Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18. t^ÉPÜJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés A hó nem állítja le a munkát. Nagy a nyüzsgés mindenütt Már a múlt hét végén beborította a hó a pak­si atomerőmű hatalmas üzemi területét, s azóta újabb havazás is volt. Az utak és más sima felüle­tek letakarítása nem okoz különösebb nehézséget, de magának a főépületnek a megtisztítása, a bonyolult formák, acélszerkezetek, betonfelületek alkalmassá tétele a zavartalan munkához: ez bi­zony nem kis gond. Hegeszteni olyan szigorú kö­vetelményekkel, amilyenek itt az előírások, és be­tonozni ugyancsak speciális módon és anyagokkal, ehhez tökéletesen el kell tüntetni a havat minden zegzugból, mégpedig gyorsan. Az idő nagyon sürget. A főépület generálkivitele­zője a 22-es Állami Építőipa­ri Vállalat, a legnagyobb gond, teher itt érződik. Per­sze ugyanilyen helyzetben vannak az alvállalkozók. A helytállás és a koordinálás egyaránt nagy erőt igényel. Felkerestük a 22-es ÁÉV pak­si főépítésvezetőjét, Mihályi Jánost, adjon tájékoztatást a rendkívüli helyzetről. — Most semmi nem akadá­lyozhat bennünket — mond­ja. — Nem lehet hivatkozni arra, hogy a hó gátolja a munkát bárhol is. A terüle­teket biztonságossá kell ten­nünk. Kint a helyszínen meggyő­ződtünk róla, hogy nincs ácsorgás, ellenkezőleg, teljes erővel mennek a munkák, a hóeltakarítás után. Ahol pe­dig nem volt szükséges a nagytakarítás, ott csak a köz­vetlen munkaterületeket tisz­tították meg és máris hegesz­tettek. Túlóráztak a múlt szomba­ton és vasárnap az I. számú Szép a hóborította beton- gerenda, de nem veszélyte­len itt dolgozni reaktoraknánál és környékén, ahol az egyik legsürgősebb feladat előkészítése folyik: a 250 tonnás daru szerelési fel­tételeinek megteremtése. A főépítésvezető így mondja: szervezett túlórázás volt. A munkák: nehéz- és normál­betonozás, valamint hegesz­tés. Részt vettek benne leg­alább 150-en, a betongyári és pakettüzemi (szerelőüzemi) létszámmal együtt. Vasárnap reggel héttől délután kettőig tartott a munka. A 22-es ÁÉV túlórázóin kívül egyébként itt tevékenykedtek azok is, akik egyfolytában tíz napig dolgoznak, aztán négy szabad napjuk van: a Kőolajvezeték­építő Vállalat siófoki dolgo­zói és a Dunántúli Építőipa­ri Társulás egész soros állo­mánya. Értesültünk egy valóban rendkívüli munkáról, ami nagyrészt Markulia József lakatos-hegesztő brigádját di­cséri, de mások is részt vet­tek benne, nem is beszélve a „Huszonkettesek” műszaki embereiről, akik a főépületen dolgoznak, illetve azt szol­gálják ki. Az eset nem most történt, hanem karácsony előtt, de nem dicsekedtek el vele sehol, hiába kérdezget­tük, hogy volt, van-e vala­milyen érdekes esemény. Nos, ez esemény volt. Utó­lag is élményszámba megy, csak hallani róla. Az történt, hogy az egyik Potain-daru (az építkezést kiszolgáló leg­magasabb daru) elromlott éppen abban a pillanatban, amikor egy 14 tonnás acél- szerkezetet tett volna a he­lyére, az egyes reaktor falá­nál. Leejtette a súlyos ter­het, de szerencsére baleset nem történt és egyébként is ott volt már a szerkezet a helye közvetlen közelében. Ferdén ráült a két szomszéd építőelemre. Igen ám, de a kettes Potain-daru nem ér el idáig. Franciaországból sze­relőt hívni lehet és kell is ilyen esetben, de abba is be­letelik néhány nap, amíg a francia szervizkocsi megér­kezik és elhárítja a hibát. A 14 tonnás falcella hely­re rakását nem lehetett halo­gatni néhány napig sem. Most minden napért, minden kitűzött munka megvalósítá­sáért küzdelem folyik az atomerőműnél. Elővették a raktárból a hidraulikus eme­lőberendezéseket és alapos konzultálás, töprengés után — nagyon nehezen — helyé­re emelgették a nagy és sú­lyos testet. A falak és más felületek síkosak* voltak, jég­gé fagyott a víz mindenütt, a jégpáncélt nem lehet lesö­pörni, mint a porhavat, ha pedig olvasztgatják, újra megfagy a maradék. De nem is nagyon jutott idő olvaszt- gatásra. Tehát meglehetősen veszélyes körülmények kö­zött dolgoztak Markulia Jó- zsefék és a többiek (nem le­het összeszedni a neveket, mert ők ezt nem tartották újságba való eseménynek, csak kellemetlen munkának) sikerült a próbálkozásuk, nem történt elmaradás a to­vábbi munkákban. Szép jutalmat kaptak, sze­mélyenként 1500 forintot. Az eset csak a veszélyessé­ge miatt kivételes. Ami a helytállást és a rendkívüliséget illeti, sok olyan nap előtt állnak az atomerőmű építői, amikor erőfeszítés kell a tervek meg­valósításához. Az idő sürget az ország legnagyobb beru­házásán, nem szabad késni, ne kerüljön sor energiakorlá­tozásra. Erről beszélt leg­utóbb a 22-es ÁÉV munkás­gyűlésén Szabó Benjamin kormánybiztos. Hozzátette: a több pénz sem marad el, ami az erőfeszítések jutalmazásá­ra való. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Ká:oly A 14 tonnás falrész, amit „kézzel” tettek a helyére Téli energiaellátásunk Intézkedések ésszerűbb takarékosságra Energiafogyasztásunk csúcsidőszaka a tél, amely­nek első felében a szélviha­rok miatt vezetékszakadások okoztak ugyan átmeneti üzemzavarokat, ellátási ne­hézségeket, de energia­hiány miatti korlátozásra nem volt szükség. Az orszá­gos energiagazdálkodási ha­tóságtól kapott felvilágosítás szerint a hideg évszak máso­dik felében is kiegyensúlyo­zott ellátásra lehet számíta­ni, feltéve, hogy az időjárás 6em teremt a szokásostól lé­nyegesen eltérő, szélsőséges helyzetet. Villamos erőműve­ink a folyamatos ellátáson túl általában egyhónapos tüzelőanyag-készlettel ren­delkeznek, s az ország táv­fűtőműveinek tartalékai is megfelelő biztonságot nyúj­tanak a zavartalan fűtésre és melegvíz-szolgáltatásra. Energiaellátásunknak több mint a fele az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt Vál­lalatain múlik, amelyeknek dolgozói példamutató ala­possággal készültek fel a télre, -s a hideg ellenére fo­lyamatosan, tehát szomba­ton és vasárnap is teljesítik, sőt túlteljesítik napi tervei­ket, s így megfelelő mennyi­ségben és minőségben zavar­talanul látják el gázzal és feldolgozott kőolajtermékek­kel, üzemanyaggal és tüzelő­olajjal az ország erőműveit, üzemeit, a járműparkot és a háztartásokat egyaránt. Szénbányászaink a ter­ven felüli szombat—vasárna­pi munkával segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az importból átmenetileg las­sabban érkező tüzelőanyagot hazai termékkel pótolhassák a TÜZÉP-telepek. Szükség esetén a lakosság zavartalan ellátása érdekében az állami tartalékokból is gondoskod­nak a pótlásról. Hazai erőfeszítéseinken túl energiaellátásunk stabilitását az alapozza meg, hogy a Szovjetunió — amely ener­giaimportunknak mintegy 90 százalékát adja — a leghide­gebb napokban is zavartala­nul, az ütemezés szerint szál­lította és szállítja az energia- hordozókat, a villamos ener­giát, a földgázt, a kőolajat és a kőolajtermékeket egyaránt. Már megkezdődött az oren- burgi földgáz üzemszerű szállítása is a KGST-orszá- gok közös beruházásában épített vezetéken. Ebben az évben 1,6 milliárd köbméter földgázt kapunk az orenbur- gi vezetékrendszeren át. ENERGIAFELHASZNÁLÁSI TERV Hazai energiatermelésünk növelésének lehetőségei szű­kösek, s így a szükségletek kielégítésében mindinkább a behozatalra kell támasz­kodnunk. Ebben az évben már meghaladja az 50 száza­lékot az ország energiaim­portja, s a következő évek­ben és távlatban is a felhasz­nálás bővülésével tovább nő ez az arány. A nemzetközi és a hazai prognózisok szerint tovább növekedik az ener­giahordozók világpiaci ára, s az energetikai beruházások költsége egyaránt. Ezért nép­gazdaságunknak alapvető ér­deke, hogy ésszerű takaré­kossággal csökkenjen az energiaigény növekedési üteme. Ennek érdekében több központi intézkedésre is sor kerül. Egyebek között az idei népgazdasági terv­ben előirányzott feladatok­nak megfelelően kidolgozzák az ország 50 nagyvállalatá­nak éves energiafelhasználá­si tervét. Az országos energiagazdál­kodási hatóság több fontos intézkedés előkészítésére dolgoz ki javaslatokat. Sok lehetőség mutatkozik az elektromos energia éssze­rűbb, takarékosabb felhasz­nálására. Különösen sok energiát pazarol az elektro­mos fűtés. Ezért új rendelkezést ké­szítenek elő, amely szerint ■felülvizsgálják az elektromos fűtőberendezések gyártását, forgalmazását. Intézkednek arról is, hogy a vállalatoknál és intézményeknél megszün­tessék a hősugárzók alkalma­zását és más energiahordo­zóval váltsák fel az elektro­mos fűtést. A tanácsokkal közösen in­tézkedést készítenek elő ar­ról, hogy a közbiztonság és a járműforgalom biztonságá­nak veszélyeztetése nélkül a közvilágítás egy részét ko­rábban kikapcsolják, s ne egész éjszaka legyenek teljes fényárban az áruházak és ki­rakatok sem. (MTI) Vb-ülés Szekszárdon Ne játsszunk a tűzzel! Tegnap délután tartotta idei első ülését a szekszár­di Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ennek során a címben jelzett felszólítás természetesen nem hangzott el, azzal csak az egyik na­pirendi pont tartalmára akartunk utalni, mely a vá­rosi-járási tűzoltóparancs­nok beszámolója volt a me­gyeszékhely tűzvédelmi helyzetéről. A tűzoltóság ta­valy tavasszal a város vala­mennyi kétszintesnél maga­sabb, illetve hatlakásosnál nagyobb lakóépületében tűz­védelmi ellenőrzést tartott. A tapasztalatok korántsem mindig rózsásak, ami talán részben arra is visszavezet­hető, hogy a tűzvész (sze­rencsére) nem mindennapi része életünknek és így so­kan az eshetőségével sem számolnak, ami természete­sen nem mentség. Az épüle­tek gyakran nem voltak megközelíthetők, a vízcsapok megjelölése hiányos, vagy téves, nem is beszélve arról, hogy milyen bonyodalmakat okozhat veszély esetén az a nagyon sűrűn előforduló tény, amikor a föld alatti tűzcsapszekrények fölött gépjármű parkol. Rendsze­resen visszatérő hiba, hogy a szuterénokban nagy meny- nyiségű tűzveszélyes anya­got tárolnak, a lépcsőházak­ban motorkerékpárokat he­lyeznek el. A középmagas házakban (Mészáros Lázár utca), me­lyeket szeretünk toronyhá­zaknak nevezni, már eleve tervezési-építési hiba, -hogy azok csak egy belső útvona­lon közelíthetők meg. Ezek­ből származik az a megdöb­bentő információ, hogy „a tűzoltásnál nélkülözhetetlen száraz felszálló vezeték csat­lakozási szerelvényeit tönk­retették, a csőbe a gyerekek köveket dobáltak, a védő- szekrényeket megrongálták, a szintenkénti leágazásokat rendszeresen kinyitják”. Bízzunk benne, hogy csak a gyerekek... Jelentősen javult viszont a kereskedelem tűz­védelmi helyzete és fejlő­dött ez a szövetkezetnél, vállalatoknál, intézmények­nél és intézeteknél is. A szakképzett tűzvédelmi elő­adók hiányát a megyei ta­nács szervezésében indult 2 éves tűzvédelmi előadói tan­folyam várhatóan megoldja, a tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett dolgozók vizsgáz­tatása a befejezés szakaszá­hoz érkezett. Ülése további részében a végrehajtó bizottság dr. Asszmann Anna előterjesz­tésével foglalkozott, aki a városbeli táppénzes helyzet alakulásáról számolt be. Ez­után az esedékes első idei tanácsülés előkészítésével foglalkoztak, melyre lapunk­ban visszatérünk. O. I.

Next

/
Thumbnails
Contents