Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
A "NÉPÚJSÁG 1979. január 31, • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gázellátás Ismét a gázellátás problémájával foglalkozunk. Szedresről a gázcseretelep vezetője és idős Andi Jánosné panaszkodtak. Levelükből az alábbiakban idézünk: „... Nincs gáz Szedresen, pedig meg volt rendelve, s nem szállította le Pincehely. Legalább közölték volna telefonon, hogy miért nincs vagy mikor lesz. A faluban megharagudtak rám. Azt hiszik, az én hibám. Pedig én mindent elkövettem annak érdekében, hogy zavartalan legyen az ellátás...” Boros Dávid gázcseretelep-kezelő „... Arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs gáz Szedresben. Miért kapott például Medina, és Szedres nem?...” id. Andi Jánosné A panaszos leveleket továbbítottuk a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalathoz, Pécsre, ahonnét Há- da Sándor műszaki igazgató- helyettes a következőket válaszolta: .......Jól tudjuk, hogy a magyarázat nem mentség a mulasztásra, de sajnos az 548 gázcseretelepen (ebből 496 cserehely, ahonnan igénylés nem érkezik) ünnepek esetén amikor a munkanapok száma is kevesebb, nem tudunk minden igénynek maradék nélkül eleget tenni. A napi töltésünk 12—13 ezer palack, ezzel szemben van olyan nap, hogy az igények alapján 25— 26 ezret is ki kellene szállítani. Ezt sem a Volán, sem a DDGÁZ azon a napon nem tudja teljesíteni, ezért van, hogy a szállítási szerződésünkben is az igények kielégítését 48 órán belülre állapítottuk meg. F elhívjuk a szedresi gázcseretelep vezetőjét: ha megrendelését 48 órán belül nem teljesítik (a kért időponttól Telefonszámunk: 129-01, 123-61. számítva), azt vállalatunk központjával közölje, hogy azonnal tudjunk intézkedni .. Dombori Pa hl Károlytól kaptuk a következő levelet: ......Érdeklődni szeretnék F add-Dombori 1979-es fejlesztési tervéről, s főleg — ami az új telepen lakótársaim gondja is — a strandfürdőtől Fadd felé húzódó vízpart megközelítéséről. A part menti telkek vállalatok tulajdonában vannak és azok le- rekesztették telküket egészen a vízig. Tehát az ott lévő üdülők tulajdonosai a vizet egyáltalán nem tudják megközelíteni. Tudomásom szerint egy évvel ezelőtt megjelent egy rendelet, amely kimondja, hogy a vízpart közvetlen megközelítési lehetőségét nem lehet elzárni. Kérdésem: Vonatkozik-e'“ a rendelet Domborira, ha igén, mikortól?” Olvasónk levelét továbbítottuk a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályára, ahonnét Sipőcz Győző osztályvezető az alábbiakat válaszolta: „... Az érvényes jogszabályok értelmében a vízpart közvetlen megközelítési lehetőségét elzárni nem szabad, ez Domborira is vonatkozik. A strandtól Fadd felé eső terület egy részén a vízparton a közlekedés lehetőségét valóban akadályozzák a vállalati üdülők kerítései, és még a vizenyős, mocsaras, rendezetlen terület és növényzet is. E területrész partrendezése szerepel Dombori fejlesztési tervében. A kiviteli tervek rendelkezésre állnak. A kiépítéssel egyidejűleg lesz rendezve a vállalati üdülők viz felőli telekhatára is. A kivitelezés több ütemben történik, ütemezése a helyi tanács pénzügyi lehetőségeinek függvénye. A sétány megvalósulása a levélben felvetett problémákat megszünteti...” Gépkocsiadókedvezmény Paczolai Józseftől kaptuk Paks, Csámpapusztáról, az alábbi levelet: „ ... 1972. augusztus 30-án vásároltam egy Aro Raj-GAZ típusú gépkocsit, mely gépkocsi nyolc személyre van vizsgáztatva. A kocsit a MERKUR-tói vettem, újonnan. Mint vadőr teljesítek szolgálatot a Béri Balogh Ádám vadásztársaságnál, és szolgálati feladataim ellátásához használtam rendszeresen. Személyszállítást nem végeztem vele. A vásárlás után bemutattam a helyi tanácsnál a forgalmi engedélyemet, és ettől az időtől kezdve a tanács által megállapított adót fizettem. 1973-ban életbe lépett egy rendelet, mely szerint ha a gépkocsi nem személyszállításra lett használva, akkor az adókivetésnél kedvezményben részesül. Kérvényt adtam be, és ennek alapján a helyi tanács adóhivatala a korábbi időben fizetett adó helyett 2160 forintban állapította meg az említett gépkocsi évi adóját. 1979. I. 4-én személyesen megjelentem az adóhivatalban, a paksi Városi Tanácsnál, ahol az egész évi adómat kívántam kifizetni a gépkocsira. Közölték velem, hogy ennek a gépkocsinak nem ennyi az adója, hanem 3600 forint évenként és így visszamenőleg is kifizettetik velem a különbözetet. A gépkocsi adóbefizetésére minden esetben a tanács állította ki a csekket és nem én, így kérdésem az: 1. Jár-e a gépkocsi jelenlegi használati rendszerét figyelembe véve a kedvezmény? 2. Ha nem, visszamenőleg a különbözetet köteles va- gyok-e megfizetni?...’” Paczolai József levelét továbbítottuk a paksi Városi Tanács pénzügyi osztályára, ahonnét Polgár Zoltánná osztályvezető az alábbi választ adta: „.... A gépjárműadót a 3/1966. (I. 12.) PM számú rendelet, valamint az ezt módosító és kiegészítő 48 1972. (XII. 31.) PM. és az 50/1976. (XII. 28.) PM számú rendelet szabályozza. Az említett rendelet 6. § (1) bekezdés b) pontja szerint a belföldi rendszámtáblával ellátott gépjárművek adótételei — ha a forgalmi engedély magán- személy nevére szól — a személygépkocsi után évenként 2001—3000 cm3 lökettérfogatig 3600 Ft. A 6. § (2) bekezdése az alábbiakat foglalja magában: „Ha a 2001—3000 cm3 lökettérfogatú személy- gépkocsi teljesítménye a 100 lóerőt nem éri el, az (1) bekezdés b) pontja szerint egyébként járó adó helyett a két fokozattal alacsonyabb lökettérfogat-sávban érvényes adótételt kell alkalmazni attól a hónaptól kezdődően, amelyben ezt az adózó kéri és a feltételek fennállását igazolja. Annál a személygépkocsinál, amelyben — a vezető ülőhelyével együtt — ötnél több ülőhely van, az évi adótétel nem lehet kevesebb 3600 forintnál, ha a forgalmi engedélyes magánszemély. Panaszos tulajdonában lévő Aro Raj-GAZ típusú személy- gépkocsi 8 személyre van vizsgáztatva, így a fentiek szerint évi adótétele 3600 forint. A jelenleg érvényben lévő gépjárműadóról szóló rendelet szerint „a gépkocsi jelenlegi használati rendszerét figyelembe véve” adókedvezmény nem adható. A gépjár- műadó-különbözetet a tulajdonos a 39/1969. (XI. 25.) Korm. számú rendelet szerint köteles megfizetni 1974-től...” Ml VÁLASZOLUNK Utazás a gyémánt körül (I.) Bűvös kövek A gyémánt, különösen annak művésziesen csiszolt formája, a briliáns a legdrágább ékkő. A nagyobb köveknek általában megvan a maguk legendája. Mint a legendák általában, e történetek is nehezen ellenőrizhetők. Az igazán nagy kövekhez — az esetek többségében — kalandos életutak fűződnek, nem ritkán — gyilkosságok. E sorok írója csak a londoni Towerben látott igazán nagy gyémántokat, a világhírű Cul- linant, a Kohinoort és a brit koronaékszerek néhány más, a szó szoros értelmében felbecsülhetetlen értékű kincsét. Az átlagemberek döntő többsége így van vele. Csak nagyon keveseknek adatik meg mindenütt a világon, hogy akár csak megérintsenek egy olyan csodálatos fényű, mondjuk mogyoró nagyságú követ, amelynek értéke csak felhőkarcolók árában fejezhető ki. A DOLLAR TRÓNFOSZTÁSA Kevés dolog, tárgy van — ha létezik egyáltalán (talán csak néhány bélyegritkaságot kivéve) — amely ennyire kis helyen, ilyen könnyén moz- gathatóan-szállíthatóan ekkora értéket testesít meg. Részben ezért, részben pedig mivel a briliáns ára a piacon való megjelenése óta szinte szüntelenül emelkedik, hagyományosan ez az egyik legbiztosabb, legkevesebb kockázattal járó befektetés. A kapitalista pénzvilágban minél több a bizonytalansági tényező, annál gyorsabban emelkedik e bűvös kövek értéke. Michael Freedman, az amerikai Ékkő-kereskedelmi Központ egyik vezetője kijelentette a Newsweek cimű magazin munkatársának: „Európa és Ázsia gazdagjai már évszázadok óta kénytelenek számolni a politikai és gazdasági veszélyekkel. Amerika gazdagjai csak mostanában kezdenek megismerkedni az effajta veszélyekkel”. Ez nyilvánvalóan igaz. És ebből a felismerésből következik, hogy soha a történelemben nem volt olyan kereslet a gyémántpiacon, mint éppen napjainkban. Az Egyesült Államokban, ahol a nemzetközi tőke aránytalanul nagy része koncentrálódik, valóban most kezdenek számolni „nagyban” a bizonytalansági tényezőkkel. Például azzal az alapvető ténnyel, hogy a világ nem éppen a Wall Street szája íze szerint változik, hogy még az amerikai gazdasági lehetőségek sem korlátlanok és — nem utolsósorban! —, hogy az amerikai stabilitás sok esztendős szimbóluma, a dollár, rohamosan és állandóan veszít értékéből. KEMÉNY KARATOK Egy olyan világban, amelyben Amerikát gyakorta kellemetlen és veszélyes meglepetések érhetik — az olajáraktól kezdve a japán ipar konkurenciájáig —, érthető,Munkában a csiszolók hogy az amerikai gazdagok érdeklődése rohamosan megnőtt a könnyen deponálható és mozgatható stabil értékek iránt. Az ilyen értékek közül pedig feltétlenül első helyen áll a gyémánt. Félreértés ne essék: nem minden gyémánt! A gyémánt közismerten a legkeményebb anyag. A termelés nyolcvan százalékát ipari célra használják és csak a nagyobb, szebb fényű húsz százalékból lesz ékszer. De pénzben, értékben kifejezve ez a húsz százalék jelenti a mindenkori világtermelés nyolcvan (!) százalékát. A gyémánt hagyományos mértékegysége a karát. Ez a gramm ötödrésze, tehát súlyegység. Nos, egy karát mesterien csiszolt gyémánt — tehát briliáns — 1976-ban hétezer dollárba került, 1977-ben tízezer dollárba és 1978 derekán már tizennyolcezer (!) dollárba. Manapság a pénzügyi bizonytalanság, a nyugati valutaválság és nem utolsósorban a bűnözés, az emberrablás gyors növekedése miatt, az ékszerré csiszolt gyémántok jelentős része nem milliomos hölgyek nyakán-kezén csillog, hanem nyomtalanul eltűnik egy-egy jól őrzött széf homályában. Ez az érdekes jelenség is hozzájárul ahhoz, hogy a kereslet messze meghaladja a kínálatot. „MULTIK” MANIPULÁCIÓI Ez pedig a tőkés piac vastörvényei szerint nemcsak szüntelen áremelkedést jelent, hanem azt is, hogy a néhány éve még hagyományosan zárt gyémánt-kereskedelembe újonnan jött „parvenük” törnek be, és — ahogyan a New York-i gyémántközpontban fogalmaznak — „fellazul, felA Büntető Törvénykönyvről szól a Magyar Közlöny tavalyi utolsó, 92. számában megjelent 1978. évi IV. törvény, melynek célja, hogy „védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére.” Sokan úgy vélhetik, hogy ez a jogszabály kizárólag a bűnözők és a bűnüldözéssel hivatalból foglalkozók érdeklődésére kell, hogy számot tartson, ezért is hívjuk fel a figyelmet a törvény indokolására, amely szerint: „Annak érdekében, hogy a bűnözés alakulásában jelentős fordulatot érjünk el, erőteljesen fokoznunk kell a bűnmegelőzés és a bűnüldözés hatékonyságát, o társadalom összefogását és tevékeny közreműködését a bűnözés elleni küzdelemben.” Gyakran merül fel a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen magatartás is képez bűncselekményt, nos a Btk. ezt is meghatározza, amikor kimondja, hogy: „Bűncselekmény az a szándékosan vagy — ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti — gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.” A társadalomra pedig az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1978. évi 31. számában a bérfőzés keretében előállított pálinka forgalomba hozatalának egyes kérdéseiről szóló á llásfoglalás szerint a magánfőzető tulajdonában lévő bérfőzéssel előállított pálinkának a főzető részére való kiszolgáltatása nem minősül közfogyasztásra való forgalomba hozatalnak, a bérfőzetést végző gazdálkodó szervezet ellenőrzési kötelezettsége ebben az esetben csak az egészségi veszély kizárását, és a végleges elő- és utópárlat kiadásának tilalmát foglalja magában. Ugyanitt a munkaidőnek a termelőszövetkezetekben történő megállapítása tárgyában megjelent állásfog- 1 a 1 á s rögzíti a munkaidő megállapításának jogszabályi kereteit és külön foglalkozik a munkaidő önkormányzati jogkörben történő megállapításának lehetőségeivel, kiemeli, miszerint a munkaidő megállapításánál lényeges, hogy az éves törvényes munkaidő és az elrendelhető túlóra elkülönüljön, ezek együttes mértéke ne haladja meg az évi 3000 órát. A nagymértékű túlóra sem a dolgozók szempontjából, sem a pótlék adóvonzata miatt nem kívánatos. Ki- hangsúlyozandónak tartjuk, hogy a szövetkezetben a munkaiuő beosztását és a túlmunka mértékét — a jogszabályban meghatározott munkaidőkereten belül — a munkaügyi szabályzatban vagy a kollektív szerződésben kell megállapítani. Az Egészségügyi Minisztérium 63. 202/1978. EüM. számú állásfoglalása egyes nyugdíjas dolgozók foglalkoztatásáról szól és kulcsszám szerint jelöli meg azokat a munkaköröket, amelyekben — az időközben történt állománycsoporti változástól függetlenül — a dolgozók továbbra is évi 1260 órában foglalkoztathatók. Az állásfoglalás az Egészségügyi Közlöny idei 1. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRAD osztályvezető ügyész hígul” a korábban exkluzív szakma. Az egész tőkés világban, de különösen Amerikában, a milliárdos nagyvállalkozók, elsősorban a hírhedt „multik” a sok nemzetet behálózó, úgynevezett multinacionális monopóliumok lázasan keresik a mammutösszegeiket jövőbe átmentő megnyugtató befektetéseket. Hasonló a helyzet a tisztes üzletbe fektetett gengszter-pénzzel, az amerikai Maffia, a Cosa Nostra milliárdjaival. Ez a több szempontból nem veszélytelen érdeklődés most rázúdult a gyémántpiacra. AZ OREGÚR BIRODALMA A világ legnagyobb gyémántcége a dél-afrikai De Beers Consolidated Mines Ltd. Ez a színesbőrűek filléres munkáján alapuló több mint százéves bányatársaság 1977-ben hétszáztizenhat-mil- lió dollár tiszta profitot vágott zsebre. A társaság londoni kereskedelmi központja, angol nyelvű rövidítésével a CSŐ (Central Selling Organization, Központi Értékesítési Hálózat) uralja a világkereskedelem nyolcvan százalékát, igaz, még a csiszolás előtti szakaszban, tehát „csak” a kibányászott nyersgyémántok frontján. A CSŐ 1977-ben kétezer- hétszáz millió dollár értékű követ adott el és ez annyit jelent, hogy 1976 óta a cég kereskedelmi forgalma harminchárom százalékkal (!) emelkedett. A SZAKMA SÁNCAI Ami a lényeget, a tiszta profitot illeti, a De Beers haszna egy esztendő alatt, 1977-től "1978-ig harmincegy százalékkal nőtt. Mondanunk sem kell, hogy ezek a fanOppenheimer, a De Beers elnöke tasztikus számok a tőkés világban más területeken enyhén szólva ismeretlenek, különösen egy olyan időszakban, amelyre éppen a krízisjelek jellemzőek. A De Beers egyébként a piac említett felhígulását a saját érdekei elleni támadásnak minősítette és megtette az ellenintézkedéseket. A kívülről betörő profitéhes konkurren- cia azzal fenyegette a céget, hogy kicsúszik a kezéből a piac minden vonatkozásával (tehát nemcsak az árakkal, de a szokásjoggal is) kapcsolatos szinte diktátori hatalom. Mit tett erre a De Beers? Mivel a nyersgyémántok nagy része az ő dél-afrikai bányájából származik, olyan felárakkal támadott — 1978 augusztusában például a gyémántkereskedelem történetének legnagyobb, harminc százalékos áremelésével —, amely valóban elbizonytalanította a szakma sáncait kívülről ostromló spekulációt. HARMAT ENDRE
