Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
2 Képújság 1978. december 13. Magyar-szovjet kormányközi megbeszélések New York, ENSZ Megemlékezés az emberi jogok napjáról Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden Moszkvában a Kremlben fogadta Marjai Józsefet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság elnöki megbeszélései alkalmából tartózkodott Moszikvában. A megbeszélésen részt vett Konsztantyiin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és dr. Szűrös Mátyás hazánk moszkvai nagykövete. * A szovjet fővárosban befejeződtek a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési korA monarchia fennállása óta példátlan méretű vallási és politikai megmozdulások színhelye volt az elmúlt két nap során Irán. Emberek Khomeini ayatollah, a száműzetésben élő siita vallási vezető újból a sah megdöntésére szólította fel híveit. (Képtávírónkon érkezett.) mányközi bizottság magyar és szovjet tagozata elnökeinek, Marjai Józsefnek és Konsztantyin Katusevnek megbeszélései. A megbeszélések tárgyszerű, baráti légkörben folytak. Marjai Józsefet elutazásakor a seremetyevói repülőtéren Konsztantyin Katusev és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Ott volt hazánk moszkvai nagykövete, dr. Szűrös Mátyás. * A Minisztertanács elnök- helyettese kedden hazaérkezett Moszkvából. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Felifcsz Bogdanov kö-_ vettanácsos, a Szovjetunió" budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) milliói tüntettek a sah ellen, éltették az önkéntes párizsi száműzetésben élő vallási vezetőt, Khomeinit, és követelték egy iszlám köztársaság létrehozását. A hatalmas méretű megmozdulások Teheránban ösz- szetűzések nélkül zajlottak le. Irán más városaiban, mindenekelőtt Isfahanbaji a jelek szerint mindkét részről megszegték a katonaság és az ellenzék között korábban létrejött hallgatólagos megegyezést. A rendszer ellen tüntetők bankokat és középületeket támadtak meg, felgyújtották egyebek között a titkosrendőrség, a SAVAK isfahani főhadiszállását, és ledöntötték talpazatáról az uralkodó, Mohammed Reza Pahlavi, valamint apja, Reza sah több szobrát. A katonaság először könnygázzal, majd fegyverrel avatkozott be. Az összetűzésekben öt személy vesztette életét, töbSzovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó A felek között létrejött megállapodás értelmében Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter találkozót tart Genfben, december 21—22-én. A külügyminiszterek a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló megállapodással összefüggő kérdéseket vitatják meg, különös tekintettel arra, hogy mindkét fél hangot adott arra irányuló szándékának, hogy a kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozását a lehető legközelebbi jövőben befejezzék. (MTI) ben pedig megsebesültek. Isfahanban kedden is folytatódtak a tüntetések és ismét több középületet is megtámadtak. Hasonló összecsapások voltak Yazd és Mashhad városában is, áldozatokról azonban nem érkezett jelentés. Miközben Teheránban átmenetileg nyugalom uralkodik, a vidéki városokban rendkívül feszült a helyzet. Egyébként országszerte folytatódnak a különböző sztrájkok. A munka szüneteltetése továbbra is legnagyobb mértékben a normális körülmények között átlagban 22 milliárd dolláros évi jövedelmet biztosító olajipart sújtja, melynek termelése napi 1,2 millió barrelre esett vissza. Ez az eddigi legalacsonyabb termelési szint, amióta október elején az olajiparban megkezdődtek a, sztrájkok. Az emberi jogok napja alkalmából hétfőn az ENSZ 33. közgyűlése plenáris ülésen emlékezett meg az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 30. évfordulójáról. Az ünnepi ülésen Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hangsúlyozta: az emberi jogok kérdésében sok tennivaló áll még a világ előtt. „Ameddig milliók nem térhetnek vissza hazájukba, vagy indokolatlanul, vádemelés nélkül börtönökben ülnek, ameddig a világ sok országában a mai napig kínozzák a foglyokat, ameddig több mint egymilliárd az írástudatlanok száma, milliók tengődnek éhezve és orvosi ellátás nélkül, ameddig egyes országokban a gyermekeket kizsákmányolják, az időséket elhanyagolják, az asszonyokat elnyomott sorban tartják és ameddig milliók szenvednek ma is a fajüldözéstől, addig azt kell mondanunk: ebben a világban nem mindenhol tartják tiszteletben az emberi jogokat”. Kurt Waldheim sürgette, hogy azok a kormányok, amelyek eddig nem írták alá, vagy nem ratifikálták az emberi jogok kérdéseire vonatkozó, 1966-ban elfogadott két konvenciót, csatlakozzanak ezekhez az egyezményekhez. Megjegyzésének célpontja elsősorban az Egyesült Államok, mert — bár James Carter elnök 1977-ben aláírta azokat — az amerikai szenátus a mai napig sem járult hozzá a ratifikáláshoz. Az emberi jogok napja alkalmából egyébként amerikai személyiségek az amerikai polgárjogi mozgalmak nevében petíciót és egy átfogó dokumentációt nyújtottak át az ENSZ-főtitkár megbízottjának azzal a céllal, hogy az emberi jogok Amerikában történő megsértésével foglalkozó iratot továbbítsa az ENSZ emberi'jogok bizottságának. Magyarország képviseletében Hollai Imre nagyikövet vázolta felszólalásában azt a jelentős utat, amelyet a világszervezet a nyilatkozat elfogadása óta tett meg és hangoztatta, hogy a szocialista világrendszer megszilárdulása egyre kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesüléséhez. Hangsúlyozta, hogy Magyarország, amely az idén emlékezik meg a Kommunisták Magyarországi Pártja és az első Magyar Köztársaság létrejöttének 60. évfordulójáról, csak a szocializmus talaján válhatott a „hárommillió koldus országából” olyan álammá, amelyben a társadalom valameny- nyi tagja minden megkülönböztetés nélkül teljes állam- polgári jogokat élvez és aktív részt vállalhat a közügyek intézéséből. Ha Van Lau vietnami ENSZ-nagykövet hozzászólásában elmondta: némely ország az emberi jogok kérdését ürügyül használja más országok ellen intézett támadásaihoz. Artistides Royo panamai elnök a közgyűléshez intézett üzenetében bizonyítékokat sorolt fel arra, hogyan vét az emberi jogok ellen Nicaraguában az önkényuralom. Üzenetet intézett a közgyűléshez többek között II. János Pál pápa, Hafez Asz- szad szíriai államfő, Nur Mohammed Taraki afgán miniszterelnök és Giscard D’Estaing francia államfő. Az évforduló alkalmából hétfőn este az ENSZ ünnepélyes keretek között az emberi jogok díjjal tüntetett ki négy személyt és négy szervezetet: Martin Luther_ Kin- get, a gyilkosság áldozatául esett neves amerikai polgárjogi harcost, Helen Suzman dél-afriikai ellenzéki politikusnőt, a nők jogaiért Pakisztánba folyó harc vezető-' jét, Begum Ra, Ana Liaquat Ali ’Khant, valamint Szad- ruddiin Aga Khan herceget, az ENSZ volt menekültügyi főbiztosát. Kitüntették a Vöröskereszt nemzetközi bizottságát, az Amnesty International elnevezésű nemzetközi szervezetet, a Tunéziai Országos Nőszövetséget, valamint a chilei katolikus egyház „Szolidaritási Helynökség” nevű szervezetét, amely a chilei foglyokkal és hozzátartozóikkal vállalt szolidaritást. Irán Tüntetések és sztrájk Nicaragua Zero parancsnok támadásra készül A világ figyelme ezekben a hetekben az öngyilkos szekta guyanai telepe felé fordult, s kevesebb szó esett Nicaraguáról, ahol tovább folytatódik a polgárháború. Közép-Amerika legnagyobb országában ugyanis nem sikerült a Somoza-dinasztiának levernie a népi felkelést, s a városokban is tovább fokozódik a nyugtalanság. Somoza már úgy érezte, hogy a nemzeti gárda profi bérgyilkosainak segítségével végérvényesen vérbe fojtotta a sadinista mozgalom által kirobbantott fegyveres ellenállást, s arra számított, hogy a puskaropogás elhallgattával véget érnek a sztrájkok is, s széthullik a heterogén polgári ellenzéki mozgalom. Ez a számítása nem vált be: Nicaraguában az idő a Somozák ellen dolgozik. A nemzeti gárda északamerikai zsoldosok és délvietnamiak segítségével kiszorította ugyan a sandinistákat a városokból, a gerillaharc azonban nem szűnt meg. Eden Pastora, a legendássá vált Zero parancsnok (aki kis csapatával a nyáron túszul ejtette a diktatúra egész parlamentjét) továbbra is szervezi a harcot. Nemrég kijelentette, hogy a különböző felkelő osztagok egyre inkább reguláris alakulatokká szerveződnek és általános támadásra készülnek. A mozgalomhoz közben egyre több olyan nicaraguai is csatlakozik, aki korábban nem rokonszenvezett a . baloldallal. (A latin-amerikai szolidaritás jegyében panamai és costa ricaj szabadságharcosok is csatlakoztak a sandinistákhoz, s Zero parancsnok elmondotta, elképzelhető, hogy megszervezik az észak-amerikaiak Lincoln-dandárját is.) A sandinisták egy része Costa Rica területére, illetve a határ közelébe vonult vissza. Somoza ezt ürügyül használja arra, hogy támadásokat intézzen a szomszéd ország ellen, amely teljesen védtelen, hiszen egyáltalában nem rendelkezik fegyveres erőkkel. A diktátor egyik legfontosabb fegyverszállítójává Izrael lépett elő, mert a Oarter-kormány már nem tartotta illendőnek a nyílt katona; kapcsolatok fenntartását Somozával. Sőt, az Egysült Államok a gazdasági segély felfüggesztését is bejelentette. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy az amerikaiak a Somoza-rendszer fenntartásán munkálkodnak, lehetőleg a diktátor nélkül. Az átmentési művelet részeként közvetítő bizottságot hoztak létre az Egyesült Államok, Guatemala és a Dominikai Köztársaság képviselőiből. A bizottság, amely az ellenzék „mérsékelt” csoportjai és a diktátor között közvetített, azt javasolta, hogy népszavazáson döntsenek, maradjon vagy menjen A diktatúra-ellenes partizánok gyakorlatoznak a nicaraguai bozótban Somoza, aki viszont kijelentette, hogy a népszavazáshoz ugyan hozzájárul, de nem hajlandó távozni az országból a referendum idejére, s a szavazatok nem befolyásolják döntését: hatalmon marad mandátumának lejártáig. A bizottság és a vele tárgyaló ellenzéki csoportok megbeszélései komolytalannak bizonyultak, s nyilvánvaló, az USA kormánya sem szánta el magát a véres diktatúrával való szakításra. Anastasio Somoza pedig továbbra is dinasztiájának fennmaradásában reménykedik. Valószínűleg Washington hallgatólagos támogatására is számít. Hiszen csak pár napja, hogy az USA külügyminisztériumának szóvivője elítélte azokat a latinamerikai államokat, amelyek menedéket és támogatást nyújtanak a -diktatúra ellen küzdőknek. Pont az i-re Kedd esti kommentárunk. Régi igazság, hogy a külpolitikai megfigyelők irtóznak mindenféle jövendöléstől — ehhez a nemzetközi élet fejleményei túlságosan változékonyak, néha kiszámíthatatlanok. Ezúttal azonban a szabályt erősítő kivétel esete forog fenn: olyan hír érkezett, amelyről több-kevesebb bizonyossággal már most meg lehet állapítani, hogy mit jelent és milyen következményekre vezethet. A hír így hangzik: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hitelt érdethlő források jelzése szerint valószínűleg december 20—21-én Genfben találkozik amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel. Minden magas szinten folytatott szovjet— amerikai találkozó bekövetkeztét — ez immár sok esztendős hagyomány — bizakodó várakozással nyugtázza a világ. Ezúttal azonban az előzmények ismeretében ennél jóval többről van szó. Mik ezek az előzmények? A dolog lényege, hogy a két kiemelkedően legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok több éve tárgyal a legpusztítóbb fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT-ról. Az előző amerikai kormányzatok idején is születtek bizonyos eredmények. A jelenlegi vezetés azonban hatalomra kerülése után azzal kezdte külpolitikai tevékenységét, hogy a SALT-tárgyalások folytatását, illetve az azokon elérendő bizonyos teljesíthetetlen, a belügyekbe való beavatkozás fogalmát kimerítő feltételekhez kötötte. Moszkvában az annak idején ott-tartózkodó Vance tudomására hozták, hogy ez az út járhatatlan. Némi időnek kellett eltelnie — és a józanság belső amerikai erőinek nyomására is szükség volt hozzá —, hogy a washingtoni vezetés felismerje: az egyetlen alap a tárgyalások folytatására a kölcsönös érdeken alapuló egyenjogúság. Vance őszi moszkvai látogatása már ennek az új szakasznak a jegyében realizálódott. Ezért mondhatták el már októberben a tárgyaló felek, hogy az, aminek a tető alá hozása még hátra van, eltörpül ahhoz képest, amiben már megegyeztek. A kommentátorok már akkor úgy látták: komoly esély van arra. hogy a megbeszélések diplomáciai úton folytatódnak és a két külügyminiszter még ebben az esztendőben összeülhet az i-re a pontot feltevő találkozóra. Az elmúlt napokban figyelemre méltóan sűrűsödtek Dob- rinyin washingtoni szovjet nagykövet és Vance találkozói és természetesen azoknak lett igazuk, akik ezt biztató jelnek tartották. Ezek után többé nem felelőtlenség a Gromiko—Vance találkozóról szóló jelentést egyértelműen örvendetes hírnek minősíteni. Ha ez a feltételezés-bebizonyosodik, csaknem biztosra vehető, hogy a két külügyminiszter tárgyalását szovjet— amerikai csúcstalálkozó követheti, amelyet egy történelmi nagyságrendű egyezmény aláírása koronázhat meg. PALOTAI GÁBOR (Fotó: KS) HARMAT ENDRE Eden Pastora — Zero parancsnok
