Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
1979. január 31. Képújság 5 A KSZE gépeit már az új telepre szállítják, itt adják át ezeket a BIZON-kombájnokat is a partner gazdaságoknak A Szekszárdi Állami Gazdaság gesztorsága alatt működő KSZE Növénytermelési Rendszer központja ma még a gazdaságban van, hamarosan beköltözhet új telephelyére, a Bogyiszlói útra, az AGRO- KER volt telephelyére. A költözést a napokban megkezdték. A már birtokba vett, felújított faházban mintegy huszonötén dolgoznak. Folyamatban van a 400 négyzet- méter alapterületű raktár felújítása is, amelyet szintén az AGROKER-től vásárolt meg a KSZE. A növénytermelési rendszer jelenlegi raktáraiból előreláthatóan március közepe táján kerülnek ki az alkatrészek. A KSZE-bázison, a DVK már álló, csupán felújításra váró könnyűszerkezetes épületét ez év nyarán vehetik birtokukba a dolgozók. Ekkor költözhet a telephelyre a rendszer oktatási csoportja is, amelynek rendelkezésére áll majd egy 144 négyzetméteres előadóterem és egy szintén 144 négyzetméter alapterületű gyakorlati oktatásra alkalmas műhely, amelyben két kombájn vagy 2 Rába típusú traktor fér el. Paks, Stabadsög TermelBsiBwetkeget Az őszi gabona jól telel Bármiről is beszélgettünk az évek során Uhrin Vendellel a paksi — dunakömlődi — Szabadság szövetkezet elnökével, mindig mindenkor az emberi munkát tartotta elsődlegesnek. Egyike például azoknak a szövetkezeti vezetőknek, aki a lehető legritkább esetben hivatkoznak az időjárásra, mondván: egy mezőgazdásznak mindig szá. molnia kell az időjárás változásaival. A szövetkezetben ezt be is kalkulálják, s bár tetemes volt a veszteség, mégis tudomásul veszik, hogy a paradicsom 218 mázsával termett kevesebbet, mint az előző évben. Terven felül hozott a búza, terven alul termett viszont a kukorica, bár az utóbbiból nem lett túl alacsony a termésátlag. Az egy tehénre jutó éves fejési átlag 4380 liter körül alakult, ami igen szép eredmény. A sertéstartás nem hozta azt, amit a tervben rögzítettek, mégpedig azért, mert lecserélték az állományt, és az előhasi kocák nem úgy fialtak, mint ahogy arra számítottak. Az elnök úgy véli: „Szá. mokka! nem szabad felelőtlenül csapkolódni, konkrét adatokat csak a zárszámadás elkészülte után mondhatunk”. Január vége felé kezdődnek a munkahelyi megbeszélések, amelyeken a munkaszervezeti egységekhez tartozó tagok, alkalmazottak, és a rendszeresen dolgozó családtagok vesznek részt. Ezeken a megbeszéléseken szó esik a múlt évben végzett munkáról, valamint az idei tervekről. Lehetősége nyílik minden egyes dolgozónak a véleménynyilvánításra, s a küldöttön keresztül arra, hogy a küldött- gyűlésen egyetértő vagy elmarasztaló véleménye elhangozzék. Ebben az esztendőben itt is — mint más szövetkezetekben — megsokasodnak a feladatok. Az adottságok alapos ismeretében a követelményeknek minden bizonnyal továbbra is eleget tudnak tenni. Sajnos nem túlságosan vigasztaló a helyzet: a hosz- szan tartó, száraz hideg miatt nehezen keltek a gabonafélék s egyelőre nem tudni, hogy milyen kárt okozott a három hete hullott ónos eső. Az mindenesetre biztató, hogy tavaly a téli, mostoha idő ellenére is szépen termett a gabona, pedig még hótakaró sem borította a vetést. A terv most készült. A napraforgó területét 30 hektárral növelik, a búza 20 hektárral lesz kevesebb, mint az elmúlt évben volt, kukoricát ismét 230 hektáron vetnek. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat idén 2000 „hozott” sertést vesz át a szövetkezettől. A tehénlétszám jelenleg 116, 1980-ra 40-nel lesz több. Ehhez saját szaporításból megvan a brucella- és tbc-men- tes állomány. Idén novemberben befejezik a kétszáz férőhelyes, könnyűszerkezetes, szabadtartásra alkalmas istálló építését; itt hízó és növendék marhákat tartanak majd. Az istálló saját erőből épül — természetesen igénybe veszik az állami támogatást is. A szövetkezet tagsága még bízik abban, hogy az 1979-es gazdasági évben sem marad alatta a növénytermesztés és az állattartás hozama az előző esztendőkben elért eredményeknek. d — Németkér Visszapillantás az 1978-as évre A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben január a mérlegkészítés hónapja. Né- metkéren is készen áll az adatokkal teli, közgyűlés elé kerülő beszámoló. A Haladás té- esz elnöke, Uhrin Lajos így összegzi az 1978-as munkát: — Sikerült teljesíteni hetvennyolcban a tervet, de volt olyan ágazatunk, amely veszteséges lett. A zöldborsó hozta a legnagyobb hasznot a növénytermesztésben, közel egymillió forintot többletként. Több termett búzából is, mint terveztük. — Hol keletkezett veszteség? — Veszteséges volt a lucernamag-termesztésünk: egymillió forinttól esett el a szövetkezet. Tavasszal a szőlőben is keletkezett fagykár, szerencsére fizetett az Állami Biztosító. — Nevezetes a szarvasmarhatelepük. Ez mennyi hasznot hozott? — A tejtermelésünk eredményes volt. Sikerült meghaladni az elmúlt esztenlőben a számunkra csúcsnak számító háromezer litert tehenenként. Tudom, ez nem szenzáció, de számunkra az, ha figyelembe vesszük, hogy két évvel korábban ezerötszáztizenkét liter volt a tejtermelésünk egy tehéntől. A borjúszaporulatunk emelkedett. — Milyen eredménnyel dolgoztak a sertéstenyésztők? — Nem dicsekedhetünk, mert az elmúlt évben csak kétszáz sertéssel adtunk többet, mint ezerkilencszázhet- venhétben. Azért csak ennyi a növekedés, mert ezen a területen a fejlesztésünk korlátozott. Amíg nem fejezzük be a szarvasmarha-programot, minden mást hagyunk a régi szinten. A program befejezése ezerkilencszáznyolc- vanra várható. Gondokkal, sikerekkel zárult ezerkilencszázhetven- nyolc Németkéren. A napokban lép a vezetőség a tagság elé, összegezik a tapasztalatokat és beszélnek az idei tennivalókról. B. Két óriási csarnok épül a telepen, az egyik korszerű raktár lesz A bázison — 1980. december 31-i határidővel — minden bizonnyal elkészül az az épület is, melyben helyet kap egy 1100 négyzetméteres szerelőműhely is. Itt dolgozhatnak majd a szakemberek. Üzemi konyha is áll majd a dolgozók részére, valamint fürdő és WC. A tervek szerint az emeletes megoldású raktárakban maximálisan gépesített anyagmozgatással fogják elvégezni a nehéz fizikai munkát igénylő feladatokat. A KSZE Növénytermelési Rendszer új telephelyének beruházási költsége előreláthatóan mintegy negyvenmillió forintot tesz ki. Dárdai János, a növénytermelési rendszer fejlesztési gépésztechnikusa, az építkezés lebonyolításával megbízott szakember elmondta, hogy az építési és felújítási munkálatokat a rendszer és az állami gazdaság saját erőből próbálja kiviteleztetni, amelynek eredménye több millió forintnyi megtakarítás lehet. (Sárközi) Fotó: KZ. Önmeozas és bedolgozok a KIPSZER gyönki gyáréban A megye legkisebb ipari üzemei közé tartozik a KIPSZER gyönki gyára, de az elmúlt néhány évet tekintve illik rá az a jelző is, hogy a megye egyik legdinamikusabban fejlődő üzeme. A hajdani járási székhelyen hagyományai vannak a tűszelepgyártásnak. Ebből a termékből kisebb ingadozásokat figyelmen kívül hagyva, szinte évről évre hasonló mennyiséget készítenek. Fokozatosan nő azonban az itt készülő villamos szerelési részegységek, tokozott villamosenergia-elosztó, -kapcsoló berendezések mennyisége. Ezeket a termékeket jórészt exportálják, úgy, hogy a vállalat beépíti azokba az összetett berendezésekbe, vagy komplett üzemekbe, amelyeket külföldön állítanak össze. Idén a KIPSZER tervei között az export jelentős bővítése szerepel. A vállalat a fejlődő országokba egyre többet szállít termékeiből. S ez is indokolja, hogy valamennyi gyárában — így a gyönkiben is — törekedjenek a minőség javítására. Ezt itt az önmeózás — a gyártásközi ellenőrzés — fokozásával kívánják megvalósítani. Az export fokozása a minőség javulása mellett a termelés volumenének növelését is szükségessé teszi. Ennek érdekében az év elejétől hozzáláttak a bedolgozói rendszer kialakításához. Megkeresik azokat a Gyünkön, illetve környékén élő nőket, akik különféle okok miatt üzemi munkát nem vállalnak, de otthon, szabad idejükben szívesen végeznének ipari tevékenységet. Ma már tizennégyen végzik lakásukon a tűszelepek részegységeinek szerelését. A gyönkiek térve, hogy ezt a létszámot a közeljövőben kétszeresére növelik. Kiöregednek a lábbelik „doktorai” A műanyagok korában cipőink egy része is ebből készül. Köztudomású, hogy ezeket, nem is szokás, de -nem is nagyon vállalják javítani. Felkerestük a BONY szövetkezet szekszárdi cipőjavító szolgáltató egységének vezetőjét, Kiss Andrást, és a művezetőt, Kocsi Jánost, hogy adjanak felvilágosítást, mennyire veszik igénybe napjainkban ezt a szolgáltatást. — Az év folyamán nem mindig egyenletesen, de a téli szezon beállta előtt rengeteg a munkánk — mondja a művezető —, mert a bőrből készült -lábbelit érdemes javítani, hiszen drágábbak, egészségesebbek, mint a műanyagból készültek. — Hogyan alakul a bevétel? — kérdeztük az egységvezetőtől. — A részleg bevételének legnagyobb része az új cipők készítéséből származik. Sokan vannak, akiknek orvosi rendelésre kell méretes cipőt csináltatni, mert másban nem tudnak járni. Ebben a szolgáltató egységben készítik egyedül a megyében az ortopéd cipőket. A részleg vezetői panaszolták, hogy a szakma elvesztette népszerűségét, pedig — ahogy mondják — ez is van olyan érdekes, mint bármely más foglalkozás. Ez el is hihető, hiszen a laikus szemlélőnek egy új cipő elkészítése, vagy egy régi újjá varázsolása is művészi munkának tűnik. Megkérdeztük; hányán javítják a cipőket? — Sajnos, csak húszán, huszonketten a megyeszékhelyen, s egypáran szétszórva még a megyében. Ráadásul legtöbbjük életkora magas. Sokan túl vannak a hatvanon, s nyugdíj mellett dolgoznak. Bizony, rájuk nem lehet számítani hosszabb távon. Köztük — szinte csak mutatóban — egykét lelkes fiatal tevékenykedik. Szerencsére ők rajongásig szeretik a szakmájukat, no meg a csöndes műhelyben uralkodó nyugodt légkört sem adják fel egykönnyen. — Mi a szakma elnéptelenedésének oka? Kiss János így vélekedik. — Vannak olyan szakmák, melyek kevesebb figyelmet, pontosságot követelnek meg végzőiktől, s mégis jobban meg vannak fizetve. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk keveset keresnek a dolgozók, mert a három-négyezer forintjuk is meglehet, de mint mondtam, több munkával. Itt jobban meglátszik a kézügyesség, s a munkaszeretet. Kocsi János művezető másban is problémát lát. Ö, az anyagiakon túl, a munkaszemléletet is kifogásolja. — A gyermek már otthon azt hallja: „Tanulj fiam, mert ha .nem, elmész suszternak!” Amíg így vélekednek erről a mesterségről, addig sok jóra nem lehet számítani. Tudok olyan emberről, akinek Pakson felajánlottunk kétezerhatszáz forint körüli fizetést, mégsem jött el. Azt mondta, hogy a fehér köpenyt nem teszi le még akkor sem, ha továbbra is ezernégyszázat fog keresni. Látszott a nyugdíjhoz közel álló művezetőn, hogy bánja, amiért így vélekednek szakmájáról. — Tessenek velem jönni! — szólt, s végigvezetett bennünket a világos, tágas, drága külföldi gépekkel felszerelt műhelyen. ahol csak nyolcán dolgoztak. — Mit hozzunk még ide... Ma már -nem kell munkaruhában bejönni és hazamenni senkinek, mint régen. Elegánsan felöltözhetünk. Hol volt ez az én fiataléveimben?! — Miként lehetne megmenteni a szakmát? — kérdeztük a művezetőtől. — Nagyobb propagandát kellene kifejteni az iskolákban — kaptuk a választ. — Jelenleg hány fiatal tanulja a mesterséget? — összesen tizenhatan. Négy fiú, a többi lány. Ez nagyon kevés. Súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy kevés a fiú. A lányok felsőrészkészítést tanulnak ... BE KE
