Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18. ^NÉPÚJSÁG 5 Beszélgetés az „505-ös ” KISZ-életéről A hetes váltásban több idő jut művelődésre is. Felvéte­lünk az „505-ös” könyvtárában készült Felsőoktatási tájékoztató érettségizőknek FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK gMggig nn ||||||||||| Szekszárd és a megye legnagyobb oktatási in­tézménye az 505. számú Ady Endre Szakmun­kásképző Intézet: 1760 tanulója van. Szabó Fe­renc KISZ-titkárrai és Horváth Gyula KISZ- tanácsadó tanárral be­szélgettünk az intéz­mény KISZ-életéről. — Egy ekkora létszámú is­kola a város mozgalmi éle­tében is minden bizonnyal döntő súllyal szerepel... — Közel egy év óta való­ban így van — mondja Sza­bó Ferenc. — A városi KISZ tagságának húsz százaléka nálunk van, s ha csak a kö­zépiskolákat nézem, ennél is nagyobb az arányunk. 926 KISZ-taguhk van és közel 500 a Kilián-körölk száma. Persze nem csupán a számok alapján jelentős a súlyuk, hanem ténylegesen is ott va­gyunk a mozgalmi munká­ban. Minden rendezvényen képviselteti magát az iskola. Szellemi és sportvetélkedő­kön komoly helyezéseket ér­tünk el. Nem dicsekvésként, de egy-két példát hadd mondjak erre: a Havanna ’78 vetélkedőn szinte min­den díjat elhoztunk. Egy bő­rönd csokoládéval jöttek meg a gyerékek. A KMP évforduló­jára rendezett vetélkedőn in­dult két csapatunk a máso­dik és a tizenötödik helyezést érte el. A városért végzett munkánkat jelzi még egy adat: tavaly 5200 óra társa­dalmi munkát végeztek a gyerekek. — A korábbi években nem volt ennyire érezhető az iskola jelenléte a mozgalmi munkában? — Hadd mondjak ismét egy adatat; összesen 180 KISZ-tag volt az iskolában. A tanulók nagy része válla­latoknál, vagy otthon a fa­luban végzett KISZ-munkát. Az iskolai szervezet is szét­szórtan működött. De ezt Horváth Gyula jobban isme­AZ UTÓBBI időben sok szó esik a popszakmában az utánpótlás hiányáról, a te­hetséges, új előadók jelent­kezésének elmaradásáról, és ezzel összefüggésben az amatőrmozgalom megoldat­lan problémáiról. Egybehang­zó állítások szerint a mai popéletet zártság, nehézkes­ség, immobolititás jellemzi. A rádióban, tv-ben, a hang- lemezgyárban, az ŐRI ren­dezvényein többnyire mindig ugyanaz a két tucat előadó bukkan fel, akiknek többsé­gével lassan 10—15 éve min­dennap találkozhatunk. A második vonal képvise­lőiről, a ma is szép számú amatőr együttesekről, szólis­tákról alig esik szó. Ki. isme­ri például a nyíregyházi Pók­hálót és a Zenitet, a békés­csabai Háromszöget, a tata­bányai 5-let együttest? Sző­kébb vidéki közösségükön kí­vül valószínűleg nem sokan. És ki ismerte akár 3 évvel ezelőtt is a debreceni Colort, vagy a Phanta Rei-t? Nekik szerencséjük volt, a Ki mit tud?, a televízió nyilvánossá­ga segített. De mi lesz a többiek sorsa? A popszakmá­ban az utánpótlás hiányáról beszélnek az aranykor elmúl­tával is. Közel kétezer ama­tőr zenekar dolgozik az or­szágban. Ez tízezer aktív ze­ri, én csak augusztus óta dolgozom az intézménynél. — A korábbi oktatási rend egyáltalán nem kedvezett a KISZ-munkának — kezdi Horváth Gyula. A gyerekek három nap jártak iskolába és három napot gyakorlaton voltak. S ez a három nap is többféleképpen variálódott. Ilyen szétszórt rendszerben nem a KISZ-munkát, de az oktatást is nehéz volt végez­ni. A tanulók közül válasz­tott KISZ-titkárral szinte le­hetetlen volt a mozgalmi munkát összefogni. Ezért nagy segítség volt, hogy fél- függetlenített KISZ-titkárt kaptunk. „A” héten oktat, s a „B” héten teljesen a moz­galomé. Ehhez tudni kell, hogy az elmúlt tanévben át­szervezték az oktatást. Kí­sérletképpen bevezették a hetes váltást. A tanulók egy hétig iskolába járnak és egy hétig gyakorlaton vannak. „A” héten az iskola egyik fele, a „B” héten pedig a másik fele van benn az in­tézményben. Igaz, így min­dent kétszer kell elmondani, de akkor tudjuk, hogy min­denki hallotta. Korábban nészt jelent és legalább ugyanennyi azoknak a száma, akik belefáradva az ered­ménytelenségbe, abbahagyták sikerrel nem kecsegtető pá­lyafutásukat. Mert ha bele­gondolunk, a magyar popze­ne másfél évtizedes történeté­ben vidéki zenekarok — ha nem számítjuk az utóbbi év debreceni áttörését — jófor­mán semmi szerepet nem játszottak. Mindenesetre fu­ra ellentmondás: égető hiány az egyik oldalon, befutásra váró ezrek a másikon. E paradox helyzet megérté­séhez néhány problémát ala­posabban is szemütyre kell vennünk. Akárcsak más területeken, a popszakmában is a hivata­los intézmények — rádió, tv, hanglemezgyár, koncertiroda — Budapesten alakították ki központjukat. így a kezdetek­től önmenedzseléssel dolgozó együttesek közül a fővárosiak potenciális előnyben voltak a többiekkel szemben. Ez a lépéselőny a későbbi évek so­rán behozhatatlan távolsággá nőtt. Kialakultak a kapcso­latok, a tűz mellett ülők me­legedtek, az egyre inkább üz­letté váló popszakmán belül a szűk belső piac következté­ben nagy konkurrenciaharc bontakozott ki és az erősebb győzött. A profi előadók a akárhányszor mondtuk el, sosem voltunk biztosak ab­ban, hogy mindenki tudo­mást szerzett-e a közlésünk­ről. A hetes váltásban a dél­utánok szabadok, így van idő KISZ-munkára. Régeb­ben pedig délután is volt ta­nítás. — Mivel az iskola — veszi át a szót ismét Szabó Ferenc — nem súlyának megfelelően szerepelt a város mozgalmi életében, a városi KISZ-bi- zottság az elmúlt évben úgy határozott, hogy a tanulók lehetőleg az intézménynél végezzenek mozgalmi mun­kát. — Hogyan fogadták a ta­nulók a határozatot? — Megértették és elfogad­ták. Egy két esetben fordult elő, hogy a tanuló maradt a régi alapszervében, mert ve­zető funkciója volt. — S hogyan reagált a tan­testület, hiszen a megnöve­kedett számú tagsággal pat­ronáló munkájuk is gyara­podott? — Működik egy pedagó­gus KISZ-alapszervezet az iskolában1, s minden támoga­tást megkaptunk tőlük. De a fővárosba húzódtak, míg az amatőrmozgalom áttevődött vidékre és helyzete jelenleg úgyszólván reménytelen, mert a nyereségre dolgozó in­tézmények csak a menőket foglalkoztatják, a hanglemez- gyár szerződéséhez már bi­zonyos siker kell; a rádió és a tv is csak kész, kiforrott műsornak biztosít nyilvános­ságot. Ehhez azonban olyan fel­szerelés szükséges, amit saját zsebből már nem lehet meg­teremteni. A profik milliós értékű szereléseikkel koncer­ten is lemezminőségű elő­adást tudnak nyújtani, s ez­zel az amatőrök nem képesek konkurrálni. Mindebben közrejátszik az is, hogy ma Magyarországon a popzenét legtöbb helyen olyan fejőstehénnek tekintik, amit csak fejni kell, de elfe­lejtik takarmányozni. A vi­déki kultúrházak, intézmé­nyek, csupán bevételi forrást biztosító tényezőnek könyve­lik el a zenekarokat és támo­gatásukról (felszerelés, próba­helyiség, stb.) elfelejtkeznek, így fordulhatott elő például olyan eset, hogy a jobb sors­ra érdemes debreceni LUX együttes nem tudott elutazni a győri amatőr popfesztivál­ra, mert nem akadt olyan tár­sadalmi szerv, amely utazá­sát, felszerelésének elszállí­tantestület egészének a hoz­záállása is pozitív. A patro­náló feladatokat az osztály- főnökök végzik, az előadók nagy része _ a vitakörökre a tantestület tagjaiból került ki. És hadd tegyem hozzá még azt, hogy az eddigi ered­ményekben az iskolavezetés­nek, a tantestületnek egy­aránt komoly szerepe van. Kulturális munkabizottság működik a tantestületen be­lül, melynek rendkívül fon­tos szerepe van az iskolai és a KISZ-munfca összehangolá­sában. — A vállalatoknál egészen jól működő alapszervezetek is voltak. Sikerült-e ezeknek a KISZ-tagoknak biztosíta­ni a feltételeket további jó mozgalmi munkájukhoz? — Alig egy éves múlt van mögöttünk az átszervezés óta. Természetesen minden területen még nem vagyunk jobbak. De ha az össztevé- kenységet nézzük, már ered­ményesebb a munka. Ebben az évben szerveztük meg a stúdiót. Hetente kétszer van adás. A műsorokat a gyere­kek készítik. Január elején indítottunk egy úgynevezett neveltségi versenyt az osztá­lyok között. Azért mondom, hogy. osztályok, mert nálunk nem vertikális rendszer van, hanem egy osztály egy alap­szervezet. A versenyben az órai aktivitás, magatartás, tisztaság és még egyéb szem­pontok alapján a tanár az óra végén pontoz. Maximum tíz pontot adhat. Ezenkívül a folyosóügyeletes tanár maximum öt pontot levonhat a folyosón szünetben tapasz­talt magatartás alapján. S havonta aztán értékeljük az alapszervezeteket. — Tevékenységünkről, eredményeinkről, feladata­inkról még hosszú ideig be­szélhetnénk, hiszen iskola és a KISZ elválaszthatatlan egymástól. Ez az év azonban, ami engem illet, az ismerke­dés éve volt, és természete­sen a módszerek kialakításá­nak az éve az új iskolai rendszerben. KlSZ-szerveze- tünk mozgalmi tevékenysége viszont érezhető az intézmé­nyen belül éppúgy, mint. a város mozgalmi életében. — Köszönjük a beszélge­tést. — majoros — tását biztosította volna. Vagy vegyük példának a Color es^ tét, amely a Ki mit tud?-™ elért sikere után egyszerűen azért tűnt el a porondról, mert nem volt olyan szerelé­se, amivel hírnevéhez méltó zenét tudott volna játszani. Rajtuk a Biogál Gyógyszer- gyár támogatása segített — szinte példa nélkül áll az országban. A zenekarok több­sége semmiféle támogatást nem kap a művelődési köz­pontoktól, holott éppen azok a zenekarok szerepelnek si­keresen a különböző országos rendezvényeken, fesztiválo­kon, amelyeket valamilyen intézmény patronál. A fentiekkel szorosan ösz- szefügg, hogy más amatőr­mozgalmakhoz képest (nép­tánc, kórus, színjátszó) ez az ágazat elhanyagolt és alig mutatkozik olyan kezdemé­nyezés, amely felismerné a popzene kínálta közművelő­dési lehetőségeket. A zene­karokat csupán bevételt biz­tosító forrásként, s nem al­kotó igénnyel használják fel, de legtöbb helyen szerepüket átveszi a diszkó, a gépzene. S ha a jelenlegi helyzeten nem történik valami válto­zás, akkor az amatőrmozga­lom rohamos hanyatlásával kell számolni. Ennek követ­kezményeit ma még nehéz lenne megjósolni. Minden­esetre az a tény, hogy ma a popzene mindennapi szórako­zásunk része — sürgetővé tenné a mindenképpen tart­hatatlan helyzet megoldását. SEBÖK JÁNOS —— hét folyamán meg- M jelent a megyei irt könyvesboltokban is a magyar felsőokta­tási intézmények felvételi tájékoztatója az 1979-es tanévre. A középiskolások körében méltán népszerű és aktuális kiadvány csak nagyon korlátozott pél­dányszámban kapható. A tájékoztató az általá­nos tudnivalók keretében tájékoztatást ad a felső- oktatási intézményekbe való jelentkezés rendjéről, a tanulmányi versenyek helyezettjeinek felvételi kedvezményeiről, ösztön­díjakról, állami juttatások­ról, tandíjakról, az esti és levelező hallgatók kedvez­ményeiről. Ismerteti a fel­sőoktatási intézmények hallgatóinak sorkatonai szolgálatával a szakközép- iskolák és főiskolák össze­vont érettségi-felvételi vizsgáival kapcsolatos tud­nivalókat. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozataira a felvételi kérelmeket a kö­zépiskolák február 10—25- ig, a felsőoktatási intéz­mények pedig március 30- ig fogadják el. Az esti és levelező tagozatokra törté­nő jelentkezések ugyan­ezen időpontig fogadhatók el. A tájékoztató felhívja a figyelmet, hogy a nappali tagozatokra milyen felté­telekkel lehetséges a má­sod-, sőt, harmadsorban történő jelentkezés. Rész­letesen ismerteti a szak- középiskolákban végzők felvételi választható tan­tárgyait az egyes szakirá­nyú képzésnek megfelelő­en. A tájékoztatóban min­den eddiginél részletesebb tájékoztatást kapnak a fiatalok a Magyar Nép­hadsereg katonai főisko­láira történő jelentkezés és felvétel rendjéről. A kiadvány ismertetést közöl a felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamokról, amelyet különösen a II— III. osztályos fiatalok fi­gyelmébe ajánlunk. Az esti és levelező okta­tásban érdekelt fiatalokkal a 23/1974. (IX. 4.) Mü. M. sz. rendelet alapján ismer­teti a kedvezményeket (kedvező munkabeosztás, tanulmányi munkaidő­kedvezmény, a tanulmá­nyokkal összefüggő egyes költségek megtérítése). In­dokoltnak tartjuk felhívni azonban a figyelmet arra, hogy e tárgyban módosító rendelkezés is jelent meg, amelyet nem közöl a ki­advány. [9/1978. (VIII. 15.) Mü. M. sz. rendelet a to­vábbtanuló dolgozók ked­vezményeiről, amely meg­jelent a Munkaügyi Köz­löny 1978. évi 10. számá­ban, valamint a Művelő­désügyi Közlöny 1978. évi 19. számában.] A nappali tagozatokon a felvételi vizsga díja 75 Ft, az esti és levelező tagoza­tokon pedig 100 Ft. Az általános tudnivaló­kat követően a tájékoztató részletes ismertetést ad az egyetemekről, egyetemi jellegű főiskolákról, főis­kolákról és felsőfokú in­tézetekről. Karonként, sza­konként jelzi a felvehető létszámot, a felvételi vizs­ga tárgyait. Néhány kar esetében összehasonlítást közöl az előző évi jelent­kezések tapasztalataival összefüggésben, s mintegy felhívja a figyelmet arra, hogy mely karokon és sza­kokon van, vagy várható a túljelentkezés. Tekintettel a megyei gazdaságfejlesztési felada­tokra és a kiemelt beru­házásokra, itt hívjuk fel a végzős fiatalok figyelmét arra, hogy feltétlenül szük­séges a fiatalok nagyobb létszámú jelentkezése a szekszárdi húskombinát vezetői szükségletét kielé­gítő szegedi élelmiszeripa­ri főiskolára, valamint a könnyűipari műszaki főis- , kólára, kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolára, pénzügyi és számviteli fő­iskolára. Továbbra is nagy gon­dot jelent megyénkben a képesítés nélküli pedagó­gusok nagy számban való foglalkoztatása. Jó lenne, ha többen jelentkeznének a tanárképző, tanítóképző, óvónőképző főiskolákra. A tájékoztató részlete­sen foglalkozik az esti és levelező tagozatok felvéte­li lehetőségeivel, a felvéte­lek követelményeivel. Is­merteti a szakmérnök- és gazdasági mérnökképzés, az ELTE idegen nyelvi to­vábbképzését. A felvételi vizsgákkal kapcsolatosan az általános tájékoztatást követően részletesen olvashatunk valamennyi feívételi tárgy felkészülési anyagáról, az alkalmassági vizsgák kö­vetelményeiről. A végzős szakközépisko­lások pontos tájékoztatást kapnak arról, hogy a fel­vételi vizsgákon milyen helyettesítő (szakirányú) felvételi tárgyat választ­hatnak szakirányú to­vábbtanulás esetén. Hiánya a kiadványnak, hogy nem ad tájékoztatást az elmúlt év felvételi ta­pasztalatairól, a felvételi pontszámok alakulásáról. ——i kiadvány mind a A végzős fiataloknak, n mind pedig a szü- L~ löknek hasznos tá­jékoztatást nyújt a képes­ségek mérlegelésében, a reális pályaválasztási dön­tés kialakításában. A kiadványt azonban figyel­mébe ajánljuk a középis­kolák II—III. osztályos ta­nulóinak is, előzetes tájé­kozódás végett. RÓKUS JÁNOS, a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója Ki ismeri a „Pókhálót"? Zenekarok a második vonalban

Next

/
Thumbnails
Contents