajoltak az arca fölé, a szél elvitte a hangját, elnyargalt vele a felhők fölé, bogarak másztak a testére, hogy kiszívják édes vérét, esőcseppek verték az arcát, úgy érezte, hogy a kíméletlen, hideg vízcseppek a csontjain kop- pannak, a haja kibomlott, szétterült és gyökeret vert a felázott földben, jól szerető, dús öle kitárult, hogy magába fogadja az éjszakát, amely csalóka, illékony fényekkel ingerkedett vele egész életében, a fények ellobbantak, maradt a sötétség, az eső és a föld, amely most álnokul süllyedezett a teste alatt, hogy betemesse. — Nem! — sikított az asz- szony és kitépte magát a föld és az éjszaka öleléséből, futott, rohant a sebző ágú bokrok között, elvágódott, talpra állt, zihálva, köpködve futott az esőben, az éjszakában a Veszely-híd felé. A híd alatt kuporgó két gyerek összerezzent. — Te — mondta a kisebb. — Mintha anya hangja volna. — Frászt! — felelte a nagyobbik. — Mit keresne itt? Az asszony kiáltozva, dülöngélve rohant az éjszakában, felkapaszkodott a hídra. — Te — mondta a kisebb. — Nézzük meg. — Hülye vagy? — morgott a nagyobbik. — Meg akarsz ázni? Különben is, anya nem ilyen. — Igaz — bólintott a kisebb vacogva. — Ott van még? A nagyobb kidugta a fejét az esőbe. — Ott. Az asszony hallgatott. Mozdulatlanul állt a hídon, hangok és gondolatok nélkül. Ázott. Az eső lemosott róla mindent, amit az évek az arcára írtak, a sikeres, csábító mosolyok nyomát, az átmulatott éjszakák reggelre kiülő alattomos ráncait, a száj furcsa, erotikus fintorát, az elharapott szavak kesernyés ízét, a lampionos káprázatok álmait, mindent, amiről az öltözőtükörbe pillantva úgy vélte: ez ő; arc nélkül állt az .esőszaggatta éjszakában a hídon, lehunyt szemhéja alatt felderengett két fiának alakja, de az arcukat nem tudta maga elé idézni, hiába igyekezett. — Nem, nem lehet így! — kiáltott furcsán, rekedten. — Anya, hát mégis te vagy? — szólalt meg a kisebb, és megérintette az asz- szony ápolt, lakkozott körmű kezét, amely hideg volt. mintha kiszaladt volna belőle az élet. — Menjünk. Gyertek. egindultak az őrjöngő esőben. Az asszony elő- HJ; re dőlve haladt, kézen- • i fogva vezetve a két fiút. A nagyobbik morgott, hogy mi a fenének, igazán meg lehetett volna várni, amíg eláll az eső; húzatta magát, el-elhajolt az útját álló gallyak elől. A kisebbik két kézzel szorongatta a hideg, csontos ujjakat, bukdácsolva, elszántan követte az asszonyt az agyagon, ragaccsá ázott úton, a fénytelen, vak éjszakában.
