Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
KÉPÚJSÁG 1979. január 25. Mitrales ka tt(§Dd®sikép Kaposvári farsang Kulturális életünk fejlesztésében mindenkor fontos feladat néphagyományainknak megőrzése, ápolása, feldolgozása és továbbadása. Somogy megye gazdag néphagyományokkal rendelkezik. Ebből a féltve őrzött hagyományrendszerből merít Kaposvár város, amikor 1979- ben harmadízben rendezi meg a kaposvári farsangi napokat. Csokonai Vitéz Mihály kaposvári élményei alapján alkotta meg híres művét, a Dorottyát. A nagy hírtí irodalmi emlék és a még meglévő nevezetes helyek városunkban, szinte önkéntelenül kínálják, hogy a gazdag néphagyományokat hasznosítsuk a kaposvári farsangi napok rendezvényei során. Valljuk, hogy a komédia életünk nélkülözhetetlen része. Ma is szükség van arra, hogy a kóros jelenségeket, vadhajtásokat kifigurázzuk. Amikor városunk tanácselnöke átadja a város kulcsát, illetve hatalmát a Karnevál Hercegének, lehetőséget ad a játékra. A szellemesség alapja a vidámságnak, az élet tarka, vidám ka- rikírozásának. Megjelennek előttünk a vígeposz nevetséges, szánalmas figurái, mo- solygunk rajtuk. Nemzetiségeink felvonulásában népművészetünk, népszokásaink értékei jelennek meg. Vidámságuk, jókedvük csodálatos színfoltjai rendezvényeinknek. A kiállítások, tanácskozások a farsangi népszokásokról, az amatőr színjátszók találkozásai, illetve az együttesek által bemutatott alkotások gondolatisága segít eligazodni dolgainkban. A filmszínházaik a két nap alatt folyamatosan vetítenek filmvígjátékokat, a Csiky Gergely Színház társulata is vígjátékot mutat be. A reggelig tartó táncmulatságokon — a Dorottyabálban, a Kapos Szállodában, a Park vendéglőben, a Cser vendéglőben és a művelődési intézményekben — szórakozhat a város lakossága. Vidámság, jókedv, igazi karneváli hangulat várja vendégeinket február 9-én és 10-én. Kaposváron. A két nap tarka, gazdagnak ígérkező fogatagát a gyermekek vidám farsangja zárja február 11-én. —g Harmincezer óra Az idén több mint harmincezer műsoróra sugárzását tervezi a Magyar Rádió. Az elmúlt negyedév kedvező tapasztalatai nyomán tovább folytatják az új műsorstruktúra alakítását. Az országos főadó szerepét a Kossuth-adó tölti be, a Petőfi információsszórakoztató programokat sugároz, a 3. műsor az úgyne-“ vezet intellektuális és oktató adások elsődleges gazdája — itt hangzik él az iskolarádió Továbbra is erősítik a csúcsidő műsorait: mindhárom adó a déli órákban eltérő karakterű programmal jelentkezik. Délelőttönként sokféle igényt kielégítő összeállításokból választhatnak a rádiózók: kéthetenként hangzik el a munka melletti rádiózásra is alkalmas Napközben című műsor; minden második kedden a Társalgó: kétórás irodalmi összeállítással; szerda délelőttönként nyugdíjasoknak szól a műsor. Az idősebbek hullámhosszán címmel. A tudomány újdonságai iránt érdeklődők havonta 60 perces összeállítást „kapnak”: a Szerpentin magazin megismertet a legfrissebb eredményekkel. Minden negyedik szombat délelőtt ókori kalandozásra invitálja a rádióhallgatókat a művelődéstörténeti sorozat. Űj műsorok, sorozatok is gazdagítják a hangszóró mellett dolgozók, pihenők vagy éppen szórakozók programját: aktuális politikai revü- műsorral jelentkezik rendszeresen a politikai adások főszerkesztősége, az irodalmi főosztály munkatársai pedig hétfőn esténként több órás összetett programokkal, világ- irodalmi matinéval lepik meg a hallgatókat. Száz novellát mutat be a világirodalmi De- kameron újabb sorozata. A szocialista kultúra kialakulásának, a munkásművelődés fejlődésének történetéből mutat be képeket a Műveltséggel szabadságra című sorozat. Ugyancsak rendszeresen jelentkezik a Disputa, a tizenévesek vitaműsora, valamint a Hangalbum, amely az évtizedek alatt felhalmozódott hangkincset mutatja be, idézi fel. Ikarusz Barabás Márton Ikarusz című alkotása a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tárlatáról 'szcmszémlIs Dunántúlt Tlaplo A reménypusztai Üj Élet Termelőszövetkezet nádorligeti telepén a hónap elején kezdődött meg a fürjek nevelése. Már a harmadik tízezres „korcsoportot” készítik elő, hogy amikor február elején megindulhat feldolgozásuk, a legnagyobbak elérjék a kívánt súlyt. A háziasított japán fürj — amely nem azonos a mezei fürjjel — öthetes korában lesz ivarérett. Ekkor a tojó 17, a kakas pedig 15 dekagrammos. Egy 17x8 centiméteres tá- lacskára négy megtisztított, kibelezett madár kerül, egyenként hét dekagrammos súllyal — a belga megrendelő kívánsága szerint. A kuvaitiak nagyobb fürjeket kérnek. A minőségre nagy súlyt fognak helyezni, hiszen a piacon olyan konkurensekkel kell felvenni a versenyt, mint az olaszok és a spanyolok, akiknél hagyománya van a nálunk még csak most kezdődő nagyüzemi tenyésztésnek. Februárra, amikor a feldolgozási engedély megérkezik, az első' keltetésből származó fürjek már elérik a vágáshoz szükséges súlyt. Az idei évre félmillió darabra kötött szerződést a szövetkezet a MAVAD-dal. Somogyi Néplap Elfogyott a répa a Kaposvári Cukorgyárban, befejeződött a feldolgozás. A nyersgyárban — ahol a répát szeletelik — már leálltak a gépek, a finomítóban viszont még tart az utóüzem. A mostani kampány idején összesen 333 800 tonna répát „nyelt el a gyár úsztatója, s 42 300 tonna cukor került a raktárba. A gyár karbantartása és fölújítása * „hivatalosan” február elsején kezdődik, de hétfőn már hozzálátnak a berendezések víztelenítéséhez, szétszedéséhez. A 136 napig tartó kampányban nemcsak a berendezések koptak meg, hanem elfáradtak az emberek is: többségük most veszi ki a tavalyi szabadságát. — A most befejeződött kampány legnehezebb időszaka a január volt — mondta Kopp Károly igazgató. — Azóta, hogy megfagyott a répa, csak keserves kínok között tudtunk dolgozni. Visszaesett a feldolgozás üteme is, emiatt a tervezettnél hosszabbra nyúlt a kampány. A nehézségek ellenére a most befejeződött feldolgozási időszakot jobban zártuk, mint az előzőt: nemcsak a naponta földolgozott répa mennyisége volt több, hanem a raktárba került cukor is. A nyersanyag cukortartalma jobb volt az előző évinél: átlag minden kilogramm répából 16,07 dekagramm cukrot főztünk. Az előző kampányban 15,92 százalék volt a répa cukortartalma. FEJ ER MEGYEI HÍRLAP 1964. óta eddig a leghidegebb január köszöntött ránk. Tíz nap Székesfehérváron a napi minimális hőmérséklet mínusz tíz Celsius fok alatt maradt — két méter magasságban mérve, a talaj mentén tizenkilencedikén mínusz huszonegy Celsius fok volt. Két méter magasságban legalacsonyabb volt hatodikán és hetedikén, amikor egyaránt mínusz tizenöt Celsius fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. A megyei maximum is csupán öt napon át emelkedett pár fokkal a fagypont fölé. A hónap eddigi átlagos középhőmérséklete mínusz 5 Celsius fok, 1964-ben viszont az egész havi átlag mínusz 7 Celsius fok volt. Természetesen a hónap hátralévő részében bekövetkező időjárás változás még javíthatja vagy ronthatja az átlagot, de lényeges javulásra a meteorológiai előrejelzések nem sok reményt nyújtanak. Tény, hogy a néphit január huszonötödikét mint „Pál-forduló” napját tartja számon, azaz az időjárás rosszra, vagy jóra fordulását várja tőle. Eddigiek szerint csak az utóbbi következhet be. PETŐFI NÉPE A Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegyházi húsüzemében a múlt év december közepe óta nap mint nap pecsenyebárányokat szállító tehergépkocsik érkeznek. Bíró Imrétől, a vállalat igazgatójától érdeklődtünk a bárányok „sorsa” felől. — Földi létüknek nyilvánvalóan ez az utolsó állomása — mondta kissé tréfásan az igazgató —, de ezt követően már jelentős mértékben hozzájárulnak népgazdaságunk külkereskedelmi mérleghiányának csökkentéséhez. Azt hiszem, nem szükséges bővebben hangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van 1979-ben a tőkés export növelésének. Nos, vállalatunk már a múlt év végén megkezdte a piackutatást, a lehetőségek felmérését. Így került sor arra, hogy a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül megkezdtük a pecsenyebárányok exportját Jordániába és Libanonba. A tervek, illetve a szerződések szerint egyelőre az év első negyedének végéig mintegy 18—20 ezer darab, a vevő igényeinek megfelelő bárányt juttatunk a két közel-keleti államba. A feladat végrehajtása a korábbinál is gondosabb szervezést igényel. Elsősorban felvásárlóinknak kellett és kell biztosítani a szükséges mennyiségű és minőségű bárányt. Ezek egy részét a megyei termelő- szövetkezetek nevelték. A Somogy, Békés és Pest megyei közös gazdaságokból vásárolt állatok minősége is megfelel a követelményeknek — amelyek igen magasaik. Örömmel mondhatom, hogy a megrendelő cégek képviselői — akik hetenként meglátogatják az üzemet és ellenőrzik az árut — eddig a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek a tevékenységünkről. Népgazdaság és társadalomtudomány Köpeczi Dein akadémikus, az HUTA főtitkár Helyettese Az elmúlt években fontos szemléleti átalakulás ment végbe a társadalomtudományokban. Régebben is nyilvánvaló volt, hogy a társadalomtudományi kutatás nem öncélú, hanem a társadalom fejlődését kívánja szolgálni. Ennek módját illetően azonban eltértek a vélemények. Volt egy olyan időszak, amikor a társadalomtudományokat közvetlenül akarták — politikusok és tudósok egyaránt — a politika szolgálatába állítani. A tudománypolitikai irányelvek ezt a felfogást elvetették, s a két tevékenység sajátosságainak figyelembevételével határozták meg a tudomány és politika együttműködését. E szerint a társadalomtudományoknak két funkciójuk van, valóságfeltáró és ideológai funkció. Feladatuk tehát a helyzet pontos leírása, s egyben a társadalmi tudat formálása. A hatvanas évek második felében a gazdasági reform során világossá vált, hogy milyen szoros összefüggés van a helyzetfeltárás és a megoldás keresése között, s a közgazdaságtudomány és a politika közötti együttműködés egyik jó példája lett e kettős szempont elfogadása. Azóta nemcsak a közgazdaságtudományban, hanem más tudományágakban is egyre inkább erősödik a felismerés, hogy a tudomány sajátosságainak megtartásával a kutatásnak újszerű kapcsolatokat keli kialakítania a társadalmi gyakorlattal — most már nemcsak a helyzetfeltáró, vagy az ideológiai funkció, hanem a problémamegoldás szempontjából is. Üj szempont a problémamegoldásban való részvétel, ami gyakran egyet jelent a döntés előkészítésében való közreműködéssel, de nem szükségszerűen azonos vele. Tapasztalataink ugyanis azt mutatják, hogy a kutatások úgyis hathatnak a döntés előkészítésére, hogy abban nem vesznek részt közvetlenül, de formálják a gyakorlat embereinek szemléletét. Ez azt is jelenti, hogy a problémamegoldásban való részvétel az ideológiai funkció gyakorlását is segíti. Az országos távlati kutatási terv kialakulása, 1972 óta a társadalomtudományokban elfogadták a társadalmi fontosságban, tehát a kiemelt kutatási témákban való gondolkozást. Ez még akkor is eredmény, ha jól tudjuk, hogy a kutatások nem elég koncentráltak, nem elég célra irányo- zottak és nem is elég hatékonyak. A gazdasággal közvetlenül érintkező társadalomtudományi kutatásnak két országos fő iránya van, az egyik a szocialista vállalattal, mint teljes és sokoldalú gazdasági egységgel és mint gazdasági szférával foglalkozik, a másik a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének tudományos megalapozásával. Ez utóbbiban előbb inkább történeti jellegű kutatások folytak, s csak két esztendeje indult meg a gazdaságpolitika komplex, egységben szemlélt tanulmányozása, amely magában foglalja a gazdasági szerkezet alakításának, a gazdasági növekedés ütemének, az életszínvonal-politikának, valamint a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének vizsgálatát. A szocialista vállalat témakörében végzett kutatásokról a múlt esztendő végén adtak számot. Bár világos, hogy a gyakorlat sürgető követelményeinek nem tudunk teljes mértékben megfelelni objektív és szubjektív okok miatt egyaránt, nem kevés az az eredmény, amelyet ez a . kutatás hozott, s amelyet — ha csak részben is — a gyakorlat átvett. Itt gondolok elsősorban a vállalati típusokról szóló kutatásokra. Az elmúlt tíz esztendőben szervezési intézetek jöttek létre igen nagy számban a különböző minisztériumok mellett, amelyek bizonyos ipargazdasági és szervezési kutatásokat végeznek. Sokszor szóba került már, hogy ezekben az intézetekben gyakran nagyon partikuláris kutatások folynak, hogy az egyes ágazatokban, vagy vállalatoknál végzett kutatások eredményei szűk körben maradnak, hogy a kutatások szétszórtak és az eredmények nem szintetizálhatok. Ezzel a kérdéssel a Minisztertanács is több alkalommal foglalkozott. Most a Munkaügyi Minisztérium mellett megalakult a Szervezési Kutatásokat Koordináló Tanács. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság ' javaslatára az MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportja vállalta az ipar- gazdasági kutatások összehangolását. Sürgető igényként merült fel a szövetkezeti kutatások fejlesztése. Erre vonatkozólag még 1969-ben született egy határozat, amelynek megvalósítása azonban csak részben történt meg, szemléleti okok miatt, de azért is. mert ezen a területen csekély és szétszórt bázissal rendelkezünk. Pedig a vizsgálódás azt mutatja, hogy ki keli terjeszteni a kutatásokat és nemcsak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kell foglalkozni, hanem egyéb típusokkal is. Vitákra van szükség bizonyos elméleti kérdések tisztázása érdekében, amelyek a szövetkezeti tulajdon jellegével függnek össze és kihatnak a gyakorlatra is. Ezzel a néhány példával nemcsak a szemléleti változást akartam jelezni, hanem azt is, hogy a kutatás milyen nehézségekkel találja magát szembe. Minden egyes esetben megállapítható, hogy nemcsak közgazdasági, hanem jogi, szociológiai, történeti, sőt gyakran pszichológiai kutatásokat is kell végezni a problémák megismerése és megoldása érdekében. Ugyanakkor a mi egész kutatási rendszerünk diszciplináris jellegű, tehát egy-egy tudományágban jöttek létre meglehetősen zárt profillal intézetek és tanszékek. A közöttük kialakítandó együttműködés nem pusztán szervezési kérdés, hanem tartalmi is, hiszen a tudományos kutatásban kelj kialakulni a sokat emlegetett interdiszciplináris szemléletnek. Nem kevésbé izgalmas azonban az sem, hogy hogyan történik a témák kiválogatása, ki a megrendelő és ki a felhasználó. A témák kiválogatásában legtöbbször valóságos igények játszanak szerepet, ezeket azonban nem mindig ott fogalmazzák meg, ahol a kutatási eredményeket fel is használják. Gyakran előfordul, hogy helyes politikai döntések alapján kialakítjuk a megfelelő tervet, de már az eredmények fogadásához nem látjuk a partnereket. Az sem ritka persze, hogy a kutatóhelyek ragaszkodnak régi témákhoz. vagy ahhoz, hogy egy egész tudományterületet átfogjanak, s ilyen esetekben éppen az új témákra nem marad elegendő kapacitás, az elért eredmények nem lehetnek átütök. Problémát jelent az is, hogy a kutatás és a gyakorlat szemlélete nemcsak szubjektív, hanem objektív okok miatt is eltér egymástól, és ezt sem a célkitűzésnél, sem a felhasználásnál nem veszik kellően tekintetbe. Mindezek a nehézségek azonban a jó irányú fejlődés nehézségei, hiszen arra hívják fel a figyelmet, hogy az érdeklődés a valóságos társadalmi problémák iránt a kutatásban megnőtt, és hogy a gyakorlat igényli az új kutatási eredményeket. A fő kérdés ma a helyes módszerek megtalálása a kutatás és a gyakorlat kapcsolatainak kialakításában.
