Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

A %PÜJSÄG 1979. február 2. Lakás vagy otthon? Főzőcskézzünk Gyors ételek SERTÉSFILÉ rizzsel Hozzávalók 2 személyre: 1 csomag félkész rizs, 4 vékony szelet kolozsvári szalonna, 20 dkg sertéshús (szeletben), bors, só, 2 evőkanál nem túl apróra reszelt sajt. A rizst az előírás szerint megfőzzük és lecsöpögtetjük. A szalonnát egy serpenyő­ben ropogósra sütjük, majd kivesszük a zsiradékból. A szelet húst apró (fél cm vastag) csíkokra vágjuk, majd a szalonnából kisült zsírba a serpenyőbe tesszük, és mindkét oldalán csak egész rövid ideig, fél percig sütjük. Kevés sóval és bors­sal ízesítjük. A szalonnát és a húscsíkokat a forró rizs­re tálaljuk és a tetejét meg­szórjuk a reszelt sajttal. CSIRKEMÁJ ÍNYENC MÓDRA Hozzávalók 2 személyre: 1 csomag rizs (félkész), 20 dkg csirkemáj, 2 evőkanál őrölt mandula, 1 evőkanál vaj, só, bors, 2 banán, 1 mandarin, 2 evőkanálnyi apróra vágott hagyma. A rizst előírás szerint meg­főzzük. A csirkemájat 2 cm-es darabokra vágjuk és a mandulával összekeverjük. A vajat egy serpenyőben fel­olvasztjuk, s a májat min­den oldalán 2 perc alatt át­sütjük. Előmelegített tálba tesszük, sózzuk és borsozzuk. Ugyancsak a vajas serpe­nyőben a hagymadarabokat üvegesre pároljuk. A hagy­mát a májhoz keverjük, majd együtt jól összekever­jük a rizzsel. A banánt meghámozzuk, hosszában kettévágjuk és a serpenyőben rövid ideig át­sütjük. A mandarint szintén meghámozzuk és a banán mellett sütjük. Majd a ser­penyőből kivéve a rizses máj tetejére tesszük. Gyuri és Péter is hozzám jártak I. és II. osztályban. Életüket azóta is figyelhet­tem éveken át, mert abla­kom Péterék kertes udvará­ra nyílik. Gyuriék elég messze laknak tőlünk, ő mégis minden szabad idejét Pétereknél tölti. Az édes­anyja örül neki, tudja, hogy jó helyen vám Együtt ját­szottak minit kisiskolások, később a kerékpárjaikat szerelgették nagy buzgalom­mal. Néha magnóztak. Most már érettségizett „nagy fi­úk”, mégis itt tartja őket az otthon, nem csavarognak. Sokszor elgondolkoztatott az a kérdés: vajon mi vonz­za Gyurit Péterekhez, miért szeret annyira náluk lenni? Fellapoztam családlátoga­tási naplómat, érdekelt, mit is jegyeztem fel annak ide­jén az egyik és mit a másik családról. Péterekről ezt ír­tam: „Meleg, barátságos ott­hon a szerényen berende­zett egyszobás lakás tiszta, rendes, de nincs benne „kí­nos” rend. A szülők nagyon reálisan látják egyetlen fiú­kat, nem várnak tőle csodát, rendes embert szeretnének nevelni belőle. A gyermek természetesen viselkedik otthon. Meghitt családi lég­körben élnek. Tanácsaimat kérik és meghallgatják.” Gyuriéknál ezt írtam: „Szépen berendezett lakás, amelyből hiányzik az élet Az apa elhagyta a családot, a keserű hangulatú, fáradt benyomást keltő, csalódott anya egyedül neveli fiát.” Ennyit írtam 12 évvel ez­előtt, amikor még csak ala­kulóban volt Gyuri és Pé­ter — a két egyke fiú — ba­rátsága. Nem vitás, hogy miért volt vonzóbb Péter családja Feleségek — El akarok válni — mond­ja a fiatalasszony az ügyvéd­nek. — Miért? — Alapos gyanúm van a férjemmel szemben. — Mi? — Az, hogy nem ő az apja a gyerekemnek. * — Az egyik kannibál mondja a másiknak: — Elveszett a feleségem. Nem láttad? — Nem láttam ... — Na ne mondd! És akkor mit rágcsálsz? a két fiú számára. Ok nem lakásban, hanem otthonban élnek ma is. Sokszor láttam, hogy Péter édesanyja kiállt az ajtajukba és szerető szem­mel .figyelgette az udvaron bütykölő két jó barátot. Máskor megjelent egy-egy karéj vajas kenyérrel mel­lettük, vagy letett egy tálka cseresznyét, almát, de nem zavarta őket, hagyta, hogy dolgozgassanak. Péter apja három műszakos. Ha éppen itthon van, akkor gyakran beáll harmadiknak a büty- köléshez. Télen, egyik va­sárnap, vele együtt készítet­ték udvaruk díszét, a közel két méter magas hóembert. Ez hát az, ami Gyurit ide vonzza: a meleg családi han­gulat, az érdeklődés a gyer­mekek ügyködése iránt. Ilyen meghitt családi lég­kört — sajnos — kevés he­lyen találtam a hosszú évek során tett családlátogatásai­mon. Mindig megüzentem előre, hogy mikor megyek, ne­hogy nagy munka kellős kö­zepén (paradicsombefőzés, nagymosás) zavarjam meg az édesanyát. A bejelentésnek azután az lett a következmé­nye, hogy egy-egy helyen hamis képet láttam, mert mint Erzsiké elkottyantotta: „Tessék csak jönni Ilonka néni, anyukám várja, már három napja takarít, egé­szen átrendezte a lakást. Csak a kamrába ne tessék benézni, mert minden ka- catot oda hányt be.” Sok lakásban jártam, amelyek inkább hasonlítot­tak egy bútorkiállításhoz, mint otthonhoz. Sehol egy kint felejtett könyv, egy új­ság, egy játék! Minden a he­Én még nem is hallottam gyerek szájából ezt a szót: mostoha. Pedig sok manapság a második házasság. Sőt, nem ritka a harmadik sem. Ilyen­kor azt mondják a gyerekek: az új apukám, vagy a máso­dik anyukám. Nem is tudom, honnan vette a 12 éves Tibi ezt a kegyetlen hangzású szót. Pedig ezt mondta: — Nekem mostohaapám van. Az édesapám meghalt hatéves koromban. Öt nagyon szerettem, nem is vert meg soha. A mostohaapámat nem szeretem, ő szíjjal ver mindig, mindenért. Aranyos gyerek ez a Tibi. Nyugodt, komoly, értelmes. El nem tudom képzelni, milyen iszonyú vétségeket követ el, amelyeket szíjjal kell megto­rolni. Persze, gyerek nem nő fel anélkül, hogy időnként rossz fát ne tegyen a tűzre, és a kisebb-nagyobb csínyekért büntetni is kell. De a szíj nem pedagógiai eszköz, ez nem büntetés, ez már kínzás. Ne is csodálkozzunk, ha az ilyen gyerek soha nem lesz őszinte hozzánk, ellenben könnyen lehet alamuszi, meg­hunyászkodó, szolgalelkű. Amellett iszonyú gyűlölet pa­rázslik a lelke mélyén, s csak a bosszú lehetőségére vár. Amint a maga lábára állhat, amint már nem függ tőlünk, abban a pillanatban meg is szakít velünk minden kapcso­latot, többé nem létezünk szá­mára. Ha meggondoljuk, hogy másfél-két évtizedet dolgoz­tunk egy gyerekre, aki sok gondot okozott nekünk, sok időnket lekötötte, s mikor szárnyra bocsátjuk, többé nem számíthatunk rá, telje­sen közömbös idegenek let­tünk számára, bizony elhibá- zottnak érezhetjük nevelési módszerünket. Jóllehet ezzel a fáradsággal emberi kapcso­latot is kialakíthattunk volna veié. Hadd idézzek irodalmi pél­dákat erre. Várkonyi Nándor Pergő évek című könyvében írja apjáról: ...„addig ütött- vert, vagdosott a földhöz, míg ki nem fulladt, belé nem fá­radt ... üvöltve torkomnak ugrott, ágyamra tepert, és foj­lyén „vigyázz állás”-ban. Ezeken a helyeken a hangu­lat is természetellenes, néha hamis volt és merev, mint Mariéknál, aki két kezét combjára fektetve ült a csupafodor ruhácskájában, nagy masnival a hajában. Megkíséreltem szólni hozeá, hogy oldjam, a hangulatot, de mindig az édesanyja vagy az édesapja felelt he- ilyette. Féltek, hogy valami rosszat mond, és ő maga is félt. Gyöngyiéknél szabályos babakiállítás fogadott a két kis leányka gyerekszobájá­ban. Mutogatták is büszkén a szülők az új bútort és a sok minden szépet, de én jobban örültem volna, ha a négy polcra kiültetett babák közül legalább kettő lent lett volna a kislányok kezé­ben és a kirakatszerű bemu­tatás helyett, önfeledten ját­szó, babát etető, pólyázó le­ánykákat látok, mint Sanyi- éknál, ahol a két fiú csak éppen köszönteni kelt fed a szőnyegről és máris sietett vissza a „vár”-hoz és a ka­tonákhoz, hogy tovább játsszanak. Amíg én a szü­lőkkel baráti hangon be­szélgettem, ők ránk se fi­gyeltek, annyira belemerül­tek a játékba. Nem volt olyan rend a lakásban, mint Mariéknál vagy Gyöngyi­éknél, de őszinte, meghitt, családi légkör, élet, igazi otthon vett körül, jól érez­tem magam. Ilyen otthon Pétereké is, ezért érzi itt jól magát Gyuri. Bár sok ilyen, meleg családi légkört árasztó ott­honban élő gyermekünk le­togatott... a verés után arcá­ra kielégült, derűs kifejezés ült, szeme mosolygott”. Ezek után állapítja meg Várkonyi Nándor, hogy semmi benső- ség, az összetartozás semmi mélyebb érzése, szorosabb kö­teléke nem fűzte a szüleihez őt és testvéreit. Füst Milán Őszi vadászat cí­mű kisregényének hőse is ha­sonló kegyetlen ütlegek között nőtt fel. Hosszú évek óta nem találkoztak már, s mikor vé­letlenül egy vadászaton az apa felbukkan á fiú leshelye előtt, mi történik ... „hideg fejjel, minden további megfontolás nélkül ráfogtam a fegyvert”. Csak egy pillanaton múlt, a józan ész felülkerekedésén, hogy a fiú nem lett apagyil­kos. De térjünk vissza Tibire. A tóalmási gyermeküdülőből, ahol találkoztunk, ajándékot vitt az édesanyjának és a kis­testvérének. A mostohának nem. Ez a kistestvér már a második apától van, aki ra­jong érte, őt nem veri szíjjeti, sőt ajándékokkal halmozza el. Míg Tibi csak nagy ünnepe­ken kap valamit. Ezek után valóságos csoda, hogy a fiú nem gyűlölte meg a kistestvé­rét az igazságtalan, megkü­lönböztető bánásmód miatt — még az egy szülőtől való test­vérek között is, — ilyen kö­rülmények között. Napjainkban tízezerszámra alakulnak vegyes családok. Valójában jobb ez, mintha csak az egyik szülő nevelné fel a gyerekeket. Egészséges érzelmi fejlődésük megkíván­ja az anya és az apa állandó jelenlétét is. Aki házasfelével számára idegen gyerekeket is kap a családba, az a házas­sággal azt is vállalta, hogy úgy szereti és neveli őket, mint a saját véréből valókat. Viszonzásképpen ő is azt a szeretetet, megbecsülést kapja (néha még többet), mint a vér szerinti gyermekeitől. Mert a sokszor emlegetett „vér sza­va” is csak harmonikus em­beri kapcsolatok között érvé­nyesül. Felirat helyett Külföldi ötlet nyomán rajzoltuk le ezeket a tréfás figu- rájú emblémákat, amelyeket a lakás különböző helyisé­geinek ajtajára lehet feltenni. Akik szeretnek barká­csolni, könnyen elkészíthetik akár lombfűrésszel kivágott furnirlapból, akár színes műanyagból, de végső soron ke­mény karton is megfelel a célnak. Valamennyi embléma alapszíne más és más lehet, piros, kék, zöld, narancssár­ga, stb. Erre kell ceruzával felrajzolni a figurákat, s azo­kat fehérrel kifesteni. hetne! (Gergely) A mostoha A farsangkor és a bálokon minden nő szép és elegáns, sőt, érdekes akar lenni, va­lami egészen más, mint a mindennapi életben. Ezért feladatuk a divattervezők­nek, hogy számos olyan öt­letét találjanak ki, amelyből az érdeklődők választhatnak. Néhány ötlet írásban: — szmokingkosztüm, rö­vid és hosszú szoknyával és — hozzá franciás selyem blúz, — tunika, amely mindkét szoknyával alkalom szerint viselhető, — kombinészerű felsőrész­szel szabott hosszú, trapéz ruha, ennek a tetejére: — hímzett mellény, prusz- lik, vagy áttetsző blúz, — régi ruhát elszórtan el­helyezett gyöngyökkel hí­mezve lehet felfrissíteni. — régi ruhából (mini is lehet) tunikát vagy ingkabát jellegű felsőrészt alakítha­tunk. Néhány ötlet rajzban: 1. Selyemből, jerseyből, vagy bársonyból készíthető szoknya, féloldalasán gom­bolva, elöl-oldalt csoportos rakással. A blúz „nappali” forma, de ha selyem, brokát vagy hímzett anyagból van, máris estélyivé válik. Ter­mészetesen a szoknyához többfajta felsőrész is illik 2. Úgynevezett „vonal ru­ha”, amely előnyösen hang­súlyozza ki a nők szép ter­meiét. Bármilyen nemes és szép esésű anyag alkalmas a kivitelezésre. Hozzá fé­nyes „makkart” selyem sap­kát is viselhetünk, amelyet pár szem tekla gyönggyel ki is hímezhetünk. A nagy vi­rágos selyem kendő vagy könnyű horgolt — rojtos kendő, elegáns belépőül szolgálhat. 3. Négyszögletes kivágás­sal, keskeny övvel készült, ujjatlan tunika, amelyhez könnyű, lágyan hulló selyem vagy rakott szoknyát visel­hetünk. A kabátka, amely körbe paszpolozott — csipke, brokát —, vagy hímzett anyagú is lehet. NÄDOR VERA Szobanövények, télen A virágok és növények la­kásunkat otthonossá teszik, díszítik. Cserébe — az év­szakoknak megfelelően — törődnünk kell velük. A szo­banövények számára a tél a legkedvezőtlenebb és legne­hezebb időszak. Nagyon fon­tos, hogy alaposan meggon­dolva — a lehetőségekhez képest, a legjobb megoldást találjuk a teleltetésükre. A növények számára alap­vetően fontos: a fény, hő és páratartalom. A fény min­den növény számára nélkü­lözhetetlen. Ezért igyekez­zünk a növényeket úgy el­helyezni, hogy a lehető leg­több fényt kapják. Az optimális hőmérséklet biztosítása általában nagyon nehéz feladat. A növények számára a tél a pihenés idő­szaka. Ebben az időszakban a fejlődés lelassul. Általában a +3, +15 °C körüli hő­mérséklet volna a legkedve­zőbb. A levéldísznövények­nek pedig +18, +22 °C. Téli időszakban erős fejlődést ne várjunk a növényektől. A kellő páratartalom is nagyon fontos. Ezt vízpáro­logtatóval tudjuk megoldani. A fűtőtestre tett edénybe helyezzünk vizet, s ha egy nap alatt nem is párolgott el teljesen — naponta cserél­jük. Újabb megoldás az elektromos szobai szökőkút vagy még modernebb a Hydroexe alkalmazása. Az öntözést sem szabad túlzásba vinni. A téli idő­szakban, amikor az életfo­lyamatok lelassulnak, jóval kevesebb vízre van szüksége a növénynek. A túlzott ön­tözés gyökérrothadáshoz, il­letve a növény pusztulásá­hoz vezethet. Általános sza­bályt természetesen nem le­het meghatározni; a víz­igény fajtánként változik. Lényeges követelmény, hogy az öntözésre használt víz hőmérséklete egyezzen meg a növények tárolására hasz­nált szoba, vagy helyiség hő­mérsékletével. A kaktuszok számára a +8, +12 °C hőmérséklet a legkedvezőbb, de a relatív páratartalomnak 60—80 szá­zalékosnak kell lenni. Ügyel­jünk arra, hogy +5 °C-nál kevesebb és +15 °C-nál több ne legyen a hőmérséklet ott, ahol a kaktuszokat teleltet­jük. Fordítsunk kellő gondot arra, hogy ezek a nagyon fényigényes növények lehe­tőleg az ablakok közelébe kerüljenek. A növényeket időnként gondosan vizsgáljuk át és amennyiben kórokozókat vagy betegség tüneteit ész­lelnénk, akkor az egészséges virágok közül távolítsuk el a károsodott növényeket. Lakásban méregtartalmú szerekkel permetezni nem szabad. A szobák szellőzte­tésénél nagyon gondosan ügyeljünk arra, hogy virá­gaink huzatba ne kerülje­nek. Ez a virág meghűlésé­hez és esetleges pusztulásá­hoz is vezethet. KALOCSAY KLÁRI Á. L.

Next

/
Thumbnails
Contents