Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
1979. február 2, ÍvIÉPÜJSÁG 5 Köztulajdon: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint-------------köztulajdon: „A tulajdonnak az a formája, h ogy valami nem egy személy, hanem közösség birtokában van, társadalmi tulajdon, közvagyon." Ez utóbbi folytán többféleképpen értelmezik a szót. Van, akinek közprédát, nem saját, tehát idegen tulajdont jelent, másoknak olyan lehetőséget, amit egyedül, önmagának megteremteni nem tudna, amivel élnie lehet és élnie kell. Enyém a miénk? Panasznapot rendeztünk néhány nappal ezelőtt a szekszárdi Városi Tanácson, ahol Gallai Ferenc, a tanács főmérnöke és a költségvetési üzem vezetői mondták el gondjaikat e sorok írójának. Az első jelző — a panasznap — jogos erre a beszélgetésre, mert a városi közterületek, az utak, parkok gondozása, fenntartása, illetve azok karbantartása, állandó javítása került terítékre. Mint elmondották, Szekszárd városban helyre- állításra évente mintegy hatmillió forintot költenek. Sok oka van annak, hogy ezt a pénzt évente erre kell fordítani, nem lehet belőle más, hasznos dolgot, fontos létesítményt kivitelezni. Számtalanszor látható a városban, hogy túlsúlyos gépek járdára hajtva összetörik az aszfaltot, de ugyanígy kárt okoznak a normál súlyú gépkocsikra méretezett közutakon is. A feltöredezett, megrongálódott utak kijavítása már a tanács hatásköre. Helyreállítás az is, ha egy kivitelező által rosz- szul elkészített úttestet, épületet kell idő előtt felújítani. Persze, ha közvagyon rongálásáról van szó, a legtöbb ember a parkok, játszóterek, a telefonfülkék rongálóira gondol. Szekszárdnak itt is van „dicsekedni valója”. Jelenleg négy nyilvános telefonfülke van a városban, ebből négy üzemképtelen. Bár Gallai Ferenc elmondta, hogy az idén újabb hét fülkét, 1980-ban pedig további kilencet helyeznek el közterületen, félő, hogy ez nem a telefonálási lehetőségeket, hanem a rongálható fülkék számát fogja növelni. A költségvetési üzem szakemberei elmondták, hogy a szekszárdi zöldterületek karbantartására évi három- négymillió forintot fordítanák. Ennek az összegnek mintegy huszonöt százaléka a rongálások helyreállítására kell. Naponta láthatjuk, hogy a gépkocsitulajdonosok parkolónak használják a füvesített területeket. Szabálysértési ügy évente mégiscsak 10—IS lesz az efféle parkolásból, hogy hányán parkolnak így, megszámolni sem lehet. Tavaly valaki olyan virágot árult a szekszárdi piacon, amit előzőleg valamelyik köztéri virágvályúból csent el. A feljelentés után ez volt az egyetlen olyan szabálysértési ügy, amelynek vádlottja a városi zöldterületet rongáló személy volt. Pedig sokáig lehetne sorolni a példákat, hogy mikor, hol, milyen virágot, cserjét, fiatal fát téptek ki tövestől és sokszor a járókelők szeme láttára. De napjainkban még kísért a szemlélet, hogy „ami a miénk, az nem az enyém”. Sokan közömbösen mennek el a parkrongáló vandálok mellett, nem hogy feljelenteni, de figyelmeztetni is elmulasztják a rongáló- kat. Sokszor írtunk már gépkocsijaikat az úttesten mosókról. Persze, amíg nincs több mosótelep, lehetőség a munka elvégeztetésére, addig szélmalomharc az ellenük való küzdelem is. Sok vállalat megengedi dolgozóinak, hogy a vállalati telephelyen mossák, vagy mosassák le a gépkocsit. Jó kezdeményezés, amit követni kellene, ha már Szekszárdon más lehetőség csak szűk keretek között adott. Jó múltkor a Tartsay lakótelepen járva betontuskóstól kiemelt padokat láttam. Gallai Ferenc elmondta, hogy rögzítéssel próbáltak védekezni a padokat elhurcolok ellen. Persze, a köztéri padok rögzítése nem * céljuk. Azért hagyják mozdíthatóra, hogy árnyékosról napos, illetve napos helyről árnyékosra lehessen vinni. De ez a mozgatás néhány méteres helyen történjék, ne pedig a pincékbe, esetleg a város környéki tanyába vándoroljanak a köztéri padok. Nagy számokról beszélünk, akár a helyreállításra költött pénzösszeg egészéről, akár csak a zöldterületek karbantartására, javítására kifizetett pénzről szólunk. Évről évre semmibe tűnő pénz ez. Pedig lehetne belőle két-három új óvoda, bölcsőde, vagy bármilyen más — szintén közcélokat szolgáló — létesítmény. Legfőbb közvagyonunk Legfőbb közkincsünk a tiszta levegő. Hogy milyen mostohán bánunk néha ezzel a kinccsel, arra csak egy példa a fenti kép. Tájkép vandálok után Nemcsak kárt okoz az, aki a forgalmi, útjelző táblákat rongálja. Az elferdített figyelmeztető tábla nem teljesítheti funkcióját, nem figyelmeztet, így növeli a veszélyt. I/(\~7 - terület KUZ. - PRÉDA? Az utca közterület, a városi park, fasor, virágágy úgyszintén, a szobor vagy a szökőkút medencéje nem kevésbé. Amit minden túlzás nélkül úgy kell értelmezni, senkinek nem magántulajdona, hanem mindenkié, tehát köztulajdon a javából. És nem csekély mértékben éppen ezért Csáky-szalmája. Annyira köztulajdon, hogy akár közprédának tekinthető. Az alábbiakban Szek- szárdról lesz szó, a nekünk kedves, megszokott és azide látogató idegenben is kellemes érzéseket ébresztő városról. Amely város változatlanul kedves, megszokott és még a megszokottnál is koszosabb. A MÁV és a Volán becsületére legyen mondva, hogy viszonylag még azokon a helyeken a legtisztább, ahol rendszeresen nagy tömeg fordul meg és amelyeken így még meg lehetne érteni, ha nem is megbocsátani, a nagyobb szennyezettséget. A fasor, a parkok, a Panoráma mozi előtti tér, a művelődési központban lévő presszó előtti növényzet azonban a legkülönbözőbb méretű és fajtájú papírdarabokkal, rongyokkal borított. A Wosinsky lakótelepen egy kidobott néhai karácsonyfa vázán tép- desi az utolsó szaloncukorpapírokat a szél. Prométheusz fémlángjainak mérete bármikor felülmúlható lenne, ha a környékén szétszórt papírokat egyszerre gyújtaná fel valaki. Ugyanakkor csak a rosszakarat mondhatná, hogy a város nem gondoskodik elegendő szemétgyűjtő kosárról Van bőven elég, alkalmas helyen, szembeszökő módon kirakva. Legfeljebb csak az ürítésük sűrűsége hagy kívánnivalót maga után. Egy város teljes szennyezettségét természetesen nem egyetlen ember csinálja, hanem — legyünk őszinték —, mi, valamennyien. (Ugyan, melyik dohányos nem dobott még el csikket, kiürült gyufásdo- bozt az utcám?) Előkelő közönnyel megyünk végig a közterületeken és azokat annyira köztulajdonnak érezzük, hogy közös erővel nem törődünk velük egy szikrát sem. A Bogyó is gyümölcs Bogyó — tisztelői és bámulói így hívhatták a jól megtermett, pelyhes állá ifjút — a húsos táskát készítő háziasszony könnyed ügyességével hajlította be az „elsőbbségadás kötelező” tábla sarkait. A töltelékről sem feledkezett meg: „Aki észt kiboncsa anak a részére az elsőség adás kötelező a ... kinyalásánál!” feliratú kartonlapot helyezte az összegyűrt bádoglap sarkai alá. Még alá is írta gyönyörű, kalligrafált betűivel: „Gyümölcs” — lévén a bogyó is gyümölcs. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, a nálánál általában egy fejjel alacsonyabbakból álló sleppje kíséretében újabb hősi tett elvégzésére indult. A járda szélén — messze a zebrától — idős asszony totyogott, lesve az átkelésre legalkalmasabb pillanatot. Bogyó hozzálép és udvariasan közli lovagias szándékát: „Majd én átsegítem mamikám! Szabad?” Azzal kiveszi a segítséget remélő kezéből a néhány szem almát tartalmazó náj- lonzacskót és „fogjátok meg tökfejek” kísérőszöveggel a tejfölös szájú suttyóknak adja, ő pedig hirtelen felkapja a kis öregasszonyt és egy iramodással a túlsó oldalra szalajtja. „Viszlát szívem! Aztán ne mondd, hogy udvariatlanok a mai fiatalok!” — és nyargal vissza a társaihoz, akik között kiosztja a zsákmányolt almát és 'zsonglőri ügyességű sok pasz- szos, labdázást kezdenek a gyümölcsökkel, csöppet se törődve azzal, hogy némelyik átadás egyik-másik járókelőt találja el. — Te mondd Bogyó — talán megtisztelsz azzal az engedménnyel, hogy én is lebogyózhatlgk — szóval mondd, jó ez így neked? Jó, hogy mindig csak pusztítsz? — Ne kezdjél nekem valami óhéber szájtépésbe, mert nem is tudom mit csinálok — vágott egy almát dühösen a falhoz. A fiatalság az ilyen. Nyugtalan. Idegesíti a régi. Meg akarja változtatni azt. Újat akar. Jó, jó. Menjek a KISZ-be... Ott nem akarnak újat. Azok azt akarják, mint az öregek. Jön a deres fejű, fogatlan KISZ-fiatal valahonnan föntről, kiül az elnökség, csupa öregek. Ilyen igazgató, olyan elnök. (Puff egy alma.) Aztán föl a kezekkel... Úgy csinálnak, mintha én nem tudnám, hogy mi a jó! — Ez volna a jó? — Ez. Itt fölnéznek rám. Én vagyok a főnök. így van töki- kéim? — fordult a csapatához. „így" — fulákolták vissza azok. (Bogyó az előbb osztott cigarettát nekik. Úgy szívták, mintha napszámba csinálnák.) Én megcsinálom nekik a balhét, mert az Jcell, azt tartja az embert. Minél nagyobb, annál jobb. — A te balhéid mindig valami pusztítást, kártételt jelentenek jobbára a köztulajdonban. — Halljátok kicsikéim!? Köztulajdon. A levegő, a víz, a legfontosabb köztulajdon, az öregek a gyárakkal mind azt rongálják — az ember is jórészt köztulajdon, azt is folyton- folyvást rongálják. Aztán nem beszélve arról, hogy a legtöbben magántulajdonba veszik a köztulajdont, én utálom a magántulajdont, ezért összetöröm és pusztítom a köztulajdont, hogy ne tudják elcsóreszolni. Bogyó meg sem várta miként összegzem a tapasztalataimat a bogyóizmusról: némi szellemi elmaradottság, lekötetlen energia, a közvélemény tétlen, csak szájhős közönye, a gyakran bürokratikus merevséggel szervezett és bonyolított közélet riasztó hatása.... Szóval, mint mondom, Bogyó meg sem várta a szavaimat, utolsó almáját az útjába eső hirdető- szekrény üvegéhez vágva, hatalmas iramodással egy aligszok- nyás leányzó után eredt. „Bébikém! Heló! Jövök már angyalka. Szeretlek. Nézd neked adom ezt a sok tulipánt. Mind a tied lehet” — és két kézzel tépte a park virágait. ez — A kultúra A kultúra és a műveltség is köztulajdon — lehetne. Az emberek többsége él is a lehetőséggel, vagy legalább egy-kettővel a sok közül, de vannak, akik előre megfontolt szándékkal, következetesen ellenállnak minden kísértésnek, hogy bevonják őket. a szellemi javak fogyasztásába. Nem írnak, nem olvasnak, még csak nem is néznek oda, ahova kellene. A tömegkommunikáció révén rájuk zúduló ismeret- anyag is elzúg a fejük felett. ■Ha a kultúra közügy az ő kulturálatlanságuk is az. Az oldal összeállításában szereplő írások szerzői: Ordas Iván, Czakó Sándor, Majoros István és Tamási János. A fény- képfelvételeket Komáromi Zoltán és Czakó Sándor készítette. Szabálysértés Még nem bűnügy, de már több annál, amit egy ejrnye- ejnyével. el lehetne intézni. A törvény tulajdon elleni szabálysértésnek minősíti azt a lopást, sikkasztást, csalást, jogtalan eltulajdonítást, szándékos rongálást, vagy hűtlen kezelést, ami ötszáz forint értéket nem halad meg. Aki pedig elköveti vagy megkísérli elkövetni, ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Józan ésszel persze nehéz elfogadni, hogy van ember, aki — a legmagasabb értékeket figyelembe véve — vállalja a tízszeres kockázatot, a becsületén ejtett foltokról inem is beszélve. A valóság, mint annyi más esetben is rácáfol a józan észre. A tények tanúsága szerint a szabálysértések közül leggyakoribb a tulajdon ellen elkövetett szabálysértés. Ezen belül a társadalmi tulajdont érintő szabály- sértések foglalják el az első helyet: 80—90 százalékos aránnyal állnak „verhetetle- nül” az élen. Melyik módszer a „legkedveltebb” a köztulajdon megsértésére? A köztulajdon elleni szabály- sértések 80—90 százaléka lopás. Tegyünk még egy jelzőt is eléje a teljesség kedvéért: bolti. A bolti lopásoknál természetesen az esetektől függően mérlegelnek, hogy melyik esetben tegyenek feljelentést. Vannak szórakozott vásárlók is, különösen az idősebbek. De van, aki sportot űz a lopásból: kíváncsi, vajon észreveszi-e „ügyeskedését”? Észreveszik, s a „dicséret” sem marad el. Volt olyan eset, amikor a szabálysértő több üzletben is próbálkozott egy map. Nem volt szerencséje, mert mindegyik helyen elkapták és fel is jelentették. Ilyen, ügynél aztán. a mennyiség már könnyen átcsap minőségbe, azaz a szabálysértés bűnügybe. Mi a büntetése a szabály- sértőnek? Az elmúlt évben a megyében átlagban 900— 1000 forint pénzbüntetést fizettek a szabálysértők. Van, aki a helyszínen kifizeti az összeget, és szégyenében a bolt tájékára sem mer nézni, de előfordul .az is, amikor a szabálysértő fellebbez, mert soknak találja a büntetést. Törvény adta joga a fellebbezés, a büntetés persze ennek ellenére sem marad el. A köz, a társadalom kedvezőtlenebb helyzetben van. Megállapítja a tényt, és büntetéssel próbál nevelni. Pedig bizonyára gyakran fellebbezne, mert sokinak találja ezt a fajta szabálysértést! „Segít” az időjárás Gyakori látvány az éjszakára határban hagyott nagy értékű mezőgazdasági gép. Sokszor tűnik el reggelre egy- egy kerék, mozdítható alkatrész ezekről a köztulajdonban lévő gépekről. De ha tolvaj nem is, az időjárás mindenképpen károkat okoz a gépben.