Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
1978. december 9. KÉPÚJSÁG 3 Nagy ház helyett még nagyobb Bontják az OTP épületét A homlokzatról lefejtett gipszminta Követelmények és valóság Dunaföldvár központjában több régi házat él kellett bontani, hogy helyet csináljanak egy 32 lakásos épületnek. Az utolsónak lebontott ház igen terebélyes volt, ősrégi kereskedelmi ház, lakásokkal. öt ács és egy villanyszerelő birkózott a nehéz feladattal, hogy földig rombolja, de közben minden használható anyagot megmentsen. Az ácsok és a villanyszerelő a nagyközségi tanács költségvetési üzemének dolgozói. Amikor ott jártunk, éppen leálltak egy rövid időre, cigarettaszünetet tartottak, szemrevételezték a ház homlokzatáról lefejtett díszítő elemet, bevitték az udvarba. A gipszből való mintázat időállónak bizonyult, nem fogott rajta se eső, se fagy. A fényképezés kedvéért ketten kezükbe vették, hogy mi is lássuk és be tudjuk mutatni. Persze nem túlságosan szép, legalább is így magában. A bontás után ide kerülő modern ház homlokzata, fala bizonyára kedvesebb lesz majd a szemnek. Városias képet ad ez az újabb épület is a gyarapodó Dunaföldvár- nak és jó hajlékot 32 családnak, sőt — a földszinten — még üzleteket és OTP- fiókot Is. Az ácsok, Pintér Gyula, Szabó László, Kispál József, Sebestyén László és a brigádvezető, Márton Sándor, meg Csizmadia László villanyszerelő természetesen ritkán vállalkozik ilyen munkára. Építés a dolguk. A rombolásban, a bontásban számukra már születni kezd az új, abban a pillanatban, amikor egy-egy használható Az év első tíz hónapjában 15 millió külföldi fordult meg Magyarországon, 3,9 millióval több, mint az előző év hasonló időszakában. A külföldieknek megközelítően 60 százaléka — több mint 8 millió 800 ezer vendég — turistaként érkezett hozzánk, vagyis legalább egy éjszakát hazánkban töltött. A legtöbben a szocialista országokból érkeztek — Csehszlovákiából 3,2 millió, Lengyelországból 1,8 millió vendég érkezett. Az elmúlt évihez képest 24 százalékkal emelkedett a tőkés országok gerendát, ajtót, lécet félretesznek. Földvár központja tovább szépül, elmennek innen az autóbuszok is, új pályaudvar készül. A teret, a mostani turistáinak száma, ezen belül is a legnagyobb arányban az NSZK-ból és Ausztriából jöttek Magyarország- ra._ Jelentősen növekedett január és október között a jugoszláv turisták száma: kétszer annyian, összesen 1 millió 180 ezren fordultak meg ez idő alatt hazánkban, mint tavaly ilyenkor. Az idei idegenforgalom zöme is Budapestre és a Balatonra koncentrálódott. A vendégéjszakákban mért forgalom 35 százaléka a fővárosban, 38 százaléka pedig a Balaton körül bonyolódott le. kocsiállásokat bizonyára parkosítják. Jó kilátás nyílik majd arrafelé a felépítendő 32 lakás ablakaiból. G. J.—G. K. A nemzetközi idegenforgalomból származó devizabevételek 29 százalékkal növekedtek, s elérték a 6,1 milliárd forintot. Ezen belül a rubelelszámolású országokból származó bevételek az átlagot jelentősen meghaladó ütemben, 46 százalékkal emelkedtek, a tőkés országokból viszont szerény, mindössze 5 százalékos a bevételek emelkedése. Külföldre 4,6 millió magyar állampolgár utazott, 15 százalékkal több, mint az előző év januárjától október végéig. A kiutazó magyarok költségeik fedezésére 3 milliárd forintot fordítottak. A pártszervezetek rövidesen számot adnak róla: mit tettek az idei tervek, gazdasági célok teljesítéséért. A beszámoló taggyűlések egyik rendeltetése ugyanis, hogy minden egyes párttag, tisztségviselő magatartását, munkáját minősítse. A mérleg egyik serpenyőjében a követelmények, a másikban a végzett munka; egyszóval a vállalás és a teljesítés szembesítésére készülünk. KONKRÉT ÉRTÉKELÉSEK Az értékelések konkrétságuk, személyhez kötöttségük révén természetesen más és más képet mutatnak majd. Egy dolog azonban bizonyos: valarftennyi pártszervezetnél felvetődik a kérdés: hogyan lehetne a politikai munka esztközeivel hatékonyabban segíteni a gazdaságpolitikai célok elérését? Mind a személyek, mind a szervezetek munkáját olyan szempontból kell tehát szám- toavenni; mit tettek,- milyen politikai hatást értek el? Eddig is követelmény volt, hogy ríe a gazdasági tények, adatok puszta felsorolásával, a vállalat, vagy az üzem eredményeinek hangoztatásával, a nehézségeik, sajátosságok ecsetelésével „minősítsenek”. Mégis nagyjából e körül zajlottak az értékelések. A gazdasági és politikai munka kölcsönhatását sok helyütt úgv egyszerűsítették: ha jók a gazdasági mutatók, akkor ez a politikai tevékenységre is vonatkozik. És fordítva is: az alacsony teljesítmények, elmaradások a politikai mun. ka gyengeségeire utalnak. Az összefüggés persze kétségtelen. Ám adott időszakban és körülmények között lehetnek pozitív és negatív irányú eltérések. Ezért a politikai munka eredményességét, hatását külön is és főleg másként kell nézni. Ez (természetesen nehezebb, mint a termelési folyamat számokkal kifejezhető mérése. TÉL A MENNYISÉGEN Az eredményességhez nélkülözhetetlen a rend, a fegyelem, a munkások és vezetők közötti elvi viszony, az igényesség, az új iránti fogékonyság, a szüntelen érdeklődés és figyelem mások tevékenysége iránt is. Abban ugyanis, hogy ki hogyan dolgozik, nem egyedüli mérce az erőfeszítés, a törekvés, a múlthoz viszonyítottság. Hogy az ország szükségleteit, a lakosság sOk irányú és növekvő igényeit kielégítsük, termelvényeinket el is kell adnunk. Elismerjük vagy sem, tetszik vagy sem, gazdálkodásunk, termelésünk minősítése nemzetiközi mércével történik Azért érdemes újra és újra felhívni erre a pártszervezetek figyelmét, mert az tapasztalható, hogy egy-egy időszak vagy követelmény teljesítésének elbírálása még mindig mennyiségi, még mindig formális. És ez »a mennyiségi szemlélet nem kis mértékben tartja hadállásait azokon a területeken is, ahol pedig politikai minősítésekre lenne szükség. Az értékelésekben; beszámolókban többnyire arról kapunk képet: hányán tanulnak, hány párttagot vettek fel, hány százalékra teljesítették a tervet, hány szocialista brigád van, s milyen a naplójuk, hány párttagnak van megbízatása, stb. KAROS KÉTARCÚSÁG Tulajdonképpen jó dolog, hogy szinte minden párttag tanul, hogy alapszervezetenként a párttagok 75—80 százaléka rendelkezik konkrét pártmegbízatással. Ám az adatok mégis hiányérzetet keltenek: nem sokat árulnak el a munka tartalmáról. A számok, tények önmagukban csak felszínes helyzetképet adnak, bizonyítványt magyaráznak, elégedettséget keltenék, netán szemfényvesztésre, mások elkápráztatására valók. A követelmények és a valóságos folyamatok szinkronja azt igényli, hogy ne csak szóban helyeseljük a munka érdemi, kritikus értékelését, hanem a gyakorlat is aszerint történjék. Mi tagadás, ez idő szerint jelentős az eltérés. Vannak — mindnyájunk által elfogadott — jó elveink, határozataink, és egy esetenként másfajta gyakorlatunk. Elég csak utalni rá, hogy a ma alkalmazott számítások szerint a vállalatok szinte mindegyike jól dolgozik. Elismerésként sokan kitüntetéseket, dicséreteket kapnak. Többi között olyan elnevezésűeket is, hogy „Kiváló Vállalat”. A kitüntetés ott a gyárkapun, a tanácsteremben vagy az igazgatói irodában, miközben a munkahelyeken elavult módon dolgoznak, eladhatatlan, drága termékeket gyártanak, időről időre halmozódnak a megoldatlan problémák, növekszenek a gazdasági feszültségeik. És a népgazdaság egészében kritikussá válik a gazdálkodás egyensúlya. A józan ész tiltakozik az efajta — enyhén szólva — kétarcúság ellen és felteszi a kérdést: miért kiváló egy vállalat? Nyilván nem akikor és azért, mert az emberek tízezreinek munkát ad, mert nagy hagyományokkal rendelkezik, mert rendkívüli ember, mondjuk az igazgatója. Hanem azért, mert terményeit szívesen vásárolják itthon és külföldön egyaránt. Ez a norma: előbb vagy utóbb ehhez kell igazodni. Ebben nem lehet engedményt tenni. Hogy ez nem sima út, s nem is minden vállalat számára garantálható az állandó siker, sőt átmeneti kudarcok sem kizártak? Ez a termelés természetéből adódik: igényeket kell kielégítenie, amelyek gyorsan változnak. S következésképp azé az eredmény, aki gyorsan reagál. NE A KÖNNYEBB ELLENÁLLÁS IRÁNYÁBA Nehézségeken keseregni vagy csökkenteni a magas követelményeket azért veszélyes, mert így elodázzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a gazdálkodás minőségi oldalának fejlesztéséhez. Ha ugyanis a különböző támogatásokkal, kedvezményékkel fenn lehet tartani a vállalat jó hírnevét, esetleg szokásos nyereséget, már korántsem olyan elsődleges a korszerű és jól eladható áruk arányának növelése, a tartalékok feltárása, a készletgazdálkodás javítása, az anyag- és energiatakarékosság, általában az, amivel a magasabb színvonalú gazdálkodás elérhető. A termelés, gazdálkodás kultúrájának fejlesztése ténylegesen göröngyös út, s ki választja a nehezebbjét, ha a köny- nyebbhez is hozzáférhet? Ez a fajta megoldás, ha a párt- szervezet támogatását is élvezi, évekre visszavet, mert lázat csillapítanak, amikor operációra lenne szükség. A gazdálkodás megújuló vagy kiújuló sebei láttán, többen hajlamosak „rendőrért” kiáltani, ilyeténképp: „szigorítsák a jogszabályokat”. Szükség lehet erre is — meg is történt, vagy igen hamar sor kerül rá. De nem ez az egyedüli megoldás, ez kevés az eredményességhez. A közgazdasági szabályozók, a rendeletek, előírások ha még oly nagy horderejűek is, nem csodaszerek, nem automatizmusok. Ezt is, mint minden egyebet, emberek alkotják, s emberek juttatják érvényre. A szemléleti, tudati tényezők — amelynek alakításában, fejlesztésében minden pártszervezetnek elsődleges a szerepe — éppen azért nemcsak a követelmények megfogalmazásánál, hanem a végrehajtásban is döntőek. És egyáltalán nem azért, mert ezt sokan, sokszor ki- myilatkozzák, hanem mert a normák, követelmények mindaddig üres szólamok, amíg kisebb-nagyobb tettekben testet nem öltenek. Az új esztendőben előttünk álló feladatokat —, amelyet az idei mulasztásainkkal is megterhelünk — csak úgy tudjuk megoldani, ha keser- gés és „kijáró emberek”, kiskapuk keresése helyet a szó nemes értelmében dolgozunk, az eddiginél jobban gazdálkodunk. A normákból ezáltal lehet valóság — más kiút nincs. BALOGH MÁRIA Tizenötmillió vendégünk volt Diákotthon - diakelet — Meghívtunk már fodrászt is, kozmetikust is. Valaki közülünk vállalta a modell szerepét, a többiek meg figyelték, hogy milyen szakmai titkot leshetnének el. Nem árt, ha ltudja az ember... E bevezető után valószínűleg senki sem kételkedik, hogy alább bemutatandó diákotthont ■— lányók lakják. Méghozzá középiskolások, tizenévesek. A diákotthon pedig a szekszárdi egészség- ügyi szakiskoláé. A járókelők közül gyakran elmennek előtte azok is, akik nem a megyeszékhelyen élnek, lévén az iskolát és a diákotthont egyaránt tartalmazó kék színű épület a kórház szomszédságában, vagy inkább a területén. — Túlságosan is. szem előtt vagyunk. A szobák az utcára néznék, s ha valamelyik lány kipislant az ablakon, könnyen megszületik a sommás ítélet: „Nahát ezek az egészségügyisek mindig az ablakban lógnak!” — vé- lékedik Tóth Angéla, a diákotthon helyettes vezetője. Rajta kívül még két nevelőtanár foglalkozik a 136 kollégistával. A szeptemberi tanévkezdéskor még 143 volt a létszám, heten időközben lemorzsolódtak. Hová, miért? — Akadt, áki inkább a bejárást választotta, másdk az iskolát is itthagyták. Főleg az elsősöknél fordul elő, hogy egy-két hónap után rájönnek; mégsincs kedvük az egészségügyi pályához. Persze a távozás oka kizárás is lehet. Régebben — lopás miatt — meg is történt. Lássuk, hogyan él az a 136 lány, akik feltehetőleg nem szoronganak a diákotthon 150 férőhelyén. A szobák négyágyasak, azazhogy he- verősek. Tartozékaik: asztal, fotelok, polcok, beépített szekrények, falra akasztott reprodukciók, szőnyegek. Ahogy egy modern diákotthonhoz illik. Egyéni díszítés, csak korlátozott mértékben lehetséges, a festett falak megóvása érdekében. Beszélgetőtársaim, a nyolc leányzó közül egyik sem fájlalja túlságosan. Igaz is, a szobák szépek. — Rendben tartjuk őket. Ugye a házirend... — mondja sókat sejtetően Bó- dai Ágnes, a diákbizottság titkára. Idézet a házirendből: „Ébresztő (gyakorlati napok és vasárnap kivételével) 6 óra 15 perckor, reggeli torna 5 perc ... leckeismétlés 7 óra 15 perctől 7 óra 45 percig... délután kimenő és tanulószoba ... villanyoltás minden nap 21 óra 30 perckor.” Kommentárok a diákotthoni életről: — Á, az a negyedhetes fölkelés nincs is olyan korán. Ha például hazautazunk, előtte már hajnali fél ötkor talpon vagyunk, hajat mosunk, készülődünk. —' Azért a reggeli tornánál nem mindig mocorgunk frissen, virgoncán. Hazautazni meg havonta egyszer szoktunk, illetve kétszer, ha jutalomutazást is kapunk. Ehhez az kell, hogy ne csúsz- szon be egyes vagy magatartási zűr. Bosszantó, ha éppen az utolsó egy-két napban tolja el az ember. — Vigyázunk arra is, hogy a kimenőkről pontosan visz- szaérjünik. Cigizni nem szabad. — A tanulószoba olyan, hogy nem mindenkinek egyformán kötelező. A jobb tanulóknak persze. Reggel néha nem ismételjük a leckét. Nem megy az ismétlés, ha esetleg ákkor olvassuk először... — Alvás? Villanyoltás fél tízkor. Szerintem körülbelül fél tizenegykor már mindenki alszik. Hacsak év elején az elsősök ijeszgetésére nem találunk ki valamit. — Programunk az van bőven. Úgy értem, hogy szervezett program. Tizennégy kis csoportba osztottak bennünket, minden héten tartunk egy csoportfoglalkozást. Zene, irodalom, politika, ami belefér. Megünnepeljük a gyermekek nemzetközi évét, de lesz nőnapi köszöntő is. — Régebben dicső is volt. Aztán sók huligán fiú bejött a városból, aki rondán viselkedett. Bevezették a tagsági igazolványt, az se használt. Le kellett állítani az egészet. — Vannak viszont csereosztályaink. Fiúosztályök az 505-ösből, a Rózsából. Ök a táncpartnereink. Végezetül egy kérdés: — Ha egy jótékony varázsló egyik percről a másikra elintézné, hogy a bejárás veszélye és fáradalma nélkül otthon lakhatnátok, hazaköltöznétek ? A nyolc lány, nyolctagú kórusként azonnal rávágja: igen. Aztán sorra elkomolyodnak és több-kevesebb határozottsággal kibök ük, hogy talán mégse ... KOVÁCS MÁRIA Szabadtéri múzeum A Pécs közelében emelkedő hatalmas hegycsúcson, a 602 méter magas Jakabhe- gyen hazánkban egyedülálló méretű és gazdagságú szabadtéri múzeumot alakítanak ki. Az előkészítő munkálatok most fejeződtek be. A Jakabhegyen található Közép-Európa legnagyobb vaskori földvára, amelynek feltárásán a Pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei dolgoznak. Háromezer évvel ezelőtt egy országrésznyi terület központja volt a vár, a terület határait a Balaton és a Száva alkotta. Körülbelül hatszáz halomsír sorakozik a hegytetőn, ez a legnagyobb ilyen jellegű feltárható temető hazánkban. Megkezdődött a XIII. században épült pálosrendi kolostor maradványainak feltárása is. A magyar föld egész fejlődéstörténetét tanulmányozni lehet a Jakabhegyen kialakult földtani jelenségek révén.
