Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
1979. január MCß A NÉPÚJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Autóbuszmegálló Váncsa Árpádnétól Bony- hádről kaptuk a következő levelet : „Az Önök segítségét kérem, több utazótársam nevében. Bonyhádon a Rákóczi utcai alsó autóbuszmegállót az átrendezések során lejjebb tették. Az új megállóhelyen olyan nagy a sár, hogy le-, illetve felszálláskor csupa sár mindenünk. Ha legalább egy kocsi sódert szórnának oda, még azt is nagyon megköszönnénk az illetékeseknek...” Panaszosunk levelét megküldtük a bonyhádi Városi Tanács elnökének, dr. Hegedűs Jánosnak, aki az alábbiakat válaszolta: „ ... Váncsa Arpádné panaszát megvizsgáltam. Az autóbusz-megállónál a városi tanács 'korszerű leállóöböl megépítését tervezi, de anyagi fedezet hiányában, ez évben erre nem kerülhet sor. A jelenlegi állapot megszüntetése érdekében, ideiglenes jelleggel, törmelékből és salaikból 1979. február 28-ig megépítjük a leállóöblöt .. Szabadság K. J. olvasónk azt kérdezi Szekszárdról, hogy jár-e fizetés nélküli szabadság közeli hozzátartozó halála esetén? Tanácskérő levelére az alábbiakról tájékoztatjuk: A 7/1967. (X. 8.) MüM. számú rendelet 5. §-a szerint a dolgozó részére átlagkereset jár — többek között — „a házastársa (élettársa), gyermeke vagy saját szülője halála esetén egy munkanapra.” A jogszabály tehát nem hozzátartozóról beszél, hanem házastársról (élettársról), gyermekről és saját szülőről. A fizetés nélküli szabadság a dolgozó kérelmére közérdekű okból, illetőleg a dolgozó személyi és családi körülményedre tekintettel adható, a dolgozó ilyenben részesíthető. A jogszabály csak egészen kivételes esetekben írja elő kötelezően fizetés nélküli szabadság kiadását, pl. a sorvagy tartalékos katonai szolgálatra történő bevonulás előtt a dolgozó kérésére 2 nap fizetés (nélküli szabadságot kell kiadni, vagy a dolgozó nő gyermeke hároméves koráig ennék gondozása céljából vesz igénybe fizetés nélküli szabadságot. Anyós temetésén történő részvétel, illetve a temetésre érkező rokonság ellátása céljára azonban a munkáltató csak adhat fizetés nélküli szabadságot, ennék adása azonban nem kötelező. Kézbesítés Grábics Jánosné Szekszárdról írja: „ ... Mint minden nap, ma is leballagtam a harmadik emeletről megnézni, nem jött-e levél. A postaládában egy értesítőt találtam, melyre rá volt írva, utalványom érkezett, két órától hat óráig át- vehetem a postán. Elballagtam szakadó esőben a postára, két órára, ahol közölték velem, még nincs bent a kézbesítő. Háromnegyed négykor ismét kértem, hogy nézzék meg, beérkezett-e már? Még mindig nem yolt bent! Négykor végre megérkezett, s közölte velem, hogy a lottón volt egy kettesem — ami 30 forintot ért — s nem volt nála pénz, hogy kifizesse. Kérem, írják meg, hogy köteles-e a posta a csomagot, vagy a pénzt felhozni a lakásra? Grábics Jánosné levelét elküldtük a Pécsi Postaigazgatóságnak, ahonnét a következő választ kaptuk: A panaszt megvizsgáltam, s megállapítottam, hogy a 'kézbesítő a reggeli kiindulásikor tévesen állapította meg ellátmányának az összegét, és így több utalványt vitt ki, mint amennyit a rendelkezésére álló pénzből kifizethetett. A kézbesítő állítása szerint az értesítőt tévedésből állította ki és dobta be. A pénzküldeményeket és a csomagokat lakáson kell kézbesíteni. A kézbesítőt gondatlan munkája miatt „rendbüntetésben” részesítettem. Az előfordult kellemetlenségért szíves elnézését kérem...” Éthordó „Több idős társam nevében fordulok a szerkesztőséghez azzal a kérdéssel, hogy miért vált hiánycikké az éthordó. Már három hónapja hiába keressük a vas- és edényboltokban? ..szól a következő kérdés, melyet továbbítottunk a Tolna megyei Tanács VB Kereskedelmi Osztályára, ahonnét Korsós István osztályvezető a következőket válaszolta. „ ... A hazai iparban termékszerkezet-változás van folyamatban. Ennek eredménye, hogy átmenetileg néhány termék gyártása szünetel, illetve kisebb mennyiségben történik. A levélben jelzett éthordók esetében is ez áll fenn. A régi előállítóik már nem gyártanak, az újaik pedig még nem tudnak az igényeknek megf elelő mennyiséget .előállítaná. A problémával kapcsolatban megkerestük a TITÁN Vállalat szekszárdi lerakatát, ahol elmondták, újabb szállítmány várható, s reméljük, hogy olvasónk is be tudja szerezni a keresett ételhordót...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK gy elővárosi villa mögött albéreltem havi hatszázért. Nyáron kellemesek az elővárosi ólak: nem fázik az ember, jó a levegő, néha a fejére esik egy-egy körte vagy barack, s az én ólamat még kutyával sem kellett megosztanom. Igaz, be se fért volna. Sók könyv sem fért be, azt az egyet is a zsebemben tartottam. Mindenki mindent tud az elővárosi családi utcákban. A lakosok fele nemrég költözött fel engedély nélkül, a másik fele nyugdíjas. Mivel az utóbbiaknak évi két százalékkal emelkedik és sokkal többel értéktelenedik a nyugdíjuk, irigy tekintettel követik, hogy ki mit szerez. Kerekes bácsi rézsűt szemben lakott. Ismertem a történetét: minden nap számtalan gyalázkodást, rágalmat hallottam az egymással szomszédos kertekből, ha pöszmétét dugtam is a fülembe. Ezek szerint Kerekes bácsi 1945-ben kilenc forintért vette a telket, negyvenhatban kiásta a halqttákat, negyvenhétben szőlőt és gyümölcsfát telepített a helyükre, negyvennyolcban ribizlit és kecskét, negyvenkilencben barackot, ötvenben egy törvénytelenül együtt élő párt telepített ki a sufniból, ötvenegyben megalapozta a nyúl- és galamb tenyészetét, és így tovább máig, mikor ő sem tudja, mit tenyészt, és tévedésből megeteti a hangyákat is. A háború óta Monorról járt be, volt éjszákás, dél- utános, reggelis, ebédes — minden volt azóta egy építőipari vállalatnál. Kerekes bácsi szakszervezeti tag volt, segítőkész, pokolian hangos, és születésétől elképesztően szerény képességű. Volt egy elhízott fia, egy elfogyott lánya, és egy tátott szájú menye. 1972-re épült fel a ház: emeletes, elöl nagyon színes cserepekkel díszített, alul- fölül három-három szobás csoda, egy tornyocskával a sarkán. Mesélték, hogy a vállalat munkásai körülbelül egyidőben építették fal a családi házukat, s azóta kezd nyereséges lenni a cég. Kerékes bácsi volt szememben az az ember, akinél többet kétlábú nem dolgozhat. Két-három órát aludt naponta, munka után utcát sepert, vagont rakott ki, krampácsolt, kopácsolt, csomagot hordott, és még leállt beszélgetni a szomszéddkkal is: örökké a kecskékről, a galambokról, a lugasról, meg hogy mennyire örül a házának. Nem volt időnk beszélgetni, mert én is sokat dolgoztam, istállóra vagy mellékhelyiségre cseréltem volna az ólat, hogy még egy könyv beférjen a zsebembe — ám minden találkozáskor szeretettel összemosolyogtunk, köszöntünk, megkérdeztem : — Hogy van, Kerekes bácsi? Alakul a palota? — De mire eszébe jutott a válasz, én már messze loholtam az utcán. Kész lett a ház, eladták a vidékit, és maradt százezer forint adósságunk. Kerekes bácsi tovább hajtotta magát, a felesége pedig teljes erejével a pletykának szentelte az idejét. Az utca nem szívlelte az asszonyt (hallottam a kertben), mert mindent kifogásolt, szidta a fiatalokat, az öregeket, és többször kijelentette — természetesen átvitt értelemben, hiszen szervezett férje mellet szóba se jöhetett az egyház —, hogy az ő háza szent. Különösen akkor hangsúlyozta ezt, mikor Jackie Kennedy-féle ezüstkarimás strandkalapban, papucsban krumpliért ment. így telt el az év, mindenkit elfoglalt a más baja. Megvoltak a napkeleti, napnyugati és más válságaink: az asztalos szülei leringyóz- ták a menyüket, azok szülei az utcán igazolták magukat, és lemocskolták a család másik felét, aztán elvált a fodrász, teherbe esett a szövőnő lánya, összeverekedtek a tizenötben, satöbbi, satöbbi. Kerekesné pedig minden alkalommal erkölcsileg elítélt mindenkit. Berendezték és kiadták a földszintet. Gyári munkások vették ki. Keveset láttuk őket, mert szent életet kellett volna élniük, a kocsmába ittak, vagy moziba jártak. Fél évig bírták. Ezután arab egyetemisták tűntek fel, szobánként már ezerért. Néha eljöttek a csoporttársaik, egy-két lány is, Kerekesné húszpercenként ellenőrizte őket, és málnaszörpöt kínált körbe. De utálta a bérlőit, mert nem akartak beszélgetni. Egy év múlva eltűntek apró jármű veikkel az olaszok. Kocsinként egy-két bőrönd gurult utánuk kerekeken, periszkóppal pillantottak vissza, mer| a bőröndök magasabbak voltak. Kerekes néni napi száz forintot kért szobánként. Gyanútlanul feküdtem vasárnap a fűben, miikor Kerekes bácsi üvölteni kezdett: — Micsodaaa! E meg mi- csodaa! Hát hogy micsoda e, mi? — Grazie della visita! — Hát hogy gondolja ez- tet! E nem vót benne az árban! Kis szünet után: — Az én házamba ilyesmiül!? Há mit képzel, mi?!!! — Quanto costa? — Semmi kantó, tessék kimenni, maga pucér nőszemély! — Sprechen deutsch? I — Mondtam, hogy kifele! — Hier hundert forint. — Nemhundert forint! — bicsaiklott meg az öreg hangja. — Hundert forint! — Nem hundert forint! — ezt már majdnem sírva mondta. — Prego! Prego! Csapódott egy ajtó. Ez volt a kezdet. Az asz- szony egész héten feldúltan magyarázkodott egyik kaputól a másikig. Eleinte talán meggyőződésből nyitottak be minden nőnél, ám az új konyhabútor után már inkább rutinból. Később már csak azért, nehogy egyszerre két nőt használjon valamelyik apró olasz, mert akkor az kéthundert forint. Kerekesék mind az öten egy szobába költöztek. Virágzott az ipar. Két évre feltörtem egy romlakásba, de összedőlt, mielőtt lebontották volna, így visszaköltöztem a kutyaólba. Százzal többért, mert közben megszegezték. Ekkor már az én házigazdám is nekilátott — ő lengyelekben utazott. Egy délután hallottam — épp kétszázhúsz lengyel pokrócot adtak el a kerület lakosainak —, amint Kerekesné tízet vásárol a tíz ágyra, és megjegyzi: Inkább ezt dobom el évente minthogy mindig újra kárpitoztassam a díványokat. Aznap délután azt suttogták a kerítésnél, hogy Kerekesék Zaporozsecet vesznek. KURUCZ GYULA f* £ M SE [ Joiszabályokról^ röviden Néptáncosképzés Az Állami Balett Intézet a hivatásos együttesek utánpótlásának biztosítására az 1979/80-as tanévben néptán- coSképzést indít. Felvételre jelentkezhetnek azok a leányok és fiúk, akik az 1978/79- es tanévben fejezik be az általános iskola 8. osztályát. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A tanulmányi idő négy év, a növendékek a szakképzéssel egyidejűleg gimnáziumi oktatásban is részesülnek. A jelentkezési kérelmet 1979. február 5—17-ig közvetlenül az Állami Balett Intézet címére (1061 Budapest, Népköztársaság útja 25.) kell eljuttatni. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a munkaügyi miniszter 17/ 1978. (XII. 23.) MüM. számú rendelete, amely hangsúlyozza, hogy a bedolgozóként történő foglalkoztatásnál — azonos feltételek esetén — előnyben kell részesíteni azokat a személyeket, akik egyéni adottságaik, egészségi állapotuk, különös méltánylást érdemlő családi vagy szociális helyzetük folytán az üzemi körülményeket, a kötött munkavégzést nem tudják vállalni. A bedolgozónak kiadható munka mennyiségét a kollektív szerződés függelékében meg kell határozni, ez azonban nem haladhatja meg a teljesítmény-követelmény szerint havonta kétszázötven óra alatt elvégezhető munka mértékét. A vállalat a bedolgozókat is részesítheti szociális és kulturális juttatásokban, de csak a munkaviszonyban állókat meg nem haladó mértékben. A biztosított bedolgozói munkaviszonyra vonatkozó külön szabályok kimondják, hogy ha a vállalat a megállapodásban megjelölt munkamennyiség biztosítását elmulasztja, a bedolgozót a megállapodásban meghatározott összegű munkabér illeti meg, amely nem lehet kevesebb, mint a szerződésben kikötött, elmaradt munkamennyiség díjának a fele. A rendelet melléklete jelöli meg a bedolgozók részére téríthető rezsiköltségeket, melyek között szerepel pl. a munkahely - megvilágításámák költsége, a gépek működtetésének energiaköltségei, fűtési, takarítási költségek, stb. (Megjelent a Magyar Közlöny 1978. évi 89. számában.) A hadigondozási járadék és egyes rendszeres szociális segély jellegű ellátások felemeléséről $zól az egészségügyi miniszternek a Magyar Közlöny 1978. évi 90. számában megjelent 12/1978. (XII. 29) EüM. számú rendelete, amely szerint 1979. január 1-től havi 100 forinttal fel kell emelni a hadirókkan- tak járadékát, a hadiözvegyék, hadiárvák, a hadigondozott családtagok járadékát, a hadiigyámoltak nevelési pótlékát, a tanácsok által megállapított rendszeres szociális segély jellegű ellátások közül pedig a rendszeres szociális segélyt, a vakok rendszeres szociális segélyét, a központi rendszeres szociális segélyt. A jogszabály összegszerűen tünteti fel az egyes ellátások emelése utáni legmagasabb ellátást, illetve azt a határösszeget, amelynek elérése esetén az említett ellátásokat emelni nem kell. Kihangsúlyozandó, hogy ha egy személy részére nyugellátást és szociális ellátást is folyósítanak, csak az egyik ellátást kell felemelni, illetve ha egy személy részére két vagy több jogcímen folyósítanak nyugdíj jellegű ellátást, csak az egyiket kell emelni, éspedig azt, amelyiknek növelése az érdékeltre kedvezőbb. Az ellátások, segélyek emelését külön kérni nem kell, az emelést az illetékes szervek hivatalból hajtják végre, A mezőgazdasági nagyüzemek beruházási támogatását korlátozza átmenetileg a pénzügyminiszter 39/1978. (XII. 29.) PM számú rendelete, amely szerint mezőgazda- sági nagyüzemek részére támogatási okiratot az építésiszerelési és az ültetvénytelepítési beruházásokhoz — átmenetileg — csak a jogszabályban megjelölt létesítmények építésére és korszerűsítésére, illetve ültetvények telepítésére és korszerűsítésére lehet kiadni. (Magyar Közlöny 1978. évi 90. száma.) DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Az 1879-es nagy szegedi árvíz áldozatainak emlékére készít emlékművet Segesdi György, budapesti szobrászművész. A tizenegy méter magas, rozsdamentes acélból készülő alkotást, a százéves évforduló alkalmából állítják majd fel a Tisza-parti városban. (MTI-Fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS)E MEMENTO
