Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
1978. december 13. Képújság 3 Kirakatrendezés - közelről Napjaink témái Bázisszemlélet Régi szokásunk, hogy esztendőnként legalább egyszer foglalkozunk ezeken a hasábokon a megyeszékhely kirakataival. Ez idáig mindig olyan szemszögből történt, ahogyan a néző, a járókelő látja azokat, vagyis kívülről. Most más megoldást kerestünk és azokhoz fordultunk információért, akik a megyebeli kirakatok jó részét rendezik. A Népbolt Vállalatnak Szekszárdon, Tolnán, Bony- hádon, Pakson, Nagymányo- kon és Dombóvárott 86 üzlete van, a kicsitől az olyan méretűkig, mint a szekszárdi Korzó Áruház. Ez utóbbinak homlokzatán már jó ideje hóhegyek láthatók, szánkót húzó, csomagokkal megrakott gyerekek, őzikével barátkozó Télapó és a jobb jövő ígéreteként hóember. Mindez természetesen festve és azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kedves vásárlókat karácsony előtt becsábítsa az üzletbe. Ez éppúgy, mint a kirakatban látható áruk összeállítása, a Népbolt dekorációs csoportjának munkája, melynek vezetője egy magas, szakállas fiatalember: — Takács Béla. — Hogyan lesz valaki kirakatrendező? — kérdeztük. — Hajlandóságból. Ami persze egymaga még kevés, mert érettségi után két évet a budapesti szakmunkás- iskolában is el kell tölteni. Ez az egyetlen ilyen az országban. — Hányán vannak a vállalatnál? — Kirakatrendezők velem együtt kilencen, továbbá egy kollegina fél műszakban, aki csak a Korzóban működik. Hozzánk tartozik még egy tapétázó és egy betűíró is. A munkára fordítva a szót kiderül, hogy a járókelő téved. A paksi ABC-áruházat leszámítva a vállalatnak egyáltalán nincsenek kirakatai, hanem csak ablakai, melyek mögött nagyon nehéz eredA Budapesti Csokoládé- gyárban jártunk a karácsonyi ünnepek előtt, ahol ilyenkor igazi csúcsforgalom van. Ki ne szeretne eljutni egyszer a megelevenedett mesék csodavilágába? — különösen a gyerekek. Ki ne vágyna abba a csodapalotába, melynek minden emeletén más-más, finomabbnál finomabb édesség készül. Az első emeleten hatalmas keverőüstökben őrlik a kakaóbabot, a második emeleten a gépek ontják a friss tejcsokoládét, a következő emelet a szaloncukor birodalma, fölötte pedig egy ausztráliai gép a zselécukor masszáját főzi, forrázza és adagolja. Arra a kérdésre, hogy sok cukorkát, csokoládét fogyasztunk-e,: egyértelműleg azt válaszolták, hogy minden évben többet! Tavasszal és nyáron sok a gyümölcs — kevesebb édesipari áru fogy, ősszel a nagyobb névnapok idején nő a fogyasztás, amely karácsonykor a legmagasabb. Alig győzik a fogyasztók igényeit kielégíteni, pedig 6 gyár ontja ínycsiklandozó termékeit. A Budapesti Csokoládégyár például az idén 8—10 vagon karácsonyfa-függeléket hoz forgalomba, és naponta 12— 13 ezer kilogramm táblázott csokoládét és nugátot gyárt. Napi termelésük ezen kívül 6000 kg kakaópor és 40 mázsa csomagolt darabáru — sokféle finom édesség. Az idősebbek még jól emlékeznek a Stühmer csokoládéra, nos, a régi gépek közül néhány veterán mind a mai napig megtalálható még az egyre korszerűsödő gyárban. Persze itt is minden esztendőben új, korszerű gépeket állítanak munkába, mert a közönség egyre több és jobb minőségű csokoládét vár a nagy hagyományokkal rendelkező gyártól. Jogelődjét, a Budapest Csokoládégyárat — ményes munkát végezni, mert hiányzik az áruk elrendezéséhez nélkülözhetetlen mélység. Bár ezzel a problémával a jelek szerint épp a Korzóban küzdenek meg a legsikeresebben, nem árt tudni, hogy ezt az áruházat eredetileg betekintésre tervezték és a bent zajló forgalom lett volna hivatott az áruajánlásra. A kirakatokat később alakították ki. — Ha nem csalódunk, a kirakatrendezés áruajánló tevékenység. Sokba kerül ez a vállalatnak? — Évi 350—400 ezer forint anyagköltségünk van. Ez kisebb összeg, mint amekkorának tűnik, mert nagyon sok anyag, dísz, tabló, fénykép más formában vagy máshol újra felhasználható. — Mérhető-e tevékenységük haszna? — Nem, vagy csak ritkán. Tény viszont, hogy a vásárlók többsége vizuális típusú és előbb néz, csak utána kérdez. Ami a kirakatban felbukkan, vagy amilyen árunak a létére ott legalább utalás történik, az többnyire eladható. — Milyen a jó kirakat? Ezzel a kérdéssel sikerül, átvitt értelemben, darázsfészekbe nyúlni. Az egyik oldalon ugyanis ott vannak az iskolában tanult modern kirakatrendezési elvek (kevés áru, hangsúlyosan elhelyezve, a tér ízléses kihasználása, ugyanis a kirakatban az üresen hagyott helynek is van jelentősége), a másikon a kereskedelmi szakemberek óhajtása, akik a vásárlóknak ahhoz a tagadhatatlanul meglévő igényéhez szeretnének igazodni, hogy sokat, árutömeget mutassanak meg a kirakatban. — A kirakatrendezők anyagi megbecsülése? — Havi 2300-tól 2900 Ft-ig terjedő fizetés. És a Belkereskedelmi Minisztériumnak az a furcsa fe- ledékenysége, hogy a bérez lett később a Stühmer — éppen 110 évvel ezelőtt, 1868- ban alapították és ezt a mai gyárat 1939—1943 között építették. Azóta a csokoládéipar mesterei kevés olyan édességet készítettek, amely meg ne nyerte volna gyorsan a közönség tetszését. Érthető, hiszen elsőnek ők maguk kóstolják, bírálják készítményeiket, és ki sem engedik a gyárból, ha nekik nem ízlik... Gond persze akad itt is bőven, a helyzet nem fenékig csokoládé... Ki hinné, hogy még itt is kevés a munkaerő, 20 évvel ezelőtt még kétszer annyi munkás dolgozott kategóriák összeállításánál a kirakatrendezők létéről ga- vallérosan megfeledkeztek. — A szakmai továbbképzés lehetősége? — Legújabban lehet mestervizsgára jelentkezni, amit ha valaki letett, képesítését a besorolásnál is figyelembe veszik. Nem szabad azonban megfeledkezni a különböző időszaki, megyei és országos versenyekről sem, melyeket különböző szervek, vállalatok rendeznek. A népboltos kirakatrendezők a közlekedésbiztonsági témakörben rendezett versenyben I. és II., a VIT jegyében készített kirakatukkal I., a FÜSZÉRT a szaloncukorgyártáson, mint ma. Világpiaci és szállítási gondok miatt rengeteg alapanyagot, főleg kakaóbabot kell tárolniuk, a raktárak szűkek és elavultak. A gyárban folyamatos a rekonstrukció, egy év múlva — s ezt ígérik a szakemberek — sokkal finomabb kidolgozású, ízű és zamatú csokoládét gyártanak majd, bárki ellenőrizheti. Ebből a gyárból sem hiányzik az új termék. Nyugati licenc alapján itt készülnek Oetker-pudingporok. S lesz majd más is, de az még titok! Annyit elárulhatunk, hogy a csokoládéüzemben új versenyében pedig II. helyezést értek el. A kirakatok sarkába nem szokás oda tenni egy kis névjegyet, melyről a nézelődő leolvashatná, hogy kinek a munkája előtt áll meg. (Tulajdonképpen miért nem szokás?) Befejezésül soroljuk fel tehát a teljes népboltos kirakatrendező gárdát: Takács Béla csoportvezető, Finte Erzsébet, Dáni György, Csapó Andrásné, Vida Erzsébet, Tarjányi Katalin, Brebán Mária, Markovits Mihály, Szabó Péterné, Falusi Csaba betűíró, Jakab Márton tapétázó és Kántor Jánosné, aki a Korzó Áruházban tevékenykedik. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán ízeket kreálnak a Nigériából, Ghánából és Brazíliából érkező kakaóbabok keverésével. Kíváncsian várjuk az eredményt... B. I. (Fotó: Hauer Lajos és MTI fotó — KS) Szállítószalagról dobozokba kerül a szaloncukor Tejcsokoládé-táblák, ahogy a formázógépből kikerülnek | nekdota már a néhány K | évtizeddel ezelőtt meg- | történt eset. Büszke hangú jelentés tudatta, hogy valahol egy ikis országban öt év alatt megháromszorozódott a vasútvonalak hossza. Fantasztikus! Csakhogy: a bázishoz — a kiindulópontul választott esztendőhöz — képest valóban ez történt, ám a bázis az volt, hogy az illető ország uralkodójának téli és nyári lakhelyét kötötte össze tizenhat kilométernyi sínpár. S mert a tengeri kikötő, valamint a nagy feldolgozó- üzem között tényleg lefektet-' tek harminchárom kilométernyi vasútvonal szakaszt, a bázishoz, tehát a korábbi helyzethez mérten lélegzetállító növekedési ütemet mutathattak ki. .Mennyiségekét, különböző időszakokban megállapítható teljesítményszinteken valóban szükséges mérni, nemcsak a haladást, hanem a tanulságokat is összegezve. Amihez bázist — a korábbi időpontban elért teljesítményit. mennyiséget stb. — választunk. A metódus akkor válik hibássá, ha kizárólagossá lép elő; csak azt mutatja, ítélteti fontosnak, mi történt a bázishoz képest. A beruházások rendkívül gyors növekedése — idén szeptemberben például a vállalati beruházások összege 21,8 százalékkal haladta meg a tavaly szeptemberit — már- már tapsra ragadtathatna bennünket, ha nem tudnók, minden jóval túllép a tervezett kereteken, nehezíti az import ésszerű korlátok között tartását, növeli a befejezetlen beruházások állományát, s vele a népgazdaság egyensúlyi gondjait. Pedig, ugye a bázishoz mérten nagyon szépnek látszik a „fejlődés”... Egyszerű, mennyiségi többre teszi a hangsúlyt a bázisszemlélet, a kicsi, folyamatos lépésekre. Ha a termelés nagyobb, mint volt tavaly, akkor a vállalat fejlődött, előbbre jutott. Holott meglehet, a bázishoz — ebben az esetben az előző esztendőhöz — képest gyarapodott az előállított árumeny- nyiség, de vele együtt az állami támogatás összege is! Aminek kétélüségére figyelmeztet, hogy a legutóbbi években — a szocialista iparban — a termelés növekedésének ütemét jóval meghaladta az állami támogatások bővülésének tempója. Szándékosan mechanikus esetet választva: 1971-ben 16,6 százalékkal, 1977-ben 17,6 százalékkal részesedtek a vegyipari beruházások az ipar ilyen célú összes kiadásaiból. Azaz a fejlődés — a bázishoz viszonyítva — szerény, mindössze egy százalék. Csakhogy amíg az 1971. évi 16,6 százalék 6,4 milliárd forintot „ért”, addig az 1977. évi 17,6 százalék nem kevesebbet, mint 13,3 milli- árdot, a korábbi összegnek több, mint a kétszeresét! Azaz lényeges, mit választunk bázisnak. S nem kevésbé fontos, miért azt választjuk, számontartásával, figyelésével, értékelésével, elemzésével mit akarunk elérni ? A bázisszemlélet ugyanis bizonyos sematizmust tesz mércévé, gyakran nem ad feleletet arra. hogy ami történt, az jó-e nekünk, s menynyiben, miért jó? A szerény, araszolgató, középszerű haladásból csinált eszményt, hiszen a bázishoz, az előző félévhez, évhez, öt esztendőhöz, a korábbi termelési értékhez képest nőtt a termelékenység, az árbevétel, a nyereség, s nem kényszeríti ki a minőségi változást, a kockáztatást, a vállalkozási készség alakítását. S fordítva: valamely termelőhely a bázishoz képest „visszaeshet”, vagy helyben maradhat, ám valójában így jól teljesítette kötelezettségeit az össztársadalmi érdekek' érvényesítésé- bem Mert ugyan nem termelt többet, de új árui sokkal kedvezőbb fajlagos energia- és anyagfelhasználással készülnek, mint a korábbiak. Erre a kétarcúságra hívta fel a figyelmet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről —, amikor kívánatosnak tartotta, az átlagosnál jobb, a kiugró teljesítményeket az ösztönző rendszer ismerje el, érzékelhetően jutalmazna. Gyakran a félelem táplálja a bázis mindenhatóságának fenntartását. A termelő úgy gondolkozik, hogy idei gyors eredménynövekedése jövőre bázissá lesz, s ha csak ugyanazt érik el. vagy még el sem érik, mit szól a főnökség? Mert való igaz, a társadalom nevében elszámoltatok — irányító hatóságok és társadalmi szervek — gyakran a beidegződések alapján, rutinszerűen azt firtatják, ami könnyen megfogható; a tavalyi évhez képest teljesítetteket,' vagy el- maradtakat. A folyamatos, kicsi lépéseket körüllengő ködben azután észrevétlen marad, hogy époen a középtávú tervidőszak legnagyobb üzletét szalasztotta el a cég. Pontosan azért, nehogy baj legyen a bázissal, meg máskülönben is, elég számukra az a néhány százaléknyi fejlődés. üres a: mindennapi éle- tünk jó néhány jelit lemzőjénél természe- tesnek, örvendetesnek tartjuk a bázishoz viszonyított csökkenést; a baleseteknél, a tanévvesztő tanulóknál, a száz lakásra jutó személyek számánál. A termelő tevékenységben azonban a bázis szentnek látszik, csakis megtetézése képzelhető el, olykor már-már teljesen függetlenül attól, hogv csakugyan szükséges-e és menynyibe kerül az a kollektívának, szűkebb s tágabb értelembem S mert egyre inkább arra kényszerít bennünket termelésünk nemzetközi megítéltetése, szigorúan elemezzük a termelési és a termékszerkezetet, nyilvánvaló: a bázis mindenhatósága sem maradhat fenn. Kevésbé mechanikus nem á múlthoz, hanem a követelményekhez viszonyított teljesítményértékelés szükséges. Aminek irányába a szabályozók tervezett módosítása újabb lépés. Nem az első, s befejezőnek sem tartható. VERESS' TAMÁS Ahol a finom csokoládé készül... Látogatás a Budapesti Csokoládégyárban Vida Erzsébet a játékbolt kirakatát rendezi Önműködő gép cső magolja a desszertet
