Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-20 / 16. szám
1979. január 20. /'toÜm'N _ NÉPÚJSÁG 3 Minisztertanácsi rendelet a művelődési otthonokról Rendezetlen dolgok rendeződnek A közművelődési párthatározat, a közművelődési törvény után most újabb intézkedés : minisztertanácsi rendelet és a hozzá csatlakozó miniszteri utasítás foglalkozik a kultúra ügyével, azaz most a művelődési otthonokkal. Az előzőekből következet ez utóbbi: a köz- művelődés egyik legfontosabb intézményrendszerének, a művelődési otthonok hálózatának tevékenységét, működését az időközben átalakult szemlélet szerint kell meghatározni, mert a gyakorlat már meghaladta a 19 évet, 1960-ban hozott, szervezeti jogszabályi kereteket. A rendelet és az utasítás pontos szövegének még a hivatalos közlönyökben való megjelenése előtt érdeklődtünk közművelődési dolgozóktól — vezetőktől —, hogy miként fogadták, mit várnak tőle? o Rész Antal, a tolnai művelődési központ igazgatója: — Voltak olyan hétköznapi gondjaink, amelyeket az új rendelet orvosolni fog. Én például nagyon örvendetesnek tartom, hogy a művelődési otthonok működési szabályzatát mindenhol az adott intézmény társadalmi vezetősége készítheti el, úgy, ahogyan a művelődési otthon sajátos körülményei szükségessé teszik. Nem volt az szerencsés, hogy egy általános működési szabályzat vonatkozott minden — nagyon különböző — intézményre. Fontos része a rendelkezésnek az is, amiben a közös fenntartásról szól. A közös fenntartás ma már a művelődési otthonok többséA Földön 40 millió, hazánkban 150 ezer, csak a megye- székhelyen körülbelül 400 nyilvántartott cukorbeteg él. Számuk, ha a világ- statisztikát vesszük alapul (e szerint minden már nyilvántartásba, gondozásba vett cukorbetegre két további jut) nem teljes. Ezért is van jelentősége annak, hogy a Tolna megyei Balassa János Kórház-Rendelőintézet két főorvosának — dr. Sudár Géza csoportvezető belgyógyász főorvosnak és dr. Tornóczky Jánosnak, a IV. sz. belgyógyászati osztály vezetőjének — kezdeményezésére péntegében létkérdés, de mi helytelennek találjuk azt a gyakorlatot, amikor a támogatásra szánt pénz egyszerű inkasszálásáról van szó. Mi Tolnán úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, hogy a támogatásért cserébe mindig konkrétan meghatározzuk, hogy mit nyújtunk. Például az ÁFÉSZ támogatásának a fedezete intézményünk részéről énekkaruk és bábcsoportjuk működtetése. Hadd szóljak még néhány szót a társadalmi vezetésről: a tolnai művelődési otthon szak- szervezeti fenntartású, és a szakszervezeti művelődési hálózatban régóta működnek a társadalmi vezetőségek, így a magunk — 19 éves — tapasztalatára hivatkozva mondhatom, nagyon helyes, hogy a rendelet hangsúlyosan foglalkozik a társadalmi vezetéssel, és megnövelte hatókörét is. A társadalmi vezetőség — nálunk 21 tagú, akik közül hárman a szám- vizsgáló bizottság tagja) — valóban aktívan vesz részt a munkaterv és költségvetés készítésében, és rajtuk keresztül tartunk kapcsolatot az egész nagyközség lakosságával is. Azokat, akik nem veszik komolyan a vezetőség munkáját, bizony, akár vissza is hívjuk a társadalmi vezetőségből. o Krassai Gyula, a faddi művelődési otthon igazgatója: — Régen esedékes volt mindaz, amit a rendelet most kimond. Azok, akik hosszú évek óta nyomon követik ennek a területnek a fejlődését, alakulását, régóta várják is megszületését, hiszen a változásokat tükrözken este a TIT megyei szervezetének székházában megalakult a diabétesz klub. ötven meghívott közül huszonegy jelent meg. Ez a létszám várhatóan növekedni fog, hiszen kinek kinek saját érdeke, hogy betegségéről minden szükségeset tudjon; ezt jól értelmezve gyógyító orvosainak minden utasítását úgy tartsa be, hogy az így vállalt életmódi szabályok biztosítsák számára a szükséges egyensúlyt és a cukorbetegséghez kapcsolódó szövődmények elkerülését. nie kell a jogszabályoknak is. Az intézményünkben közelmúltban történt változások szinte előkészítették mindazt, amit most a rendelet leszögez. Köztudott, hogy a faddi művelődési otthon termelőszövetkezeti fenntartású volt, a tanács 1978. január elsejétől vette ismét saját fenntartásába. A termelőszövetkezet -azonban továbbra is támogatja az intézményt: évi 300 ezer forinttal, amiért „cserébe” a szövetkezet közművelődési, kulturális ellátottságáról mi gondoskodunk. Nemcsak a klubélet zajlik továbbra is nálunk, hanem például a továbbképzéseket is itt tartja a termelőszövetkezet, és ha valamilyen helyiségigénye van, akkor is hozzánk fordulnak. Azt hiszem, ez így a legjobb megoldás, mert valóban az a helyes — ahogyan a rendelet is ajánlja —, ha egyetlen szerv a felelős az intézmény fenntartásáért. Várjuk a társadalmi vezetőségek megszervezésének irányelveit. Nagyon hiányzik a valóban tevékenykedő társadalmi vezetőség valamennyi művelődési otthon igazgatójának: a nélkülözhetetlen kapcsolatokat reprezentálják ők a támogatókkal és a lakossággal. Q Papp Ferenc, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője: — A rendelet, amelyet a közművelődésben dolgozók egyöntetű lelkesedéssel fogadtak, tulajdonképpen alapvető változást nem hoz. Nem hozhat, hiszen a válA klub nemcsak megszületett ’ az első összejövetel alkalmával, hanem munkához is látott, amennyiben dr. Sudár Géza köszöntő és útra- való szavai után dr. Tornóczky János a cukorbetegség szövődményeiről-, dr. Jávor Gábor a cukorbetegek diétájáról és dr. Muth Lajos az inzulinról és az inzulin kezelésről tartott egy-egy kiselőadást. Miért volt ez több és lesz még inkább az a jövőben annál, amire az időszakos kontroli-vizsgálatok alkalmával betegének az .orvos mondani tud? Mert a visszarendelésekkor időhiány miatt tozásokat tükrözi, amelyek a párthatározat és a közművelődési törvény óta ezen a területen történtek. Nagyon fontos, hogy együttesen tartalmazza a jogszabályokat, amelyek eddig szétszórtan voltak megtalálhatóak. A közművelődési dolgozók is könnyebben tájékozódhatnak így, de különösen a fenntartók munkáját egyszerűsíti, akik nehezen igazodtak ki a munkánkra vonatkozó szabályok között. Egyértelműbb lesz a művelődési otthonok szerepe településük közművelődésében, hiszen a rendeletből világosan kiderül, hogy mi várható a művelődési otthontól. Tovább erősíti intézményeink belső demokratizmusát és a társadalmi vezetőség szerepének, hatáskörének jelentős növelésével ösztönzi a művelődési otthonokat a jobb, folyamatosabb kapcsolattartásra. Korszerűbb támogatási rendszert tükröz a rendelet, leegyszerűsíti a közös fenntartás bürokratikus rendjét. Azt hiszem, még sok mindent elmondhatnánk a rendelet kapcsán ennek a fontos intézménytípusnak a gondjairól, feladatairól, a megyei tervekről is. Szó is esik majd ezekről a témákról — a minisztertanácsi rendelet kapcsán — legközelebb a művelődési ház igazgatók értekezletén. Az értelmezés, végrehajtás segítésére már alkalmakat is kerítünk, és tervezzük azt is, hogy a tanácsi tisztségviselők továbbképzésén is napirendre tűzzük a témát. •—vfé— nincs mód a beteg minden kérdésére feleletet adni. A most megalakult klub — mely negyedévenként tartja majd a foglalkozásait és aszerint, hogy tagjait mi érdekli leginkább — célja szerint választ ígér a betegek minden kérdésére kötetlenül, mondhatni, családias légkörben. A diabetes klub így, a cukorbetegekkel szemben folyó világméretű és hazánkban sem csekély feladatokat jelentő küzdelem egyik helyi bázisa lehet, mert aktivizálja a betegeket, hogy teendőiket pontosan ismerve meg tudják őrizni, egyensúlyban tudják tartani egészségüket. Az alakuló foglalkozáson a résztvevők kívánsága szerint dőlt el, hogy áprilisban esedékes második találkozásukkor mi lesz a program. Szekszárd a cukorbetegekért Új klub született Kazánok rekordidő alatt A dombóvári lakásépítési programhoz tartozik az is, hogy a bérházakat, OTP- házakat kiszolgáló létesítményeket is igyekeznek program szerint felépíteni. Ám sok gonddal jár ez, hisz nem mindig sikerül kazánokat időre beszerezni, másrészt pedig módosulnak a tervek is. így egy-egy városnegyed fűtésére ideiglenes megoldásokat keresnek és találnak. A dombóvári új lakótelepen, a Molnár György utcában lévő lakások fűtésére építik fel a konténerkazános hőerőművet. A TOTÉV szerelői, kubikosai szorgalmasan dolgoznak a rendkívüli időjárás ellenére, hogy mielőbb üzemképessé tegyék a kazánt és a hozzá kapcsolódó létesítményeket. Ezt a kazántelepet alig egy hónapja kezdték építeni, s még januárban szolgálatba lehet állítani. Fotó: Dombai István A konténerkazán már a helyén van, következik a terep- rendezés és a kazánépület végleges elkészítése Az ideiglenes fűtőműhöz tartozik a dolgozókat szolgáló épület, amelyben helyet kapnak a karbantartó műhelyek is Gazdálkodás- kedvezmények nélkül Napjainkban az iparvállalatoknál sokfelé mondogatják: ránk köszöntött a hét szűk esztendő. Néhány szabályozó módosításával az idén valóban nehezebbé válik a vállalati gazdálkodás. Pontosabban — és ez a lényeg — nehezebb lett a vállalatoknak szükséges eredmény, nyereség és az ebből képezhető alapok előteremtése. Minőségileg teljesen más munka kell ahhoz is, hogy egy vállalat akár csak az eddigi jövedelmeire szert tehessen. Emelkedik például (az 1979-es év után számított) nyereségadó. Egyben széles körben csökken a nyereségadóból, kedvezményesen, különféle célokra visszatartható rész. Növekedett (már az 1978-as évre vonatkozóan is) a tartalékalapba helyezendő kötelező rész. Ráadásul ezután a tartalékalapból tilos az érdekeltségi alapok (részesedési, bérfejlesztési, stb. alap) kiegészítése. Beruházás esetén a vállalat a tervezett fejlesztési költségek 30 százalékát köteles letétbe helyezni. (Tehát — egyszerűen szólva — egy 50 milliós beruházás elkezdéséhez 65 millióra lesz szükség.) ÉVENTE 40—80 MILLIÓ KIESÉS Az iparban megszűnik az eddig évenként központilag biztosított 1,5 százalékos bérfejlesztési lehetőség. A továbbiakban adómentesen csak akkor és ott lehet emelni a béreket, ahol a hatékonyság (hozzáadott érték, termelékenység) növekszik. Egy átlagos nagyságú vállalatnál e módosítások évi 40—80 millió forint „kiesést” okoznak — a vállalatok egy részénél vállalati és személyi jövedelemkiesést is. Három évvel ezelőtt hasonló pénzügyi szigorításokra került sor. Azt azonban akkor a vállalatok viszonylag könnyen ellensúlyozták. Egyrészt, mert különféle címeken különféle támogatásokat, visszatérítéseket, kedvezményeket kaptak, illetve jártak ki maguknak. (Az utóbbi 3 évben a vállalati nyereségek évi növekedési üteme 14, a támogatások növekedési üteme 17 százalékot tett ki.) Másrészt, szinte korlátlanul növelhették a termelés mennyiségét. Eközben viszont az egyre nagyobb mennyiségben előállított termékek jó részéért a világpiacon egyre kevesebbet fizettek, a gyártásukhoz szükséges árukért pedig egyre többet kértek. Az ily módon keletkezett veszteséget a költségvetés fizettem vállalatoknak olyan jó módot biztosított, mintha gyártmányaik egyre jobb áron lennének eladhatók. KEVESEBB ÁRUVAL, TÖBB BEVÉTELT A pénzügyi szigorítások mellé tehát most ezért párosul a kedvezmények megvonása, visszaszorítása, a támogatások csökkentése, illetve az ipari termelés növekedési ütemének (az eddigi évi 6—7 százalékról) 4 százalékra mérséklése. A vállalatoknak tehát most nem a gyenge termékek gyártásának a bővítése, hanem a jó, jövedelmező, korszerű termékek előállítása — hogy kevesebb áru több bevételt hozzon — lesz a kifizetődőbb. S abban is nő az érdekeltség, hogy a bevételben több legyen a nyereség, amiért érdemes lesz igen gyorsan javítani a munka minőségét, csökkenteni a költségeket. Lényegében erőteljes válogatásra lesz tehát szükség: a jó és a rossz, a többet és a kevesebbet jövedelmező gyártmányok, a költséges és az olcsóbb gyártási módszerek között, illetve a jó és a gyenge személyi és vállalati teljesítmények között is. Ez jelentősen felgyorsítaná a vállalati gazdálkodás minőségi átalakulását, amely nélkül a nemzetközi verseny- képesség növekedésével nem lehet reálisan számolni. GYÁRAT, SZAKMÁT VÁLTOZTATNI A munkások és vezetők egységes álláspontja a vállalati belső intézkedések irányát, jellegét, ütemét illetően most fontosabb, mint eddig bármikor. Nem lesz könnyű megválni, ott, ahol erre lesz szükség, a régi, jól begyakorolt gyártmányoktól, vagy szakítani a régi eljárásokkal, s új megoldásokat megtanulni. Nem lesz könnyű esetleg a hatékonyság érdekében szükséges átszervezések miatt új üzemrészbe, gyáregységbe települni, vagy, ha úgy hozza a helyzet — gyárat változtatni, vagy esetleg még szakmát is. Ezek az átszervezések érinthetik az eddigi kereseti szinteket is. Megfontolt, indokolt lépéseket szabad tehát csak tenni, s igen körültekintően. Ezért a vezetőknek most mindenütt érdemes lesz az eddiginél még jobban (vagy végre!) megosztani a gondokat a vállalat valamennyi alkalmazottjával: megindokolni, előre jelezni a tervezett intézkedéseket és javaslatokat kérni egy-egy sokakat érintő lépés előtt, hogy nincs-e más mód a változtatásra, amely esetleg kevesebb veszteséggel, „mozgással” jár. Oda kell figyelni, hogy az új teljesítménykövetelmények, ne csak ott szülessenek meg. ahol azokat könnyű megszerkeszteni, vagy hagyományosak, hanem arra kell törekedni, hogy a vállalat valamennyi posztján egyformán, azonos eszközökkel serkentsék a munkát, hiszen a hatékonyságnak valamennyi munkahelyen nagy tartalékai vannak. Sokfelé szokatlan lesz a beruházások nélküli szelektív, intenzív fejlesztés útján megtenni az első lépéseket, megfogni az eddig aránylag könnyen szerteguruló forintokat, hozzáfogni a termékskála szűkítéséhez, s azonos (vagy kevesebb) létszámmal, az eddigi (vagy kisebb) anyag-, energia-, időráfordítással nagyobb eredményt, nagyobb (tiszta) jövedelmet elérni, vagyis többet fizetni be a költségvetésbe, de úgy, hogy azért a vállalatnál is maradjon annyi, amennyi szükséges a további fejlődéshez és az emberek életszínvonalának megtartásához. GERENCSÉR FERENC Ifjúságpolitika a helyiiparban A tanácsi ipar, a kommunális, közüzemi és fogyasztói szolgáltatás területén csaknem 40 szakmában megközelítőleg 16 ezer szakmunkás- tanulót foglalkoztatnak. Helyzetük javítása nagy súly- lyal szerepelt a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének pénteki ülésén, amelyen az ifjúságpolitikai -határozatok végrehajtásáról tárgyaltak. Leszögezték: az üzemekben és az iskolákban tevékenykedő szakszervezeti alapszervezeteknek az eddigieknél többet keíl törődniük a szakmunkástanulók helyzetével, hogy felkészítésük minél jobban megfeleljen a gyakorlat követelményeinek és a tantervi előírásoknak.1
