Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

©rife PÜJ SÁG 1979. január 18. Hírek A Dombóvári Spartacus tekeszakosztálya megren­dezte a dombóvári városi egyéni ifjúsági bajnokságot. A legjobb három dobó: 1. Mándli 432, 2. Lukács 407, 3. Illés 387 fával. (A bajnok­ságnak nyolc indulója volt.) * Január 20-án, szombaton, Tamásiban a gimnázium tornatermében két női kézi­labda-mérkőzésre 'kerül sor. 14.30-kor Gyönk—Ozora, majd 15.30-kor Tamási II.— Simontornya ificsapata ellen játszik. * Vasárnap Szekszárdon, a sportszékházban 9 órától tartják a városi-járási ifjú­sági, serdülő és újonc aszta­litenisz-bajnokságot. A női sí Európa-kupa svájci lesiklóversenyét a hazaiak spor­tolója Zoe Haas nyerte 1:28.30' perces idővel, a második helyen az osztrák hinder végzett 1:28.51-gyel, harmadik a norvég Dahlum lett 1 :Z8.65-tel. Az EK állása az élen: 1. Chris­ta Zechmeister (ny.-német) 62 pont. 2. Fabienne Serrat (fran­cia) 56 pont. 3. Regina Mösenlel- chner (osztrák) 49 pont. A varsói sakkzónaversenyen lebonyolították a 8. fordulót is, amelyben a magyar játékosok csupa döntetlent értek el. Eredmények: A csoport: Ribli —Gheorghiu (román) döntetlen. Portisch F.—Inkjev (bolgár) döntetlen. Lengyel— Skrobek (lengyel) döntetlen. Radulov (bolgár)—Prandstetter (csehszlo­vák) döntetlen. Sznapik (lengyel) —Jansa (csehszlovák) 0:1. A sorrend: Ribli és Prandstet­ter 5,5 pont, Radulov, Gheorghiu 4,5 pont, Lengyel, Sznapik 4 pont, Portisch F., Inkjev 3,5 pont, Jansa, Skrobek 2,5 pont. Sorsolások NB II. A Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapatának tavaszi mérkőzései: február 18.: Alumínium SK—Szek- szárd, február 25.: Szekszárd —Bakony Vegyész, március 4.: Kaposvár—Szekszárd, március 11.: Szekszárd—Do­rog, március 18.: Sabaria— Szekszárd, március 25.: Szek­szárd—Olajbányász, április 1.: Szekszárd—Soproni SE, április 8.: MÁV-DAC—Szek­szárd, április 15.: Szekszárd —PVSK, április 22.: KO­MÉP—Szekszárd, április 29.: Szekszárd—Fűzfő, május 6.: Pét—Szekszárd, május 13.: Szekszárd—MÁV NTE, má­jus 20.: Honvéd Rákóczi SE —Szekszárd, május 27.: Szekszárd—Bábolna, június 3.: Oroszlány—Szekszárd, június 10.: Szekszárd— Bauxitbányász, június 17.: Répcelak—Szekszárd. MEGYEBAJNOKSÁG Március 4.: Fádd—Dombó­vár, Tevel—Bátaszék, Bo_ Bátán húszán ismerkednek a labdarúgószabályokkal A hátai általános iskola egyik osztályában égtek a fénycsövek. Kíváncsian néz­tünk be, vajon megérkeztek-e a tanfolyam hallgatói. Csak egy ember volt benn, akiben Nédó Pétert ismertük fel. Ke­zében söprűvel szorgalmasan dolgozott. — Nemrég ért véget a ta­nítás, összehúzom a szeme­tet, hadd legyen rend — mondta a bátaiak lelkes sportembere. Az utcán a szél hordta a havat, a huzato­sabb helyeken már tizenöt­húsz centiméteres átfúvások voltak. A kályha mellett me­legedtünk, amikor nyílott az ajtó és Varga Endre, a tan­folyam vezetője nevetve nyi­tott be. — Bármilyen neyetséges, megpróbálok kölcsönkérni valakitől 20—25 téglát, és azt a kocsi csomagtartójába te­szem. Annyira havazik, csú­szik az út, hogy különben Bé­táról nem tudok kimenni. — Amikor elkezdtem a tanfolyamot szervezni, akkor kinevettek, azt mondták, kár egy lépést tennem, úgysem lesz ebből semmi. Aztán lett. Az első előadáson 16-an, a másodikon 19-en voltunk. Ma például szólt a tsz egyik traktorosa, név szerint Ba­logh János, hogy szeretne ő is jönni. Persze, hogy azt válaszoltam jöjjön, várjuk — magyarázta Nédó Péter, a tanfolyam szervezője, majd így folytatta: — Én is most szeretnék vizsgát tenni. Ami az érde­kes, nálunk megtalálható a traktorostól az iskolaigazga­tóig, az ipari munkásig min­denki. Valamilyen formában az összes hallgató kötődik a sportághoz, sőt néhányan még ma is aktív játékosok. Háder György például az if­júsági csapat edzője, Sümegi Albin meg a csapat intézője. Az iskolaigazgató viszont a serdülőcsapat edzője, de saj­nos ma nem lehet itt, to­vábbképzésen van. Lesz még egy hiányzónk, ő Dutrával tolja le a havat az útról. Varga Endre elismétli az eddig tanultakét, majd a les­szabályokra visszatér, azokat még egyszer elmondja, hisz a gyakorlás a tudás atyja. Különösen hangsúlyozza; mit kell érteni kirúgás alatt. Fi­gyelmeztet: nem szabad ösz- szetéveszteni kirúgással azt, amikor a kapus a labdát meg­szerzi és azt követően to­vábbítja a mezőnybe. Aztán a közvetlen, majd a közve­tett szabadrúgások ismerte­tésére, tanulmányozására ke­rül sor. Példákat említ, a magyarázata egyértelmű és világos, melyből a hallgatók gyiszló—Tengelic, Gerjen— Paks, Nagymányok—Nagy­dorog, Bonyhád—Kisdorog, TÁÉV SK—Pincehely, Tolna —Aparhant. Március 11.: Dombóvár— Tolna, Aparhant—TÁÉV SK, Pincehely—Bonyhád, Kisdo. rog—Nagymányok, Nagy dö­rög—Gerjen, Paks—Bo- gyiszló, Tengelic—Tevel, Bá­taszék—Fadd. Március 18.: Bátaszék— Dombóvár, Fadd—Tengelic, Tevel—Paks, Bogyiszló— Nagydorog, Gerjen—Kisdo­rog, Nagymányok—Pince­hely, Bonyhád—Aparhant, TÁÉV SK—Tolna. Március 25.: Dombóvár— TÁÉV SK, Tolna—Bony­hád, Aparhant—Nagymá­nyok, Pincehely—Gerjen, Kisdorog—Bogyiszló, Nagy­dorog—Tevel, Paks—Fadd, Tengelic—Bátaszék. Április 1.: Tengelic—Dom­bóvár, Bátaszék—Paks, Fadd —Nagydorog, Tevel—Kis­képet nyernek arról, mikor kell közvetlen és mikor köz­vetett szabadrúgást ítélni. Az előadó nem ragaszkodik szigorúan a szabálykönyvben leírtakhoz, esetenként egy- egy személyes élményét, pél­dát is elmond, hogy érthetőb­bé tegye a szabály megisme­rését. A hallgatók is megszó­lalnak, kérdéseket tesznek fel, ha valamit többfélekép­pen lehet értelmezni. Például a figyelmeztetés és kiállítás körül hoszabban időztek. Varga Endre aztán leszögez­te: „A játékvezetőnek nem fontos megállítani a játékot, menet közben is figyelmez­tetheti a játékost. Nem sza­bad azonban megfeledkezni arról, ha ugyanaz a játékos ismételten szabálytalanságot követ el, már nincs figyel­meztetés, akkor csak kiállíta­ni lehet. Nem lehet viszont figyelmeztetni, hanem azon­nal le kell küldeni a pályárój például azt a játékost, aki a játékvezetőt sértegeti, go­romba magatartást tanúsít vele szemben, nem beszélve arról, ha tettleg bántalmazza a játékvezetőt, esetleg ellen­felét vagy játékostársát. A beszélgetés visszakanya­rodott a szabadrúgáshoz. A hallgatók megtudták például, hogy közvetlen szabadrúgás esetén nem kell másnak érin­teni a labdát, egyszeri érin­tés után is lehet gólt lőni. A közvetett szabadrúgásnál vi­szont először a játékvezető­nek karfeltartással kell je­lezni — és lehetőleg a rúgás végzéséig a karját fenntarta­ni. Ebből a játékosok is tud­ják: közvetett szabadrúgás­ról van szó. Tehát a rúgó já­tékoson kívül másnak is kell érinteni, hogy abból gólt le­hessen elérni. — Mi van akkor, ha a sor­falból egy játékos állandóan kilép, hogy ne tudják a szabadrúgást nyugodtan el­végezni — hangzott egy kér­dés. — Nagyon fontos — hang­súlyozta Varga Endre —, hogy ilyenkor a játékvezető a korábbi döntését ne vál­toztassa meg. Arra gondolok, hogy például a 16-oson belül közvetett szabadrúgást ítél, és mivel a játékos állandóan megakadályozza a labda el- rúgását, esetleg 11-est ítél­jen. Ezt nem lehet megtenni. A játékost figyelmeztetés után ki kell állítani, és a már korábban hozott ítéletet kell elvégeztetni. — Elég-e annyi, hogy az egyik játékos rálép a labdá­ra, majd a mögötte érkező játékos a hálóba vágja azt. — Szó sem lehet a gól meg­ítéléséről, mivel a közvetett szabadrúgás alapfeltétele, hogy legalább kettőnek kell érinteni a labdát. Azzal még nem történt meg a labda já­tékba hozása, nem tette meg az a kerületének megfelelő távolságot, hogy a játékos a lábát rátette. Nyílik az ajtó, újabb hall­gató érkezik. Mindjárt tőle tudjuk meg a késése okát. — Elnézést kérek, a hegy­tetőn voltam a Dutrával, a havat toltam le. Igen, Klein László trakto­ros szereti a sportot, önként jelentkezett, de hiába, első a munka, a kötelesség. — Hol kell a kapusnak áll­ni a büntetőrúgás elvégzése­kor? — A gólvonalon, azonban tévedés az, hogy a kapu kö­zepén. Ha neki úgy tetszik, akár az egyik sarokban is állhat, ez nincs szabályozva. Arra viszont gondot keli for­dítani, hogy a labda elguru- lásának pillanatában a kapus mindkét lábának a gólvona­lon kell lenni. — Mi van akkor, ha a bün­tető rúgásának pillanatában a rúgást végzőnek egyik já­tékostársa belép a büntető- területre? — Ha a labda gólba ment, meg kell ismételtetni. ha ka­pu mellé vagy fölé ment, ki­rúgást kell ítélni. Abban az esetben viszont, ha a rúgó játékos követ el valamilyen szabálytalanságot, ilyenkor nem lehet gólt adni, az ítélet kirúgás. Ezzel szemben, ha annak a csapatnak valamely tagja lép a büntetőterületre, aki ellen a büntetőt végzik, már más a helyzet. Ha a lab­da gólba megy, meg kell ad­ni, lényegében ezzel a játék­vezető előnyszabályt alkal­maz. Abban az esetben, ha a büntetőrúgásból nem sike­rül gólt lőni, mellé vagy fölé megy a lövés, azt meg kell ismételtetni. Aztán ismét szóba került az előnyszabály, az, hogy ki illetékes az idő mérésére, és mi van akkor, ha a mérkő­zés utolsó pillanatában törté­nik olyan szabálysértés, me­lyért büntetőt kell ítélni, egyszóval sok mindenről be­széltek. — Február 17-én vizsga, utána lehetőséget "biztosítunk a gyakorlati képzésre is — mondta búcsúzásul Varga Endre, aki a hallgatókkal együtt nyugodtan várhatja a vizsgát, majd a tavaszi sze­zont. Bátáról lesz néhány jó' játékvezetője a sportágnak. Klein László traktoros nem várta meg az előadás végét, Dutrája elé szerelt hókotró­val járhatóvá tette az utat, szerencsésen felértünk a dombtetőre... —kas dörög, Bogyiszló—Pincehely, Gerjen—Aparhant, Nagy­mányok—Tolna, Bonyhád— TÁÉV SK. Április 8.: Dombóvár— Bonyhád, TÁÉV SK—Nagy­mányok, Tolna—Gerjen, Aparhant—Bogyiszló, Pince­hely—Tevel, Kisdorog— Fadd, Nagydorog—Bátaszék, Paks—Tengelic. Április 15.: Paks—Dombó­vár, Tengelic—Nagydorog, Bátaszék—Kisdorog, Fadd— Pincehely, Tevel—Aparhant, Bogyiszló—Tolna, Gerjen— TÁÉV SK, Nagymányok— Bonyhád. Április 22.: Dombóvár— Nagymányok. Bonyhád— Gerjen, TÁÉV SK—Bo­gyiszló. Tolna—Tevel, Apar­hant—Fadd, Pincehely— Bátaszék, Kisdorog—Tenge­lic. Nagydorog—Paks. Április 30.: Nagydorog— Dombóvár. Paks—Kisdorog, Tengelic—Pincehely, Báta­szék—Aparhant. Fadd—Tol­na. Tevel—TÁÉV SK, Bo­gyiszló—Bonyhád, Gerjen— Nagymányok. Május 6.: Dombóvár— Gerjen, Nagymányok—Bo­gyiszló, Bonyhád—Tevel, • TÁÉV SK—Fadd, Tolna— Bátaszék, Aparhant—Ten­-gelic, Pincehely—Paks, Kis­dorog—Nagydorog. Május 13.: Kisdorog— Dombóvár, Nagydorog— Pincehely, Paks—Aparhant, Tengelic—Tolna, Bátaszék— TÁÉV SK, Fadd—Bonyhád, Tevel—Nagymányok, Bo­gyiszló—Gerjen. Május 20.: Dombóvár— Bogyiszló, Gerjen—Tevel, Nagymányok—Fadd, Bony­hád—Bátaszék, TÁÉV SK— Tengelic, Tolna—Paks, Aparhant—Nagydorog, Pin­cehely—Kisdorog. Május 27.: Pincehely— Dombóvár, Kisdorog—Apar­hant, Nagydorog—Tolna, Paks—TÁÉV SK, Tengelic— Bonyhád, Bátaszék—Nagy­mányok, Fadd—Gerjen, Te­vel—Bogyiszló. Június 3.: Dombóvár—Te­vel, Bogyiszló—Fadd, Gerjen —Bátaszék, Nagymányok— Tengelic, Bonyhád—Paks, TÁÉV SK—Nagydorog, Tol­na—Kisdorog, Aparhant— Pincehely. Június 10.: Dombóvár— Aparhant, Pincehely—Tolna, Kisdorog—TÁÉV SK, Nagy­dorog—Bonyhád, Paks— Nagymányok, Tengelic— Gerjen, Bátaszék—Bogyiszlói, Fadd—Tevel. Akikre szavaztak (VI.) Bemutatjuk azt a három női és férfi sportolót, akik a megye legjobbjainak megválasztása során a legtöbb szavazatot kapták. Csereklei Sándor A Szekszárdi Dózsa egye­sületének harmadik verseny­zője, akinek a megye sport­közvéleményének szavazatai végül is dobogós helyezést eredményeztek. Az 1962. de­cember 1-én született súly­emelő, rövid, hároméves sportpályafutása során elő­ször érezhette „könnyűnek” a sikert. Mert az általa kép­viselt sportágban, a nehéz súlyzókkal és tárcsákkal ví­vott küzdelemben bizony szűkmarkúan osztogatják. 1975. január 20-án, tizen­két évesen ismerkedett meg a súlyemelés fortélyaival a Szekszárdi Sportiskolában. A szakosztályba Szabó Klá­ra testnevelő javaslatára került. Az első edzésen 30 kg-ot emelt fel, amit jó tel­jesítménynek értékelt edző­je. Kéthónapos edzés után a kezdők versenyén indult először. Szakításban 37,5, lö­késben 47,5 kilót teljesített. A vártnál gyorsabban fejlő­dött, hisz az év végére ösz- szetettben már 125 kg-ig ju­tott el az 53 kilogrammos testsúlyú legényke. Egy év elteltével 172,5 kg- os összteljesítményével or­szágos úttörő-bajnokságot nyert a szekszárdi verseny­ző. Tehetsége dicséretes szorgalommal párosult, ed­zésmunkája magában hor­dozta a töretlen fejlődés ígéretét. S mint a későbbiek során kiderült, Sanyi nem rekedt meg az ígéretnél: rangos versenyeik során bi­zonyította rátermettségét. 1977-ben immár 215 kg-os összteljesítményig" jutott, de nem kis bosszúságára a leg­jobbak viadalán, az orszá­gos bajnokságon kiesett. Számára a legsikeresebb esztendőnek a tavalyi év bi­zonyult. Nem babonás típus, ezért aztán tizenháromszor javított serdülő országos csúcsot. Előbb a 64 kg-os súlycsoportban 97,5 kg-ról 100 kilogrammra módosítot­ta a szakítás korábbi csú­csát. Ezt követően súlycso­portot változtatott, könnyű­súlyban a 67,5 kg-osok tábo­rába pártolt. Szakításban 100 kilóról indult és 110 kg-ig tornászta fel eredményét. Közben hatszor javította meg korábbi rekordjait. A másik fogásnemben, lökés- . ben 125,5 kg-re írta át klub­társa, Mátrai Gyula három évvel korábban felállított országos csúcseredményét. E szép sorozat végén érkezett el az országos serdülőbaj­nokság ideje. Éppen 16. szü­letésnapját ünnepelte, ami­kor Salgótarjánban 220 kg- ról 235 kg-ra javította súly­csoportja összetett rekord­ját: országos bajnoki címet nyert. A Rózsa Ferenc Szakkö­zépiskola második osztályos tanulója, aranyjelvényes sportoló, az IBV válogatott keretének tagja 1979-ben to­vábbi csúcsjavítást tervez, s titkos vágya: szeretne kijut­ni az IBV rangos vetélkedő­jére. Egyszemélyes klub Ki gondolta volna hogy a híres amerikai magasugró, Dwight Stones sorsára eny- nyire kihat az a tény, hogy részt vett az ABC-televíziós társaság pályázatán? A fel­lépést a szupersztárok” mű­sorában jól fizetik, és Sto­nes csinos summát, több mint harmincezer dollárt kapott munkájáért. Az érvényben lévő szabá­lyok szerint ezt a honorá­riumot az Amerikai Amatőr Atlétikai Szövetség (AAU) rendelkezésére kellett volna bocsátania. Stones azonban kissé szabadon értelmezte az előírásokat, amelyek lehető­vé teszik, hogy a pénz egy részét nem haszonra dolgozó szervezeteknek utalják át, és az egész összeget a Desert Oasis Track Clubnak küldte meg. Ezt találóan egysze­mélyes egyesületnek nevez­ték el az Egyesült Államok­ban, mivel egyedüli tagja Dwight Stones. Nem tréfá­lunk: ő az egyetlen tag, az adminisztrációt pedig Stones édesanyja, nővére, nagy­anyja és néhány ügyvéd in­tézi. Olvasóink emlékezetébe idézzük, hogy ez a sportoló két olimpián nyert bronz­érmet: 1972-ben és 1976-tían, nemegyszer volt országos bajnok és világcsúcstartó, több nagy nemzetközi verse­nyen is győzött. De hát mi szüksége van rá, hogy ál- sportegyesületet alakítson, jövedelmét eltitkolja? Itt he­lyénvaló utalnunk egy má­sik híres amerikai atléta, a távolugró Phil Shinnick ki­jelentésére: „Csak azok en­gedhetik meg maguknak, hogy amatőrök maradjanak, akiknek pénzük van — je­gyezte meg egyszer. — A többieknek ez nem fér a ke­retbe”. A példát, melyet Stones mutatott a honorárium bir­tokbavételével, a televíziós pályázaton vele együtt sze­replő más sportolók is kö­vették: Kathy Schmidt, a gerelyhájítás csúcstartója, Jane Frederick, az öttusázás amerikai országos bajnoka és Francié Larrieu-Lutz, a női középtávfutás amerikai rekordere. Az AAU a saját érdekei védelmében határozottan cselekedett. Kaliforniai bi­zottsága professzionalizmus­sal és a szervezet szabály­zatának megsértésével vá­dolta a négy sportolót. Meg­határozatlan időre kizárták őket a versenyekből. Az AAU mellett emelt szót Andriaan Paulen, a Nemzet­közi Atlétikai Szövetség (IAAF) elnöke, aki megígér­te: megteszik a kellő intéz­kedéseket: megakadályoz­zák, hogy a vétkesnek talált atléták pályára léphessenek. Az amatőr minősítés meg­vonásának veszélye arra késztette Stonest, hogy a bí­rósághoz forduljon, és így tiltakozzék az AAU szank­ciói ellen. Itt azonban nem talált támogatásra. O. ZAIKINA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents