Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

2 IníÉPÜJSÁG

1979. január 25.

Lezárták Teherán repülőterét

$ ■ a

A Baktiar-kormány a teheráni repülőtér lezárásával próbálja megakadályozni Khomeini péntekre tervezett haza-- térését. Képünkön: tankokat vezényeltek a légikikötő fontosabb pontjaira. (Képtávírónkon érkezett.)

Khomeini ajatollahot éltetve szerdán mintegy ötezren gyűltek össze a tankokkal körülvett teheráni repülőtér előtt, hogy tiltakozzanak a légikikötő lezárása ellen. A katonák szétoszlatták a tüntetőket. A főváros központjában szintéh tüntettek a repülőtér megszállása miatt, amely — mint iráni (katonai források is megjegyezték — nyílt kihívás a hazakészülő Khomeini ellen. Az említett források közölték, hogy a repülőtér lezárására személyesen Sapur Baiktiar miniszterelnök adott utasítáát.

Khomeini ennek ellenére ragaszkodik az induláshoz — jelentette be szerdán szóvivője — és csak akkor fordul vissza, ha Teherán összes repülőterét lezárták. Párizsi hírek szerint Khomeini kedden hosszasan tárgyalt Sza- jed Dzsalal Eddin Tehranival, a régenstanács előző nap lemondott elnökével. Khomeini állítólag megígérte neki, hogy kinevezi államfőnek..

Baktiar eközben hosszas huzavonáha bonyolódott a sztrájkban álló repülőtéri személyzettel, akik „forradalmi járatot” akartak indítani Khomeiniért. A miniszterelnök — nyilván az aja- tollah hazaérkezésének késleltetése céljából — ragaszkodik ahhoz, hogy a sztrájkolok vegyék fel a munkát. Állítólag kijelentette, máskülönben a „forradalmi járat” elindítását géprablásnak tekinti és utasítást ad a gép lelövetésére.

Khomeini terveire utalva, hogy Iszlám köztársasággal váltja fel a monarchiát, illetékes kormányforrásból közölték: a hadsereg nem fog eltűrni semmilyen alkotmányellenes akciót Ha ilyen akcióra kerül sor, nem kizárt a vérontás sem

Az Inter—France rádiónak adott nyilatkozatában az ajatollah egyik munkatársa kedden kijelentette, hogy Khomeini a törvényes iráni rend megteremtéséért tér haza. „Khomeininek mielőbb haza kell térnie, hogy megakadályozza az összeesküvési kísérleteket, amelyeket az amerikaiak éppen most készítenek elő — mondotta.

Brit sztrájkhullám

Az időjárás viszontagságain túl a hét elején tartott sztrájkok is komoly nehézségeket okoztak Angliában. Képünkön: nem tudták eltakarítani még a felhalmozódott szemetet sem a londoni utcákról. (Képtávírónkon érkezett.)

Tájékoztató a kereskedelmi ellenőrzésekről

Nem kielégítő a vállalati belső ellenőrzés színvonala, tevékenysége egyes vállalatoknál nem felel meg a követelményeknek, a központi elképzeléseknek, bár szervezeti hovatartozása rendezett. Ezért fontos feladat a belső ellenőrzés hatékonyságának javítása — hangsúlyozta Sel- meci Lajosné, a belkereskedelmi miniszterhelyettes, aki szerdai sajtótájékoztatóján a kereskedelem felügyeleti ellenőrzéseiről, valamint a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről adott képet.

Elmondotta egyebek között, hogy a minisztérium az irányítása alá tartozó 83 vállalat működését rendszeresen minden évben ellenőrzi. Eredményes a kereskedelmi felügyelőség tevékenysége is: munkatársaik évente 27

ezer—30 ezer vizsgálatot végeznek a szabálytalanságok szigorú megtorlásával.

EMS és ECU

A SALT-egyezmény ff kölcsönös érdek

Carter üzenete a kongresszushoz

Holtai András, az MTI tudósítója jelenti:

Carter amerikai elnök kedden este terjesztette a törvényhozás elé szokásos évi jelentését az ország helyzetéről, amelyet „egészségesnek” jellemzett. A rádió- és tv-álilomások által is közvetített beszédben az elnök nagy hangsúlyt adott az új SALT-egyezménynek, s az év legfontosabb feladatának ítélte, hogy a kongresszus, a közvélémény elfogadja a jövendő megállapodást. Carter ugyanakkor ismételten aláhúzta az amerikai katonai erő jelentőségét is.

Carter sürgette a törvény- hozást: hagyja jóvá a jövő évi (rekordmagasságú, ösz- szesen 138 milliárd dolláros) hadiköltségvetést. Amerika nem kíván a világ rendőre lenni, mondotta az elnök, ugyanakkor arról beszélt: országa „nagy erejével és befolyásával’ ’továbbra is „rendezni kívánja” a nemzetközi válságokat, mielőtt azok kitörnek”.

„A Szovjetunióval való együttműködés a békét szolgálja, mert a nukleáris korszakban a világbékének magába kell foglalnia a két szuperhatalom közötti békét, sa nukleáris fegyverek ellenőrzését” — mondotta. A jelén- tés külpolitikai vonatkozásban a hadászati fegyverzet- korlátozásnak szentelte a legnagyobb teret. Az elnök hangsúlyozta, hogy a készülő új SALT-egyezmény nem nyújt egyoldalú előnyöket, mindkét nagyhatalomnak egyformán érdeke, s megfelelően ellenőrizhető lesz.

„Amennyiben a Szovjetunió továbbra is jóhiszeműen tárgyal”, megszülethet a megállapodás, fogalmazott sajátosan Carter. A törvény- hozás SALT-ellenes erőinek

is szóló kitételekkel szemben egy vezető fehér házi tisztségviselő, az elnök beszédét elhangzása előtt „értelmezve”, az újságíróknak kijelentette: Washington arra számít, hogy a következő 2—3 hónapon belül megrendezik a szovjet—amerikai csúcstalálkozót, aláírják a SALT-egyezményt. Ez alkalmat nyújt majd arra, hogy mindkét fél megerősítse elkötelezettségét az enyhülési politika mellett, széles körben áttekintse a kétoldalú — és a világpolitikai kérdéseket, így csökkenjenek közöttük a súrlódások.

Carter, aki hétfőtől vendégül látja Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettesit, „reményteljes új korszak” kezdetéről beszélt a két ország kapcsolataiban.

Nem szabad elveszíteni az Izrael és Egyiptom közötti különbéke lehetőségét, mondotta az elnök. A Fehér Ház egyúttal célzott rá, hogy Vance amerikai, Dajan izraeli külügyminiszter és Khalil, egyiptomi kormány- elnök-helyettes találkozóján próbálnak megoldást találni a zsákutcából való kikerülésre — de újabb hármas csúcs- találkozó is lehetséges.

Carter a takarékosságról, a munkanélküliség elleni harcról is beszélt, de indokolatlanul rózsaszínűén ábrázolta a gazdasági helyzetet. Az elnök szerint növekedtek a reáljövedelmek és a profitok — bár a statisztikák szerint az elmúlt években a reáljövedelmek egyre több társadalmi rétegnél változatlanok, vagy csökkennek.

Carter négyéves elnöksége „félidejében” terjesztette be második jelentését, amely az elnök általános politikai gyengeségeit is tükrözte — mutatnak rá megfigyelők.

PANORÁMA

PHNOM PENH

Lassan visszatér az élet Phnom Penhbe, a Pol Pot- rendszer uralma alól felszabadított kambodzsai fővárosba. Az ADN tudósítójának helyszíni jelentése szerint a korábbi rezsim által erőszakkal vidékre telepített lakosság egyre nagyobb számban tér vissza elhagyott otthonaiba. Szerdára és csütörtökre összesen mintegy 15 ezer visszatelepülőt várnak.

SZÓFIA

A bolgár minisztertanács rendeletet hozott a nyári időszámítás bevezetéséről: idén első ízben április 1-től szeptember 30-ig Bulgáriában egy órával „előbbre járnak” majd az órák.

RÓMA

Súlyos politikai terrorcselekményt követtek el szerdán reggel Genovában. A „vörös brigádok” elnevezésű politikai terrorszervezet meggyilkolta Guido Rossat, az Ital- sider kohászati kombinát szakszervezeti vezetőjét, aki a baloldali CGIL szakszervezeti szövetség fém- és vasipari tagszervezetének tagja volt. A 44 éves férfit lakása előtt lőtték agyon, amikor munkahelyére indult.

A képen: Guido Rossa holtteste a gépkocsiban (Képtávírónkon érkezett.)

Portugáliai

akciónap

Akciónapot tartottak szerdán a portugáliai agrárreform övezetének dolgozói: több órára, vagy egész napra beszüntették a munkát, s gyűléseket, tüntetéseket tartottak.

Az akciónapon a földek egy részét volt tulajdonosaiknak visszajuttató törvény visszavonásán kívül a dolgozók a munkanélküliség megszüntetését, az árak emelkedésének megállítását és demokratikus kormány alakítását követelték. (MTI)

Rakéták és motívumok

Szerda esti kommentárunk:

Legyező alakban terjed az izraeli katonai akció, amely most már elérte a sokat szenvedett Dél-Libanon keleti partvidékét is. A Tyr kikötőváros és Nabatije település térségét behálózó utak újra apokaliptikus képet mutatnak, marcona fegyveresekkel és kétségbeesett menekülőkkel népesültek be. Jogos a kérdés: milyen motívumok alapján dönthetett úgy az izraeli vezetés, hogy ezúttal föld-föld rakétákkal, tehát a legkorszerűbb harci eszközökkel indít látványos támadást Libanonban?

A közvetlen izraeli indok persze megtorlás, visszavágás az izraeli területen a közelmúltban kétségtelenül végreIfcalutahaboru Nyugat-Euröpöban

HOGY MIKOR INDUL be az EMS, azt ma már azok sem tudják, akik létrehozásáról december elején Brüsszelben megállapodtak. A nyugat-európai pénzügyi rendszer legfőbb mentora, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár legutóbbi nyilatkozatában talányosán mindössze annyit mondott, hogy „nem nagyon sok hét múlva”. Pedig előzőleg még mennyire simának tűnt minden! 1978 utolsó napjaiban a korábban kételkedő megfigyelők is biztosra vették, hogy 1979. első napján nem lesz komplikáció az EMS megszületésénél.

Mi is ez az EMS, amely körül a szenvedélyek még csak most csapnak magasra igazán? Az elvben jóváhagyott terv szerint a csatlakozó országok valutái (Olaszországot kivéve) 2,5 százalékkal térhetnének el (le- és fölfelé) a középárfolyamtól, amelyet a piaci árfolyamok alapján rögzítenek. A rendszer központi pénzegysége az ECU (European Currency Unit) a jelenlegi közös piaci elszámolási egység helyére lép és induláskor azzal — 2,25 nyugatnémet márkával — lesz egyenlő. A nehézségek kiküszöbölésére az országok közös alapot hoznak létre, amelyre arany- és valutatartalékaik 20 százalékát fizetik be. Ennek összege 25 milliárd ECU lesz, 14 milliárd ECU-t rövid lejáratra a gyengélkedő valuták megsegítésére, 11 milliárdot pedig közép távra, a fizetési mérleg-deficit ki- egyenlítésére vehetnek igénybe a résztvevők.

Az angol neve — European Monetary System (Európai Pénzügyi Rendszer) rövidítése — után csak EMS-ként emlegetett gazdaságpolitikai elképzelés részleteinek kidolgozása az elmúlt esztendő legnagyobb hévvel beharangozott közös piaci akciója volt. S hogy nem lett belőle az új év ígéretes nyitánya, az az elfogadtatásán oly sokat fáradozó Franciaország és az NSZK nézeteltérésén múlott. Schmidt nyugatnémet kancellár és Giscard d’Estaing francia elnök éppen külföldön tartózkodtak, amikor mezőgazdasági minisztereik összevesztek az óév utolsó napjaiban: a franciák — mint derült égből a villámcsapás — hirtelenjében a közös agrárpolitika reformját szobták legeslegutolsó feltételül az EMS beindításához. (Ez a

viszály nem újkeletű az Európai Gazdasági Közösség országai között: az árak és támogatások jelenlegi rendszerének legfőbb haszonélvezői a nyugatnémet, holland és dán gazdák, szemben a franciákkal és az olaszokkal.)

Érthető hát Schmidt tétovasága, bosszúsága pedig még inkább. A nyugatnémet kancellár volt ugyanis, aki az EMS javaslatával előállt a koppenhágai csúcsértekezleten április elején. Célja a rendszer megteremtésével az volt, hogy jobban megvédhesse a Közös Piac tagállamait, elsősorban az NSZK-t, a dollár árfolyamzuhanásának káros hatásaitól és végre rendet teremtsen a nyugat-európai pénzpiacokon. Az ügy népszerűsítésében hamarosan segítőtársra is talált — Giscard d’Estaing személyében. A francia elnök, már csak belpolitikai okokból is, megszállottan kereste Franciaország visszatérésének útjait a nyugat-európaiak pénzügyi klubjába, ahonnan korábban két alkalommal is távozni kényszerült.

Együtt agitálták hát a többieket, a közösség szegényebb és gazdagabb tagállamait egyaránt. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: többet tárgyaltak partnereikkel, mint az előző két évben összesen. Angliát azonban .sehogy sem sikerült meggyőzni. London az agrárpolitika reformja mellett a közös pénzügyi alaphoz való hozzájárulás módosítását is követelte igenjéért cserében. Írországot és Olaszországot hangzatos ígéretekkel bírták rá a csatlakozásra. A két ország 1,25 —1,25 milliárd dollár rendkívüli segélyt kap a következő öt évben, a kedvezményt pedig, hogy valutáik a 2,5 százalékos ingadozási sáv helyett 6 százalékosat élvezzenek, csak Róma vette igénybe. A többiekkel nem volt különösebb gond.

SCHMIDT KANCELLÁRNAK, aki valószínűleg őszintén hitt az EMS beindulásában, érthetően megszaporodtak a gondjai. Partnerei egyre inkább marakodnak, leghangosabban a franciák. A közös piaci országok vezetői számára van azért ebben jó is: egyszeriben mintha mindenki megfeledkezett volna a gazdasági válságról, a nagyarányú munkanélküliségről, az inflációról Nyugat-Európában.

hajtott gerillaakciók miatt. Izraeli körökben mindig is hangoztatták, hogy „egyetlen palesztin akciót sem hagynak megválaszolatlanul”. Ez azonban nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa, tehát a dolog látható része. Aligha lehet azonban vitás, hogy az izraeli támadás időzítésének és méreteinek más, közvetettebb okai is vannak. A két legvalószínűbb motívum a következő:

1. Damaszkuszban most ért véget a palesztin parlament, az úgynevezett nemzeti tanács tizennegyedik ülésszaka. Itt a személyi és szervezeti természetű viták bizonyos nyugati és izraeli remények ellenére, nem vezettek semmiféle hangsúly- vagy vonalváltozásra. A PFSZ megerősítette Camp Daviddel kapcsolatos egyértelmű elutasító álláspontját és újra kinyilvánította, hogy nem fogad el semmiféle pótmegoldást.- 2. Alfred Atherton, az amerikai kormányzat közel-keleti különmegbízottja egy hét alatt immár tizennegyedszer tárgyal Beginnel és Dajannal. A legutóbbi hírek szerint az amerikai „puhítási kísérletek” eddig nem vezettek eredményre és Carter elnök nem is titkolja ezzel kapcsolatos csalódását. '

Ilyen körülmények között a tel-avivi kabinet minden jel szerint hasznosnak ítélte, hogy „mind barát, mind ellenség felé” — tehát az amerikaiak és a palesztinok felé is — „erőt mutasson”.

Azt persze nem lehet eldönteni, milyen hosszabb távú diplomáciai hatása lesz a jelenlegi akciónak. A közvetlen, azonnali hatás — sajnos — sokkal könnyebben megállapítható: újabb szenvedések és megpróbáltatások zúdultak egy, már nagyon régen zaklatott térség lakosaira.

HARMAT ENDRE

KOCSI MARGIT