Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28. raEPÜJSÄG 5 Az újítási előadók szerepe az újítómozgalom fejlesztésében A vállalati szervezőmunka fejlesztéséről a Minisztertanács 1046/1977. (XII. 14.) számú határozata rendelkezik. Megállapítja, hogy „gazdasági előrehaladásunk alapvető feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, a műszaki fejlesztéssel összehangolt szervezettség biztosítása”, melyhez „lényegesen gyorsítani kell a szervező, ésszerűsítő munka színvonalának emelését.” Az újítómozgalomban, mint a dolgozók önként vállalt, tudatos alkotó tevékenységének szervezett formája szintén a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelését szolgálja. Országos adatok bizonyítják, hogy a helyesen szervezett és irányított újítási tevékenység milyen mértékben segíti a gazdálkodás hatékonyságának növelését, a műszaki fejlesztést. Az Országos Találmányi Hivatal adatai szerint az újítások hasznosításából származó hasznos eredmény az V. ötéves terv első három évének átlagában számítva 3,2 milliárd forint/év, míg ugyanezen időszakra vetítve a tá- lálmányok, illetve a szabadalmak hasznosításából származó gazdasági eredmény 2,3 milliárd forint/év. Mindamellett, hogy a találmányok jelentős része szolgálati, illetve műszaki fejlesztési munkában kerül kidolgozásra és műszaki tartalmuk bonyolultabb, összetettebb, mint az újítási megoldásoké, ez egyszerűbb alkotások számszerűségüket tekintve jelentős mértékben járulhatnak hozzá a vállalatok műszaki fejlesztéséhez és kiegészíthetik azt. Nem közömbös tehát, hogy az újítási tevékenység helyi szervezeti kialakítása milyen formában történik. Tolna megyében a vállalati újítási mozgalom irányítása centralizált, illetve decentralizált. Míg az újítások elbírálását —néhány kivételtől eltekintve — az egyszemélyi elbíráló végzi, addig az újítási tevékenység gyakorlati irányítása az újítási előadóra hárul. Alapvető fontosságú, hogy az újítási előadó személye megfelelő körültekintéssel kerüljön kiválasztásra. A vállalatok vezetőinek megnövekedett gazdasági feladatai alig engednek időt a mozgalom közvetlen irányítására, szervezésére. Tevékenységük ebből adódóan főleg a stratégia meghatározása, az elvi irányítás. Egyre több vállalatnál — helyesen — az újítási szabályzatban rögzítik a mozgalom szervezésének taktikai szempontjait, az újítási előadók feladatait. A vállalati vezetők tehermentesítését célozza az egyik vállalati szabályzati előírás is, mely szerint: az újítási előadó feladata, hogy a formailag és tartalmilag előkészített újítási javaslat teljes anyagát (javaslat, szakvélemények, évszámítások, döntési javaslat, szerződéstervezet, stb.) aláírásra kész állapotban terjessze . az egyszemélyi elbíráló elé. Az újítási előadók kötelességeit és jogait az újítási szabályzatokban a következők szerint célszerű meghatározni. Például az újítási előadó joga, hogy állást foglaljon a vállalat üzemei és osztályai által felvetett újításjogi kérdésekben, részt vegyen az újításokkal és műszaki fejlesztésekkel kapcsolatos megbeszéléseken; a vállalat dolgozóinak újítási ügyekben szaktanácsot adjon; újítási ügyekben külső szervek előtt a vállalatot képviselje; az újítások szakvéleményezésének során az újítás fogalmával összefüggő kérdésekben állást foglaljon; díjazott újítási javaslatok folyamatos használatát ellenőrizze; szakvéleményezőket kijelöljön, határidőket tűzzön ki; objektív okból nem teljesíthető kísérletekre meghatározott határidőt legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítsa; szervezze és irányítsa az újítási tevékenységet, terjessze az újítási jog alapvető ismereteit; fellépjen az újítási jogszabályokkal visszaélőkkel szemben. Az újítási előadó kötelessége, hogy végezze az újítási javaslatok nyilvántartását, döntésre való előkészítését; a szakvéleményezések időben megtörténjenek, az egyszemélyi elbíráló által előírt határidők teljesüljenek; a javaslatok hasznosítása széles körben megtörténjen, függetlenül attól, hogy a javaslat melyik termelőegységből származott; az arra alkalmas javaslatok vállalaton kívül, ellenérték fejében értékesítésre, átadásra kerüljenek; az újítási javaslatok hasznosítása teljes összhangban legyen a vállalat közeli és távlati célkitűzéseivel. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Tolna megyei Szervezete az elmondott célkitűzéseket szem előtt tartva, megyénkben először kezdeményezett és — az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézetével, valamint a TESZÖV és a KISZÖV megyei szövetségeivel együttműködve — szervezett vizsgaköteles szaktanfolyamot „Az újítási jog gyakorlata” címmel. A két külön megrendezett tanfolyamon elsősorban a vállalatok, ipari szövetkezetek és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek újítási előadói vettek részt. A két tanfolyamra 1978. évben összesen 60 főt iskoláztak be. A hallgatók előképzettség szerinti megoszlása a következő: 30 mérnök, üzemmérnök; 20 technikus és 10 szakmunkás. Figyelmet érdemel, hogy a tanfolyamokon 30 mezőgazdasági termelőszövetkezeti, 20 ipari szövetkezeti és 10 vállalati újítási előadó vett részt. A tanfolyam tematikája szerint a hallgatók részletes ismereteket kaptak az újítási jog szabályairól, az újítás fogalmáról, szerzői jogról, az ügyintézés, elbírálás szabályairól, szerződéskötésekről, erkölcsi, anyagi elismerésről, stb. Fontos helyet foglalt el a tanfolyam előadásai között az újítómozgalom vállalati szervezése, irányítása is. A tanfolyamon részt vett -újítási előadók aktivitásának érdeklődésének volt köszönhető, hogy — néhány kivételtől eltekintve — valamennyien kiváló minősítéssel vehették át okleveleiket. Joggal remélhetjük, hogy az oklevelüket átvett újítási előadók személyeiben az újítómozgalom fejlesztésének személyi feltételei biztosítottak, és az elsajátított ismeretek kamatozni fognak az elkövetkező év újítási eredményeiben. GÖNCZI ZOLTÁN, a MIÉ Tolna megyei Szervezet titkára Meghizlaljuk, levágjuk, aztán megesszük Reggel 6 óra: összeverődik a rokonság. Még egy utolsó ellenőrzés, rendben van-e minden, s közben ürülnek a pálinkáspoharak. lást. Fél óra múlva reggeli. Frissen sült máj és nyaka- pecsenye. Az ínyencek tormát kapnak mellé. Déli 12 óra: Készül a töl- teléknekvaló. Elfogy fejenként egy bögre forralt bor. Mire a cigaretta végére érnek. Délután 1 óra lesz. Készül a töltelék. Egymás után te- kerednek az ínycsiklandó szálak. Délután 2 órára: a ráérő népek összevágják a zsírszalonnát. Délután 3 óra: A böllér szapulóba sózza a húst. A legfélelmetesebb ragadozó az ember. Nem egyszerűen zsákmányolja elfogyasztandó áldozatát, hanem neveli, kényezteti, dédelgeti, hogy aztán beledöfje a kést. Majd az ínyencmesterség minden fogását felhasználva gasztronómiai élvezetté varázsolja a létfenntartás elmaradhatatlan feltételét, az evést. Reggel 7 óra: Megtörténik az „ítéletvégrehajtás”. Reggel 8 óra: Felforrt a víz az üstben. Negyedóra alatt szőrét veszti a disznó, s oly gyönyörű fehérré válik, amilyen még születése pillanatában sem volt. Reggel 9 óra: A fehér bőr bamapirossá szépül a pör- zsölés eredményeképpen. Délelőtt 10 óra: Elválik a fej a törzstől, kettéhasad az állat a böllér bicskájától, bárdjától. Az asszonynép kezelésbe veszi a beleket, a férfiak megkezdik a darabo„Célzóvíz”, kissé nagynak tűnik a pohár Délután 4 óra: Ebédhez ül a sereg, hogy átadja magát a gasztronómiai élvezetnek. De az igazi majd csak este következik, a valóságos disznótorban. A kolbászból enyhén ki- érzik a só, úgy finom és határozottabban a fokhagyma. A kásás hurka édes, úgy az igazi, omlós a pecsenye, fiatal disznó volt, de a legföl- ségesebb a leveshús tormával, ecetes uborkával. L. Gy. Bakó Jenő képriportja Elvesztette a fejét a disznó Ezt már többé nem lehetne összerakni Fél nappal ezelőtt még vígan röfögött. Ez lett belőle. Motoros gép darálja a kolbásznakvalót A fehér bőr így lesz barnapiros
