Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

1979. január 28. ÍníÉPÜJSÁG 9 Szénhidrogén-kutatás és -termelés mikrobák segítségével A TUDOMÁNY sokféle új határterülete között már elneve­zésével is felhívta magára a figyelmet a geomikrobiológia. Több tudományág, a geofizika, geokémia és a mikrobiológia ad itt „randevút” egymásnak, és a határterület együk alkalmazá­si módja napjaink egyik legégetőbb problémájában, az ener­giakérdésben, méghozzá annak legaktuálisabb ágában, a szén- hidrogének (kőolaj és földgáz) felkutatásában és kitermelé­sében segíthet. A kérdésről a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Laboratóriumában beszélgettünk dr. Dudich Endre kandidátus, tudományos csoportvezetővel, dr. Pesty László tu­dományos csoportvezetővel, és Bánhegyi István tudományos segédmunkatárssal. A BESZÉLGETÉS nagyon is rendhagyó módon kezdődik, amennyiben informátorként bekapcsolódik még valaki — aki élőszóban már nem mondhatja el véleményét — és mégis ezt teszi. A terület „gazdája” ugyanis évekig dr. Szolnoki János, a biológiai tudományok kandidátusa volt, aki 1978 nyarán el­hunyt. Magnetofonról szólal meg hangja: egy korábbi rádió­interjúját hallgatja, amelyből a kérdés alapjairól kaphatunk képet: a baktériumok a litoszféra, Föld külső burka mélyé­ben is képesek megélni — mondta — 4000 méteres mélység­ből is izoláltak már élő mikrobát. Ezek némelyike anaerob, oxigén nélkül is megél, egyesek igen magas hőmérsékleteket és nyomást is elviselnek. A Föld mélyében lévő anyagok kör­forgásában, anyagcseréjében e baktériumok részt vesznek — hozzá tevékeny részt —, például úgy, hogy az anyagcseréjük­höz szükséges szenet kőolajból, földgázból nyerik, mások pe­dig az életműködésükhöz szükséges energia biztosítása érde­kében szervetlen anyagok, például fémek oxidációját végzik el. Az utóbbi elven alapszik például a biometallurgia, a fémet tartalmazó meddőből a baktériumos oldat „kilúgozza” a fé­met, majd ezt recirkulálják, és így nyerik ki a fémet. Hasonló elven fémtartalmú szennyvizeket lehet egyrészt tisztítani, másrészt a szennyvízben elvesző fémet visszanyerni. HOL TARTANAK ma e vizsgálatok, különösen a szénhid- dogén kutatásában és termelésében alkalmazottak? Erről már a laboratórium szakemberei beszélnek: A kőolaj- és földgázkutatásnál alkalmazott módszer elve a következő: a talaj közelében élnek olyan mikrobák, amelyek szénhidrogéneket használnak táplálékul. Ha valahol szénhid­rogén-telep van a mélyben, ott a felszivárgó gázok „táptala­ján” megtalálhatók e speciális baktériumok. A gyakorlati módszer: egy adott területet bejárva, egy tér­képen előre meghatározott háló alapján talajmintákat vesz­nek (Sterilen, mintavevő edénybe, természetesen mindenhon­nan legalább két mintát.) A minta a laboratóriumba kerül. Itt olyan körülmények közé helyezik, hogy szénhidrogénekből álló gázzal veszik körül. Ha e, a baktériumok számára táp­anyaggazdag környezetben a kérdéses baktérium szaporodás­nak indul — amit utólag, mikroszkópos vizsgálattal, matema­tikai-statisztikai módszerek segítségével értékelnek —, akkor jelen volt a mintában, tehát feltételezhető, hogy a mintavétel helye alatt szénhidrogén-lelőhely rejtőzik. GONDOLKODÓ ember itt kételkedni kezdhet: a talajban bomló szerves anyag, növényi maradvány, állati tetem van. Ebből metán és etán felszabadulhat, ezek szénhidrogének, te­hát a vizsgálat esetleg csak azt mutatja ki, hogy itt mélyen és rendszeresen trágyáznak? A kétely jogos —, de a vizsgálati módszer ezt ki is küszöböli. A három szénatomot tartalmazó propánnál kezdik a „gázburok-próbát”, és a tíz szénatomos dékánig vizsgálnak. Általában 5 szénatom feletti szénhidro­gént szerves bomlástermék nem tartalmaz. A következő két­kedő kérdés: no, de a földgáz is zömmel metánból, etánból. kisebb részben propánból, butánbói áll? Igaz, de mindig elő­fordulnak mellette több szénatomot tartalmazó szénhidrogé­nek is, és a vizsgálati módszer egymilliomod térfogat száza­lékos jelenlétig jelzi a szénhidrogéneket! Rendben van — mondhatja a kétkedő —, a gázmezőt tehát jelzi a módszer. És az olajat? Tudnivaló, hogy a kőolajmezőt a föld alatt többnyire „gázsapka” fedi, és igen ritka a tisztán kőolajból álló előfordulás. Az utóbbi esetében értelemszerűen a módszer nem alkalmazható. MINT AHOGY nem is önmagában alkalmazzák, nem is „csodaszer”. Hanem összevetik a gravitációs mérések adatai­val (a gravitáció erősségének mérhető változása üregre, gázra, folyadékra utal a Föld belsejében), és egyéb módszerekkel. Tehát ez tulajdonképpen biztosító, megerősítő módszer. És az együttesen alkalmazott módszerek egymás hibáit küszöbölhe­tik ki. Például — a gravitációs kutatás „valamit jelez”. De ez a valami lehet például föld alatti vízréteg is. Megfúrták — az is volt. Utólag derült ki, hogy a baktériumos módszer nem is jel­zett semmit a kérdéses helyen. A jövőben, ha a kettőt együtt alkalmazzák, a költséges próbafúrások száma alaposan csök­kenthető. A másik elképzelhető eset: másutt jelez a talajmin­tavizsgálat, mint a gravitációs mérés. Mert olyanok a kérdéses helyen a kőzetviszonyok, geológiai törésvonalak, hogy a gáz nem a lelőhely felett, hanem „ferdén” szivárog fel, és máshol jelez. Ilyenkor újra segítségül hívják a geológusokat is, és a teljes helyzet ismeretében dől el, „kinek volt igaza”? Min­denesetre, ha a mikrobák által jelzett hely, és a graviméter által jezett hely között nincs nagy távolság, akkor egyértelmű­en az előbbi eset áll fenn. HOL TART mindennek a gyakorlati alkalmazása? A dél­alföldi szénhidrogénmezőknél például a termelő mórahalmi egyes és hármas kutat az említett, komplex módon derítették már fel. Külföldön jóval nagyobb a tapasztalat, a szovjet és amerikai szakirodalom 75—80 százalékos biztonságról beszél a mikróbás kutatásoknál. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Az UNESCO védelme alatt Krakkó állja az iii ostromát ladnak a munkák. A jelenle­gi tervidőszakban 1,3 milli­árd zloty szerepel a költség- vetésünkben, általában évi 300 milliót költünk. A Poló- nia-ház felújítása az idén 32 millió zlotyba került. — Milyen szisztémával dolgozik a műemlékvédelem? — Az ősi városkép megőr­zésére törekszünk. Krakkó belvárosában járva bizonyá­ra észrevette, hogy változat­lanul hagytuk a városszerke­zetet, érintetlenek az utcavo­nalak, betartottuk a magas­sági arányokat. A házsorok­tól közbe zárt területeken, egy-egy blokk belsejében építünk új házakat, vendég­lőket, melyek így nem zavar­ják az utcaképet. Mint min­denütt, a műemléki városok­ban a felújítást nehezíti a lakók elhelyezése. Általában 100 lakás van egy blokkban. Az építkezés alatt az új vá­rosrészbe költöztetjük a la­kókat, Választhatnak, hogy az új lakótelepen maradnak, vagy visszajönnek az össz- komfortosított régi házba. H pítésszel járni egy ide­gen város utcáit, olyan, mintha négy szemmel látnánk a világot. Az egyszerű turista, ha előzete­sen átlapozza a baedekert, legtöbbször abba a hibába esik, hogy mindent akar lát­ni, ezért gyakran elrohan a legszebb műemlékek mellett. Az építész ismeri a városépí­tés történeti fejlődését, ki tudja emelni a karakteriszti­kus vonásokat, a várost leg­jobban meghatározó építé­szeti alkotásokat. Amikor a közelmúltban Krakkóban jártam, találkoz­tam dr. Julian Fafara mér­nökkel, aki a történelmi vá­ros Műemléki Felügyelőségé­nek egyik vezető építésze. A műemlékvédelem megszál­lottja. Megelevenítően be­szélt, szinte körülölelt ben­nünket az elmúlt 'korok le­vegője: a királyi vár — a Wawel, a XII. században épített gótikus Mária-temp- lom, a reneszánsz Piac téri kereskedők háza, a Flórián- kapu, a Collegium Novum, árkádos, ódon házak, kőpár­kányok, kovácsoltvas céhjel­vények ... mindenütt a múlt megjelenítői. — Az egyetlen lengyel nagyváros, amely a világhá­borút szinte sértetlenül vé­szelte át. Felmérhetetlen sze­rencse! Krakkó Kelet-Közép- Európa egyik legrégibb, tör­ténelmi értékekben gazdag városa. Az UNESCO a közel­múltban felvette nemzetközi műemléki nyilvántartásába, s ez nagy segítség lesz a jö­vőben. — Intézményük hatásköré­be a műemlékvédelem irá­nyítása, szervezése és ellen­őrzése tartozik, továbbá tu­dományos kutatási munkák­kal, távlati és középtávú ter­vek megállapításával foglal­kozik. A városkép megőrzé­sének szempontjából milyen a város rendezési tervének üteme? — A műemlékek megóvása szervesen összefügg a város- fejlesztéssel, a mai építés ügyével. A múlt pótolhatat­lan értékeinek megőrzése gazdagítja a városképet, szin­te megjeleníti az időt, kife­jezi a korokat, a társadalom tagjainak magatartását, egy­séges alapszövedékbe foglal­ja a település történetét. 1945 után Lengyelországnak az újjáépítés volt az elsődle­ges, lakóházakra, ipari léte­sítményekre kellett a pénz. Krakkó 500—600 éves műem­lékei pedig vártak, csendesen pusztultak. 1952-ben elkezdő­dött egy akció „Romok a te­tő alatt!” figyelmeztető fel­szólítással, melynek nyomán megkezdték a veszélyeztetett épületek helyreállítását, res­taurálását. 1961-től 1974-ig a város különböző pontjain, az óvárosban, melyet a négy ki­lométer hosszan körülvevő parkövezet, a Planty határol be, továbbá a Visztula másik oldalán, a Stare Podgorze ke­rületben voltak felújítások. Például a városház tornya, a posztókereskedők háza, a Do­minikánus-templom és né­hány ház a Solski utcában, melyek nagyon rossz állapot­ban voltak. Ebben az idő­szakban Krakkó nehezen tudta állni az idő ostromát. — Mi hozta a változást? — 1974-ben kormányrende­let jelent meg a krakkói mű­emlékek restaurálásáról. Ak­kor alakult meg a mi intéze­tünk is. Hatvan szakember­ből áll az apparátus, a városi tanáccsal koordináljuk mun­kánkat, továbbá a kivitelező vállalattal, melyet műemlék­konzerváló műhelynek neve­zünk: nemcsak épületek re­konstrukcióját, hanem belső- építészetet, sőt szobrok, búto­rok, festmények, freskók helyreállítását is vállalják. Jelenleg a hosszú távú ter­ven dolgozunk: a Platy zöld gyűrűjében lévő műemlékek (A szektor) és a Nagy Káz- mér városnegyed (B szektor) területrendezésén. Két evvel ezelőtt megkezdtük az épüle­tek katalogizálását. Fényké­pes dokumentációt készítünk egy-egy házról, részletekbe menően feljegyezve stílusát, állapotát stb. 84 utcával, 1050 épülettel készültünk el eddig, s még legalább 950 ház van hátra. 110 blokkra osztottuk fel az A és B szek­tort, s e hálózat szerint ha­A Polonia-ház régi szépségében rakkó fundamentuma tele váratlan meglepe­téssel : a középkori csatornázás, a XIII. századból visszamaradt szennyvízgyűjtők ..., de ez­zel nem mondok semmi újat, hisz Magyarországon is a bu­dai Várban, Sopronban, Kő­szegen, Pécsett, vagy Egerben hasonló problémákkal talál­ják szembe magukat a régé­szek, építészek. Szerencsére Krakkó 600 ezer lakosából mindössze 20 ezer embert érint a középkori állapot. De már nem sokáig. Az egységes városrendezési terv szerint 15—20 év alatt befejezzük a lakások összkomfortosítását. HORVATH ANITA K A régi Piactér, háttérben a reneszánsz kereskedőház A Polonia-ház egyik restaurált belső terme Prága mai és jövendő lakói Kétszázezer új lakás Csehszlovákia fővárosa 1961-ben lett milliós város. Lakóinak száma évről évre növekszik. A becslések sze­rint 1990-re eléri az egy és negyed milliót. Ami a lakosság megoszlá­sát illeti, a nők túlsúlyban vannak. Számuk a becslések szerint 1990-re eléri a 645 ezret. Tizennégy éven aluli fiatal ma a lakosság 18.7 szá­zaléka, 1980-ig — a számítá­sok szerint — ez az arány 19.8 százalékra nő. A kereső­képesek aránya ma 56,3, a nyugdíjasoké 25 százalék; ez az arány 1990-re 56,9, illetve 23.9 százalékra változik. Kubában rendkívül nagy figyelmet fordítanak a la­káskérdés megoldására. A mostani ötéves tervidőszak végéig (1976—1980) 200 ezer új lakás épül fel. Az országban jelenleg még nincs biztosítva e nagyszabá­sú program végrehajtásának minden műszaki feltétele, ezért az új lakótömbök épí­tésével párhuzamosan épül­nek az új házgyárak. Nem­rég kezdődött meg a panelek gyártása a jugoszláv segít­séggel felépült cienfuegosi kombinátban. Az új ipari létesítmények évi kapacitása eléri az 1,5 ezer lakást. Még az 1978-as év végén megkez­dődött az új havannai ház­gyár üzemeltetése is. (BUDAPRESS — APN)

Next

/
Thumbnails
Contents