Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. január 9. NÉPÚJSÁG 5 Szabad szombat ide, magyar tenger oda, a mínusz kilencfokos hidegben szokatlan csend telepszik a füredi mólé kornyékére. Szürkén csillog a Balaton összefüggő jégpáncélja, a parton ponyvába öltöztetett csónakok alusszák téli álmukat. Sehol egy teremtett lélek. A csípős szél bebújik a kabát alá, a város utcáin sietősen szapo- rózzuk lépteinket Jókor érkeztünk a Belügyminisztérium üdülőjének udvarára. A kocsiparkolóban éppen indulásra készült a Szekszárdi Dózsa autóbusza. Az épület hátsó kijárójában sorra tűntek fel a lila melegítés, sísapkás játékosok. Elsőnek a csapatkapitánnyal, Pólyákkal ráztunk kezet, majd a többiekkel. Lipovszky fölöttébb örül a találkozásnak, az üdvözlés után azonnal az otthoni hírekről érdeklődik. Miközben válaszolgatunk a kapus kérdéseire, az autóbusz lépcsőjére egy számunkra ismeretlen labdarúgó lépett. Mercsényi Gyula technikai vezető mutatta be az új fiút. — Szabó Miklós, 22 éves csatár, ősszel került hozzánk Szorgalmas munka Balatonfüreden Látogatás a Dózsa edzőtáborában A fogyasztó játékból kiesettek a bordásfalon és kötélen 1 I Zalaegerszegről, ahol főiskolát végzett. A ZTE ifjúsági csapatának neveltje, náluhk eddig a tartalékcsapatban játszott — mondta. Aztán egy gyors létszámellenőrzés, majd' nekilódult a társasággal az öreg Ikarus. A délelőtti tornatermi edzésre indult a csapat, mi is velük tartottunk. A Lóczy Lajos Gimnázium tornatermében gyorsan lekerültek a felesleges ruhadarabok a játékosokról. Pontban fél tízkor felharsant Teszler Vendel pályaedző sípszava. A foglalkozást ő dirigálta. A negyedórás bemelegítés változatos programjában a labdavezetés közbeni feladatok mellett helyet kapott a fogyasztó játék is. Ez utóbbit négy labdával végezték, s akiket a támadók fejesei révén elért a pettyes, azok kiálltak. Pontosabban a bordásfalra, illetve a kötélre másztak. Egy-egy kör végén Pólyák, Szlovák és Zrínyi került ki győztesen, ők maradtak állva. Később előkerültek az ötkilós medecinlabdák, hogy a félórás erőfejlesztő gyakorlás közben tovább nehezítsék a fiúk dolgát. Átizzadtak a mezek, verítékcseppek csillogtak az arcokon. Házi Feri azonban továbbra is a melegítő fölé húzott anorákban edzett. — Felszedett néhány kilót az ünnepekben, így most fogyasztania kell — tájékoztatott Magasházi József vezető edző, aki árgus tekintettel figyelte játékosai szorgalmát. Ismét változott a kép. Húsz percen keresztül ügyességfejlesztő elemeket sulykoltak a fiúk. „A Hortobágyi ugrócsoport következik” — hallottuk Lipovszky derűs megjegyzését. Szekrényugrás, tigrisbukfenc és a kézen állásból történő guruló átfordulás közben valóban akrobatikus alakítások szemtanúi lehettünk. Az ugrásokat három szőnyegen szabadfogású birkózás követte. Cselgáncsozók- ra emlékeztető meghajlás után, térdelés közbeni fogáskeresés vezette be a párok akcióit, utána pedig ami belefért... Bonnyai kétvállas győzelmet szerzett Szabó ellen, a Weitner—Dinnyés összecsapás döntetlent hozott, míg Lipovszky akciódús küzdelemben „gyűrte maga alá” Boczot. A kapus egyébként még ki sem pihegte magát, amikor Pólyákkal felváltva a szivaccsal bélelt szőnyegre vetődve, levegőben úszva igyekezett elcsípni Magasházi edző lövéseit. Felforrósodott a hangulat az edzést záró félórás fejtenisz-meccsen. A tornaterem közepén kifeszített röplabdaháló két oldalán felsorakozott a két 11 tagú — az egyikhez csatlakozott a technikai vezető is — csapat, majd háromjátszmás küzdelmet vívott. Előbb két, majd egy labdával. Nyitni, feladni és „leütni” ezúttal csak fejjel volt szabad. Az ebédnél érthetően senkit sem kellett biztatni. A játékosok ezután szobájukba vonultak, a délutáni újabb edzésig kötelező pihenő szerepel a programban. A két edző és a technikai vezető társaságában az edzőtáborozás tapasztalatairól beszélgettünk. — Örülök, hogy a január 3-án megkezdett felkészülést nateremben, délután pedig szabadtéren dolgozunk. Itt szemben a helyi Petőfi SE teniszpályáján technikai, lab- dás gyakorlást végzünk, a pályát övező parkerdőben és a Balaton partján pedig a hosszú távú futás előírt adagjait teljesítik* a játékosok. A kéthetes edzőtáborozást január 15—30. között napközis rendszerű — Domboriban szállás, Szekszárdon edzés — felkészülés követi majd — hallottuk Teszler Vendeltől. Az idő sürget: február 18- án már bajnoki pontokért küzdenek, sőt előtte már a Dunántúli Napló-kupában is pályára lépnek. Addig pedig minden percet ki kell haszA sportolók és a Nap Csodálatos a Nap, nappalaink csillaga. Fénnyel és meleggel ajándékoz meg bennünket. Ha nem lenne ez a fény, a Föld olyan volna, mint a csupasz kő. Jó ez az űr végtelenjében elvesző fény, de alattomos is tud lenni... Az emberek már régen felfigyeltek rá, hogy a Nap erős hatást gyakorol élettevékenységükre, viharos és bonyolult folyamatokat vált ki. Alekszandr Csizsevszkij kiváló szovjet tudós, a helio- biológia megalapítója (ez a tudomány a Nap és az élő szervezetekben végbemenő folyamatok közötti összefüggéseket kutatja) mondta ki először, hogy szoros összefüggés van a bioszféra sok jelensége és a különféle kozmikus hatások között. A szovjet tudósok alaposan tanulmányozzák az úgynevezett „biológiai óra járását. Ez a kutatómunka segített tisztázni, hogy a különböző embereknél mely időpontban váltakozik a minimális, illetve maximális munkaképesség, hogyan lehet ezeket a csúcsidőket irányítani, vagy adott esetben felismerni a kezdetüket. Az edzők azonnal érdeklődést mutattak a kutatás első eredményei iránt, és fel is használták azokat. Nekik ugyanis rendkívül fontos előre tudni, hogy versenyzőik a meghatározott pillanatban csúcsformában lesznek-e. Minden bizonnyal közel van az idő, amikor a tudomány feleslegessé teszi a találgatásokat, s az edző csak ránéz egy grafikonra gs a speciális táblázatra, s ebből pontosan előre meg tudja mondani, hogy a sportoló mikor lesz a legkedvezőbb formában. „A biológiai óra” mechanizmusának ismereté nemcsak azt teszi lehetővé, hogy előre lássuk a holnapot, hanem azt is, hogy reggel el lehessen készíteni a sportoló nappali, nappal pedig esti állapotának előrejelzését. Az ugyanis ismeretes, hogy az emberi teljesítőképesség a nap folyamán észrevehetően változik. Ennek a körülménynek mind az edzések, mind a versenyek időszakában nagy a jelentősége. Köztudomású például, hogy egyes sportolók reggel, mások pedig este viselik köny- nyebben az edzések megterheléseit. A nap folyamán változik a test hőmérséklete, a vérnyomás és a vérkeringés sebessége, az elektromos potenciál, a tüdő térfogata, az izmok rugalmassága, a testhossz (reggel például valamivel magassabbak vagyunk, mint este). Z. Drozdawski professzor, a Lengyel Testnevelési Akadémia poznani antropológia központjának kutatója behatóan tanulmányozta ezeket a jelenségeket, majd utóbb egybevetette a kapott eredményeket azokkal a megfigyelésekkel, amelyeket versenyek idején végeztek sportolóknál. Kiderült, hogy a tokiói olimpián az úszók reggél jobban szerepeltek, mint este, noha mozgásuk koordi- náltsága éppen este volt tökéletesebb. Az atléták többsége viszont este ért el jobb eredményeket. Azt a tényt is figyelembe vették, hogy egyenes arányosság van a sportolók maximális ideg- rendszeri felfokozottsága és az izomerő, valamint azon készség között, hogy a légzést sokáig vissza tudják tartani. Az idegrendszeri felfo- kozottság a nap folyamán mintegy hullámokban jelentkezik: legmagasabb csúcsát 11—12 és 16—18 óra között éri el, 8—10 és 14 órakor viszont minimumra csökken. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az ember 24 órán belüli bioritmusa természetes folyamat, a heti bioritmus azonban már mesterséges, az szabja meg, hogy a hét hat munkanapra és egy pihenőnapra van felosztva. A következő mérték szerinti bioritmus, a havit, csakúgy mint a napit természetes okok váltják ki. Létezik ezenkívül idényritmus, melynek ugyancsak észrevehető hatása van a magas sportteljesítmények elérésére. A vágtázok például tavasszal jobban szerepelnek, eredményeik utóbb valamilyen középszinten stabilizálódnak, az újabb minőségi ugrás rendszerint ősszel történik. Ezért a fontosabb versenyeket helyesebb ősz táján tartani. Drozdowski professzor az olimpiai játékok idején is végzett megfigyeléseket sportolókon. Tokióban az ugrók és a férfi dobók a harmadik és a negyedik kísérletre értek el jobb eredményeket. A nőknél a kép másként alakult : a diszkoszvetők és a ge- relyhajítók első kísérletre nyújtották a legjobb eredményeket, a súlylökők pedig az utolsó előttire. De térjünk vissza újra a Naphoz! A Csizsevszkij által feltárt úton sok kutató haladt tovább, és egész sor olyan jelenségbe ütközött, amelyeket korábban senki sem vett észre. Egyik érdekes megfigyelés a másikat követte. Például néhány nappal a Föld mágneses mezejében zajló vihar előtt, amelyet a Nap vált ki, szembetűnően sok utasszállító gép pilótáját tiltottak el a repüléstől, mivel egészségi állapotuk nem volt kielégítő. Azt is megfigyelték, hogy erőteljesebb napfolttevékenység idején több a földrengés, és ez bizonyos halfajták termékenységére is hatással van. A legérdekesebb megfigyelés azonban az, hogy a nap- tevékenység befolyásolja a sportolókat. Ez J. Szokolova szovjet kutatónő megállapítása, aki hosszas sporttörténeti kutatás és aprólékos munka során tette ezt a felfedezést. Szokolova elemezte az elmúlt 80 év atlétikai eredményeit, és grafikont készített eddig nem zavarta sérülés. A 21 fős keret valamennyi tagja becsülettel végzi a napi két edzés penzumát. Délelőtt torróluk. Egy, a szinuszvonalhoz hasonló görbét kapott. Majd összehasonlította ezt azzal, amely a napfolttevékenységek mennyiségét és mértékét regisztrálta. A két görbe igen hasonló volt. A további elemzés során kiderült, hogy a tömeges „rekordzuhanások” 10—12 évenként történnek, és azokban az években, amikor a napfolttevékenység igen erőteljes, lényegesen kevesebb csúcsot állítanak fel, mint azokban, amikor csökken. Ezzel együtt a csúcs- eredmények szempontjából kedvező évek száma általában több mint a „passzív” éveké. Még egv érdekes megfigyelés: az eddig elmondottak mind a férfiakra vonatkoznak. A sportoló nők mintha közömbösek maradnának a nap hatásával szemben. A szóban forgó törvényszerűség teljességgel szembetűnő, de sportnyelven szólva, nem egész stabil. Magától értetődik, hogy minden ember a maga módján reagál a nap- tevékenységre. A fiatalokra például nagyobb hatással van, mint a tapasztalt sportolókra. A versenyeken megedződött sportolók jobban ismerik már magukat, jobban át tudnak hangolódni döntő versenyek előtt, mozgásukban több az automatizmus, s nem olyan könnyű felborítani a koordináltságát. Ezért aztán anélkül, hogy maguk is tisztában lennének vele, könnyebben ellent tudnak állni a Nap „ármánykodásának”. Hogyan hat mégis a Nap a sportolókra? Erre nehéz egyértelmű feleletet adni. nálni. FEKETE LÁSZLÓ Fotó: Bakó Jenő Szokolova elmélete szerint: az erőteljesebb napfolttevékenység éveiben mintegy pótenergiák áradata zuhan a sportolókra. Ezek különböző megjelenési formákban megbontják a sportoló szervezetének finom mechanizmusát. Még egy elgondolkoztató tény: a Nap kisugárzási energiája a legerőteljesebb napfoltevékenységű években is csak ritkán emelkedik többel, mint két százalékkal. Ez nem valami sokat nyom a latban... Lehetséges, hogy ilyen jelentéktelennek tűnő változás ilyen viharos reakciót vált ki? Másfelől azonban az egybeesés aligha lehet véletlen. Másféle gondolatmenet is elképzelhető: a naptevékenység óriási vihart vált ki a Föld elektromágneses mezejében, s az nagy hatást fejt ki a szervezetben és az ideg- rendszerben zajló folyamatokra. Bárhogy is legyen, feltételezhetjük, hogy a közeljövőben ezen az úton új tudományos felfedezésekhez jutunk. Az embereknek meg kell érteniük a Földhöz legközelebb eső csillag rejtélyes természetét. Ez hozzásegít ahhoz, hogy felhasználjuk „erényeit" és „hibáit” egyaránt. Bármely hihetetlenül hangzik is, eljön a nap, amikor az edző igy szól majd: „Ma este a versenyző nyolc másodperc alatt futja le a 100 métert." S a sportoló valóban ennyi időt fog futni. L. REPIN tudományos szemleíró Erőfejlesztés medicinlabdákkal Lipovszky a szőnyeg fölött Fejtenisz a röplabdaháló két oldalán
