Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
2WÉPÜJSÁG 1979. január 18. Irán • • Öröm ünnep és sortűz Az iráni nagyvárosokban a sah távozását kővető napon szinte mindenütt .folytatódott az örömünnep, s az utcákra vonult tömeg kormányellenes és Khomeinit éltető jelszavakat kiáltozott! Két vidéki városban azonban az ünneplés vérfürdőbe fúlt: a dél-iránj olajvidék Ahwaz városában a katonák géppisztolyokkal és automatafegyverekkel támadták meg a sah távozását ünneplő, több ezer tüntetőt. Az ország nyugati részén fekvő Arakban a rendőrség és a SAVAK ügynökei lőttek a tömegre. Nem hivatalos jelentések szerint az összecsapásoknak 17 halottja és sok sebesült áldozata van. Sapur Baktiar, a sah által kinevezett polgári kormány miniszterelnöke az ahwazi incidens megvitatására ösz- szehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Irán több városában tömegfelvonulásokon ünnepelték, hogy sikerült a sahot az ország elhagyására kényszeríteni. Képünkön: Teheránban ezrek tódultak az utcákra Khomeini ajatollah arcképét lobogtatva. (Képtávírónkon érkezett.) Intézkedések a közületi személygépkocsik számának további csökkentésére ötezer szolgáltató kocsit „leállítanak”, ezzel háromezerrel csökken a közületi szervek személygépkocsiállománya, szűkítik a nyugati gyártmányú kocsik használatának jogcímeit, anyagilag is ösztönzik a magánautók hivatalos célú felhasználását és szigorúbban büntetik a közületi kocsik jogtalan használóit. Ezekben foglalható össze a Miniszter- tanács múlt év végi döntése, amely módosította a közületi gépjárművekről szóló korábbi jogszabályt. A közlekedés- és postaügyi miniszter és a munkaügyi miniszter ezzel kapcsolatos, rövidesen megjelenő rendeletét ismertette szerdán Tőzsér István, a KPM főosztályvezetője. A Minisztertanács politikai és takarékossági meggondolásokból 1972-ben szabályozta a közületi szervek személygépkocsi-használatát. Az akkori rendelet elérte célját, hiszen lényegében megszűnt az állomány indokolatlan gyors ütemű növekedése, s a közületi személyautók száma 7700-zal csökkent. Ez másfél milliárd forinttal csökkentette az üzemeltetési költséget. Az intézkedés ezenkívül lehetővé tette" több ezer gépkocsivezető átirányítását más területre és megteremtette a feltételeket a magángépkocsik hivatalos célú igénybevételére. Az 1972. évi rendelkezés elvei a gyakorlatban beváltak. A végrehajtásban azonban adódtak fegyelmezetlenségből és a szabályok megszegéséből eredő hiányosságok. Ezenkívül időközben a feltételekben is végbementek bizonyos változások, így szükségessé vált a korábbi rendelkezések módosítása, újabb követelmények meghatározása. A módosítás most rendet teremt a szolgáltató gépkocsik körében. A jogszabály előírja: hagyományos szolgáltató gépkocsit a jövőben kizárólag baleseti helyszínelés, egészségügyi, közegészségügyi készenlét, gépjárművezető- képzés és közúti ellenőrzés céljából lehet tartani. Ezekhez a feladatokhoz a jelenlegi 7400 szolgáltató kocsiból 2400-ra lesz szükség. A fennmaradó ötezer hagyományos szolgáltató személygépkocsiból kétezer a már említett normamódosításra használható fel, illetve miniszteri tartalékként áll rendelkezésre. A rendelkezés szerint háromezer hagyományos szolgáltató személygépkocsi hatósági jelzéseit 1979. december 31-ig le kell adni; ezeket az autókat értékesítik. Minden olyan leadott szolgáltató kocsi helyett, amely a közületi szerv gépkocsiállományát véglegesen csökkenti, az illetékes miniszter egyszeri esetben soron kívül két személyautót utalhat ki olyan dolgozóknak, akiknek munkaköre szükségessé teszi személyi tulajdonú gépkocsi rendszeres használatát. Azoknak a közületeknek, amelyek a lakossági szolgáltatásukkal összefüggő feladataikat is döntően magángépkocsik bekapcsolásával tervezik ellátni, az átálláshoz ugyancsak biztosítják dolgozóik részére a szükséges gépkocsikat. Az eddiginél nagyobb érdekeltséget teremtenek a személyi tulajdonú gépkocsik, nagyobb arányú közületi célra való igénybevételéhez. Ennek érdekében az 1972-ben megállapított kilométerenkénti 2 forintról 2,70 forintra emelték a kiküldetésre magángépkocsival utazóknak járó térítés díját. A megváltozott körülményeket figyelembe véve a felügyeleti szervek felülvizsgálják az eddigi átalánydíjak összegét is, amelyet ugyancsak rendeznek majd. A sok helyen eddig is alkalmazott gyakorlatot — amely szerint a hivatalos kiküldetésre saját kocsival utazó dolgozó vasúti trifa elszámolására jogosult — most az új rendalkezés is szentesíti, vagyis lehétőség van utazási térítésként a jqgy csatolása nélkül a vasúti költség felszámítására. A módosított jogszabályba ugyancsak bekerült: közületi szerv lakásépítkezéshez és költözködéshez saját dolgozói rendelkezésére bocsáthat kedvezményesen üzemi tehergépkocsit. azonban — a korábbiaktól eltérően — a feltételeket és a használati díj összegét kollektív szerződésben vagy belső szabályzatban kell meghatározni. A közületi gépjárművezetők létszámának további csökkentését szolgálja, hogy a vállalatok havi 1000—1800 forintos gépjárművezetői pótlékot rendszeresítenek azon dolgozóik — nem gépkocsivezetőik — részére, akik a vállalati személygépkocsit, autóbuszt, tehergépkocsit rrraguk vezetik. Általános szabályként ismétli meg a rendelkezés azt az előírást, hogy közület üzemi személygépkocsiként tőkés országokból beszerzett, illetve szocialista országokban reprezentatív célokra gyártott autót nem tarthat üzemben. Végül a rendelkezés szerint a közületi személygépkocsik jogtalan használatának az eddiginél szigorúbb, a kilométertől függően fokozatosan emelkedő — 5—15 forint — büntetési díjakkal igyekeznek elejét venni. A közületi szervek gépjárműveiről szóló módosított jogszabály február 1-én lép hatályba. (MTI) Anglia Sztrájk London, László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: A sztrájkhelyzetről tartott rendkívüli vita végén a brit alsóház 24 fős többséggel jóváhagyta a munkáspárti kormány gazdaságpolitikáját. A biztos többség nem annyira a ház véleményét vagy erőviszonyait tükrözte, mint a nacionalista pártok szándékát, hogy a március 1-i népszavazásig ne hagyják bukni a kormányt. A tehergépkocsi-vezetők országos sztrájkja egyre eredményesebb. Az ország különböző pontjain 70—80 fuvarozó cég már kielégítette a 65 fontos heti minimálbér követelését, s náluk véget ért a sztrájk. Rengeteg más cég is tárgyal a szak- szervezettel, a fuvarozó szövetség kétségbeesetten próbálja védelmezni bomladozó frontját az összeomlástól. A brit vasútigazgatóság továbbra sem tesz elfogadható ajánlatot a vonatvezetőknek, így csütörtökön várhatólag sor kerül a következő egynapos sztrájkra. BUDAPEST Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a Központi Bizottság székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Milos Jakest, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének póttagját, a Központi Bizottság titkárát. A szívélyes, elvársi légkörű megbeszélésen részt vett Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Stefan Bodnár, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) DAMASZKUSZ Husszein jordániai király egynapos látogatását befejezve hazautazott Damasz- kuszból. Az uralkodó a Szíriái fővárosban több mint öt órán keresztül tanácskozott vendéglátójával, Hafez Asz- szad államfővel. A jordániai királyt Mudar Badran miniszterelnök is elkísérte Damaszkuszba. Damaszkuszi megfigyelők véleménye szerint Husszein keddi munkalátogatása újabb jelzés arra, hogy a „keleti front” országai — Jordánia és Szíria — semmilyen formábaa sem kívánnak csatlakozni a Camp David- ben elhatározott „békefolyamathoz” és arra enged következtetni, hogy Szíria vezető szerepe mind hangsúlyosabbá válik a közel-keleti események alakításában. HAVANNA Hat pontban foglalta ösz- sze követeléseit a Salvadort Egyesített Népi Akciófronthoz tartozó fegyveres csoport, amely kedden San Salvadorban elfoglalta Mexikó nagykövetségének, a Vörös- keresztnek és az Amerikai Államok Szervezetének épületeit A követeléseket a csoport vezetője telefonon közölte az „Excelsior” című Mekikóvárosban megjelenő lap szerkesztőségével. A gerillavezető — aki nem volt hajlandó megnevezni magát — kijelentette, hogy az akcióval a Salvadorba^, uralkodó terror és erőszak légköre ellen tiltakoznak és egyben Carlos Humberto Romero tábornok-elnök közelgő mexikói látogatása ellen is. A fegyveresek több mint százötven túszt tartanak fogságban. Akciójuk során — az eddigi értesülések szerint — senki sem sérült meg. Elfojtott mozgások ikrán útja Mohammad Reza Pahlavi, iráni sah kedden, császári különrepülőgépén, feleségével együtt elhagyta az országot. Távozása nyugati hírmagyarázók szerint azt jelentheti, hogy — legalábbis abszolút uralkodóként — többé nem tér vissza Iránba. Bár a történelem egyszer már rácáfolt erre. Az uralkodó ugyanis 1941. szeptember 16-a, trónra lépése óta most másodszor távozott külföldi száműzetésbe. Legutóbb 1953 augusztusában, miután vezető katonatisztek — a sah beavatásával — sikertelen államcsínyt hajtottak végre az akkori miniszterelnök, s egyben a Nemzeti Front vezetője, Moszadik ellen. A puccskísérlet irányítója az a Zahedi tábornok volt, aki Irán jelenlegi washingtoni nagyköveteként az elmúlt napokban mindvégig Mohammad Reza Pahlavi maradása mellett kardoskodott. 1953 augusztusában az államcsínyt a Moszadik-kormányhoz és az alkotmányhoz hű biztonsági erők hiúsították meg. Zahedi ekkor más módszerekhez folyamodott, s a Cl A tá-. mogatásával a tömegeket késztette pálfordulásra, a fanatikus hívőket, az iráni társadalom kétes elemeit bérelte fel Moszadik ellen. Ez a megmozdulás sikerrel végződött, s elsöpörte az akkori kormányfőt. A sah rövid távoliét után diadalittasan térhetett haza. Mohammad Reza Pahlavi 38 évig tartó abszolút uralkodása alatt mindvégig arra törekedett, hogy az olajban gazdag, de rendkívül elmaradott Iránt a világ egyik vezető ipari országává változtassa, olyan hatalommá, amely újjáélesztheti az egykori perzsa birodalom nagyságát. A hatalmas olajjövedelmek túlnyomó részét fegyverek és egyéb katonai felszerelések vásárlására fordította, hogy országát a térség vezető katonai erejévé, a Perzsa-öböl csendőrévé tegye. A sah modernizálási folyamatot dolgozott ki, amit „fehér forradalomnak” kereszteltek el. Ezt a sajátos forradalmat 1963. január 26-án népszavazás indította útjára. A program legfontosabb pontjai közé tartozott ?,z egy falunál nagyobb földbirtokok átadása a parasztoknak, az erdők és vizek köztulajdonba vétele, a nők szavazati jogának megadása, és mindenekelőtt az ipar radikális fejlesztése. Válsághangulat Rómában Szerda esti kommentárunk. Ma n»ég nehéz megjósolni: kiállja-e eddigi legnehezebb próbáját az olasz ötpárti megállapodás? Kétségtelen, hogy a még Aldo Moro által létrehozott parlamenti többség — amely Giulio Andreotti egyszínű, csupa kereszténydemokrata politikusból álló kabinetjét hivatott támogatni — az utóbbi időben rendkívül törékenynek bizonyult. A kereszténydemokraták, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták és republikánusok szövetségére az első csapást Moro meggyilkolása mérte. Azóta a kereszténydemokrácia látványosan eltávolodott tragikus sorsú elnökének szellemi hagyatékától, s egyre inkább a párt jobboldala a hangadó. A szocialisták igyekeznek megtépázott tekintélyüket visszaszerezni ; ennek érdekében a múlt év ősze óta több fontos kérdésben zajos vitát provokáltak az Olasz Kommunista Párttal. Úgy tűnik, a többi párt is megelégelte a többségben viselt szerepét, s nemrég a szociáldemokraták már nyíltan követelték Andreotti kormányának lemondását. Római megfigyelők kritikusnak minősítik a jelenlegi helyzetet. Meglehet, az úgynevezett Pandolfi-terv csupán majd ürügyet szolgáltat a többség szétbomlásához, de a jelekből ítélve még Andreotti közismert hajlékonysága sem lesz képes elodázni a válságot. Az olasz kincstárügyi miniszterről elnevezett hároméves programot már eddig is sok bírálat érte. A kormány ugyan a múlt héten jóváhagyta, a pártok azonban ódzkodnak tőle. Elsősorban azért, mert a terv egyik sarkalatos pontja a munkabérek befagyasztása. Csakhogy a szakszervezetek szerint semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a bérből és fizetésből élő milliók rovására a tőkések nem a saját profitjukat növelik, hanem új munkaalkalmakat teremtenek. Ami a Mezzo- giornót, vagyis az olasz Délt illeti, a program meglehetősen szűkkeblűén intézkedik a várva várt beruházásokat illetően. Hasonlóképpen lassú ütemben számolnák föl a munkanélküliséget, ami pedig az olasz társadalom egyik legégetőbb problémája, lévén 1,7 millió az állást keresők száma. Baljós jelként értékelik Rómában, hogy a szakszervezetek fölhagytak eddigi várakozási álláspontjukkal, s február 2-ára általános sztrájkot hirdettek. Ugyancsak a kormány- válság esélyeit növeli az a körülmény, hogy az OKP vezetői közül többen a közelmúlt napokban úgy nyilatkoztak, hogy a kommunisták nem tartják örökérvényűnek az ötpárti megállapodást, s a tétlenségbe merevedett kormányzattal szemben esetleg ismét ellenzékbe vonulnak. Kétségtelen, hogy az OKP vezetőségének szerdai ülése meghatározó lehet a kabinet sorsára nézve. A kommunisták döntését viszont az a cseppet sem lebecsülendő körülmény befolyásolja, hogy az újabb kormányválság beláthatatlan következményekkel járhat a társadalmi és gazdasági feszültségektől terhes Itáliában. GYAPAY DÉNES Földrengés Becslések szerint mintegy ezer ember vesztette életét az iráni földrengés következtében, amely kedden rázta meg az ország északkeleti részeit. Iráni mentőosztagok eddig 199 személy holttestét emelték ki a romok alól. Három faluban a földrengés mindent elpusztított. A kormány szállító-repülőgépeken sátrat, takarót és élelmiszert küldött a körzetbe. Az elsősorban gazdaságcentrikus fejlesztési elképzelések mellett helyet kaptak bizonyos szociális jellegű rendelkezések is, például az oktatás és a népművelés terén. A program azonban lényegében érintetlenül hagyta az ország társadalmi helyzetét, az alapvető demokratikus jogok biztosítása kimaradt az uralkodó terveiből. 1947-ben illegalitásba kényszerítették az Iráni Kommunista Párt utódját, a Tudeh Pártot, fokozatosan felszámolták a polgári pártokat, gyakorlatilag betiltották a gyülekezéseket és a sztrájkokat, tiltották a hivatalostól. eltérő véleménynyilvánítást. A parlament működése névlegessé vált. Egyetlen párt tevékenységét engedélyezték: az uralkodó' körök kezdeményezésére 1975. április 30-án alakult, Iráni Nemzeti Újjászületés Pártja (Rasztakhiz) működését. Az olajhatalommá vált Iránba ömlött a pénz. Az erőltetett ütemű fejlesztés során azonban az óriási beruházási programokat mindenféle központi elképzelés nélkül kezdték el, hatalmas pénzeket fektettek gátlástalan telekspekulációkba, elburjánzott a korrupció, elhatalmasodott a pazarlás. A gazdasági gondokon kívül a 70-es évek elejétől egyre élesebben kerültek felszínre a társadalmi visszásságok is. Az uralkodó a hadseregnek és az országot behálózó hírhedt titkosrendőrségnek, a SAVAK-nak a támogatásával rendkívül szoros ellenőrzés alatt tartotta az ország belpolitikai életét. A tőkés alapú modernizálási program az őskonzervatív mohamedán ellenzék ellenállásába ütközött. A liberálisok — főként a mérsékelt ellenzéki csoportokat tömörítő Nemzeti Front — pedig a diktatúra ellen, a nyugati mintájú polgári demokrácia megteremtéséért szállt síkra. 1976-ban Mohammad Reza Pahlavi — abszolút uralmának megmentése érdekében — óvatos „liberalizálásba” kezdett. Bizonyos mértékig lazult a sajtó ellenőrzése, a hatóságok nem a korábbi szigorral léptek fel a jelentéktelennek látszó tüntetések esetén. Vizsgálatok indultak a korrupció és a nyerészkedések ügyében is. A „liberalizálás” — tekintettel a baloldal ellen hozott drákói rendszabályokra — a konzervatív ellenzéknek adott tápot a mozgolódásra. A síita egyházzal léptek szövetségre a különböző polgári csoportok, liberális nézetű értelmiségiek, és a „fehér forradalom” által sújtott munkások is. Az 1978 januárja óta csaknem megszakítás nélkül tartó, csaknem 2000 halálos áldozatot követelő, és végül a sah távozását kikényszerítő iráni zavargások mögött tehát évtizedek bonyolult társadalmi mozgásai rejlenek, olyan mozgások, amelyeket eddig elfojtott az abszolút erőszakszervezet, de most feltartóztathatatlanul a felszínre törtek.
