Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

1979. február 14. %PÜJSÁG 3 AiG 02 Hatszáz tonna vegyszer Biztonságosan pusztítja a disznóparéjt (amaran- tuszt), a kukoricafqldek veszedelmes gyomnövé­nyét az MG 02 jelű új nö­vényvédő szer, amelyből ebben az esztendőben már negyedmillió hektárra ele­gendő mennyiséget gyárt a fűzfői nitrokémia. A nagyüzemi gyártásra a múlt évi sikeres kísérlet után került sor. A szer jól vizsgázott az ország külön­böző vidékein az iparsze­rű termesztési rendszerek kukoricatábláin. Ebben az esztendőben 600 tonnányit állítanak elő az újdonság­ból, jövőre pedig 1500 tonnás termeléssel a teljes hazai igényt ki tudják elé­gíteni és ezzel jelentős gyomirtószerimporttól mentesítik a népgazdasá­got. Lakásátadás Dombóváron Cipész - másodállásban Tejpor Csornáról Tisztátalan(sági) gondolatok Nem kell különösebb önmarcangoló hajlandóságúnak lennie ahhoz, hogy valakiben Szekszárd város tanács­elnökének „Városunkért!” című felhívása megindítson némi lelkiismeret-vizsgálatot. A legőszintébben remé­lem, hogy ez általánossá válik. Szeretnék ugyanis ta­lálkozni valakivel Szekszárdon, aki nem szennyezte a várost, ezen belül szűkebb-tágabb környezetét. Ami en­gem illet, számtalan gyufaszál és cigarettacsikk eldo­básában vagyok ludas, hogy csak kisebb bűneimet em­lítsem. Mások múltjából eldobott tejeszacskók, üvegek és még számlálhatatlan egyéb mutatható ki. Ismét má­sokéban az, hogy nem ürítették ki időben a szemét­tartókat. Olyanok is akadnak, akik ezt a guberálás cí­mén rendszeresen megteszik, de nyomban a konténerek mellett is hagyják a szemetet, szabad prédájául a szél­nek. Ezzel a megszokott légmozgással többnyire azok a háziasszonyok se számolnak, akiket naponta többször is látok az ablakból, erkélyről utcára rázni porrongyot, söpörni szőnyeget. A Prométheusz szoborhoz vezető sáncot kereszt irányban turisztikai célra használó (nem gyerekeket, hanem) felnőtteket egyáltalán nem is említve. Gonosz egyoldalúság lenne azonban, ha csak a lakos­ságot kárhoztatnánk. A város szennyezésének vannak nagyüzemi módszerei is, melyek ennek- megfelelően lényegesen „termelékenyebbek”. Építkezések, útfelbon­tások nyomán nem napokra, hanem hetekre, hónapokra helyben maradó törmelék, építőanyag, olykor még fel­vonulási bódé is. Eltakarításuk sajátos módja az árok­ásó gép, mely néha (sokszori felszólítás árán) megjele­nik és fél méterrel a föld színe alá süllyeszti a romokat, melyek aztán az előbb-utóbb sorra következő parkosítás idején menthetetlenül ismét előkerülnek. Ki nem lá­tott még olyan teherautót, melyről puszta rakodás­technikai okokból egyszerűen képtelenség nem szeny- nyezni sóderrel, mésszel, vagy bármivel az úttestet, ha a vezető nagyobb sebességre kapcsol? Kérdéses, hogy az építkezés, a szállítás, az áruellátás, a rakodás és a kosz egymással szigorú, elválaszthatatlan összefüggés­ben van-e? Vagy egy játszótér puszta elkészülte nem hívja-e már eleve a figyelmet annak rendeltetésére és például a Mérey lakótelepire külön tiltó táblákat kel­lett-e volna kitenni annak érdekében, hogy ne változ­zon azzá, ami lett belőle: — szemétteleppé? örvendetes ugyan, de további gondolkodásra serkent, hogy a családi házas beépítésű részek (általában) tisz­tábbak, mint a város más negyedei. Mintha a több­szintes épületek lakói számára a környezet megszűnne a lépcsőházra nyíló előszobaajtó küszöbénél... Szeren­csére van ellentétes példa is, a Baktón lévő két 118 la­kásos ház gondosan ápolt és őrzött környezete. Nehezen képzelhető el, hogy ami ott megoldható, az egyebütt a képtelenségek birodalmába tartozik. A városi tanács elnöke egybek között azt is írta fel­hívásában, hogy „az eddiginél fokozottabban és követ­kezetesebben élünk azokkal a hatósági lehetőségekkel, amelyek a károkozó, a környezetünket szennyező szer­vezetek és személyek megfékezésére szolgálnak”. Ezt bizony bajos másként értelmezni, mint úgy, hogy a jö­vőben sűrűbben és keményebben bírságolnak majd. Ol­vasóink belátható időn belül találkozhatnak lapunkban a bírságolt vállalatok és magánszemélyek listájával. Annak ellenére, hogy nem a bírságolás és büntetés a cél. Hanem Szekszárd tisztasága. Amit talán enélkül is meg lehetne valósítani. Meg merném kockáztatni azt a véleményt, hogy talán nem nagyobb erőfeszítéssel, mint az ellenkezőjét. O. I. (Tudósítónktól) A Dombó Pál Lakásépítő Szövetkezet által építtetett és az Unió Ipari Szövetkezet által kivitelezett 19 lakásos épület kulcsait átadták és a boldog tulajdono­sok birtokukba vették az új lakásokat. Dombai István Csornán, hazánk egyik leg­modernebb tejporgyárában 1978-ban négyszáztizenöt vagon tejport gyártottak. A csornai üzembe kerül a Győr-Sopron megyében fel­vásárolt tej több mint fele. A képen: a tejporüzem. A ritka cipész szakma egyik képviselője: Tamás Dénes A falvakban általábafi kevés a kisiparos. Cipész szinte sehol sem akad. Kistormáson mindössze egy kisiparos van — az vi­szont cipész. — Nem ok nélkül fogy­tak el a szakmabeliek — mondja Tamás Dénes. — Nagyon kevés a javítani való. Az öntött talpú ci­pőket nemigen lehet javí­tani. Legfeljebb sarkaltat­ni hozzák ide. Az időseb­beknek vannak bőrtalpú lábbelijeik. Főleg csizmák. Azok adnak munkát. Nyár végén meg az iskolatáskák. Olyankor azokat javítga­tom. öt éve dolgozom itt a faluban. Rokkant nyug­díjas vagyok. Másodállás­ban váltottam ki az ipart. Azelőtt Budapesten lak­tunk. Ott is a szakmában dolgoztam. Jelenleg én vagyok a faluban a párttitkár. Ki­csit öreg szervezet va­gyunk. Sok a nyugdíjas. Ez is mutatja a falu lakos­ságának képét. A fiatalok elmennek. Csak az időseb­bek maradnak. Ezért az­tán a KISZ-élet sem vala­mi élénk. Az itt lakó fia­talok inkább a társközség­be, Kölesdre járnak. Keresik a klasszikusokat ± vek óta egyre népsze­E rűbbek hazánkban a politikai könyvek. **' * *•* Egyes fajtákból szinte ki sem lehet elégíteni az igé- ©yeket, és ez óriási dolog. Újabban már fel sem figye­lünk rá, egyszerűen termé­szetes, hogy így van. Nézzük a bizonyítékokat. A Kossuth Kiadó megyei kirendeltségé­nek vezetőjével, Hahn Lászlóval beszélgettünk az elmúlt évi forgalomról. Az előző évhez viszonyítva for­galom nyolc százalékkal emelkedett. Nem forintokról és nem bevételről van első­sorban szó, —• persze egy vál­lalat számára ez sem közöm­bös, — hanem a politikai iro­dalom népszerűségéről. 1977- ben átlagosan 14 forint har­minc fillért költött a megye minden aktív keresője poli­tikai könyvekre, az elmúlt évben körülbelül 15 forint 50 fillért. Az országban ezzel a szám. mai középen helyezkedünk el, úgy a küenc-tizedik hely Tolnáé a megyék sorában. Még nem készült el az idén országos statisztika, de ezt a helyet valószínűleg sikerült megtartani. Az elmúlt évben célul tűzte ki a megyei kirendeltség, hogy elsősorban a mezőgaz­dasági területen fokozza a politikai irodalom iránti ér­deklődést. Tíz százalék volt a terv, sikerűit elérni 12,3 százalékos emelkedést. A politikai művek terjesz­tésének igen változatos mód­szerei vannak. Tudvalévő, hogy nincs bolt, pártmegbi- zatásként az alapszervezetek terjesztik a kiadó minden kiadványát. A terjesztők szá­ma több minit ahány alap­szervezet van a megyében. Hatszázötvenen foglalkoznak ezzel a rrfunkával, változó eredményekkel. A Bonyhádi Cipőgyárban például okos és hasznos a terjesztés szerveze. tti felépítése. Üzemrészen­ként és műszakonként fnás- más végzi ezt a munkát. Ez­zel a módszerrel, gyakorla­tilag minden dolgozóhoz el lehet jutni. A Dalmandi Ál- ,lami Gazdaságban is ehhez hasonlóan dolgoztak. Telje­sen nyilvánvaló, hogy nem képes ugyanilyen eredmé­nyekre a Műszergyár, ahol csak egy terjesztő van. A terjesztők döntő többsé­gének minden évben egyszer az illetékes pártbizottság szervezésében élmondják az aktuális feladatokat, ezzel is segítve munkájukat. Melyék hát azok a bizo­nyos népszerű könyvek? Kezdjük a legfontosabbakkal. A marxizmus—leninizmus három nagy klasszikusának művei iránt folyamatos a ke­reslet, de nem mindig folya­matos az ellátás. Hosszabb ideig tartott például a „Tő­ke-hiány”. Januárban kaptak belőle 60 darabot, amiből már harminc sincs meg, pe­dig a Tőke igazán nem mondható könnyű olvas­mánynak. Hasonlóan nép­szerűek a válogatások. Há­rom-három kötetben jelentek meg Marx—Engels és Lenin alapművei. A kétszer három kötet kitűnően használható az iskolarendszerű pártokta­tásban,, ide éppen nem az ott tanulók vették meg. A köte­lező olvasmányok mind meg­találhatók a könyvekben. Ezzel szemben a tamási gim­nazisták közül hatvanan vol­tak kíváncsiak az eredeti művekre, még a megjelenés évében. A kötetek iránt évek óta nagy az érdeklődés, sze­rencsére van is belőlük utánpótlás. Egyes sorozatok darabjaiból nyolcszáz, vagy akár 1500 példány is elfogy a megyében. Sőt egyes ré­gebbi, évek óta raktáron lévő kötetek is elfogytak. Szeret­ték az olvasók a népszerű­tudományos kiadványokat is. Ezek nagy része az Univer­zum című folyóirathoz kap­csolódott, mostanában vi­szont egyre kevesebb jelenik meg ezekből az úgynevezett Univerzum-könyvekből. Megalakult nemrégiben a szemléltető anyagokkal fog­lalkozó osztály, azóta folya­matosan látnak napvilágot a plakát- és diasorozatok. Eze­ket persze csak ott vásárol­ják, ahol mód van a felhasz­nálásra is, mert hiába a dia, ha nincs vetítő, vagy nincs megfelelő helyiség A mado- csai, Igazság Tsz például, ed­dig még mindent beszerzett, ami csak megjelent. Váratlanul nagy népszerű, ségne tett szert a világtérkép, és nem közületek vásárolták - elsősorban, hanem magánsze­mélyek. A szülők véleménye szerint a gyerekek jobban ki­igazodnak rajta, mint a föld­gömbön. Legalább ötszáz darab fo­gyott el belőle. indegyik könyvkiadó WM, elmondhatná, hogy megnőtt a dokumentu- mok iránti érdeklődés, ezért a Kossuth Kiadónál megjelenő visszaemlékezé­sek is igen népszerűek, de a riportkönyvek sem maradnak a raktáron. Nem tartozik ugyan a politikai irodalom körébe, de változatlanul ke­resettek a kézimunka- és szakácskönyvek. 1972-höz ké­pest 110 százalékkal emelke­dett a Kossuth Kiadó megyei kirendélltségének a forgalma. IHÁROSI Együttműködés a növényvédelemben Még egy hónap van hátra a növényvédelmi előrejelzé­si szezon kezdetéig, az Agro­kémiai Központ szakemberei azonban már országszerte va­lamennyi mezőgazdasági nagyüzemmel felvették a kap­csolatot a növényvédelmi prognózisok és a növényvé­delmi munkák minden eddi­ginél jobb összehangolása ér­dekében. A növényvédelmi szakemberek felmérték a gaz­daságok növénytermesztési szerkezetét, s ennek alapján tájegységenként határozták meg, hogy milyen betegségek, illetve kórokozók „jelenlété­re” lehet a későbbiekben szá­mítani. Az Agrokémiai Központ szakemberei hatékony együtt­működést alakítanak ki a gaz­daságok növényvédelmi spe­cialistáival. Idén 30 növényi kultúra 100 kártevőjére és növényi betegségére adnak központi előrejelzést. Ebből 12 növényre és 45 kártevőre — ezek a legveszélyesebbek és a legnagyobb kárt okozhat­ják — prognózistérképet is kiadnak, amelyen a gazdasá­gok figyelemmel kísérhetik, hogy területüket milyen mér­tékben veszélyeztetik a kár­tevők. A növényvédő szerek haté­kony felhasználása érdekében az idén nagyobb jelentősége lesz a helyi megfigyelések­nek. Nem elég ugyanis, ha a központ jelzi a növényi kár­tevők, betegségek megjelené­sét. Arra lesz szükség, hogy a gazdaságok saját területükön meghatározzák, hogy milyen mértékű a fertőzés. Ennek érdekében az Agrokémiai Központ Foliográf nevű készülékeket ad át számos mezőgazdasági nagyüzemnek; a berendezésekkel helyben mérhetik a növényvédelem szempontjából fontos hőmér­séklet, levélnedvesség és pá­raadatokat. A korábbinál na­gyobb számban alkalmaznak majd növényvédelmi csapdá­kat is; ezekkel a kirajzó gyü­mölcsmolyokat és más kár­tevőket tarthatják megfigye­lés alatt. Amennyiben szá­muk meghaladja a veszélyes mértéket, a gazdaságok ké­sedelem nélkül hozzáláthat­nak a permetezéshez. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents