Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10.

^rifePÜJSÄG 9

Számítógépgyártásunk

— Már a VI. ötéves tervre gondolunk valamennyi új konstrukciónkkal — ezzel fogadott a VIDEOTON fejlesztési intézetében Gantner János műszaki igazgatóhelyettes. A fejlesztési intézet 1971- ben a VIDEOTON Számítástechnikai Győr alapításával egyidőben jött létre és azóta foglalkozik a számítástechnikához tartozó berendezések fejlesztésével. Ebben az időben kezdődött az egységes számítógéprendszer (ESZR) megvalósításának programja a KGST-országok között. Hazánk, pontosabban a VIDEOTON, kapta a miniszámítógépek fejlesztésére és gyártására a megbízást. Az intézet feladatát ez a nemzetközi program határozta meg az elmúlt években és a jövőben is.

— Fejlesztéssel működő intézet akkor működik gazdaságosan, ha nem sokirányú, hanem koncentrált, mélyreható kutatásokat végez. Mi a helyzet a VIDEO- TON-ban?

— Az ESZR-program meghatározza tevékenységi körünket, de mi magunk is fölmértük helyzetünket, a mini számítógépek gyártásán belül is. Nagyon leegyszerűsítve öt fejlesztési irányt jelöltünk ki. Az első a kisszámítógépek fejlesztése. A másik terület a megjelenítők gyártása, a displaytechnika, a harmadik a sornyomtatók továbbfejlesztése a miniszámítógépekhez. A negyedik a speciális terminálok gyártása; ezek lehetnek ügyviteli, számlázóterminálok és folyamatszabályozók. Végül: a szolgáltatás, amely a számítástechnikához és a gépökhez, berendezésekhez, egyaránt kapcsolódik.

— Beszéljünk a számítógépekről. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron az R—10 M és az R—11-es számítógép is sikeresen mutatkozott be a szakemberek előtt.

— Egyedi példányok, de már a VI. ötéves tervben gyártásra kerülő számítás- technikai berendezések előfutárai. Az R—10 M a VIDEOTON számítógépcsalád legkisebb tagja, a VIDEOTON R—10-es modernizált változata. Az R—11-es univerzális számítógép nagyobb teljesítményű, mint az R— 10-es. 1979—80-ban kezdjük a gyártását. Az említett két típus olyan felépítésű, hogy alkalmas az R—10-es és R— 12-es számítógépeken feldolgozható programok futtatására. A miniszámítógépprogramról már beszéltünk. Ez még valóban csak a fejlesztés stádiumában van. Az a géptípus, amit rövidesen forgalomba hozunk, a VI- DEOTON-nál gyártott mini gépek legnagyobb tagja lesz» Ehhez is kapcsolhatók azok az adatkivetítők — display-k —, amelyek új változatai is rövidesen megjelennek. Ezek az adatkivetítők teszik lehetővé a párbeszédes üzemmódot a számítógépekkel. A DT 340-es alaptípusunk továbbfejlesztésén dolgozunk. A kisebb teljesítményű és oL- cső display-vel és egy nagy teljesítményűvel még ebben az évben, várhatóan az esztendő végefelé megjelenünk a piacon. De 1980-ig még néhány új típussal szeretnénk jelentkezni.

— Ismerik-e hazai vállalataink? Számíthatnak-e ai adatkivetítőkre, a terminálokra, a kis számítógépekre saját fejlesztésükkor?

— Bízom abban, hogy ismerik és használják a VIDEOTON számítógépeit. Mi a fejlesztéssel párhuzamosan a gyártásra is fölkészültünk. Ahogy mondani , szokták, minden igényt ki tudunk elégíteni.

— A berendezések karbantartása, a gépeken futtatott programok teljes feldolgozása a számítógépek és a kapcsolódó berendezések jó működtetéséhez tartozik. Ma már az ország sok vállalata működtet VIDEOTON számítástechnikai berendezéseket. Vevőszolgálatunk csak Budapesten működik.

CSILLAG SÁNDOR

Újra hőerőművek

Az ipar „kenyere” az energia, szokták mondani, de az is közismert, hogy a világ energiaéhséggel küzd. A fejlődő technika napról napra növeli a főleg elektromos áramban megtestesülő energia utáni igényt. Sokan felteszik a kérdést, hogy ha már ma is gondolt okoz az energiaszükséglet kielégítése, mi lesz vajon száz év múlva,

amikor a számítások szerint a világon a mai energiamennyiségnek a harminc- szorosára lesz szüksége. Megindult a kutatás a nap, a szél, a víz, a föld belső hője, az ár-apály energiájának a gazdaságos felhasználására.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a kőolaj- és a földgáz kiszorítja a szenet, az 1973-as olajválság óta azonban kiderült: még sokáig szükség lesz rá. A hasadó anyagokból felszabaduló atomenergia ma még csak a világ energiatermeléséből 3 százalékkal részesedik. Fokozódik a kutatás a „végleges megoldást” jelentő fúziós energia gazdaságos hasznosítására, ma azonban ez még sem technikai, sem gazdasági okok miatt nem terjedt el.

Az a kettősség jellemző az egész világra, hogy egyrészt egymás után építik a modern atomerőműveket, másrészt

egyre több széntüzelésű hőerőművet kapcsolnak az energiaellátásba. Ezekben hőenergia formájában, égetéssel szabadítják fel a tüzelőanyag kémiai energiáját. A keletkezett égéstermékek — füstgázok — hőenergiáját vagy gázturbinával közvetlenül alakítják át mechanikai energiává, majd ezt elektromos energiává, vagy pedig a füstgázok hőenergiájával gőzt állítanak elő, amelyet gőzturbina hajtásával használnak fel generátorok működtetésére.

(KS)

Tumor-diagnosztika

Huszonöt központi egészségügyi kutatóintézetben 10 000 szakember dolgozik az NDK-ban. Kutatási eredményeik közül is kiemelkedik annak az immunológiai vizsgálatnak a tökéletesítése, amellyel a tumor-diagnosztikában előre lehet lépni. Folynak az előkészítő munkálatok az első májátültetési műtétekhez. Jelentős részeredmények születtek már

az influenza elleni harc és a rák korai felismerése kutatásában is.

Zárt munkakamra

A tudományos kutatásban és a műszaki gyakorlatban egyre több olyan feladat akad, amelyet csak a környezetünkétől eltérő állapotú, összetételű, hőmérsékletű, nyomású légtérben végezhetünk el. Ilyen különleges körülményeket — szabályozott

légállapotú munkatereket — légmentesen zárt „dobozokban” vagy fülkékben, kamrákban teremthetünk.

Zárt munkakamrákkal kutatóintézetekben, laboratóriumokban és ipari üzemekben egyaránt találkozhatunk, ám szinte mindenütt más és

A bulgáriai elektronikus konvertergyárban zárt munkatérben precíziós rezonátorokat szerelnek

más feladat hárul rájuk, s ezért e munkahelyek légállapotával kapcsolatos kívánalmaink is sokfélék. A leggyakoribb követelmény az, hogy a fülke légterében vízgőz vagy egyáltalán ne, vagy csak nagyon kis mennyiségben

legyen. Olykor az oxigént

kell száműznünk a kamrából, máskor meg a széndioxidot, a kénvegyületeket, az oldószergőzöket, esetleg a nitrogént, az ammonianyomo- kat. Nem kevésbé gyakori, hogy valamely művelethez portól és biológiailag aktív mikroorganizmustól mentes környezetet kell teremtenünk.

Az órajavító megelégszik a munkahelye fölött elhelyezett üveglappal, amely a levegőben lévő, s lassan ülepedő porszemcséket távol tartja az alkatrészektől és a szerszámoktól. A finommechanikai szerelőhelyeken a munkaasztalokat olykor átlátszó lapokkal fedik be, s a munkatérbe a szerelést végző személynek csak a keze fér be. Itt a fedőlap nemcsak a port, hanem az ember által kilehelt, vízgőzzel telített és sok széndioxidot tartalmazó levegőt is távol tartja az összeszerelendő alkatérszek- ből. Bizonyos precíziós műszereket és készülékeket

azonban már csak teljeáen

zárt munkaterekben lehet szerelni, ellenőrizni és csomagolni: ha ugyanis a műszereknek, készülékeknek pontosan illeszkedő felületeire por vagy korróizót okozó vegyi anyag kerül, pontatlanná, s használhatatlanná válnak.

Számok és tények

Gyors ütemben fejlődik a KGST-országok és India kereskedelmi kapcsolata. Az első indiai ötéves gazdaság- fejlesztési terv időszakában (1951—52 és 1955—56 között) az európai KGST-államokkal folytatott árucsere átlagosan évi 105 millió rúpiát tett ki, 1975—76-.ban viszont már elérte a 15 milliárd rúpiát.

Az elmúlt két évtized alatt a KGST-országokból származó indiai import folyamatosan növekedett, s ennek eredményeképpen hányada az indiai import összvolume- nén belül az 1953—54. évi 0,4 százalékról 10,4 százalékra emelkedett 1975—76-ban.

*

Az NDK külkereskedelmi forgalma a fejlődő országokkal 1977-ben az előző évhez képest 14 százalékkal, több mint 4,4 milliárd márkára nőtt. Az árucikkek és a szolgáltatások kölcsönös szállítása terén a legjelentősebb növekedést az Algériával, Angolával, Etiópiával, Indiával és Iránnal folytatott kereskedelemben érték el. Akárcsak korábban, az NDK továbbra is műszaki segítséget nyújt a fejlődő országoknak ipari üzemek építéséhez, a szakemberek kiképzéséhez a korszerű technológia meghonosításához, a termelési erőforrások kiaknázásához.

*

Románia 60 ázsiai, afrikai és latin-amerikai országnak nyújt műszaki segítséget. 1973-ban ezekben az országokban 4000 román szakember működött, de 1977-íben számuk már 16 000-re emelkedett, s ezék 40 százaléka felsőfokú képzettséggel rendelkező szakértő.

Románia támogatja partnereit a nemzeti szakemberek képzésén is: az 1976—77 tanévben több mint 11 000-en tanultak román oktatási intézményekben (1974—75-.ben 5000-en. A fejlődő országókból érkezett, Romániába tanuló diákok körülbelül fele lesz elektrotechnikai, elektronikai, olajvegyészeti és kibernetikai szakember.

«

Marokkó már hosszú évek óta a második helyet foglalja el az afrikai fejlődő országokkal folytatott csehszlovák kereskedelemben. A partnerek emellett felhasználják a gazdasági együttműködés egyéb formáit is. Csehszlovákia, egyebek között, részt vesz a casablancai hőerőmű második egységének az építésében, a naurei rézlelőhely kiaknázásában. Ez elősegíti csehszlovák gépek és berendezések Marokkóba irányuló exportjának a növelését.

*

Vietnam külgazdasági kapcsolatainak fejlődésében fontos szerepet tölt be a szocialista közösséghez tartozó többi országgal folytatott szoros együttműködés. így Vietnamban a Szovjetunió segítségével 1976. folyamán körülbelül 40 létesítmény épült fel, többek között egy vízierőmű, egy szerszámgép- gyár Hanoiban, egy szuper- foszfátgyártó kombinát, egy halfeldolgozó kombinát Hai- phongban, 1975-höz képest 1980-ban a tervek szerint több mint kétszeresére emelkedik a szovjet—vietnami kereskedelem.

Vietnam jó kereskedelmi kapcsolatot tart fenn az NDK-val is. 1976—1980 között az előirányzat szerint több mint kétszeresére nő az árucsere az 1971—1975-ös időszakhoz képest. Az NDK- ba irányuló vietnami export tételei: textilipari és házi*ipari cikkek, illóolajok, fűszerek, az NDK pedig Vietnamtól szerszámgépeket, nyomdai berendezéseket, emelő-szállító berendezéseket, gyógyszert, könnyű- és vegyipari cikkeket importál.

*

1978 májusában Kuba és Mexikó aláírta az 1978—1979. évekre szóló jegyzőkönyvet, amely a műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztését tizenegy területen irányozza elő, többek között az iparban, a mezőgazdaságban, az építőipariban, a halászatban, a közlekedésben, a hírközlésben és az egészségvédelemben. Az új programban összesen 172 terv szerepel. Előirányozták, hogy együttműködnek a szállítóeszközök helyreállításában és felújításában, hogy tájékoztatják egymást a bányászat fejlődéséről, a hegyvidéki erdők kitermeléséről és hasznosításáról, a kávé termesztéséről stb. Mexikó tájékoztatást ad Kubának a tengeri hajózás területén folytatott munkálatairól és az olajkutatásban is segít. Kuba viszont megosztja Mexikóval a cukornád termesztésében szerzett tapasztalatait.

Olaj és atomenergia

Nincsenek bővizű, energia- termelésre befogható folyók, a föld mélye nem rejt széntelepeket Kubában. Az elektromos energiát hagyományosan olajtüzelésű hőerőművekben állítják elő, ezeket is importból táplálják: a szocialista szigetország nem rendelkezik számottevő mennyiségű saját kőolajjal és földgázzal.

Az energiaszükségletek ugyanakkor növekednek. A hetvenes években a fogyasztás évi átlagban 8,5 százalékkal emelkedett. Ennek oka: a kubai népgazdaság — különösen az országnak a KGST- be történt belépése óta — gyorsuló ütemű fejlesztése, az első ötéves terv nagyszabású építkezései, ipari beruházásai. Nem kis tétel a - háztartási felhasználás növekedése sem: az áruellátás nehézségei ellenére az utóbbi öt évben mintegy kétmillió, különféle elektromos háztar- - tási gépet vásároltak a kubai fogyasztók.

Mindebből könnyen megérthető, miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget Kubában a nukleáris energia felhasználásában rejlő lehetőségek kihasználásának. Már épül az első — KGST-együtt- műiködés keretében épülő — kubai atomerőmű, amely a tervek szerint 1985-ben kapcsolódik be az ország energiaszolgáltató hálózatába, 440 megawattos kapacitással. Az elektromos energia termelésében a teljes átállás az atomerőművekre természetesen még a távoli jövő perspektívája csupán. A hőerőművek hosszú távon is főszerepet fognak játszani a kubai népgazdaságban. Ennek a realitásnak megfelelően a jelenlegi ötéves tervben is fontos helyet kap az olyan „hagyományos” erőművek létesítése, mint például a szovjet technológiával és segítséggel épülő, befejezéshez közeledő arigli „MáximoGó- mez”, amelynek első, 100 megawattos egységét az év elején már üzembe helyezték. A nukleáris centrálé és az új hőerőművek teszik majd lehetővé a régebbi építésűek teljes rekonstrukcióját, amelyeket jelenleg már nem lehet kivonni a termelésből» Pedig egyik-másik generátormatuzsálem már igencsak megérett a nyugdíjazásra: az egységnyi villamos energia előállításához 60—80 százalékkal több olajat használ fel, mint a legmodernebb technológiával dolgozó társai.

A forradalom győzelmét követő államosításkor a — korábban amerikai tulajdonban levő — energiaipar összteljesítménye 1 millió 760 ezer megawattóra volt. Ezt az energiamennyiséget teljes egészében kőolajból állították elő. Tavaly 3,7-szer eny- nyi elektromos energiát termeltek Kubában. Ez az elmúlt két évtized alatt évi átlagban 7,2 százalékos termelésnövekedésnek felel meg (amihez kétmillió tonnával több kőolajra volt szükség, az ára viszont időközben mintegy ötszörösére emelkedett.)

Talán a számoknál is ékes- szólóbban mutatja a kubai villamosipar fejlődését az, hogy a forradalom győzelme után az egyik legsúlyosabb gond éppen az energia biztosítása volt.

(vhi)

mmm

A hőerőmű irányítóközpontja