Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

2 Képújság 1978. december 7. New York Magyar felszólalások az ElUSZ-ben új közös piaci valutarendszer Három tagállam kívül maradt Három magyar felszólalás hangzott el kedden az ENSZ- ben. A közgyűlés plenáris ülésén, a közel-keleti helyzetről szó­ló vitában Hollai Imre nagy­követ, Magyarország állandó ENSZ-képviselője fejtette ki kormányunk álláspontját. Rámutatott, hogy a közel- keleti konfliktus egyik alap­kérdése a palesztin problé­ma. Ennek történetére és a megfelelő ENSZ-határozatok- ra áttérve megállapította, hogy a palesztinoknak ugyan­olyan joguk van az önrendel­kezésre és az államalapítás­ra Palesztinában, akárcsak az izraelieknek. A közel- keleti konfliktus másik alap­tényezőjének nevezte Hollai Imre az arab területek izrae­li megszállását, és azt, hogy Tel Aviv nem hajlandó kivon­ni csapatait ezekről a terüle­tekről. A magyar ENSZ-küldött- ség vezetője figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a kö­zel-keleti konfliktus általános nemzetközi katasztrófává fa­julhat. Ennek megelőzése ér­dekében sürgette a viszály átfogó politikai rendezését, összhangban az ENSZ alap­okmányával és idevonatkozó határozataival egy nemzetkö­zi békekonferencia — a gen­fi értekezlet — keretében, va­lamennyi érdekelt fél bevo­násával. Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán a közel-keleti helyzet vitája során a felszó­lalók közül Mihail Harlamov, a Szovjetunió képviselője bí­rálta a Camp David-i megál­lapodásokat, az amerikai se­gédlettel folyó egyiptomi— izraeli különtárgyalásokat. Rámutatott, hogy ezek követ­Harminc év alatt mintegy 800 ezer hektárral lett kisebb a mezőgazdasági termőterü­let, s bár bizonyos mértékű csökkenés elkerülhetetlen, az semmiképpen sem engedhető meg, hogy továbbra is ilyen mértékben vonják ki a mű­velésből a földeket — muta­tott rá Matuz József, a MÉM Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatalának vezetője szerdai sajtótájékoztatóján, amelyen a földügyi szakigaz­gatás feladatairól számolt be. kezménye csakis igazságtalan béke lehet. A valóban igaz­ságos, tartós és átfogó közel- keleti rendezéshez vezető utat Harlamov a genfi béke­értekezlet felújításában jelöl­te meg. A genfi közel-keleti béke­értekezlet munkájának fel­újításáért szállt síkra Peter Florin, az NDK delegátusa is. Az ENSZ 1. számú bizott­ságában, amely a nemzetközi biztonság megszilárdítását kimondó nyilatkozat megvaló­sításáról tárgyal, Halász András, a magyar küldöttség tagja szólalt fel. Az államok biztonsága szempontjából nagy jelentőségűnek mondta, hogy létrejöjjön a Szovjet­unió által indítványozott nemzetközi szerződés az erő­szakról való lemondásról. Ugyancsak a Magyar Nép­Namíbiában feszült hangu­latban folyik a dél-afrikai hatóságok által kiírt, hétfőn kezdődött választási komédia. Az öt napra tervezett válasz­tás első két napján a 412 000 szavazásra jogosult fehér és a dél-afrikai rezsim politiká­ját támogató színes bőrű na- míbiai lakos közül mintegy 98 000-en adták le voksukat. A választások folyamán ed­dig több összecsapás volt a terület függetlenségért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szer­vezet (SWAPO) hívei és a rendőrség között. A választásokon úgy pró­bálják növelni a színesbőrű lakosság részvételét, hogy minden fehérnek, aki magá­A jövőben csak a feltétle­nül indokolt nagyságú terü­let átadását engedélyezik, és azt mindenképpen megaka­dályozzák, hogy a legjobb minőségű földek kikerülje­nek a mezőgazdasági üzemek „hatásköréből”. A földhivatalok rendszere­sen figyelemmel kísérik, hogy a gazdaságok és a magánsze­mélyek eleget tesznek-e a föld rendeltetésszerű hasz­nálata kötelezettségének. Idén 33 üzemet bírságoltak meg amiatt, hogy parlagon hagy­köztársaság támogatásáról biztosította a társadalmak békés szellemű nevelésének tárgyában benyújtott lengyel indítványt. Az UNCTAD (az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési kon­ferenciája) munkájáról tár­gyaló 2. számú bizottságban Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja mondott beszédet. Beszámolt arról, hogy 1978. január 1-e óta huszonhat fejlődő ország termékei vámmentesen je­lenhetnek meg a magyar pia­con, majd rámutatott, hogy a protekcionista tendenciák és a kelet—nyugati kereskedel­met akadályozó más ténye­zők felszámolása pozitív ha­tással lenne a szocialista és a fejlődő országok egymás közötti kereskedelmére is. val visz szavazni egy namí- biait, pénzjutalmat adnak. Az Afrikai Egységszervezet főtitkársága kedden közzétett nyilatkozatában elítélte a Namíbiában folyó választá­sokat. Hangsúlyozta: az olyan választás, amelybői kizárják a lakosság többségét képvi­selő SWAPO-t, nem más, mint komédia. Kedden csupán néhány perces ülést tartott a Bizton­sági Tanács, amely hétfőn kezdte meg a namíbiai kér­dés vitáját. Az afrikai álla­mok 49 tagú csoportjának kérésére ugyanis felfüggesz­tették a kérdés vitáját, s a namíbiai problémát a köz­gyűlés elé utalták, amely csütörtökön tűzi napirendre. ták a földek egy részét és magánszemélyekkel szemben is eljártak. A földügyi szakigazgatás azon igyekszik, hogy a hely­telenül, más célra használt földek egy részét ismét „visz- szairányítsák” a mezőgazda- sági üzemek növénytermesz­tőinek felügyelete alá. A hivatal vezetője elmon­dotta, hogy folyamatosan ké­szítik az új ingatlan-nyilván­tartást, az év végéig az ösz- szes ingatlan 71 százalékáról „lajstromba” veszik. (MTI) Egyiptom barátságtalan lépése A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja szer­kesztőségi kommentárban elemzi a kairói bolgár nagy- követségen az utóbbi na­pokban lezajlott eseménye­ket és a két ország diplo­máciai kapcsolatainak meg­szakítását. A kommentár megállapít­ja, hogy a kairói bolgár nagykövetség ellen elköve­tett provokáció előzetesen átgondolt és kitervelt akció, amelyet a legfelelősebb egyiptomi hatóságok tudtá­val szerveztek meg és haj­tottak végre. Mindezt a leg­szemléletesebben Kairó leg­utóbbi lépése, a két ország diplomáciai kapcsolatainak megszakítása bizonyítja. Szemmel láthatólag ez volt az egyiptomi vezetés végső cél­ja. A felháborító cselek­ménysorozat végrehajtásá­nak brutalitása azonban mindenképpen az egyiptomi hatóságok nemzetközi tekin­télyét csorbítja. A szerdai bolgár lapok az egyiptomi Mena hírügynök­ség jelentésére hivatkozva közlik, hogy az egyiptomi hatóságok úgy döntöttek, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat a Bolgár Nép- köztársasággal. Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója je­lenti : Az amerikai kormány az újabb közvetlen, magas szin­tű személyes tárgyalásokban látja az egyetlen lehetősé­get arra, hogy végre lezár­hassák az izraeli—egyipto­mi különbékéről folyó tár­gyalásokat — ez tűnik ki a Vance külügyminiszter útjá- val kapcsolatos első kom­mentárokból. A CBS szerint Vance ere­detileg nem kívánt a Közel- Keletre utazni, de Carter elnök „kevés más lehetősé­get lát” az adott helyzetben, Kaarlo Yrjö-Koskinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából szerdán fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke, Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tá­Polgár Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Hosszú és heves viták után, névleg megszületett az új közös piaci pénzügyi rend­szer, de nem a kilenceké. A briteken kívül, akiknek távol- maradására már régóta szá­mítani lehetett, egyelőre az olaszok és az írek sem csat­lakoznak a rendszerhez. Callaghan brit miniszter- elnök „félsikernek és fél­kudarcnak” nevezte a csúcs- értekezlet eredményét. Való­jában azonban sikerről egy­általán nem lehet szó, mert a Közös Piac egysége egy, a szervezet számára nagyon fontos kérdésben megbomlott. Maga a rendszer a jövő év január elsején életbe lép. Az új névleges közös piaci el­számolási egység az „euro­pean currency unit” (ECU) — az európai valutaegység — 2,52 márka értékkel az Európai Gazdasági Közösség pénzügyi és hitelműveletei­nek alapját fogja képezni. Az európai valutaegységet a kö­zös piaci valuták árfolyamai alapján számítják ki, függet­len lesz tehát a dollár ár­folyam-ingadozásaitól. Megállapodtak a csúcsérte­kezleten abban is, hogy a csatlakozó hat ország valutá­ja csak 2,25 százalékos sáv­ha azt akarja, hogy a terve­zett határidőig, december 17-ig, megszülessék a szerző­dés. Ami a kairói álláspontot illeti, az NBC-hálózat min­denesetre valamelyes „új hajlékonyságról” értesült. Szadat küldöttei ezek szerint további egyiptomi engedmé­nyeket ígérhettek. Az ame­rikai kommentárok szerint Washington nyilvánvalóan Szadattól várja, hogy fel­adja, vagy enyhítse az Iz­rael által kereken elutasí­tott igényeit a különbéke- szerződés módosítására. nács titkára, Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési, Púja Frigyes kül- ügy- és Soltész István kohó- & gépipari miniszter, Vala­mint politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális éle­tünk számos más képviselő­je. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. ban változtathatja árfolya­mát. Ha egy valuta bajba jut, konzultációk után különböző intézkedések révén helyre kell állítani az egyensúlyt. Az új pénzügyi rendszernek lesz ugyan egy nagy összegű intervenciós alapja, ezt azon­ban csak végső esetben ve­szik igénybe. Az olaszok és az írek a ta­nácskozás során kijelentették, hogy csak akkor vállalhatják az új rendszerből reájuk há­ruló kötelezettségeket, ha nagy összegű hitelt kapnak. Andreotti olasz miniszterel­nök 2 milliárd dollárnál is nagyobb összeget kért. A francia köztársasági elnök és a nyugatnémet kancellár „rendkívül túlzottnak” ne­vezte ezt a kívánságot. Az ebből kialakult vita olyan hevessé vált, hogy a tanács­kozást fel kellett függeszteni, s csak Giscard d’Estaing és Andreotti négyszemközi meg­beszélése után lehetett foly­tatni. A felajánlott kisebb összegű kölcsön mellett az olaszok és az írek nem csat­lakoztak a megegyezéshez. A három tagállam távol- maradásának következtében senki sem tudja a Közös Piac köreiben, hogyan fog a gyakorlatban működni az új rendszer. vezetők köszöneté Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke távirat­ban fejezte ki köszönetét Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából kül­dött üdvözletükért és jókí­vánságaikért. Csökken a termőterület A föfdUgyi szakigazgatás föladatai ü közgyűlés elötl a namíbiai kérdés Vance újra ingázik A finn nagykövet fogadása A béke elkerülhetetlen Do Xuan Oanh-nal, a BVT tagjával Kétségkívül az egyik leg­népszerűbb résztvevője volt a békekongresszusnak. A ta­nácskozás közti szünetekben szinte nem is múlt el perc, hogy ne állt volna az érdek­lődők gyűrűjében. A küldöt­tek, újságírók hazájáról, éle­téről, munkájáról, terveiről faggatták. Mindenre kíván­csiak voltak, ami Vietnam­mal és személy szerint Do Xuan Oanh zeneszerzővel kapcsolatos. Amikor végre én is a közelébe jutottam, za­varban voltam: ugyan mit kérdezhetnék tőle olyat, ami­ről a tizedik-huszadik alka­lom után is szívesen beszél. Mosolyogva nyújtotta a ke­zét, talán zavaromat is érez­te, mert meg sem várta az első kérdést: — Engedje meg, hogy elő­ször arról beszéljek, milyen öröm számomra, hogy Liszt és Petőfi hazájában ilyen kedvesen fogadnak, vesznék körül bennünket, vietnamia­kat. Pedig már harmadszor járok Magyarországon^ volt hát alkalmam megszokni a magyarok vendégszeretetét. Hogy mégsem tudtam, annak oka, s ez szilárd meggyőző­désem: magyar és vietnami már régen nem egyszerű Beszélgetés vendégként, hanem igazi jó- barátlként érkezik egymás hazájába. így jöttem én is — immár harmadszor — Ma­gyarországra. Baráti fogad­tatásban, gondoskodásban — amint látja —• ezúttal sincs hiány. És még valamit sze­retnék hangsúlyozni: mi, vi­etnamiak soha nem feledjük és hálásak vagyunk azért a támogatásért, amelyet a ma­gyar néptől kaptunk az im­perializmus, a nemzetközi reakció ellen vívott harcunk idején, és amelyet kapuink ma országépítő munkánkhoz, nehézségeink felszámolásá­hoz. — Három és fél éve, hogy a vietnami nép harca győze­delmeskedett, az országban elhallgattak a fegyverek. Ak­kor, 1975 áprilisának utolsó napjaiban a világon minden jóérzésű ember őszintén hit­te, hogy a béke végre tartó­san gyökeret ereszthet Viet­nam földjén. Megdöbbené­sünkre nem így történt. . — Sajnos, nem. Jóllehet, harminc évi küzdelem után akkor, 1975 tavaszán a béke számunkra is elérhetőnek tűnt. Sőt! Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, lehet még olyan erő a világon, amely nem akarja, hogy végre bé­kében, nyugalomban éljünk. Pedig ez az erő már akkor létezett. Kína, amely Délke- let-Ázsiát hagyományosan] saját befolyási övezetének tekinti, s feltétlen engedel­mességet vár az ott élő né­pektől nagyhatalmi törekvés sei, szovjetellenes politikája érvényesítéséhez, hamarosan elfogadhatatlan követelések­kel lépett fel velünk szem­beni. A felszabadult vietnami nép azonban nem „engedel­meskedett” — ellenkezőleg, tovább erősítette kapcsolata­it a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A kö­vetkezményeket jól ismerik. Pekingi sugallatra először a szomszédos Kambodzsa kor­mánya küldte csapatait el­lenünk, semmibe véve az im­perializmus ellen vívott kö­zös harc, örökségét. Aztán ügynökök révén a Vietnam­ban élő kínai nemzetiségűe­ket bújtották fel, abban bíz­va, hogy az országunkból tá­vozó szakképzett hoák nélkül gazdasági életünk megbénul. Ezután Péking egyoldalúan felhagyott a gazdasági támo­gatással, visszahívta a ná­lunk dolgozó szakértőit. Vé­gül ma már ott tartunk, hogy Kína részéről néhány hónap­ja majdnem mindennaposak a fegyveres határprovokáci- ók, sőt a kínai hadsereg egy­re több egysége is a határ­nál állomásozik, gyakorlato­zik ... Do Xuan Oanh — Ebben az újólag nehéz helyzetben, azt hiszem, min­den támogatás, biztatás jól esik a vietnami népnek... — így igaz. Az amerikai­akat is azért tudtuk legyőzni, mert magunk mögött érez­tük a világ haladó erőit, köz­tük a magyar népet. Most, ezen a kongresszuson, el tudja képzelni, milyen jól estek az együttérző, aggódó szavaik, az, hogy a küldöttek közös nyilatkozatban támo­gatásukról, szolidaritásukról biztosították népünket? Pe­dig nem volt meglepetés. Mi vietnamiak már régóta és nagyon jól ismerjük a ma­gyar békemozgalom tevé­kenységét, tudjuk, hogy ak­tív támogatója volt harcunk­nak, amelyet az imperializ­mus ellen vívtunk. Hasonló szeretetet, támogatást ta­pasztalhattam most is. A bé­kekongresszus küldötteinek szolidaritási nyilatkozata Vi­etnammal ugyanakkor nem­csak értünk született, hanem az emberiség szebb jövőjé­ért is. A béke valódi hívei, védelmezői — bárhol is élje­nek a világon — soha nem fogadhatják el a kínai állás­pontot, amely szerint a hábo­rú elkerülhetetlen. Mi, viet­namiak azt valljuk: a béke elkerülhetetlen. KOCSI MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents