Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
a Képújság 1979. január 30. Moziban Detektív két tííz között Abban a meglehetősen valószínűtlen esetben, ha én lennék a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, az ilyen filmek vetítésekor, mint a Detektív két tűz között, bizonyára ott leselkednék valahol az ajtók függönye mögött. Élvezni a telt házat, amiben egyébként semmi érthetetlen nincs. A mozgalmas, a figyelmet lan- kandj egy pillanatig se hagyó, izgalmas kalandfilmek iránt teljesen érthető igény él a nézőkben. Ha a rendezés a szakma szabályai szerint tökéletes (jelen esetben: John Sturges), a szereplők kitűnőek és még a szinkron feladatait is olyan művészek vállalják, mint például Sin- kovits Imre, Sinkó László és Szemes Mari, akkor a siker nem maradhat el. Ebben a Detektív két tűz között-ben oroszlánrésze van egy régi, kitűnő színésznek, a számunkra kissé furcsa nevű Lón McQ hadnagyot alakító John Wayne-nek. A halottakat jobb nem összeszámolni, az 1 és 3/4 órában legalább egy tucatnyi akad. A pergő cselekménynek megvannak az ilyenkor szükséges kaptafái, csakhogy jó kaptafán is készült már rossz cipő. Itt nem. Gyilkol a rendőr és meggyilkolják a rendőrt. Aztán a barátja elkezd nyomozni gyilkosság- és kábítószer- ügyben. Kiderül, hogy a meggyilkolt gyilkos a barátja autójában utaztatta a rendőrségről kilopott és porcukorra cserélt, lefoglalt kábítószert. Nem hiányzik az autós üldözési verseny, országúton és a tenger sekély vizében, a verekedés, a pisztolypárbajok sora. Utóbbiakban — ez a hasonló filmekben formabontó — nemcsak lőnek, hanem olykor töltenek is, ami a fejlettebb valóságérzékű nézőt határozottan megnyugtatja. Van szépasz- szony, a meggyilkolt gyilkos rendőr özvegye (Diana Mul- daur) személyében, aki hajszál híja 2 millió dollár értékű kábítószerhez jut, de nem jut, mert Lón McQ átlát a szitán, amiként az egy főszereplő — sőt átmenetileg gyanúsítottá is váló — rendőr hadnagyhoz illik. Ezenkívül van egy másfél másodperc alatt 32 golyót ontó, hangtompítás szuperpisztoly is. Ez utóbbi nem nyugtalanít, hazánkban belátható időn belül legfeljebb csak ügyes bazáros kisiparosok jóvoltából lesz kapható — a műanyag mása. Az már inkább, hogy a film első negyedórájában belhoni viszonyok közt szintén használható autófeltörési recept is közkinccsé tétetik — bár nincs autóm. Bízzunk abban, hogy nem csak predesztinált autófeltörők, hanem gyakorló hazai rendőrtisztek is megnézik a Detektív két tűz közöttet. Bizonyára élvezik majd. Lélektani mélységeket természetesen senki ne várjon. Mindenki egész egyszerűen azért olyan, amilyen, mert a film írója (Lawrence Roman) így akarta. Öntörvényeik nincsenek, de ilyesmivel Jókai Mór regényhőseinek zömét is meg lehet vádolni. Azzal a (különbséggel, hogy mi, szűkebb hazánkban, Jókai pompás, eseménydús történeteiből gyenge, unalmas, vontatott filmeket szoktunk csinálni. Az amerikaiak viszont gyenge írók sztorijaiból ennek ellenkezőjét. ORDAS IVAN i Jövő héten Játék az almáért című filmről írunk. Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában Napjainkban erősödő igény mutatkozik a történelmi múlt megismerése iránt. Dümmerth Dezső tudományos igényű könyve emberközelbe hozza az 1000 évvel ezelőtti Magyarországot, szinte kortársként ismerkedhetünk meg az Árpád-házi királyokkal, hazánk akkori lakóival, küzdelmeikkel, gondjaikkal. A szerző a következtetésláncolatok segítségével, a krónikák, levelezések, legendák, s a szájhagyomány mozaikjainak összerakásával invitál bennünket képzeletbeli utazásra. A könyv egyik fontos erénye: sikerül a korabeli társadalom „köznépének”, uralkodóinak gondolkodását is megértetnie, mégpedig oly módon, hogy az akkori eszmevilágot hívja segítségül, s abba hatolva tesz kísérletet a legendák realitásmagjainak meglelésé- re. Nem kevésbé jelentősek azok a történelmi kötődések, melyek a közelmúlt és az 1000 évvel korábbi idők tényei között kimutathatók. Csak egy példát vegyünk (sajnos ez negatív) : az Osztrák-Magyar Monarchia történetírói, de még a XX. századi német történetírók is jogigényt formáltak Magyarországra annak alapján, hogy 973-ban (1) a halála előtt álló I. Ottó császár a nála megjelent követektől, „szent lándzsát” küldött Géza fejedelemnek. „A lándzsaküldés pedig a hűbéri, függőségi viszony kinyilvánításának jele.” Csak arról feledkeztek meg a X. században Magyar- országra törő német-római császárok .éppúgy, mint a hitleri fasizmust képviselő történészek, hogy semmi jele nem volt a kölcsönösségnek, mert I. Ottó csak „arra gondolt, hogy ez az ország is elismerhetné az ő főségét”. „De az ország szempontjából mégis fontosabb, hogyan fogadta azt Géza.” Természetesen nem mondható el valamennyi eseményről, hadjáratról, kül- és bel- viszályról, hogy közvetlen hatása jenne napjainkra. A részegész összefüggésének törvénye azonban történelmünkre is érvényes. Az Árpádok nyomában című könyv íve az At- tila-hagyománytól, a Turulmondán (Álmos és Árpád szerepén) át vezet; Géza fejedelemnél, s a „honalapító” Szent István királynál megállapodva kissé, visz tovább a történelmi út, míg III. Endre király halálával le nem törik „az utolsó aranyág” (1301. január 14-én, éjfélkor). DEVECSERI ZOLTÁN Fotókiállítás Vízen, vízparton Jó lenne tudni, hogy Fábián Gyula, a Vízügyi Múzeum igazgatója, fényképészeti szakember-e. Tegnapelőtt délelőtt, amikor Szekszárdon a megyei művelődési központban megnyitotta Vesztergombi János kiállítását a nagyszámú érdeklődő előtt, ez nem derült ki szavaiból egyértelműen, és jól is volt így- Valószínűleg el lehetett volna mondani a kiállított 53 színes felvételről sok technikai apróságot, ami bizonyára roppant fontos ugyan, de aligha csak ez a fontos. Fogalmazzunk úgy, hogy Vesztergombi felvételeinek megállító ereje sokkal inkább az. A természet, a vizek, vízpartok csendje, a számtalan részletszépség, melyek mellett a kiállítás megtekintése után tán egy árnyalattal kevésbé részvételenül megyünk el mint annak előtte. Olyan apróságokra gondolok, mint egy félig vízbe merült fatönk, egyetlen gomba kalapja, a lombokon átszűrődő fény játéka, a harmat, az esőcsepp és a vízfelület csillogása közötti különbség. Mindaz, amire csak nagyon ritkán van időnk odafigyelni, hiszen hajszolt hétköznapjaink során épp a természeti szépségekre való odafigyelés terén követjük el a legtöbb mulasztást. Olyan szépségeknél, melyek egy része talán már múlandó, hiszen a víztükrön bármikor megjelenhet az olajfolt, az erdei tisztásokon a konzervdoboz és a hajnali párák helyett a szmog. Vesztergombi páratlan érzékenységgel figyeli a természetet és nem képeslapjaink reklámtónusában, vagy a nyugati magazinok harsányságával, hanem többnyire lágy, pasztell színekben adja visz- sza. Képaláírásokat szerencsére nem használ. A szöveggel mestersége szerint élő újságírónak tudomásul kell vennie, hogy az írott szó itt fölösleges lenne. Csend kell, odafigyelés, ha nem hangzana nevetségesen, még azt is le merném írni, hogy meditáció. Nagy élményt nyújtó, igen szép kiállítás nyílt január 28-án a megyei művelődési központban. Február 11-ig megtekinthető. (ordas) Rádió Sivár apoteózis A Tanya kilencezerért... címet viselte Gócsi Sándor szociografikus indítású műsora, amit a múlt hét végén már ismétlésként hallhattunk. Nem tudom, ki hogyan volt vele, az én érdeklődésemet felkeltette az alcím, mely így szólt: „Alkonyat utáni beszélgetés egy olajkályha és egy petróleumlámpa mellett”. A riporter egy 79. évét február elején betöltő nagymamával beszélgetett az alföldi tanyavilág egyik kis tanyáján, melynek roskadozó lakóépülete áll egy szobából és konyhából. Körötte a „birtok” 400 négyszögölből. A néni, akinek már semmi se jó, semmit se vár az élettől. Van hat gyereke, élhetne Budapesten vagy Szolnokon, de idezárta magát, miután Jóska és István tanácsára eladta a kunágotai kis házat. Gácsi Sándor kurta és szelíden kritikus kérdéseire a nagymama — akihez hasonló jaj, de sok van a vele egykorú nők és férfiak között! — az életét meséli 35 percen át, magasajnálgatás nélkül, büszkén arra, hogy milyen jó dolgos volt. Hogy mégse ment semmire? Hogy a megváltó halál esetleg kukoricatörés vagy szárvágás közben öleli magához? Az ő apja, anyja is szinte az utolsó percig dolgozott. Ö is ezt teszi, 13 éves kora óta. De akkor, amikor mezítláb elindult Pestre szolgálni, szépen felöltözött, megtakarított pénzecskéje is volt. Később? Mostohaapja egyszercsak hozta a kérőt, hogy aki 25 éves, menjen férjhez. Nem szerette azt az embert, de szót fogadott. Ahogy akkor sem lázadt, amikor az embere — aki egyébként se volt oda a munkáért — betegeskedni kezdett, majd eltűnt hazulról két évre és 42 éves korában jött haza meghalni. A három fiú, három lány felnevelése neki jutott. Csoda-e, ha nem futotta az erejéből a szerzésre? Hatvan éve múlott el — semmiért. Jól van, nem lehet rajta változtatni. De azért — kivált télen, amikar betemeti a tanyát a hó és már délután 3- kor sötétedik — szabad ébren álmodozni. Arról mondjuk hogy mi lgnne, ha visz- szafiatalodna 13 évesre? Akkor elmenne dolgozni gyárba. Ha valamikor is van annyi gyár, mint most, nem lett volna ő senki keze-lába. És mi lenne még jó? Egy kis szoba is jó lenne, ami csak az övé. Aztán villany, meg fürdőszoba. Mert fürödni jó. Jó lenne... Gácsi Sándor egy asszonyember, egy édesanya életének sivársága miatt szívszorító megdicsőülésére mutatott rá dramaturgiai ravaszkodások nélkül is töményen drámai műsorában. Kíváncsi lennék, kívülem még hány rádióhallgatót kényszerített azon tűnődni, hogy egysze- risége miatt drága életét a nagymamán kívül még hány vele egyidős éli mindattól a jótól távol, amit mi már jogos várandóságunknak tartunk. TV’NAPLÓ . A körzeti stúdiók Tapasztalom, hogy az úgynevezett körzeti tv-stúdi- ók egyre jobb műsorokkal jelennek meg a képernyőn. A közelmúltban két jelentős riport is műsorba került, a szegedi, illetőleg a pécsi kollégák kamerájából. A szegedi dómról, illetőleg Barcsról készített riportok soksok ismeretet, mondhatni újat adtak a képernyő előtt szundikálni kedvelő nézőnek. A két produkció közül a barcsi tetszett jobban. Igaz, a két riport nem is egy kottából játszható, hiszen a dóm bemutatása és egy város életének feltárása valójában különböző, ám egyforma nehézséget adó munka. Azt mondják a riporterek az embereknek, nyilatkozzanak Barcsról. S hallom atyámfiáit, akik szólhatnának Paks, Bonyhád, Dombóvár, de Szekszárd életéről is — hiszen gondjainkra, örömeinkre ismerünk rá, — valamennyi megszólaló szereti a várost, a hatos út végén lévő települést. És ott sűrűsödik a riportban a tanácsvezető okos munkastílusa, a faluba került műszaki értelmiség magára találása, majd pedig széthullása. Mintha a Tolna megyei iparosodó nagyközségek tárulkoztak volna ki előttünk. Szép riport volt a barcsi, dicséret illeti érte a stábot, főleg a riportereket, s végül a rendezőt, Erdőss Pált. A két körzeti stúdió tehát kézzel foghatóan, láthatón él, és egyre arra törekszik, hogy bemutassa az országnak azt, ami az élet, a valóság —, lett lévén szokásossá, hogy a „nagy” tévében egészen más szelek fújdogálnak, ott a műsorszerkesztők, — úgy tűnik — kissé eltávolodtak az élettől, amelyhez az alig néhány éves múltra tekinthető vidéki stúdiók riporterei még odaférnek ... A kertészek műsora Azt ígéri a tévé, hogy a jövőben minden hónapban egyszer tizenöt percet a kertészkedőknek, a háztáji és kisegítő gazdaságok művelőinek ad. Az első műsor képernyőre került. Azt mondhatjuk, hogy a kezdet jó. Széles körűen próbálta átfogni a téli fontos tennivalókat, irányt mutatott néhány vitatott kérdésben — hogyan, s mikor palántázzunk —, s bíztató a műsorterv is: mindig a legsürgetőbb tennivalókra hívják fel a figyelmünket. Várjuk az ígéretesen jó folytatást. PALKOVÁCS JENŐ Kossuth-könyvek Kisebb-nagyobb lexikonok A Kossuth Kiadó kisebb és nagyobb terjedelmű lexiko- nai igen népszerűek. Nem egy több kiadást is megért, mégis hiánycikknek számítanak. Vannak közöttük sorozatnak is felfogható könyvek, mint például a közgazdasági, filozófiai és legújabban a munkásmozgalom történeti kislexikon. Ezeket jól használhatja mindenki, akit érdekelnek az érintett tudományok alapfogalmai, eseményei és az összefüggések, elsődlegesen mégis az iskolarendszerű pártoktatást van hivatva segíteni a sorozat. galmak és szakkifejezések rövid, lényegre szorítkozó, közérthető meghatározását adja. Felsőoktatási intézmények hallgatóinak ajánljuk figyelmébe — az érdeklődőkön kívül — M. Sz. Kalagannak, a Leningrádi Egyetem esztétika professzorának magyarul legújabban megjelent könyvét. A marxista— leninista esztétika alapjai címet viselő könyv már megjelent Bulgáriában és a Német Demokratikus Köztársaságban is. Ugyancsak egymáshoz hasonló külsővel, de nem meghatározott időközökben jelennek meg az ABC-köny- vek. Mindeddig a több kiadást megért Vallástörténeti ABC volt a legnépszerűbb, de máris változatlanul utánnyomásként jelent meg az Esztétikai ABC is. A könyv mintegy háromezer címszava a mindennapi életben lépten-nyomon felbukkanó esztétikai, művészetelméleti és kritikai föA Világpolitikai Kislexikon, az 1974-ben megjelentnek, második lényegesen módosított kiadása. Az újabb események alapján sok új szócikkel egészül ki, és a régiek anyaga és arányaik is módosultak. A kötet szerkesztői arra törekedtek, hogy az egyes szócikkek a feltétlenül odatartozó fontos tények, adatok mellett világnézeti, elvi elméleti eligazítást is adjanak. 1. Tolna megyei tárlat Budapesten Tolna megyei képzőművészek tárlata nyílik február 2-án Budapesten. A Margit u. 2. szám alatti IKARUSZ Művelődési Központban a dunaföld- vári Oszoli Piroska festményeit a szintén dunaföld- vári Kiss Éva kerámiáit és a paksi Vass György szobrait mutatják be három hétig. Közös budapesti tárlatukat dr. Domonkos Imre művészettörténész nyitja meg pénteken délután négy órakor. — lászló —
