Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
2 Képújság 1979. január 16. A BT vitája beavatkozás az ország belügyeibe Brezsnyev nyilatkozata a Time magazinnak A Kambodzsai Népköztársaság nyilatkozata Hanoiban ült össze az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének ülésszaka. Képünkön: Pham Van Dong vietnami miniszterelnök szólal fel. (Képtávírónkon érkezett.) A Biztonsági Tanács egy politikailag halott rendszernek biztosított fórumot a Pol Pót—leng Sary rezsim „képviselőjének” meghallgatásával — állapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának vasárnap közzétett nyilatkozata. A Biztonsági Tanács Kambodzsáról folytatott vitáját kommentálva a nyilatkozat rámutat: miként a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács már korábban is tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökét, a Pol Pót—leng Sary rezsimet megdöntötte a kambodzsai nép, az nem létezik többé. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács az ország egész területét ellenőrzi már, és így a Biztonsági Tanács vitája ebben a kérdésben ellent mond a kambodzsai nép önrendelkezési jogának, az ENSZ alapokmányának és durva beavatkozás az ország belügyeibe. A Biztonsági Tanács — a kambodzsai vitával — egy politikailag nem létező rendszernek, továbbá a kambodzsai néppel szemben ellenséges országoknak adott szószéket. A kambodzsai külügyminisztérium nyilatkozata újólag emlékeztet arra a közismert tényre, hogy a bukott rezsim a történelem egyik legvéresebb diktatúrája volt. Ilyen brutális kormányzat nem maradhat fenn — hangoztatja a kambodzsai állás- foglalás, rámutatva arra, hogy Kambodzsa egész népe felkelt a gyűlölt rezsim megdöntésére. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatában a leghatározottabban visszautasítja a Biztonsági Tanács előtt elhangzott valamennyi olyan kijelentést, amely az igazság eltorzítására, a kambodzsai és a vietnami nép gyalázására irányul. Bármilyen konklúzióra jusson is a tanácskozás, az téves és érvénytelen — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, nyomatékosan leszögezve, hogy az ország népe senkinek sem fogja megengedni önrendelkezési jogának megsértését. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta vitáját a kambodzsai helyzetről. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselője felszólalásában újból erélyesen visszautasította a Pol Pot- klikk, Kína és néhány NATO- ország képviselőjének azokat a kijelentéseit, amelyek egy állítólagos agresszió elkövetésével vádolták országát. Mint elmondta, Vietnam hosszú ideig mérsékletet tanúsított, hogy megakadályozza a Pol Pot-rezsim által provokált határháborút és valamennyi tárgyaláson az a szándék vezérelte, hogy megóvja a vietnami és kambodzsai népek közötti hagyományos barátságot. A vietnami delegátus üdvözölte, hogy Kambodzsa népe felkelt Pol Pót és leng Sary rezsimje ellen és az ország sorsának irányítását saját kezébe vette. A Biztonsági Tanács vitája hétfőn — magyar idő szerint- az esti órákban — folytatódott. AZ AFROAZSIAI SZOLIDARITÁSI SZERVEZET ELNÖKSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSAI Ros Samay, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront KB főtitkára Hanoiban, az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet (AAPSO) most folyó VII. kibővített elnökségi ülésén kijelentette, hogy országa kész rendezett diplomáciai kapcsolatokat teremteni a világ valamennyi államával, függetlenül azok politikai és társadalmi rendszerétől. A főtitkár éles hangon bírálta a kambodzsai belügyekbe beavatkozó kínai vezetés politikáját. Ennek az a célja — mondotta —, hogy aláássa a délkelet-ázsiai békét és stabilitást. Ros Samay hozzátette, hogy Kambodzsa új kormánya kész diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a Kínai Népköztársasággal is, mindkét nép alapvető, nemzeti jogainak tiszteletben tartása alapján. Az AAPSO elnökségi ülésének résztvevői felhívást intéztek a Biztonsági Tanács és az ENSZ tagállamaihoz, azt sürgetve, hogy nyújtsanak teljes támogatást a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsnak. MEGKEZDŐDÖTT A BÉKÉS ÉPITŐMUNKA Az SPK kambodzsai hír- ügynökség jelentése szerint Kambodzsa nyugati és észak- nyugati tartományainak lakossága a különböző szintű önkormányzati szervek kiépítésén munkálkodik. Ezzel egyidejűleg a tartományokban felszámolják a Pol Pot- rezsim bandáinak maradványait, megteremtik a közbiztonságot és a közrendet. Megkezdődött az élet normalizálása Kambodzsa két nyugati, Thaifölddel határos tartományában: Battambang- ban és Siem Reapban is. * Hanoiban vasárnap baráti találkozóra került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Kambodzsai Nemzeti Egységfront küldöttsége között. Molnár Béla, a HNOT titkára és Ros Samay, a KNEF főtitkára vezette küldöttségek készségüket fejezték ki a további együttműködésre. Ros Samay tolmácsolta a KNEF, a Népi Forradalmi Tanács és a kambodzsai nép őszinte köszönetét a Magyar Népköztársaság nyújtotta gyors támogatásért. , MOSZKVA Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az olasz kormány meghívására január végén hivatalos látogatást tesz Olaszországban. A hírt vasárnap jelentették be Moszkvában. HANOI A VNA-hírügynökség jelentése szerint egy kínai fegyveres osztag ismét megsértette Vietnam határát, és Quang Ninh tartomány területére behatolva megölt egy vietnami katonát, egy másikat pedig megsebesített. Ugyanazon a napon kínai provokátorok tüzet nyitottak a határ közelében fekvő vietnami területre és több vietnami állampolgárt súlyosan megbesítettek. A jelentés hangsúlyozza, hogy kínai részről három nap óta szinte szünet nélkül tűz alatt tartják az említett területet. A kínai—vietnami határ mentén állandóvá vált kínai fegyveres provokációk kapcsán a VSZK külügyminisztériuma jegyzéket intézett a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövetségéhez, s ebben leszögezi: ezek az akciók Kínának a vietnami néppel szembeni ellenséges szándékait bizonyítják. A tények teljességgel megcáfolják azokat a pekingi rágalmakat, amelyek Vietnamot igyekeznek felelőssé tenni a két ország határán lejátszódó eseményekért. BUDAPEST A SZOT meghívására január 13—14-én Budapesten tartózkodott a csehszlovák szakszervezetek küldöttsége. Karel Hoffmannak, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének vezetésével. HH WBjasssagi n sassaas |||g|gg • • m Mint Jelentettük, Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a mólt héten fogadta a Time című amerikai hetilap vezetőit és interjút adott számukra. Az interjú szövegét, amelyet a Time e heti száma közöl, hétfőn tették közzé Moszkvában. Az alábbiakban részleteket közlünk a nyilatkozatból. Brezsnyev bevezetőben rámutatott: jelentős mértékben a Szovjetuniótól és az Egyesült Államoktól függ, vajon jók, mindenekelőtt bé. kések lesznek-e az elkövetkező évek. Elmondotta: befejezéséhez közeledik a munka a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló új megállapodáson, bár a végleges, egyeztetett álláspont kidolgozásához még kétségkívül bizonyos időre van szükség. „Úgy véljük, hogy az egyenlőség és amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt az egyenlő biztonság elve, kiindulópontként fogad el, meggdja a helyes megoldást és a nem távoli jövőben Carter elnökkel együtt alá. írásunkkal erősíthetjük meg a megállapodást” — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev részletesen foglalkozott az úgynevezett szovjet fenyegetésről szóló állításokkal is. Hangsúlyozta: az ilyen állítások korántsem újaik. Nyugaton már erről kiáltoztak akkor is, amikor 1917 októbere után Szovjet-Oroszországba 15 országból, köztük az Egyesült Államokból betörtek az intervenciósok, hogy megfojtsák a forradalmat és helyreállítsák a régi rendet. „Most, amikor az európai földrészen határozottan érezhető lett az enyhülés, amikor a Helsinkiben zárult összeurópai tanácskozás megmutatta a békés együttműködés kiszélesítésének útját, amikor Bécsben tárgyalások folynak a katonai szembenállás szintjének csökkentéséről, ismét zajt csapnak a »Nyugat-Európa elleni szovjet katonai fenyegetésről«! Szemmel látható, hogy Nyugaton egyeseknek nem volt ínyére már a politikai enyhülés sem, s különösen nincs ínyére az a szándék, hogy ezt az enyhülést Európa közepén a két fél katonai erői koncentrációjának csökkentésével szilárdítsák meg” — mondotta Leonyid Brezsnyev, hangsúlyozva, hogy a térségben katonai egyensúly jött létre az idők folyamán. „Mi történt? Vajon mitől vált a sok éve fennálló egyensúly hirtelen «fenyegetéssé»-? És egyáltalán kit »-fény ege. tünk«? Vajon igényt tartunk-e akár egyetlen négyzetkilométernyi területre más államoktól? Vajon nem jöttek-e létre normális, sőt, jó, békés kapcsolatok a Szovjetunió és Nyugat- Európa gyakorlatilag valamennyi állama között? Vajon nem a Szovjetunió-e az egyik fő kezdeményezője és aktív résztvevője mindazoknak a lépéseknek, amelyek Európában a béke megszilárdítására és a békés együttműködés fejlesztésére irányulnak? Akkor hát miért vezetik félre az embereket, miért ijesztgetik őket a »szovjet katonai fenyegetéssel« ?” „Nem törekszünk katonai fölényre a Nyugattal szemben, nincs erre szükségünk. Amire szükségünk van, az csupán a megbízható biztonság. Mindkét fél biztonsága pedig nagyobb lesz, ha véget vetünk a fegyverkezési versenynek, csökkentjük a katonai előkészületeket, megjavítjuk a nemzetközi érintkezés politikai légkörét”. Az SZKP KB főtitkára érintette a Kínával kapcsolatos problémát is. „Az Egyesült Államokban és más nyugati országokban egyeseknek úgy megtetszett a jelenlegi kínai vezetésnek a Szovjetunióval szemben ellenséges irányvonala, hogy felmerült bennük a kísértés: tegyék Pekinget a szocializmus világára gyakorolt nyomás eszközévé — hangoztatta. — Ez a politika, véleményem szerint kalandorpolitika, rendkívül veszélyes az egyetemes béke szempontjából. Vajon olyan nehéz megérteni, hogy ez nem más mint játék a tűzzel?” Brezsnyev hangsúlyozta: önáltató naivitás minden olyan számítás, amely a pekingi rezsim növekvő erejét a NATO-politika fegyvereként akarja felhasználni, a Nyugat számára előnyös mederbe akarja terelni katonai törekvéseit. Elegendő arra emlékeztetni, mivel végződött a nyugati hatalmak számára az ugyanilyen jellegű müncheni politika. Lehet-e ilyen gyorsan elfelejteni a történelem tanulságát? „Ami a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyát illeti, nincsenek sem területi, sem más jellegű igényeink ezzel az országgal szemben, és nem látjuk semmiféle objektív akadályát annak, hogy helyreállítsuk nem csupán a jó, hanem a baráti kapcsolatokat is, természetesen akkor, ha a Kínai Népköztársaság álláspontja ésszerűbb és békeszerető lesz.” A nemzetközi feszültség enyhítésének tartalmáról szólva Brezsnyev aláhúzta, hogy a nemzetközi kapcsolatok olyan állapotáról van szó, amely ellentétes a „hidegháborúnak” nevezett időszak állapotával. Az enyhülés mindenekelőtt azt jelenti, hogy le kell küzdeni a „hidegháborút”, át kell térni az államok között normális, kiegyensúlyozott kapcsolatokra. Az enyhülés egyúttal a hizajom bizonyos szintjét jelenti, azt a képességet, hogy számításba vesszük egymás jogos érdekeit. „A Szovjetunió tevékeny politikát folytat annak érdekében, hogy az enyhülés folyamata megszilárduljon és kiterjedjen a világ minden térségére, köztük magától értetődően Afrikára és a Közel-Keletre is — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. A helsinki záróokmányt érintve Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió a záróokmány minden fejezetének teljes megvalósítását óhajtja. „A Szovjetunió az egyetlen ország a világon, amely alkotmányába foglalta a záróokmánynak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tíz alapelvét — hangoztatta. — Nem kell azonban ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a záróokmány éppen az államközi kapcsolatokat szabályozó dokumentum. Egyetlen tétele sem ad egyik államnak sem jogot arra, hogy beavatkozzék más államok belügyeibe, beleszóljon mások ügyeibe, sőt mi több, a záróokmányt aláíró országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják egymásnak azt a jogát, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék ki politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, szabadon alkossák meg törvényeiket és adminisztratív előírásaikat” — hangoztatta egyebek között a Time amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyev. Az új alkotmány jegyében Választások a Szovjetunióban Ezekben a hetekben a Szovjetunió vá. rosaiban és falvaiban, az Északi-sarkvidéktől a közép-ázsiai sivatagokig, választói gyűléseken jelölik ki a Legfelsőbb Tanács képviselőit, a „népi küldötteket”. Az új szovjet alkotmány alapján ugyanis a szovjetek tagjait ez a cím illeti meg. A választási előkészületek kapcsán a Szovjetunióban aláhúzzák: mindaz, ami jelenleg a hatalmas országban lezajlik, a szocialista demokratizmus sikerének bizonyítéka. A képviselőket jelölő gyűlések a szovjet rendszer hatvanéves hagyományait követik, s ugyanakkor új elemekkel gazdagodnak. Fjodor Breusz, a Novosztyi sajtóügynökség kommentátora pédául arra hívja fel a figyelmet, hogy a szovjet állam, amely proletárdiktatúraként jött létre, ma a több évtizedes fejlődés eredményeként, mint össznépi szocialista állam tölti be funkcióját, olyan körülmények között, amikor a társadalom arculatát a szociális homogenitás jellemzi. Fontos szempont: a Szovjetunió soknemzetiségű ország, lakói száznál több nyelven beszélnek, rendkívül különböző hagyományok határozzák meg mindennapi életüket, s a hívők is számos, különböző felekezethez tartoznak. Az 1977-ben elfogadott új alkotmány már számot vet a történelmi változással, azzal, hogy a 120 különböző nemzet és népcsoport törvényesen és sokoldalúan garantált egyenjogúsága is hozzájárult az új közösség a szovjet nép kialakulásához. ____________ A képviselőket — népi küldötteket — a különböző társadalmi szervezetek: pártszervezetek, Komszomol-szervezetek, szak- szervezetek, szövetkezetek, a dolgozók közösségei jelölik ki. A szovjet lapok híradásaiból kitűnik: az új képviselőjelöltek között igen sok a fiatal. Megjegyzendő, hogy az új alkotmány a választhatóság korhatárát 23-ról 21-re csökkentette. Választójoguk a 18 évet betöltőiteknek van. A március negyedikéi választáson a szovjet választópolgárok a Legfelsőbb Tanács mindkét háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács jövendő tagjaira, a kommunisták és pártonkívüliek blokkjának jelöltjeire szavaznak. A két tanács egyenrangú alkotórésze a Legfelsőbb Tanácsnak. A Szövetségi Tanács tagjait a lakosság számaránya szerint választja, a Nemzetiségi Tanács küldötteiről az egyes tagköztársaságok, autonóm köztársaságok, nemzetiségi területek döntenek. A kétkamarás rendszer célja, hogy az egyes köztársaságok nemzeti érdekei és az össz- nemzeti érdekek egyaránt képviselve legyenek. A Legfelsőbb Tanács állandó bizottságokat hoz létre, amelyek tevékenyen részt vesznek az adott szakterület tevékenységébe. Elegendő itt utalni arra a fontos diplomáciai munkára, amelyet a Legfelsőbb Tanács két házának külügyi bizottságai végeznek. A törvényalkotásban való részvétel szintén a bizottságok feladata. Az új alkotmány azonban feladatul állítja a törvényhozó szervek elé a fontos törvényjavaslatok össznemzeti vitára bocsátását. Jól jellemzi ezt az a vita, amelyet az új alkotmányról folytatott 140 millió szovjet ember. A szovjet parlament tagjainak munkáját széles jogkör biztosítja, a képviselő személye sérthetetlen. A kiterjedt jogokkal együtt jár a fokozott felelősség is. Az új szovjet alkotmány behatóan foglalkozik ezzel. A Legfelsőbb Tanács tagjának nem csupán beszámolási kötelezettsége van, de választói utasítást is adhatnak neki, amelyet követnie kell. Az alkotmány a választóknak lehetőséget ad arra, hogy képviselőjüket — amennyiben az figyelmen kívül hagyja az utasításokat, visszaél a törvényekkel, illetve megsérti az erkölcsi normákat — megbízatási idejének lejárta előtt visszahívják. Az új szovjet alaptörvény számos fontos jogot fogalmazott meg. Alkotmányba foglalták például a lakáshoz való jogot, kibővültek a személyi jogok garanciái is. Ez természetesen együtt jár új törvények és törvényes rendelkezések megvalósításával is, s valószínű, hogy az újonnan választott testület számos új törvényt hoz majd. A Szovjetunióban a választások eseményeit fontos lépésként értékelik a szocialista demokrácia fejlődésének útján, s a népi hatalom tökéletesedésének jeleire hívják fel a figyelmet. (MTI)
