Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
A ^ÉPÜJSÁG 1979. január 4. ON KERDEZ Vágott fa Szekszárdiról kaptuk a következő levelet. „...Kérem, hogy foglalkozzanak Szekszárd lakosságának fűrészelt tűzifa ellátási problémájával. A jelenlegi állapot elviselhetetlenül rossz. Egy fűrész dolgozik, egy műszakban, ezért nincs elég fűrészelt fa. A fuvarosok sorban állnak minden reggel fáért, s elmondásuk szerint annyi restanciájuk van a kiszállításban, hogy újabb szállítást belátható időn belül nem vállalnak. Lakásomban fatüzelésű cserépkályha szolgáltatja a meleget. A nyáron feltöltöttem a pincerészemet tűzifával, de 15 mázsánál nem fért el több, ennyi pedig nem lesz elég egész télre. Hogy a fűrészelt tűzifaprobléma megoldódjon, kézenfekvő lenne a TÜZÉP- nél több fűrészgép beállítása, vagy a jelenlegi két mű- szakbani üzemeltetése.” Olvasónk levelét továbbítottuk a Dél-dunántúlj Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat igazgatójának, Kabács Bélának, aki az alábbi választ adta: „...November 27-től december 2-ig a TÜZÉP-telep leltár miatt zárva tartott és így sem fűrészelt tűzifa, sem más áruféleség kiszolgálására lehetőség nem volt, nyilván ez késztette a fuvarosokat arra, hogy tűzifa befizetésére megbízást ne fogadjanak el. Megállapítást nyert továbbá, hogy októberben 3262 mázsa fát fűrészeltek fel a telepen, s 1760 mázsa került értékesítésre, novemberben 2962 mázsát fűrészeltek, ezzel szemben 1870 mázsát értékesítettek. December 2-án 2207 mázsa induló készlettel rendelkezett a telep. A lakosság folyamatos, fűrészelt tűzifával történő ellátására olyannyira súlyt helyezünk, hogy szombaton és vasárnap általában idegen munkaerőt alkalmazunk „fűrészes” munkakörben. Ami pedig egy másik fűrészgép beállítását illeti, arra belátható időn belül — rajtunk kívül álló okok miatt — nem kerülhet sor, ugyanis az országban kb. 3 éve megszűnt a fűrészgép gyártása...” Váróterem fűtése Mórágyról kaptuk az alábbi levelet, több utas nevében. „...A vasútállomás a falutól kb. 2 kilométerre van, naponta járunk munkába, reggel fél ötkor kelünk és gyalog tesszük meg ezt az utat, mert nincs buszjárat. Esőben, hidegben, szélben gyalogolunk, remélve, hogy a váróteremben egy kicsit felmelegszünk. Sajnos, ez csak egy ábránd, ugyanis a váró olyan, mint a jégverem, fűtve a mostani télen talán még nem is volt. Mikor kérdeztük, hogy miért nem fűtenek, azt a választ kaptuk, hogy a vasút nem adott még tüzelőt...” Olvasóink levelét elküldtük a Magyar Államvasutak Vasútigazgatóságának Pécsre, ahonnét dr. Szabó Tibor vasútigazgató a következőket válaszolta: Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 „...A levélben foglaltakat — a Mórágy—Alsónána megállóhely várótermének fűtetlenségét szóvá tevő panaszt — megvizsgáltattam. A megállóhely váróterme az ott szolgálatot teljesítő pályaőrök hanyagsága miatt nem volt befűtve. A részükre kiadott szén és fa a norma szerint, bőven elegendő volt. Ha rendkívüli zord az időjárás, lehetőség van a norma szerinti tüzelőmegszabás túllépésére. A váróterem fűtésének elmulasztásáért hibás pályaőröket felelősségre vonattam...” Árammérő óra Mácsik József Faddról kereste fel levelével szerkesztőségünket. „...A kérdésem a következő: Jogos-e a DÉDÁSZ azon eljárása, hogy az általam kifizetett árammérő órát térítés nélkül visszavegye és ne adjon helyette másik árammérő órát? Ez év februárjában új családi lakóház építéséhez kezdtem, a régi épület egyidejű lebontásával. Ezzel együtt járt, hogy a villanyt kikapcsoltattam. Az építésnél keverőgépet használtam és kértem, hogy a gép használhatóságához ipari áramot vezessenek be, ideiglenesen elhelyezett árammérővel. A DEDÁSZ kérésemre beszerelt 3 egyfázisú mérőórát és a régi világítási mérőórát elvitte, helyette egy 1 fázisú órát adott. A másik kettő 1 fázisú órát kifizettette, 970 forint összegben. A lakás elkészültével kértem a villany bekötését világításra és vízmelegítő villanybojler használatára, amit csak négy hónap múlva végeztek el. E bekötéssel újabb problémám keletkezett, mert a világítási áramhoz otthagytak egy 1 fázisú órát, térítésmentesen, de az általam kifizetett másik két órát elvitték, az általam kifizetett óra árát nem térítették meg és bojlerórát nem adtak. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért vitték el mindkét órát, azt a választ adták, hogy nekem nincs szükségem azokra. Amikor kértem, hogy térítsék vissza legalább az árát, azt a választ adták, hogy az nem lehetséges...” Olvasónk levelét továbbítottuk a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatóságának Szek- szárdra, ahonnét a következő választ kaptuk: „...Családi lakóháza építéséhez megrendelt — egy évnél rövidebb időtartamú — ideiglenes jellegű —, bekapcsoláskor felszerelt fogyasztásmérők térítési díjának felszámítása nem volt indokolt, mivel a fogyasztásmérők 1 éven belül — 3 fázisú igényének megszűnésével részben feleslegessé váltak és leszerelésre kerültek. Tolnai kirendeltségünk tájékoztatása szerint 2 db 1 fázisú mérő ára, 954 forint került tévesen felszámításra, melynek visszatérítésével kapcsolatosan egyidejűleg intézkedtünk...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Terjedelmesebb feldolgozások és rövidebb, színes közlemények egyaránt megtalálhatók a 21. évfolyamba lépő 60 oldalas, színes, mélynyomású kiadvány 1979-ben megjelenő első számában. Újra felhívjuk a figyelmet, hogy a folyóirat minden számában a technika, a tudomány, a természet, a gyógyászat és a kultúra mintegy félszáz érdekességéről tudósít tömör cikkek formájában az Erről— arról, a Mi minden van!, a Műszaki híradó, a Technikai újdonságok és a Laboratóriumokban, klinikákon, gyógyszertárakban című rovat. Elmaradhatatlan része a lapnak a — többnyire a Szovjetunió népeinek folklórjából választott — mese, a javarészt a háziasszonyokat érdeklő Vera postája című összeállítás, valamint az Ifjú Humoristák Klubja című oldal. Ez alkalommal a rövidebb lélegzetű, szép képekkel illusztrált írások kedvelői bizonyára az Iskola a „világ végén”, a Védenceik a madarak és a Grúz ritmusok című cikkek olvasásába fognak először. A sport iránt érdeklődők. alighanem azt szeretnék mindenekelőtt megtudni, milyen életrajzi mozzanatra derít fényt napjaink egyik legjobb szovjet sportolójával, Vlagyimir Nazlimovval kapcsolatban A kardozó, aki kétszer kezdte című írás. Több külföldi olvasó kérésére számol be a lap arról, hogy mi a gyakorlat a Szovjetunióban a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek segélyezésére és foglalkoztatására. Egyes rosszindulatú daganatok gyógyításában eredményesnek bizonyult a hőkeze- léses eljárás; erről a nagy jelentőségű kísérletről tudósít a Hővel a ráksejtek ellen című írás. Sokféle tárgykörből merítenek a Szovjetunió januári számának magyar témájú írásai is. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter interjújában a két ország építőiparának a kapcsolatairól, Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes a lap munkatársának adott válaszaiban a szakmunkásképzésben megvalósuló három évtizedes magyar—szovjet együttműködésről nyilatkozik. Nyikolaj Fedorenko, a híres szovjet keletkutató, a Szovjet írószövetség titkára Barátságunk tükre, az irodalom címmel tekinti át az orosz és a magyar, illetve a szovjet és a magyar írásművészet egymásra gyakorolt hatásának fejlődési folyamatát. A Groznijtól Komáromig című összeállítás Komárom megye és a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének példáján bizonyítja, milyen gyakorlati előnyöket kínálnak a testvérterületi kapcsolatok. A Brigi meg a többiek című színes írás a Veszprémi Bakony Műveket, a gépkocsi-alkatrészeket előállító nemzetközi hírű vállalatot mutatja be. • LÁNYOK,ASSZONYOK 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánították. A januári szám hasábjain a világ különböző tájain élő, fontos politikai és társadalmi funkciót betöltő asszonyok küldik újévi jókívánságaikat a gyermekeknek. Artur Jusztusz A legdrágább című könyvéből újabb részleteket közöl a lap. Az egészséges újszülöttekért. Ez a címe annak a cikksorozatnak, amely a szovjet anya- és gyermekvédelem kérdéseivel foglalkozik. Ezúttal Jelena Novikova profesz- szor, a Szovjetunió egészség- ügyi miniszterhelyettese nyilatkozik. Vegyen részt pályázatunkon! Ezzel a felhívással fordul olvasóihoz a lap moszkvai szerkesztősége, az Aeroflot légitársaság és a szovjet Szakszervezetek Szövetsége Országos Központjának turisztikai tanácsa. Ä pályázatot az 1980-as moszkvai olimpiai játékokkal kapcsolatban hirdetik meg. Edita Pieha, a neves szovjet táncdalénekesnő eddig 17 országban vendégszerepeit. Néhány évvel ezelőtt Magyar- országon is nagy sikert aratott. A lapban megjelenő interjúban sikeres és gazdag pályafutásáról beszél. A lap az újévi számban új rovatot indít. A címe: Nálatok hogyan csinálják? Olyan írások jelennek itt meg, amelyeknek anyagát a Szovjetunióban és Magyarországon egyidejűleg gyűjtötték. Karcolatok, riportok, interjúk szólnak majd a szovjet és magyar fiatalok életéről, munkájuk különféle területeiről, barátságukról, a szocialista építőmunkában való részvételükről. Ezúttal két írást közöl a lap. Címük: Ifjúmunkások az Ikarusban, valamint Moszkvától 18 kilométerre. A mellékletben megtalálhatók a legújabb szabásminták, a hagyományos ételreceptek és a keresztrejtvény. Szovjet sportmagazin A 48 oldalas havi folyóirat negyedik alkalommal jelenik meg az orosz, az angol, a francia, a német és a spanyol nyelv után magyar nyelven is. Másodszor nyerte a szovjet labdarúgó-bajnokságot a Tbiliszi Dinamó csapata. „A labdarúgás tbiliszi módon” című riportban Andrej Batasov fejtegeti a grúz labdarúgók sikerének okait, ír edzéseikről, beszélget edzőkkel és játékosokkal, felvillantva egy- egy emlékezetes találkozó érdekes epizódjait. Súlyzók biztos kezekben. Ez a címe I. Beljak értékelő cikkének, amely a gettysburgi súlyemelő-VB eseményeit idézi fel, átfogó képet nyújtva a világ súlyemelő-sportjáról, kissé már a moszkvai olimpiára vetítve ki a gettysburgi eredményeket. Ahogy közeledik a moszkvai olimpia, mind több szó esik róla. Ugyan melyik olimpikont ne érdekelné például az a riport, amely az olimpiai falu lakásainak berendezését mutatja be. Larisza Latinyi- na, az egykori kiváló szovjet tornósznő is tagja annak a bizottságnak, amely a lakások bútorzatáról gondoskodik. — Hat olimpián vettem részt — mondta —, s tapasztalatból állíthatom, hogy egyetlen olimpián sem laktak olyan kényelmesen a sportolók, mint a moszkvain laknak majd. Játék a könyvtárban A kölcsönzés, a könyvek és újságok böngészésén, olvasásán kívül játékra, bábozásra is lehetőség van a tamási járási könyvtárban Fotó: Komáromi Milyen hosszú egy ötven- méteres uszoda? — teszi fel a kérdést a „Miért kell bizonyítvány egy uszodának” című cikk szerzője. SZOVJET IRODALOM Szibéria... Hatalmas, föltáratlan vidék, ahol mindent elnyomnak a méretek: a távolságokat ezer kilométerekben mérik, a természet vadul eleven, a fagy ezüstös köddé sűríti a levegőt... A nagy tettek vágya vezérelt Szibériába tízezernyi fiatalt, akik ma gátakat építenek a hatalmas folyókon. A természettel való állandó küzdelemben maguk az emberek is erősödnek — erősebb lesz a jellem, a lelki gazdagság, a megértés. A dolgozó emberekről és Szibériáról olvashatunk German Ba- lujev „A száján éltető levegője” című kisregényében. Az „Élő múlt” rovatban Viktor Sztarikov írását olvashatjuk Pavel Bazsovról, a híres uráli mesemondóról. Ba- zsov legjelentősebb műve a szibériai folklórból táplálkozó mesék sorozata. Meséit hazánkban is ismerik: a Kővirágot, a Drágakőhegyet, a Kéktündért, a Nagy mesekönyvet, a Rézhegyek királynőjét. Anatolij Lunacsarszkij, Lenin egyik legközvetlenebb harcostársa, a szovjet kultúra és művelődéspolitika kiváló szervezője, Szovjet- Oroszország művelődésügyi népbiztosa egész életén keresztül élénken érdeklődött a külföldi irodalom és kultúra kérdései iránt. Átfogó írás foglalkozik Lunacsarszkij nak a magyar irodalommal való kapcsolatairól is. A „Művészet” című rovatban megismerkedhetünk Ni- kolaj Zsukov, festő- és grafikusművész életével és munkásságával. A lap színes összeállítást közöl a nemzetközi kisplasztikái kiállítás anyagából, a Műmellékletben pedig megtalálhatók Anatolij Kokorin régi orosz városokat ábrázoló akvarelljeinek reprodukciói. szputnyik Danyil Proektor professzor Európa múltja, jelene és távlatai című cikkével indítja a Szputnyik idei első számát. A folyóirat állandó rovata: a Szovjetunió tájain. A januári számban ezúttal Első nagyságrendű csillag címmel Szibériába kalauzolja el az olvasót a Szputnyik, oda, ahol jelenleg gigantikus építkezések folynak. És egy másik utazás. Akit érdekel „Észak Velencéjének” története, annak figyelmébe ajánljuk a Leningrád klasszikus panorámája című interjút. Kuba harcának és győzelmének két évtizedét elemzi Karen Hacsaturov, a történelemtudományok doktora. A cikkből többek között megtudhatjuk, hogy Kubában a népi hatalom megszületése óta felszámolták az analfabétizmust, a tanulók száma pedig tízszeresére nőtt. Egy gazdasági témával foglalkozó írás a KGST-orszá- gok együttműködéséről tájékoztat. Címe: „A legfőbb elv az egyenjogúság”. A tudomány és technika rovatban Viljam Agabekov, az Izvesztyija nyomán színes összeállítást készített „Az űrrepülés az emberiség szolgálatában” címmel. Rendkívül érdekes kérdést feszeget a Szputnyik egyik olyan írása, amelynek témájával a közelmúltban a Magyar Rádió is foglalkozott. A publikáció címe: Kapcsolat a túlvilággal: misztikum, vagy misztifikáció. Neves szovjet tudósok nyilvánítanak véleményt erről a kérdésről.
