Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

a népújság NDK A „félidő” mérlege 1976-ban ülésezett a Né­met Szocialista Egységpárt ikongresszusa. Most, a IX. és a X. pártkongresszus közötti félidőben már sok minden mondható el e határozatok megvalósításáról. A gazdaságpolitikai célki­tűzések realizálása megmu­tatkozik a nemzeti jövede­lem gyarapodásában: az 1976- 77-ben elért növekedé­si arány 109 százalék. Amíg 1960-ban 0,72, 1970-ben 1,09, 1977- ben már 1,55 milliárd márkát jelentett 1 százalékos nemzeti jövedelem-emelke­dés. A népgazdaság erősödé­se a szociálpolitikai intéz­kedések egész sorában tük­röződik. így az említett két évben 313 362 új lakásba költözhettek be a lakók, 1978- ban pedig sor került az egymilliomodik lakás átadá­sára. Az átlagos havi bruttó jövedelem dolgozónként, il­letve alkalmazottanként 1975-ben 889 márka volt, 1977-ben pedig 956 márka. Az összlakosság reáljövedel­me 1977-ben 143,2 milliárd márkára emelkedett, amiből a pénzjövedelem 110,5 mil­liárd, a különféle juttatáso­ké pedig 32,7 milliárd már­ka. Az életszínvonal növelé­sére — olcsó lakbérek, okta­tás, egészségügy, sport, tár­sadalombiztosítás — 1970­ben 25,6 milliárd, 1977-ben viszont már 44,7 milliárd márkát fordított az állam. A családok jövedelme az el­múlt tíz év alatt majdnem megkétszereződött. Tovább rövidítették a munkaidőt: heti 42 órára. A három műszakban dolgozók, a kétgyermekes munkavál­laló anyák munkaideje ma már heti 40 óra. Nőtt a háztartások felsze­reltsége, a tartós fogyasztási cikkek forgalma. A háztar­tásokban jelenleg 5 millió mosógép, 6,1 millió hűtő- szekrény könnyíti a munkát, 5,4 millió a televíziókészü­lékek, 2 millió a személygép­kocsik száma. Nőtt az egészségügyi ellá­tás színvonala is: 1977-ben az NDK egy-egy orvosára 520 lakos gondozása jutott. A gyógyszerekre, kórházi ápolásra fordított minden száz márkából 73-at az állam fedez. A kulturális élet gazdago­dását mutatja, hogy minden NDK állampolgár évente át­lagosan nyolc könyvet vá­sárol. Az ország múzeumait, emlékhelyeit 1977-ben 33,4 millió látogató kereste fel, az ország lakosságának csak­nem kétszerese! A párthatározatok között szerepelt a testvéri szövetség további erősítése a szocialis­ta országokkal. Az NESZP csupán az elmúlt esztendő­ben 12 szocialista ország pártfunkcionáriusaival foly­tatott magas szintű megbe­széléseket, fogadta más or­szágok kommunista pártjai­nak delegációit, a fejlődő or­szágok párt- és állami veze­tőit. Az NDK-ból az elmúlt 16 hónap alatt több mint 250 millió márkát bocsátot­tak a szolidaritási alap ren­delkezésére. Nagyszámú kül­földi diák és szakmunkás ta­nul a köztársaságban. 1979. január 28. „Az egyik állomás az Látogatás a BAM építőinél A BAM szakaszosan épül. A 100 kilométert is elérő egy­ségeket az építési vállalatok mozgó részlegei vagy Kom- szomol-brigádok fektetik le. A részlegeket egy-egy sza­kasz felépítése után több száz kilométerre lévő másik szakaszra irányítják át. Vágányfektetés ,S ■ . Azért utaztam a Buj­kál—Amur vasútvonal, a BAM építkezéseire, mert meg akartam érte­ni, mi készteti a többsé­gükben szőkébb hazá­jukban jól boldoguló fiatalokat arra, hogy a több ezer kilométerre lévő lakatlan és rideg szibériai országrészek felé igyekezzenek. A BAM-on dolgozók 80 százaléka 25 éven aluli fiú és lány. Csupán a Komszo- mol-csapatok keretében több mint 23 ezer fiatal érkezett ide. És tegyük hozzá, hogy mindazoknak, akik ide sze­retnének kerülni, „verseny- pályázaton” kell részt ven­niük. Szocialógiai kutatások adatai szerint a Szovjetunió­ban minden tizedik ember Komszomol-építkezésen sze­retne dolgozni. A BAM-on legelőször az építkezés méretei ragadnak meg. A 3200 kilométeres út­vonal óriási, több mint egy­millió négyzetkilométernyi terület fejlődésének alapjává válik, utat nyit a rendkívül gazdag ásványi kincsek lelő­helyeihez, újabb kijáratot biztosít a Csendes-óceánhoz. Voltam az úgynevezett „Kis BAM”-on, a fővonaltól északi irányba leágazó vo­nalszakaszon is, amelyről el­mondható, hogy kincses- zsákba vezet. E vidék gaz­dagsága kimeríthetetlen. A szakemberek számításai szerint az átlagosan 50 szá­zalékos vastartalmú vesérc- készletek 40 millió tonnára tehetők. Színesfémek és egyéb ásványi kincsek, vala­mint nyersanyagok is bőven találhatók ezen a részen. E körzet az ország keleti ré­szének hatalmas kohászati komplexumává fog válni. A 47. számú hídépítő csa­pat a „Kis BAM” jakutföldi északi szakaszán dolgozik. A Szovjetunió különböző he­lyeiről ideérkezett fiatalok dolgoznak a csapatban. Többségük műszaki szakkö­zépiskolát végzett. Például, Vlagyimir Kunajev (22 éves) és Vlagyimir Jegorov (23 éves) a Moszkva környéki Szerpuhovoból érkezett 1975 augusztusában. Úgy tervezik, A BAM fővárosa, Tinda mindennap új lakás felavatását ünnepli hogy az építkezés befejez- téig itt maradnak. Az omszki 25 éves Jurij Konovalov és a vele egykorú rigaj Dmit- rij Kuzenkin építőipari technikumot végzett. Alek- szandr Bondarjev pedig a közelmúltban fejezte be kö­zépiskolai tanulmányait a kaukázusi üdülővárosban, Minyeralnijé Vodiban. A BAM tehát az első munka­helye. A csapat többi tagjai­hoz hasonlóan ma már neki is több szakmája van: sze­relő, ács, betonozó, gépkocsi- vezető. Az út mentén vasúti ko­csik, téglából épült klub, fürdő. így élnek a hídépí­tők. A munkahelyre, majd vissza és az étkezdébe ko­csin viszik őket. Igen mér­sékelt áron, napi 1 rubelért háromszor kapnak meleg ételt. Heti két alkalommal a klubban új filmeket vetíte­nek. A vasúti kocsik viszont csak ideiglenes megoldást jelentenek. A munkások csak munkanapokon laknak ben­nük, munkaszüneti napokon pedig a bázistelepülésen lévő családjukhoz utaznak. A telepen minden kénye­lemmel, villamos árammal, vízvezetékkel, fűtéssel ellá­tott faházak állnak. Van itt klubház, hangversenyterem, könyvtár, kórház, iskola, óvoda, üzletek és étterem, amely esténként kellemes kávéházzá változik. A csapat 3 év múlva befejezi a mun­kát ezen a szakaszon, és egy másik szakaszon kezdi újra. A telep pedig az építők üdü­lőbázisa és úttörőtábor lesz. Nyaranta a diákok építő­csapatainak tucatjai dolgoz­nak a BAM-on. Közel 20 év óta a vakáció alatt a diákok építőtáborokba mennek. A múlt évben több mint 700 ezren vettek részt az építő­munkában. A „Kis BAM” déli elága­zásán lévő Jankan állomá­son megismerkedtem a csel- jabinszki energetikai techni­kum diákjaival. Az „Elekt­ron—2” nevű csapat az állo­mást építette, ötvenen é la­pén betonoztak, útszegélye­ket alakították ki, füvesítési munkákat végeztek. „Nehéz feladat utat, tele­pülést építeni az örök fagy birodalmában — mondja Vlagyimir Siskalov, a csapat vezetője. — Itt igen érzékeny a természet: a traktor nyo­ma csak évek, sőt évtizedek múltán gyógyul be a mohák zöldjén. Ezért az építőknek igen körültekintőnek és elő­vigyázatosnak kell lenniük. De mindenki szeretné, ha valami fennmaradna utána. S ha majd elutazunk innen, büszkén fogok emlékezni rá, hogy a BAM egyik állomása az enyém.” Vlagyimir Szokolov APN—KS Balról jobbra: Vlagyimir Emrih, Dmitrij Kuzenkin és Vlagyimir Jegorov, a 47. szá­mú hídépítő csapat tagjai, a „Kis BAM” északi szakaszán dolgoznak

Next

/
Thumbnails
Contents