Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

6 Képújság 1979. február 2. Szülők-mevelők tömegsport vetélkedőjére ikerül sor feb­ruár 3-án, 15.30-kor Dom­bóváron, a Gárdonyi Géza általános iskola tornatermé­ben. * A Hétfői Dunántúli Napló­kupa soron következő mér­kőzését február 3-án, szom­baton játssza a Szekszárdi Dózsa csapata Pécsett, a PV'SK ellen 14 órakor. * A iengyeli sportkör feb­ruár 4-én, vasárnap tartja közgyűlését, ahol a beszá­moló, illetve az 1979. évi munkaterv megvitatása után az Edzett ifjúságért moz­galom jelvényeinek kiosztá­sára kerül sor. * A tamási 518. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet If­jú Gárda-szakasza második éve polgárvédelmi szaktema­tika szerint dolgozik. Felké­szítésükben jelentős részt vállal Majoros Benedek őr- ,nagy, járási PVrtörzspa- rancsnök. Egyik rajuk kép­viselte megyénket a szak­rajok I. országos találkozó­ján, Hajdúszoboszlón. A közgyűlés döntött Névváltozás Bátaszéken A Bataszéki Vasutas Sport­klub a helyi művelődési házban évi beszámoló köz­gyűlését tartottá. A megje­lent 150 tagot Zentai István elnökségi tag üdvözölte. A közgyűlés határozatké­pes — állapította meg Zentai István —, majd a napiren­dek ismertetése és elfogadá­sa után Illés Béla ügyvezető elnök ismertette az elnökség beszámolóját, az 1978-as év munkáját a tagsággal. Be­mutatta öt szakosztályon be­lül a minőségi és mennyisé­gi fejlődést, valamint a nél­külözhetetlen tárgyi felté­telek megvalósulását. Ismer­tette az elkövetkezendő idő­szak célkitűzéseit, feladatait a verseny- és tömegsport te­rületén. Az elnökségi beszá­moló után a számvizsgáló bizottság részéről Simon Jó­zsef bizottsági tag tájékoz­tatta a tagságot a sportklub gazdasági és pénzügyi hely­zetéről. A két beszámoló után Nagy Ferenc, a bátaszéki Nagyiközségi Közös Tanács vb-titkára ismertette az alapszabály módosítására a javaslatokat. Elsősorban a sportklub névváltoztatására vonatkozóan, mely a Báta­széki Szövetkezeti és Vasutas Sportegyesület nevet venné fel, majd javasolta a szövet­kezetek delegáltjait az el­nökségbe megválasztani. Tagság a beszámolók utáni vitában értékes, segítőkész támogatást ajánlott fel a sportklub feladatainak meg­valósításához. A beszámoló­ikat, az alapszabály módosí­tását a közgyűlés egyhangú­an elfogadta. A jó légkörben befejező­dött közgyűlés után remél­jük, hogy az elkövetkezen­dőkben Bátaszék nagyközség szervei, üzemei, akik egyben bázisai lettek a sportegyesü­letnek, a tagsággal közös összefogással nagyobb lehe­tőséget biztosít Bátaszék sportéletének jövőjéért. < Ne legyen „házi bírója” a csapatoknak Bizakodó hangulat ToJnán Tréfás kedvű utitársam, aki immár harmincnyolc éve gyakorolja az ingázást Tolna és Szekszárd között, mosolyogva tárta szét karja­it. „íme, máris megérkez­tünk. Ott a fényárban úszó tolnai stadion”. — mondta Kezet ráztunk, őt a családja, engem pedig a Vörös Lobogó sportegyesüilet labdarúgó­szakosztályának vezetői és a játékosok vártak. . De sok csapat irigyelheti a tolnaiakat, gondoltam ma­gamban, miközben a három nagy teljesítményű reflektor által megvilágított pályán átvágva, az öltöző felé igye­keztem. Azt nem állítom, hogyi esti mérkőzéseket is lehetne itt rendezni, de hogy az ed­zésekhez ideális körülménye­ket biztosít a világítás, arra esküdnék. Most azonban kí­mélni kell még a pálya tala­ját. Mindez nem jelent tét­lenséget, a felkészülés szü­neteltetését a játékosok ré- szérőli No, de iíyen vád nem is érheti a bent maradásért harcoló labdarúgókat. Akik fújtatva, fáradtan trappoltak elő egymás után Mözs irányából. A lelátó előtt kényelmes tempóra váltottak. S amikor az utol­só játékost is „elnyelte” a kellemesen fűtött öltöző, Gálfi Dezső edző örömmel újságolta: — A háromezer méteres távot időre futották a srácok, mindegyikük eredményével elégedett va­gyok. Ez volt a 17. edzésük, a hangsúly az állóképesség nö­velésén volt. Negyedórával később Dom- sa István ügyvezető elnök, Bizony Ferenc szakosztály- vezető, Tóth János elnöksé­gi tag, valamint Gálfi Dezső és Nagy István edzők társa­ságában helyezkedünk el a huszonöt játékos övezte he­lyiségben.. Fazekas Gáspár csapatkapitány „törte meg” a pillanatnyi csendet. Olvas­tuk, hogy több helyen bírál­ták a játékvezetők működé­sét, sőt összehasonlítást vé­geztek a Baranya megyei és mi megyénkben működő já­tékvezetők között. Ne áltas­suk egymást holmi különb­ségekkel, amelyek a szom­szédos megyei bírók javára döntenek — mondta. Az más kérdés, hogy a Tolna megyei játékvezetőle okoznak néha egészen furcsa meglepetést. Aztán ez utóbbi megjegyzést indokolta is. A kiállított já­tékos vétkéről más került bejegyzésre • a játékvezető jelentésbe, mint ami a pá­lyán valósan megelőzte kiál­lítását. Hiányolta a játékvezetők összetartását, ami nemegy­szer abban, nyilvánul meg, hogy az idősebbek lejárat­ják fiatalabb kollégáikat. A küldő bizottságot kéri: ok­vetlenül ügyeljenek arra, hogy véletlenül se váljanak egyes játékvezetők némely csapat „házi bírójává”. Az­tán a küldésnél zárják ki an­nak a lehetőségét is, hogy a játékvezető lakóhelyének, vagy egykori csapatának mérkőzéseit vezesse. Vége­zetül elmondta: nem tartja helyesnek azt a gyakorlatot, miszerint csak a csapatkapi­tányok vihetik be a minősí­tési könyveket a bírói öltö­zőbe. Tóth János elnökségi tag érdekes jelenségre hívta fel az illetékesek figyelmét. A játékvezetői ellenőrök vagy már a mérkőzés megkezdé­se előtt, de 'legkésőbb szü­netben felfedik kilétüket, belátogatnak a bírói öltöző­be. Gyakran volt rá példa, hogy az első 45 percben szinte hibátlanul, működő játékvezető, az ellenőrrel történt találkozása után a második félidőben idegessé, kapkodóvá vált és sorozatos tévedései mindkét csapatot sújtotta. Egyre inkább belelendül­tek a találkozó résztvevői. Baráti hangon, indulattól mentesen sorölták észrevé­teleiket, javaslataikat. Nagy István, a serdülőcsapat edző­je kérte: a jövőben többet szeretnének olvasni lapunk­ban a serdülőbajnokságról is. Gálfi Dezsővel egyetem­ben hangoztatta: bár a ser­dülő korosztályúak bajnok­sága eddig is költséges volt, mégis örülnek a tervezett létszámbővítésnek. HelyeseL te a megyei szövetség dönté­sét, amellyel az új bajnoki évadtól valamennyi felnőtt csapat számára kötelezővé teszik az utánpótlás-nevelés szempontjából igen lényeges serdülőcsapat szerepeltetését a megyebajnokságban. S bár még távoli az 1979—80. évi bajnokság rajtja, talán mégsem érdektelen megje­gyezni — mondta — ebben a korosztályban, tekintettel az iskolai szünetre, helyes len­ne a hétközi fordulók beik­tatása. Munkahelyi elfoglaltsága nem teszi lehetővé Resch Józsefnek, hogy a felnőtt­csapat edzéseit tovább -irá­nyítsa. Helyére Gálfi Dezsőt kérték fel, aki évek hosszú során át már bizonyított Tol­nán. Mint mondta, csak feb­ruár 5-én az elnökségi ülés dönt végül is beiktatása ügyében, január 11-től azon­ban szorgalmasan alapoznak. Elismeréssel szólt a mözsi tsz elnökének segítségéről, heti két alkalommal a szak­osztály rendelkezésére bo­csátotta a villanyfényes bi­tumenes kézilabdapályát. Az edző is azok javaslatát támo­gatja, akik ellenzik a hétközi mérkőzések rendezését. Szakmai szempontok is amel­lett szólnak — jegyezte meg —, hogy inkább a nyári holt­idényt szűkítse le a szövet­ség. Osztja véleményét azokkal az egyesületi veze­tőkkel, akik sürgették annak felülvizsgálatát, hogy a já­rási bajnokságban szereplő csapatokból menetközben igazolhassanak játékosokat a megyei I. osztályba. Szóba ke­rült a jövő évi bajnokságban bevezetésre kerülő sárga és piros lapok hasznossága. A sárga ilapok alkalmazása önr mágában is nevelő célzattal bír, de segítséget nyújthat továbbá az edzők számára is. A kellő időben végrehaj­tott csere ugyanis sok játé­kos végleges kiállítását előz­heti majd meg. Sportrovatunktól a Hét 11-e összeállításának módo­sítását kérték, továbbá az egykor igen népszerű gólto­tó ismételt bevezetését. Egyetértenek a kiemelt mér­kőzésekről tervezett bővebb terjedelmű tudósítással, de kérték: ne csak az élmezőny csapatainak egymás elleni találkozóit minősítsük majd rangadó jellegűnek. Végeze­tül azt javasolták: időnként állítsuk pellengérre azokat a rendezőket, akik karszalag­gal a kezükön élen járnak a játékvezetők, vagy az ellen­fél játékosainak szidalmazá­sában. Amikor elbúcsúztunk a tolnai sportvezetőktől, Bi­zony Ferenc megjegyezte: „Tolnán változatlanul szere­tik a focit, ezért tavasszal mindent elkövetünk, hogy továbbra is a megyebajinok- ság mezőnyében maradjunk.” — fekete — Szekszárdim a Kohász-kupa A Szekszárdi Sportiskola 13 és 14 éves labdarúgói Dunaúj­városban a Kohász-kupa te­remtornán vettek részt. A 13 évesek korcsoportjukban 6. helyen végeztek. A 14 évesek nagyszerű sikert értek el, négy NB I-es és két egyesü­let NB Il-es serdülő csapatai közül veretlenül végeztek az első helyen. A jelen levő láb. darúgó-szakemberek egyér­telmű véleménye szerint a sportiskola csapata megérde­melten lett védője egy évig a kupának. A kupagyőztes csapat: Álló sor balról jobbra: Pusztai, Fer­kelt, Krasznai, Kalmár, Sárközi, Bosnyák, Újvári Mihály edző. Alsó sor: Kilián, Hahn,Bencze, Papp, Málinger, Mol­nár, Tóth. Szombaton délután: Óvodások sportvetélkedője A Szeikszárd városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Szekszárdi Sportiskola ezút­tal második alkalommal ren­dezi meg az óvodások sport- vetélkedőjét. A testnevelés és sport 'népszerűsítése mel­lett jól szolgálja ez a ver­senyforma a testnevelés sza­kosított tanterv szerint dol­gozó általános iskolák első osztályos tanulóinak kivá­lasztását i'S. A megyeszékhely óvodái­ból azok a nagycsoportos gyerekek mérik össze ügyes­ségüket, erejüket, akik szep­tembertől már az általános iskolák első osztályos ta­nulói lesznek. A legkisebb sportpalánták bemutatkozá­sa, vetélkedője a tavalyihoz hasonló nagy sikerre szá­mít. Mint megtudtuk, a vá­ros tizenegy óvodájából ti­zenkét csapat lép pályára február 3-án, szombaton dél­után 15 órától a Zrínyi utcai tornacsarnokban. Á részt ve­vő csapatokat két hatos cso­portba osztották a rendezők. Mindkét csoport 1—3. helye­zettjei jutnak a február 11- én sorra kerülő döntőbe. Csoportbeosztások: I. cso­port: Alsóvárosi, Bajcsy-Zsi- linszky úti, Bezerédj úti, Dé­li kertvárosi, Kadarka úti, Méret úti I. sz. óvoda. A II. csoportot a Mérei úti II. szá­mú, a Kölcsey lakótelepi, az újvárosi, a szőlőhegyi, a Wesselényi úti és a Wosins- ky lakótelepi óvodák alkot­ják. A február lí-i döntőbe az 1—3. helyezést elérő óvodák kétezer, ezer- és ötszáz fo­rintos jutalomban részesül­nek. A győztes csapat nyeri el a KISZ városi bizottságá­nak vándorserlegét, a leg­jobb három csapat tagjai éremdíjazásban, míg a csa­patok felkészítését végző óvónők tárgyjutalomban részesülnék. Vasárnap délelőtt Őcsényben Közel ötszáz induló Bemutatkoznak a DVSE birkózói Lezárult a nevezés a va­sárnapi, február 4-i mezei futóversenyire, mely egyben a labdarúgók nagy találko­zója. A megydbajnokságban szereplő tizenhat csapat mel­lett a következő, járási baj­nokságban szereplő csapatok neveztek (zárójelben a ne­vezettek száma): Kakasd (15), Závod (10), Hőgyész (6), Bonyhádvarasd (10), Cikó (10), Dombóvári Vasas (15), Dalmandi MEDOSZ (15), Kurd1 (5), Nak (5), Duna- szentgyörgy (30), Németkér (12), Báta (15), Alsónána (8), Iregszemcse-Nagyszokoly (5). A labdarúgók mellett ismét rajthoz állnak a Szekszárdi Spartacus kajak-kenu-szak. osztályának tagjai, a kerék­párosok, a Szekszárdi Sport­iskola labdarúgói, Szekszárd város olimpiai ötpróba csa­patának legjobbjai, sőt még a bátai általános iskola 7—8. osztályos tanulói is indulnak. A MÉM Repülőgépes Szol­gálat őcsényi bázisának ve­zetője, Szabó Gyula minden segítséget megad, hogy a nagyszabású verseny zavar­talan legyen. A megyei atlé­tikai szövetség versenybírói gárdája Mozolai János test­nevelő irányítása mellett biztosítja a verseny zavar­talan menetét, a gyors ered­ménykiszámítást. Itt említ­jük meg, hogy három kate­góriában versenyeznek az indulók. Tíz órakor rajtol az 1965—66—67-ben születettek csoportja. A táv: 2000 méter. Az 1960—64. között születet­tek távja 3000 méter, ők 10.15-kor indulnak, hogy el­döntsék, közölük ki a leg­jobb. A felnőttek távja 4000 méter. Ez a kategória 10.45- kor rajtol. A legfiatalabbak korcso­portjában érem- és Oklevél- díjazás lesz. A második, majd a harmadik kategóriában a megyei labdarúgó-szövetség a legjobb egyéni versenyző­nek, illetve csapatnak érté­kes díjakat ad át. A felnőt­teknél ötös, míg az ifjúsági­aknál hármas csapatok lesz­nek. Ez gyakorlatban azt je­lenti, ha történetesen vala­mely egyesület színeiben ti­zenöt felnőtt- és hat ifjúsági labdarúgó indul, a legjobb időeredményt elérő öt fel­nőtt, illetve az ifjúságiaknál a legjobb három eredménye adja a csapateredményt. A versenybíróság okult a tava­lyi tapasztalatokon, ezúttal nem egy, hanem három he­lyen lehet — a kapott sor­számok alapján — a jegyző- könyvvezetőknek — a neve­ket bediktálni. Ez azt jelen­ti, hogy két-három percen belül az összes versenyző ne­ve jegyzőkönyve kerül. Kérjük az egyesületeket, hogy sportolóik lehetőleg melegítőben utazznak, ér­kezzenek Öcsénybe, mivel — nagy létszám miatt —, a he­lyiségek kevésnek bizonyul­ná nák önözéshez. Egyéni sport. E sportág művelőire a hallatlan küz­deniakarás, szerény, de ki­tartó munka és ennek ered­ményeként a jó fizikum, a. szellemi-fizikai harmónia a jellemző. Miint más küzdő­sportban, az eredményeket itt sem adják ingyen, fiatal korban kell kezdeni és ver­senyek sorozatán a képessé­get állandóan csiszolva válik a munka eredménnyé. Ezt mutatja a szakosztály történelme is. A Dombóvári Vasutas Sportegyesület kere­tén belül lényegében 1940-től működik a birkózószakosz­tály, eredményessége azon­ban csak 1959-401 számítha­tó. Ettől az időponttól kezd­ve a szakosztály sportolói Nagykanizsától Egerig, az ország számos városában rendezett versenyeken érnek el eredményeket és a 60-as években olyan versenyzők fémjelzik a szakosztály mű­ködését, mint például To- nács, Sági, Szente. Az ered­mények elérésében nagy ér­deme van Kúti János szak­osztályvezetőnek, valamint Győré István edzőnek. A szakosztály, megalaku­lásától nehéz körülmények között működik; a teremhi­ány, a birkózószőnyeg hiá­nya miatt versenyzési lehe­tőség csak vidéken van, így a sport helyi népszerűsítése is lehetetlen. 1976-tól a szakosztályve­zetés célja; birkozósport megszerettetése a fiatalok­kal, a létszám növelése és az alapvető feltételek biztosi-. tása. Első eredmények már abban az évben jelentkez­nek: Magyarosi Zoltán or­szágos vasutasbajnoikságot ínyért, ifj. Győré István or­szágos első helyezett. Jelen­tősen javulnak az anyagi fel­tételek is a sportkör — nem­zetközi rendezésre is alkal­mas — versenyszőnyeget biz­tosít a szakosztálynak és ez­zel ebben az évben már a magyar birkózósportban há­rom országos verseny meg­rendezésével is bekapcsoló­dunk. Az eredmények igazol, ják a reményt: az ifjúsági és serdülőkorú sportolók lét­száma ugrásszerűen megnő, az utánpótlás biztosítására úttörőkorú versenyeken is biztató eredmények szület­nek. Az elnökség a szakosz­tály 1978. évi munkáját jó­nak értékelte, hiszen egy arany-, ikettő ezüst- és egy versenyző bronzjelvényes minősítést ért el. A szakosztály terve a mi­nőségi munka további fo­kozást, olyan fiatal sporto-. lók nevelése, akik a birkózó- sport helyi hagyományait szem előtt tartva a sportkör hírnevét tovább öregbítik. TÓTH ISTVÁN szakosztályvezető Üzenetek Dr. Kovács Zoltán, Bony- hád: Véleményünk szerint a teniszsport jelenlegi Tolna megyei színvonalához a kö­zölt tudósítás terjedelme megfelel, örülünk, hogy a Spartacus,nak negyven teni­szezője van, és tömegsport keretén belül űzi. Ami a hír­verést illeti, néhány sorban — a szombati műsorban — minden eseményt közlünk, de nem vállaljuk magunkra a plakátok helyettesítését. * Kovács F. Dunaföldvár: Nem írhatjuk a dunaföldvá- ri létesítményre, hogy sport­csarnok — a bonyhádihoz hasonlóan —, mivel az csák tornacsarnok. Itt elsősorban a méret a döntő, valamint az, hogy meghatározott szá­mú nézőnek lelátó legyen. Sajnos egyik helyen sincs meg ez. * Kíváncsi olvasó jeligére, Paks: Mai nappal befejeztük a sorozatot, a megyebajnok- ság tizenhat csapatának já­tékosaival, vezetőivel talál­koztunk. Az elhangzott ja­vaslatokat, észrevételeket az illetékeseknek továbbítjuk. Tervünk az, hogy lapunk február 11-i számában a me­gyei sporthivatal vezetője válaszol a kérdésekre.

Next

/
Thumbnails
Contents