Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. január 7. Képújság 3 A tomerőmü-építkezés Jurta a reaktorakna fölött A nagy építkezésen télen is dolgoznak. A reaktorakna fölé fóliából készített jutta ke­rült, alatta kellemes hőmérsékleten hegeszthetnek, szerelhetnek a munkások. Az erőmű területén sok ilyen „építményt” lehet látni. A téliesített munkavégzés szük­ségszerű, és ahol lehet, élnek is vele. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A paksi Duna-parton kibon­takozó nagyszabású atomerő­mű-beruházás idei programja több mint 7 milliárd forint értékű, vagyis egy közepes nagyságú város lakásállomá­nyának értékét áldozta a nép­gazdaság egyetlen év alatt az atomerőműre, hogy az évti­zed fordulójától újabb terme­lőbázis szolgálja a növekvő energiaigények kielégítését. A feladat méretét jól érzé­kelteti, hogy 1979-ben egy esztendő alatt csaknem any- nyi beruházást valósítanak meg, amennyi az első kapavá­gástól eltelt öt év alatt együtt­véve teljesült. Az ipari óriás körvonalai már kirajzolódtak. Jelenleg több mint ötezer épí­tő, szerelő, műszaki dolgozik a helyszínen, köztük növek­vő számban szovjet szakértők, lengyel szakmunkások. Együtt birkóznak a határidőkkel, az új technológiákkal, a magas minőségi követelményekkel. A vízkivételi műnél nem­rég kezdték meg a nagy­teljesítményű szivattyúk be­építését. Négy lesz belőlük és együttesen másodpercenként 50 000 liter vizet emelhetnek ki a Dunából, a vízlágyítónál már a technológiai próbáknál tartanak. Ez szolgáltat vizet a főépületbe, ahol további tisztítórendszeren át jut a víz a nukleáris részekhez. A beruházáson úgy ítélik meg, hogy a kormányhatáro­zatban foglaltaknak megfele­lően 1980-ban üzembe he­lyezhetik az első blokkot. En­nek érdekében intézkedtek, hogy az ország hét megyéjé­ből ezer építővel erősítsék meg a helyszíni létszámot. A munkások fele tavaly megér­kezett, s január első napjai­ban újabb háromszázan csat­lakoztak az építőkhöz. Az NDK-ból megérkeztek a gép­házi és reaktorcsarnoki daru­szerkezetek, amelyek az épü­leten belül dolgoznak majd. Emellett sorra futnak be az egyéb atomerőművi nagy- berendezések, különféle szer­kezetek a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK- ból. A főépületben az év máso­dik negyedében üzemképessé szerelik a gépházi darut, hogy a berendezések, köztük a tur­bina szerelését megkezdhes­sék. A fontos programok közé tartozik a hűtővíz-ellátási rendszer próbája, továbbá a 120 kilovoltos villamoskap­csoló berendezés feszültség alá helyezése. Ezek mellett épül a 100 tonna/óra teljesít­ményű kazánház. Szerepe igen nagy. A turbinát ugyanis 1980 elején nem a reaktor hajtja meg, hanem ez az in­dítókazán. Ez évtől folyamatosan, kormányszinten kísérik figye­lemmel és ellenőrzik a beru­házás helyzetét, előrehaladá­sát. Erről kormánybizottság, a helyszínen kormánybiztos és három tárca — a Nehéz­ipari Minisztérium, az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium — vezetői képviseletében mi­niszteri biztosok gondoskod­nak. Sporthajók üzeme A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységé­nek sporthajóüzeme termékeinek nagyobb hányadát ex­portálja. A külföldi piacokon keresett sporthajók gyártá­sának fokozására új műhelycsarnokot építettek, ahol már folyik a próbaüzemi termelés. A képen: Készülnek a vitor­lástestek az új csarnokban. Továbbképzés kertészeknek Hétfőtől egyhetes tovább­képző tanfolyamon vesznek részt a megye mezőgazdasági üzemeiben dolgozó kertészeti ágazatvezetők Tengelicen, a megyei tanács oktatási intéz­ményében. A tanfolyamot Barsi Mihály, a megyei ta­nács mezőgazdasági - és élel­mezésügyi osztályának veze­tője nyitja meg, majd Nagy Ferenc, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának osztály­vezető-helyettese tart előadást a megye mezőgazdaságának fejlesztési lehetőségeiről. A tanfolyamon többek kö­zött szó lesz a kertészeti ága­zat fejlesztésének irányáról, a gazdaságosságról, a fólia és az üveg alatti zöldségter­mesztésről, a termelés, a fel­dolgozás és az értékesítés kapcsolatáról, a konzervipar igényeiről és a korszerű bo­rászati technológiáról. „Egyes szőlőfajták termelési értéke szekszárdi borvidéken”, ez a címe annak az előadásnak, amelyet dr. Domonyai Péter a szekszárdi Aranyfürt Szö­vetkezet főkertésze tart. A Magyar Agrártudományi Egyesület szerepéről Szakái László, a MAE megyei titkára számol be Tolna megye ker­tészeinek. Szekszárd Kiss Istvánné, vagy aho­gyan a legtöbben ismerik, Bori, Bora, mindenhol ott van. A párttitkárok nem ülhet­nek a babérjaikon megvá­lasztásuk után. Tevékenysé­güket nemcsak az alapszer­vezet, de a felettes pártszerv is ellenőrzi. Az új szekszárdi népfronttitkár nélkül — előző munkahelyén párt­titkár volt — nem kezdőd­hetett el egyetlen rendez­vény sem. Mindig ott volt, mindig minden érdekelte és másokat is érdekelt az ő vé­leménye. A népfront megyei nobi- zottságának ülésein rendsze­rint ugyanazok az emberek mondanak érdemben vala­mit, és ők azok, akik nem­csak beszélnek, de a maguk területén csinálják is a nő­politikát. Bori köztük van, mert közéleti ember ás ezért mindenhez személyes köze van, ami ebben az or­szágban történik. Tanév elején vagy végén írni kellene a szülői mun­kaközösségek munkájáról? Ki az, aki összefogja, szer­vezi és mindent tud róla? Természetesen Kissné, hi­szen a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának a tagja és mint ilyenre, ezt a területet bízták. Ezt vállalta, rhert pedagógus, és mert kommu. nosta szülő is. Az országjáró diákok leg­utóbbi találkozója Dombori- ban volt, öt napig tartott éjjel-nappal, öt az egy nap­ra eső huszonnégy órából húszban talpon lehetett lát­ni. Az Egészségügyi Főiskola harmadéves hallgatója. Tag­Kiss Istvánné ja a szekszárdi városi párt- vb-nek, az úttörőelnökség­nek és a KISZ-bizottság kö­zépiskolai felelősének teen­dőit is ellátta. Tavaly úgy érezte, valamit abba kell hagyni, mert nem jut min­denre energiája, ezért erről lemondott. Ez volt az egyet­len funkciója, amiért tisz­teletdíjat kapott. Az már csak természetes, hogy a Vöröskeresztnek is aktivistá­ja, az iskolában éppúgy, mint a városi szervezetben. Sok ennyi munka egy embernek? Sok bizony, hát még ha hozzátesszük, hogy feleség és anya is, egy év­vel ezelőtt még kiskorú öcs- csének a gyámja is, aki nagykorúvá váltan is a csa­lád tagja maradt. Hogy ma ott tart, ahol jelenleg, tehát, hogy javasolták és megvá­lasztották a szekszárdi nép­frontbizottság függetlenitett titkárának, azt családja meg­értésének is köszönheti, per­sze neki is célja, hogy tel­jes értékű anya és feleség legyen. Kiss Istvánné mindenütt ott van és ezt úgy is kell érteni, hogy teljes szívvel és lélekkel van jelen. Csak az üresjáratokat útálja. Nem azt az időt, amikor pihenni, lazítani lehet, mert erre mint szakember, tudatosan teremti meg a maga és a családja lehetőségeit, hanem az olyan értekezleteket, ahol az előadó nem mond semmit, és a hozzászólók is ugyanazt mondják, jobb esetben pedig régi és jól be­vált hozzászólásaikat ismét­lik nem is egészen új hang­szerelésben. •* Akkor hát, kicsoda Kiss Istvánné. Honnan jött, és mit akar csinálni? Aki ismeri, tudja róla, hogy titkos atomreaktor működik henne, aminek a lelkesedés a fűtőanyaga. Célja pedig a köz szolgálata és éppen nem általában, mert akármennyire siet egyik munkája után a má­sik teljesítése érdekében, mindig marad ideje néhány kedves szóra, magántermé­szetű panaszok meghallgatá­sára. A környezetében élők is számíthatnak rá,, nemcsak a mozgalom. Nyugodt, türelmes termé­szettel áldotta meg a sors, ha valakinek mégis kelle­metlen dolgot mond, akkor az illetőt biztosan szereti, mert az a véleménye, hogy a barátság ott kezdődik, amikor valakit a hibájára figyelmeztetünk. Pakson született. Érettségi után felvették a kertészeti- szőlészeti főiskolára, de a nyári szünetben rájött, hogy jobban érdeklik az emberek, \ mint a növények. Ezért lett ápolónő, majd újabb szak- képesítéssel audiológus, vagy­is az elektromos hallásvizs­gálatok elvégzésére képesí­tett szakápoló. A három nővér egyike, akik a szekszárdi szakkö­zépiskola oktatógárdáját megalapították. Még a kór­házi KISZ-szervezet ajánlá­sával lett párttag, aztán pártvezetőségi tag, alapszer­vezeti titkár. Tíz évi munka után nem volt könnyű otthagyni az iskolát, a ' gyerekeket. Sze­rencsére van ideje a rugal­mas elszakadásra, mert érettségiig még tanítja a ne­gyedikeseket. Elődje, Eszenyi Antalné, akit betegsége kényszerített nyugdíjba, évtizedes nép. frontmunka után hihetetle­nül széles skálájú emberi kapcsolatokat alakított ki. Úgy érzi, ezt lesz a legnehe­zebb átvenni. Tele van aggodalommal, de tervekkel, ötletekkel is. Azzal bíztatták, ha amit ed­dig csinált, azt összefogja, máris megfelelt a bizalom­nak. Kicsit furcsa a számára, hogy fizetést kap azért, amit eddig a szabad idejében, a maga szórakozására is, belső kényszerből csinált, de az a véleménye, hogy a köteles­ségén túl is lehet majd pluszt adni a munkához, ha mennyiségben nem is tehet többet — a népfront „hatás­körébe” minden beletartoz­hat —, végre elérheti, amit régóta szeretne: javíthatja a munkája minőségét. KISZ-es kapcsolatai nem­hogy nem szakadnak meg, de számit a még jobb együttműködésre. Konkrét tervekről korai lenne még beszélni, szóljanak majd he­lyette a tettek. IHÁROSI IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents