Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
1979. január 17. Képújság 5 Számvitel-gépesítés A gazdasági vezetés biztonságosan csak akkor dönthet, ha pontosan ismeri a lejátszódó gazdasági folyamatokat, ha azokról időben tudomást szerez; hisz csak így képes kiszámítani és meghatározni a jövőben várható változásokat. A racionális gazdálkodás, a sokoldalúan megalapozott döntések széles körű, megfelelő részletességű és időben hozzáférhető információs bázisra épülhetnek. A mezőgazdasági vállalatvezetés egyik legnagyobb ellentmondása: a gyors ütemben fejlődő korszerű termelésitechnikai bázis, és a vezetés kiszolgálására hivatott, viszonylag elmaradott információs rendszer. Ez az ellentmondás meghatározza azokat a feladatokat, amelyek az információrendszer továbbfejlesztése és annak realizálódását jelentő ügyvitelszervezés területén jelentkeznek. Az ügyvitel- szervezés célja: biztosítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek információ-feldolgozási, döntési, irányítási tevékenységének célszerű végrehajtását. Az ügyvitelszervezési feladatoknak, az ügyviteli munkának ki kell elégítenie egyrészt a népgazdasági célú információs szolgáltatási kötelezettséget, másrészt az üzemi adatfeldolgozást. A gazdálkodási feltételek szigorúbbá válása, a jövedelmezőségi követelmények, a hatékonyság javításának igénye azt kívánja, hogy a vezetés nagyobb igényt támasszon az ügyvitelszervezéssel, az adat-, feldolgozási rendszerrel szemben. Az adatfeldolgozás a jelenlegi számviteli szabályozás keretein belül is képes biztosítani azokat az alapvető belső használatra alkalmas információkat, melyek a vezetés számára a megalapozott döntést lehetővé teszik, s a jövedelmezőségi kérdések megválaszolhatók. Ennek személyi feltételei adottak, a technikai feltételek javításával viszont a feldolgozás ideje lényegesen rövidíthető. Eszköze: az ügyvitel gépesítése, a könyvelőgépek alkalmazása. Az ügyvitel-gépesítés: eszköz az ügyvitelszervezés célkitűzéseinek teljesítéséhez. Országos szinten a termelőszövetkezetek mintegy 50 százaléka rendelkezik könyvelőgépekkel. A kis kapacitású gépek használata után ma már általánossá vált az ASCOTA gépcsalád alkalmazása, emellett megjelentek a DARÓ elektronikus könyvelőautomaták és kis számítógépek. Megyénkben az országos átlagnál lényegesen kevesebb könyvelőgépet alkalmaznak. Jelenleg a 68-ból 20 termelőszövetkezet rendelkezik könyvelőgéppel. Az országban kialakult gyakorlatnak megfelelően általánosan elterjedt a főkönyvi könyvelés, a kivonat, az anyagkönyvelés, a bérkönyvelés, az állóeszközök analitikus nyilvántartásának és'a leltárnak a gépen történő feldolgozása. A könyvelőgépeket alkalmazó megyei szövetkezeteknél tapasztalható, hogy a gépesítéssel nőtt az ügyviteli munka hatékonysága, emelkedett a munka igényessége és kedvező hatással van a bizonylati fegyelemre is. A munkaerő-szükséglet nem csökkent, viszont a foglalkoztatott létszám minőségileg magasabb színvonalú érdemi munkát végezhet, s ez óriási tartaléka az ügyviteli munkának. A könyvelőgépeket alkalmazó szövetkezetek köre bővíthető. Erre utal a szövetkezetek gépvásárlási szándéka is, mely szerint 7 — már gépet alkalmazó tsz — további gépvásárlást tervez, 13 szövetkezet pedig jelezte gépesítési szándékát a TE- SZÖV-nek az 1979—1981 közötti időszakra. A továbblépés óriási dilemmája: a géptípus. A szerzett információk szerint az ASCOTA 170 gépcsalád gyártása 1980-ban befejeződik, csupán alkatrészt biztosítanak még további tíz évig. Az NDK rátért az elektronikus DARÓ gépek gyártására, melyek lehetővé teszik, hogy adathordozó előállításával a feldolgozás kapcsolódjék a számítógépes feldolgozási rendszerhez. A gép vásárlásához az állam 40 százalék támogatást ad. A szakemberek véleménye szerint — az ASCOTA 170 gépek rövid idejű gyártása ellenére — elsősorban ezeknek a gépeknek a beszerzésére kell hagyatkozni. Mégpedig azért, mert a beszerzési ára viszonylag alacsony, élettartama 5—10 év közötti, s ez időszakra az alkatrész ellátása biztosított, javításuk, karbantartásuk megoldható. A kialakult üzemnagyság mellett általában 2—3 gép az adatfeldolgozás igényét maximálisan kielégíti. Ott, ahol korábban középgépekkel oldották meg a könyvviteli feladatokat, a jelenlegi gépek kifutása után az elektronikus könyvelőautomaták alkalmazása látszik járható útnak. Az elektronikus kis számítógépes fel- dolgozási rendszer csak 4—5 termelőszövetkezet kooperációjával vehető számításba, még így is meglehetősen drága. A megyébe telepítendő számítógépes központtal való adatfeldolgozás-lehetősége elsősorban az anyag- és a bér- gazdálkodás témakörében valósítható meg. Az ügyvitelgépesítés hogyanját minden szövetkezetnek saját profiljához és a vezetés információigényéhez kell alakítani. Túlzott, öncélú gépesítésre vállalkozni nem szabad. Azzal viszont minden szövetkezetben számolni kell, hogy a felelős döntéselőkészítés alapvető eszköze előbb-utóbb az elektronikus gépi adatfeldolgozás lesz. A Tolna megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben az elmúlt években eredményesen folytatták az adminisztrációs munka gépesítését. Mint a TESZÖV vezetői megállapították, a rendelkezésre álló új típusú gépek alkalmasak a régebben használtak felváltására, ugyanakkor ezek lehetővé teszik az adminisztrációs munka korszerűsítését. A Tolna megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a következő években szervezik egy nagyobb egység felállítását, amely majd lehetővé tenné több termelőszövetkezet gépi adatfeldolgozását. Ez természetesen még távlati terv, alapul szolgálhatnak azok a tervek, illetve ezek megvalósítása: mindenütt áttérnek a gépek alkalmazására. S amint egységes géprendszer alakul ki a közös gazdaságokban, úgy a nagyobb feldolgozó egységet is létre lehet hozni. —d— Tüzelőkészlet a TÜZÉP-en Amíg jó kint az idő, kevesen gondolnak arra, hogy a tüzelőt is be kell készíteni télre. így aztán ilyenkor nagyobb a sorban állás a TÜZÉP-telepeken. Ez alól Szekszárd sem kivétel. Még akkor sem, ha a technika megajándékozott bennünket az olajjal melegítő kályhákkal is. Már csak azért sem, mert a szekszárdi lerakatnak óriási a vonzáskörzete. Horváth József telepvezetőtől tudom, hogy még alföldi vevői is vannak. Arra kértem választ, hogy meddig tart a készlet szénből és fából? — Fából pillanatnyilag kéthetes készlet van, szénből szintén két hétre van elég. Folyamatosan kapunk különböző tüzelőszállítmányokat, kivéve a komlói fekete szeneket. Ezekből időszakos hiányok vannak. — Elég ez Szekszárd és vonzáskörzete lakóinak? — A készlet elegendő, de be kell vallanom, hogy csak mennyiségileg. Sajnos, a választékkal baj van. Csak komlói és pécsi iszapszénből, nagymányoki tojásszénből és kokszból van jelenleg. Ezekből a fajtákból viszont közü- leteknek és magánvásárlóknak egyaránt korlátlan meny- nyiségben tudnak adni. — Érezhető a napi forgalomban a feketeszenek hiánya? — Az említett fajták hiánya egy kicsit visszafogja a forgalmunkat, mert ■ sokan éppen ezekből a szenekből szeretnének vinni. Tájékoztatásul közölnöm kell, hogy ez a hiány az országos méreteket nézve nem is olyan súlyos, mert száz kilométeres körzetből is járnak hozzánk vásárolni. A múltkorában Bajáról is jöttek. — Sokan keresik mostanában a „kovácsszenet”. Lehet önöknél ilyet kapni? — Sajnos már régen nem kaptunk „kovácsszenet”. Ezt a komlói mogyoróval szokták helyettesíteni, de jelenleg ezzel sem tudunk szolgálni a mestereknek. Ezért a kovácsoktól türelmet kérünk. — Szállítást tudnak végezni? — Most éppen nem, mert műszaki vizsgára készítik fel kocsinkat. Máskor viszont igen. Okvetlen szólni kell arról, hogy nemigen szokták kérni tőlünk a szállítást. A nagyobb, állami fuvarokat a Volán gépkocsijai bonyolítják le, a kisebb, egyéni vásárlásokat pedig lovas kocsikon szállítják el. A kisiparos fuvarozók azért is „kedvesebbek” azoknak, akik maguknak vásárolják a tüzelőt, mert ők a pincébe is leszállítják a szenet, fát. Természetesen, ezt külön meg kell fizetni ! — Mennyi időt kell várni a vevőnek, amíg a lakására kerül az áru? — Ez nem a TÜZÉP-en múlik, mert a szállítást mindenki saját maga intézi. Mi nem foglalkozunk ezzel. Azonban megfigyelésemből mondhatom, hogy elméletileg egykét órán belül a lakáson lehet a rakomány, azonban a fuvarosokon igen sok múlik. Nagy ritkán előfordul, hogy kérik szállítószolgáltatásunkat. Erről elmondható, hogy még nem reklamáltak embereinkre. — bel — V. A brikettet eladás előtt rostálni kell, sok közötte a por Mit mondanak a munkások? Hogyan tovább? A közös gond nem két ember ügye Nem szívderítő a fogadtatás az automata műhely két beúllítója részéről. Nekik az 1979-es év bérosöklkentést hozott. Mérgelődnek ezien, és főképp azon, hogy — Fáith János és Fetzer András az MMG—AM szekszárdi gyárának alapító tagjai — nem érzik a megbecsülést; csökkent a fizetés, mert rendezték a normát. — Mi mindig a gyár érdekét tartjuk szem előtt. Ha ez nem így lenne, akkor nem töltöttünk volna el itt majd 15 évet, — mondja Fáth János és közben a revolveresztergák felé mutat. — Ha oda felvesznek valakit, mit érdekli őt a gyár, a lényeg csaik annyi, hogy sok pénzt keressen. Nem törődik a normával, a minőséggel, a géppel. Sokulk előre megmondja: „Addig maradok, míg fizetnek”. A többiek pedig — a régiek — dolgoznák becsülettel, sokszor „köszö- nömért”. Az indulat nem jó tanácsadó, a két gépbeállító indulatos. Sok éves tapasztalat ibe- szél belőlük. Rengeteg ember megfordult már a műszergyárban, ameddig jó volt, maradták is... Utána meg: „Törődök én vele?”. Gondolom, a bevezetés után felkapja a fejét Horváth Endre igazgató, mert nem ért egyet a két fiatalemberrel. Beszéltem erről többször az igazgatóval, a lehetőségekhez mérten megbecsülik a törzs- gárdatagdkat. Ök kapják a kiváló dolgozó kitüntetéseket, a jutalmaik jelentős részét... Igaza van az igazgatónak is. A két álláspont között a távolság nemcsak műszergyári betegség, hanem országos. Nem hiába foglalkozott a Központi Bizottság legutóbbi ülésén a munka szerinti elosztás elvével hiszen jelenleg sokszor kifizetődőbb váltogatni a munkahelyeket és nem kötődni érzelmileg egyetlen üzemhez. Jövetelem célja tulajdonképpen nem is ez volt. Az érdekelne, hogy a munkások hogyan és mennyire figyeltek oda a decemberben hallott népgazdasági helyzetre, a megnövekedett* feladatokra. Ismerik-e, érzik-e, hogy mindenkinek akad feladata 1979- ben és az elkövetkezendő években? A két gépbeállító nem mellveregető hangoskodó, de odafigyelnek az országos gondokra és természetesen az üzem eredménye, gondja, baja is szívügyük. — Mit tud tenni ezen felül a munkás? — Azért maradjunk még az anyagi kérdésnél — vág közbe Fáth János. — Mindketten hatorsós automata esztergán dolgozunk, a gép szálvezetője három méteres rúd- anyagokat fogad be. Akkor miért 6—7 méteres anyagokat kapunk? Azokat kétfelé kell vágni, így két félméteres vég marad, amit nem használunk fel, megy vissza újból a nagyolvasztóba. . Fáth János Fetzer András Ilyenkor a gép mellett lévők mit tesznek? Szidják egy darabig az anyagbeszerzőket, egy-lkét termelési tanácskozáson elmondják, hogy ez pocsékolás, majd belenyugszanak a dologba és természetessé válik a többletköltség. Kanyarodjunk vissza ismét a gyár igazgatójához. — Mondjak az emberek úton-útfélen az anyag- és al- katrészprobiémát. Nyüstölöm a beszerzőket, -hiába. Nem megy. Van anyag, de nem olyan, ami kelll, Akkor megkapjuk a „járandóságunkat”, ha egy évvel előtte rendeljük. De ez sem százszázalékos. Mit tehetek: ha reklamálok a szállító, vagy a gyártó cégnél, évekig anyaghiányban szenved utána a gyár — sajnos már nem is bosszankodunk a dolgon. Az, hogy a hatorsós esztergáknak háromméteres kellene ... de van 6—7 méteres, nyugodjunk bele. Az legalább van. Mondom az előbbieket a két gépbeállítónak. Csák csóválják a fejüket. — Megértjük, de nekünk ötven forint selej- tért már felelni kell — mondják. Közben ott zakatol a fülemben Balázs Imire műszergyári helyzetfúrás kérése: „Menjen fel Budapestre a központba és győződjön meg az ottani helyzetről; milliós gépek állnak üresen, hatalmas műhelyekben itt-ott lézeng egy-egy ember.” — Két éve kaptuk ezeket az új automatákat, ott pedig három vadonatúj gép van — mondja Fetzer András — de, a mi gépeinkhez valaki elfelejtette megrendelni az alkatrészeket. Ügy néz ki, mintha vettünk volna egy autót, kerekek nélkül. Később kiderült, ez megint a munkásak segíteni akarását példázza. Mitévőit mit tenni (mint a mesében) saját erőből a tmk segítségével fel- szerszámozták a gépeket. — Szóval a munkás mindent jól csinál? Fáth János válaszol: — Tudjuk, hogy egy emelettel följebb is dolgoznák, sőt néha erőn felül. Csak nincs neki látszatja. Évek óta beszélünk az adminisztrációs munka javításáról. Na és mi történt? Még több jelentés, statisztika készül, csak itt lent ezt mi nem érezzük. Nem lett jobb a szervezettség, a hatékonyság nagy része továbbra is a normarendezésekből származik. (Horváth Endre igazgató most rnegint közbeszólhatna, de a tények ellen mit mondjon. Sokat foglalkoznak fejlesztéssel, kapnák 'korszerűbb gépeket, de ez még mindig nem jelentős.) — Most úgy néz kd, hogy mi, hű, de milyen ellenzékiek vagyunk — jelenti ki a két beállító. — Pedig elismerjük, hogy fejlődünk, hogy jól élünk, mert ha valaki az ellenkezőjét mondja, hazudik Ezt már Fáth János mondja. — Azt szeretnénk, ha a lehetőségeinkhez mérten dolgozna mindenki, nem lenne aranyi szabad foglalkozású ember, nem lenne annyi gyáron belüli munkanélküli... — Ezek szerint a munkástól semmi sem függ, minden goríd valamiféle kívülálló megfoghatatlantól ered? — a kérdés nem okoz túlzottan nagy elismerést a két beszélgető partner között, de néha r,provokálni” is kell, ahhoz, hogy megtudjunk valamit. — Nem szabad ezt a kérdést csak a munkások gondjává tenni. Természetes: mi bíráljuk a „kiszolgá 1 ókat”, a tmk-t, a szerszámműhelyt, a technológiát, a 'normairodát, mindenkit, aki velünk kapcsolatban van. ök pedig tudják 'mondani — néha, vagy talán sokszor jogosan — a munkások fegyelmezetlenek, nem törődnék a géppel, a szerszámmal, csak a 'nagy darabszám érdekli őket, mert abban van pénz, ezért a minőséget harmadrendűvé degradálják. Folytassam? — mondja és kérdezi egyszusz- ra Fáth János. — Mindkét félnek igaza van. Sokkal nagyobb fegyelemre van szükség, itt a gép mellett, az irodákban, a hivatalokban. Ismét frázisnak hangzik: mindenki végezze becsülettel a maga feladatát, de hát ezt 'könnyebb mondani... Sok mindenről szó esett ebben a rövid beszélgetésben. A hogyan tovább? azért nem csak a két gépbeállító ügye... HAZAFI JÓZSEF Fotó: KOMAROMI ZOLTÄN Az állatok egészsége (Dr. Szovátay György: A ■nagyüzemi állatállomány egészségvédelme. Mezőgazda- sági Kiadó.) Akkor lepődnénk meg, ha a Mezőgazdasági Kiadó könyvei nem lennének kapcsolatban a gyakorlati élettel, azaz ijem tartana lépést a korszerű nagyüzemek módszereinek ismertetésével, ha nem tenné közzé a tudósok legfrissebb munkáit. A szak- irodalom legalább olyan fontos termelési eszköz, mint a jó gép, vagy a biológiailag értékes növény, állat. A szak. irodalom éppen ezért napi olvasmánya a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, a középkádereknek, sőt ezeken a téli hosszú estéken a községi művelődési otthonokban még szóbeli előadások is segítik az újat eljuttatni a termelőkhöz. Dr. Szovátay György könyve az állatok egészségvédelméről szól, úgy, s olyan alapossággal, mint ahogy manapság elvárható tudás, és megvalósítás szempontjából mindenütt. A könyvet minden bizonynyal sokat forgatják majd, hiszen alapvető kérdéseket éppúgy elénk vetít, mint a részleteken túl az egyedi tennivalót, különleges esetben, járvány megelőzésékor. Az állattenyésztés általános egészségvédelmi szabályát a szakmunkásokkal megismertetik, e könyvből azonban sűrítve meríthetnek: nemcsak a telep rendjének megteremtéséről, hanem az állat elszállításának egészségügyi kívánalmait is megtudhatjuk. A szarvasmarha-, a sertés-, a juh-, a ló-, a baromfitartás és árutermelés egészségvédelmi higiénés körülményeit megismerhetjük Szovátay könyvéből, és külön érdekes fejezete a halgazdálkodás egészségvédelmi előírásainak ismertetése — köztudott, hogy a halgazdaságok csak az utóbbi években tértek rá az intenzív árutermelésre, a te. nyészanyag előállítására. A Mezőgazdasági Kiadó új kötete minden bizonnyal eljut a szakmunkásokhoz, kedvező ára, és a nagy példányszám ezt mindenképpen lehetővé teszi.- Pj r
