Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

2 %PÜJSÄG 1978. december 10. Hétfő: Kambodzsa felszabadított területén megalakul a népellenes rendszer ellen küzdő nemzeti egységfront. — Sorozatos egyiptomi provokációk a bolgár diplomaták el­len. — Folytatódnak az iráni tüntetések. Kedd: Moszkvában aláírják a szovjet—afgán barátsági szerződést. — Venezuela új elnökévé az eddig ellenzéki COPEI jelöltjét, Luis Herrera Campinost választják. — Berlinben ülésezik a Varsói Szerződés Honvédelmi Mi­niszteri Tanácsa. Szerda: Népszavazás Spanyolországban: nagy többség­gel jóváhagyják az új, demokratikus alkotmányt. — Szov­jet—amerikai gazdasági tárgyalások. — Brüsszelben nem sikerült létrehozni a kilencek pénzügyi unióját. Csütörtök: Megkezdődik a NATO-tanács téli ülésszaka. — Az új japán kormányfő, Ohira beiktatása. — ENSZ- határozatok a közel-keleti kérdésről. Péntek: Tiltakozás a dél-afrikaiak által .szervezett na- míbiai látszatválasztások miatt. — Kínai csapatösszevoná­sok India határán. Szombat: Az amerikai külügyminiszter elindul közel- keleti útjára, hogy újabb ösztönzést adjon a különtárgya- lásoknak. — Memphisben tanácskozik a demokrata párt kongresszusa. A hét 3 kérdése December első napjaiban, minden esztendőben sor kerül a hagyományos atlanti nagyhétre: a NATO tanácsa ilyenkor tartja meg téli ülésszakát. Ennek színhelye min­dig Brüsszel (a tavaszi összejöveteleket felváltva tartják a tagállamok fővárosaiban), pontosabban a belga főváros szomszédságában elhelyezkedő atlanti főhadiszállás. Az idén a szokásosnál nagyobb figyelem kísérte a megbeszé­léseket, az atlanti tanácskozást ugyanis alig néhány nap­pal előzte meg a Varsói Szerződés politikai tanácskozó tes­tületének ülése, amely jelentős kezdeményezéseket tett, széles körű programot vázolt fel Európa és a világ béké­jének érdekében. A válasz sora tehát a NATO oldalán van s jogos a kérdés: mit akarnak és mit tudnak tenni az at­lanti tömb országai. Iránban az elmúlt héten is folytatódtak a rendszer elleni tüntetések, sztrájkok. Változatlan a síita egyház Szemben­állása a sahhal. Képünkön Taleghani ajatolla, a vallási ellenzék egyik iráni vezetője híveit fogadja. (Képtávírónkon érkezett.) 1. Miről tárgyalt a NATO-tanács Brüsszelben? A brüsszeli sorozat tulajdonképpen a Közös Piac or­szágainak összejövetelével kezdődött: egy új, közös, a dol­lártól viszonylag független pénzügyi rendszert akartak ki­alakítani. Ez csak részben sikerült, Olaszország, Nagy- Britannia és Írország — saját gazdasági meggondolásai miatt — egyelőre nem vállalta a pénzügyi uniót. Vagyis a kilencek megállapodtak abban, hogy hatan lesznek, de ezzel a fogyással az egész elképzelés zátonyra futhat. Míg a közös piaci megbeszéléseken a belső problémák voltak terítéken, a NATO összejövetelétől mindenki azt várta, hogy az atlanti miniszterek a világ nagy kérdései felé fordulnak, s megfogalmazzák álláspontjukat a moszk­vai felhívással kapcsolatosan. Természetesen senkinek sem lehettek különösebb ábrándjai, de az atlanti hatalmak brüsszeli magatartása messze elmaradt még a reális vára­kozásoktól is, súlyos csalódást okozhatott. Miközben a Varsói Szerződés tagállamai Moszkvában bejelentették, hogy hajlandók — a kölcsönös biztonság alapján — bár­mely leszerelési témát megvitatni, a NATO egyszerűen válasz-nélkül hagyta ezt. Nehezen is mondhatott volna va­lamit, hiszen éppen a thvaszi washingtoni ülésszakon fo­gadták el a fegyverkezés fokozásának tervét s most első­sorban azt ellenőrizték, eleget tettek-e a tagállamok az évi 3 százalékos „tiszta” emelésnek. (A fogalmazás árra utal, hogy a hadi kiadások növelésénél figyelembe veszik az inflációs rátákat s erre teszik rá ezt a bizonyos három százalékot.) Így azután a miniszterek többet foglalkoztak a kétmilliárd dolláros AWACS (légi kémlelési rendszer) be­vezetésével, mint az enyhüléssel és leszereléssel. Egyetlen halvány kísérlet volt Owen brit külügyminiszter részéről, aki azt javasolta, hogy jövőre, az Atlanti Szövetség 30. év­fordulóján tartsanak kelet-nyugati külügyminiszteri talál­kozót a NATO s.a varsói tagállamok képviselőinek rész­vételével, de az indítványt hamar lesöpörték az asztalról. S azúttal nemcsak a jelenlevők magatartása, hanem egy távol maradás is árulkodott a NATO szándékairól: El­ső ízben történt meg, hogy egy atlanti tanácsülésen nem volt ott az amerikai külügyminiszter. Vance fontosabbnak tartotta, hogy a Közel-Keletre utazzék a különtárgyalások további ösztönzésére. Ez a mozzanat is jól tükrözhette: Brüsszelben sok mindent akarhattak, csak éppen komoly választ nem akartak adni a Moszkvában elhangzottakra. 2. Milyen lehetőségei vannak a szovjet—amerikai gazda­sági kapcsolatoknak? Az enyhülés egyik fontos építőköve lehet a nemzetközi kereskedelem is. Ezért az öt évvel ezelőtt alakult szovjet —amerikai gazdasági és kereskedelmi tanács moszkvai Leonyid Brezsnyev szovjet államfő búcsúztatta a moszkvai repülőtéren Nur Mohammed Taraki afgán elnököt, aki hi­vatalos baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. (Képtávírónkon érkezett.) ülése messzemenő érdeklődést keltett. Több, mint négy­száz amerikai üzletember érkezett a szovjet - fővárosba, köztük a kormány két tagja, akiket Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin .is fogadott. A szovjet—amerikai kereskedelem szinte hőmérője a két nagy ország kapcsolatainak. 1971 és 75 között 4,2 mil­liárd rubel volt a kölcsönös áruforgalom értéke, tehát az előző ötéves időszakhoz képest megnyolcszorozódott. Csak­hogy 1974-ben az amerikai törvényhozás elfogadta a Jackson szenátor által kezdeményezett diszkriminációs ja­vaslatot s a kereskedelem a felére csökkent. Tovább ne­hezítette a helyzetet, hogy az idén újabb törekvések mu­tatkoztak az Egyesült Államok részéről a beavatkozásra és zsarolási-nyomási kísérletekre: leállítottak különböző el­fogadott rendeléseket. A mostani ülésszak ismét á normali­zálás felé mutat: Washingtonban is tudomásul kellett ven­ni, hogy ilyen manőverekkel nem sikerül akadályozni a szovjet gazdaság fejlődését, viszont a szállítások leállítá­sával 1,6 milliárd dolláros közvetlen kárt okoztak az ame­rikai üzleti életnek s négyszázezer munkahelyet vesztet­tek. A lehetőségek ugyanakkor sokkal nagyobbak lennének. Egyetlen példa: az Armand Hammer veterán üzletember vezette Occidental Petroleum húsz évre szóló húszmilliárd dolláros üzletet írt alá szovjet cégekkel — a megvalósítás sikeresen folyik. Hasonló együttműködésre más területe­ken is mód nyílna, de ahhoz komoly amerikai elhatározás szükséges — hosszú távú, a kölcsönös előnyöket figyelem­be vevő, diszkriminációtól mentes összmunkára. 3. Mi a jelentősége a szovjet—afgán barátsági szerződés­nek? Az első szovjet—afgán barátsági szerződést 1921-ben írták alá, személyesen Lenin tett rá javaslatot, hiszen a fiatal szovjet állam volt az első, amely elismerte Afganisz­tán függetlenségét. (Ez 1919-ben történt, miután az afgán hazafiak Balagasszár erődjénél visszaverték a brit expe- díciós haderőket.) A szovjet—afgán viszony azóta is pél­dája lehetett a különböző társadalmi rendszerű országok lehetséges jószomszédi kapcsolatainak, a békés egymás mellett élésnek. Nyolc hónappal ezelőtt az afgán népi forradalom új fejezetet nyitott az ország történetében. A Szovjetunió, az egész haladó világgal együtt, természetesen nagy rokon- szenvvel kísérte az afgán fordulatot s Moszkvában hatá­rozottan hangsúlyozták: minden külső beavatkozás kizá­rásával biztosítani kell, hogy Afganisztán a maga válasz­totta úton haladhasson tovább. A szovjet—afgán barátság további elmélyülése öltött testet abban a barátsági, jó­szomszédsági és együttműködési szerződésben is, amelyet a héten Leonyid Brezsnyev és Mohammed Nur Taraki írt alá. A kétoldalú kapcsolatokon túl ez az okmány nagy je­lentőséggel bír Ázsia békéje és biztonsága szempontjából is. Közismert tény, hogy egyes imperialista erők, valamint a pekingi vezetők igyekeznek minél törékenyebbé és inga­tagabbá tenni az ázsiai viszonyokat, hogy saját törekvései­ket érvényesíthessék. Ebben a tekintetben az utóbbi idő­szak két fontos nemzetközi dokumentuma, a szovjet—viet­nami és a szovjet—afgán szerződés nagymértékben hozzá­járul Ázsia nyugalmához s olyan kereteket alakít ki, hogy az érdekelt országok mind nagyobb erővel munkálkod­hassanak belső fejlesztési feladataikon. RÉTI ERVIN Svájcban új államfőt választottak, s a hagyományoknak megfelelően az eddigi alelnök, ezúttal Hans Hürlimann lett az új elnök. (Képtávírónkon érkezett.) Gyászjelentés A Nehézipari Minisztérium, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete, a Magyar Szénbányászati Tröszt és a Mecseki Szénbányák mély megrendüléssel közli, hogy a Mecseki Szén­bányák Zobák bányaüzemében 1978. december 8-án történt gázkitörés következtében hat bányász életét vesztette. Őszinte fájdalommal hajtunk fejet az elhunytak: Bartók József 29 éves vájár, Füle Gyula 42 éves vájár, Horváth Ist­ván 42 éves vájár, Rizmayer László 34 éves segédvájár, Rupa Róbert 44 éves vájár, Szász Mihály 31 éves segédvájár emléke előtt. Mély együttérzéssel osztozunk az áldozatok hozzátartozói­nak gyászában. Kegyelettel adózunk hős bányászaink emlékének, akiket nehéz, áldozatos hivatásuk teljesítése közben ragadott el a halál. Nehézipari Minisztérium Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Magyar Szénbányászati Tröszt Mecseki Szénbányák DlVSZ-tagszervezetek konzultációja Budapesten Szombaton a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség bu­dapesti székházában megkez­dődött a DÍVSZ 44 európai tagszervezetének kétnapos konzultációja. Célja kettős: megvonni az ez évi munka mérlegét, s meghatározni a jövő év legfontosabb felada­tait. ' Az 1978-ban végzett mun­káról a résztvevők megálla­pították, hogy a DÍVSZ feb­ruárban Berlinben tartott X. közgyűlésének határozataiban foglaltakat — az eredeti ter­veknek megfelelően — végre­hajtották. Különös jelentősé­gűnek tartják a béke és a biz­tonság megvédéséért folyta­tott akciókat, valamint a le­szerelési tárgyalások eredmé­nyes folytatásának követke­zetes szorgalmazását. Első­sorban azok az akciók voltak sikeresek, amelyeknek elvi alapjait az 1978 januárjában Budapesten megrendezett eu­rópai ifjúsági leszerelési kon­ferencia adta meg. Ami a DÍVSZ európai tag- szervezeteinek 1979. évi mun­kaprogramját illeti, jövőre is központi feladat a béke és biztonság megőrzéséért, a le­szerelés elősegítéséért folyta­tott akciók továbbvitele. A résztvevők szorgalmaz­ták olyan összeurópai ifjúsági találkozó megrendezését, ahol konzultálnának az európai ifjúsági szervezetek együtt­működésének további lehető­ségeiről, és megvitatnák, mi­ként tudnának az európai if­júsági szervezetek még többet tenni a helsinki ajánlások maradéktalan végrehajtá­sáért, az enyhülési folyamat­nak az európai kontinensen történő továbbviteléért. A konzultáció vasárnap folytatja munkáját. RANtflÁMA LUANDA Az MPLA-Munkapárt Központi Bizottságának plé- niuma felmentette párt és állami tisztségéből Lopo do Nascimento miniszterelnö­köt, a KB Politikai Bizottsá­gának tagját. Az ülés ezen kívül elfogadta Carlos Rocha-nak, a KB tagjának, miniszterelnök-helyettesnek, tervezési és gazdasági együtt­működési miniszternek a ké­rését, s őt is felmentette tisztségeiből. BELGRAD A Jugobanka jugoszláv kereskedelmi bank 80 millió dollár hitelt kapott a leg­nagyobb amerikai, japán és kanadai bankokból álló kon­zorciumtól az „Adria” kő- olajvezeték jugoszláviai szakaszainak építéséhez. A szerződést Londonban írták •alá. BUDAPEST Udvardi Sándor, külkeres­kedelmi miniszterhelyettes hazaérkezett Indiából, ahol mint a Magyar Kereskedel­mi Kamara által rendezett magyar műszaki-gazdasági napok fővédnöke, a magyar delegáció vezetője Uj-Delhi- ben, Calcuttában, és Bom- bayban megnyitotta a ren­dezvényeket. ­BONN Szombaton, délelőtt meg­nyílt Kölnben a nyugatnémet szociáldemokrata párt Euró- pa-kongresszusa. A Bonn­ban kormányon levő SPD itt hozta nyilvánosságra jelölt­listáját a jövő nyári közvetlen Európa-parlamenti választá­sokra. A 78 politikus névso­rát Willy Brandt, az SPD el­nöke és Heinz Oskar Vetter, a Német Szakszervezeti Szö­vetség (GDB) elnöke vezeti. WASHINGTON Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter pénteken Kairó­ba és Jeruzsálembe utazott, hogy megpróbálja rávenni Egyiptomot és Izraelt a béke­tárgyalások folytatására. Az amerikai diplomácia vezetője, úton a Közel-Kelet felé, szombaton egy napra meg­szakította útját Londonban. Mint ismeretes, a Camp David-i amerikai—izraeli— egyiptomi csúcstalálkozón a felek megegyeztek abban, hogy december 17-én aláírják Kairó és' Tel Aviv békeszer­ződését, de az eddigi tárgya­lások nem vezettek ered­ményre. Diplomáciai források sze­rint Vance javasolni fogja: amennyiben mégsem lenne remény a békeszerződés alá­írására december 17-ig, eb­ben az esetben egy hónappal hosszabbítsák meg a tárgya­lásokat. RÓMA Űj konkordátum van szü­letőben az Olasz Köztársaság és a Vatikán között. Tíz évi türelmes egyeztető tárgyalá­sok, jogi viták, bürokratikus huzavona után, a jobboldal politikai ellenállása közepet­te, a jelek szerint sikerül új dokumentummal felváltani a Mussolini és XI. Pius pápa által 1929-ben kötött konkor­dátumot. Andreotti olasz miniszter- elnök az olasz szenátus elé terjesztett beszámolójában rá­mutatott, hogy az új konkor­dátumban többé nem kíván­ják államvallásnak elismer­ni a katolikus vallást- és meg­szüntetik a klérusnak nyúj­tott kiváltságokat is. Elkülö­nítik az olasz és az egyházi hatóságok hatáskörét, az egy­házi bíróságok ítéleteit „kül­földön hozott jogi aktusként” kezelik majd. Olaszország­ban megszűnik a hittan köte­lező oktatása.

Next

/
Thumbnails
Contents