Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. december 3. NÉPÚJSÁG 9 Csehszlovák mezőgazdaság Segít a hosszú távú tervezés Uj gépek a mezőgazdasági termelés fejlesztésére: cukorrépa-be takarító gépsor Milyen lesz Csehszlovákia mezőgazdasága 2000-ben? Mennyi termőföld áll majd rendelkezésre, mennyi húst, tejet és gabonát termelnek majd, melyek a fejlesztés fő akadályai? Ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ a prágai Mezőgazdasági Kutató Intézet munkatársai, akik jó néhány — egészen az évezred végéig érvényes — távlati tervet dolgoztak már ki. A fejlesztési programoknál alapvető fontosságú a követelmények és a lehetőségek összhangjának megteremtése. Messzemenően érvényes ez a növénytermesztés és az állat- tenyésztés struktúrájának megváltoztatására is. A következő húsz évben az étrend ugyanis jelentősen megváltozik: fokozatosan nő a hús, a tej, a gyümölcs és a zöldség, azaz a biológiai szempontból legfontosabb élelmiszerek aránya. A szakértők a következő változásokat jelzik előre: — a napi kalóriafogyasztás a jelenlegi 3200-ról kb. 3000- re fog csökkenni. Ez elősegíti az úgynevezett civilizációs betegségek elleni harcot. — Tovább csökken a gabonafélék, a liszt, a burgonya (évi 96-ról 85 kg-ra), valamint a zsír fogyasztása. — Növekszik viszont a zöldség- és gyümölcs-, valamint a húsfogyasztás (ez utóbbi pl. 81-ről 94 kg-ra). Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy mezőgazdasági termelést egyre kisebb területen tudnak csak folytatni. Az egy lakosra jutó föld 0,47- ről előreláthatólag 0,40 hektárra csökken (összehasonlításképpen e mutató a Szovjetunióban 2,2, az USA-ban 2,09, de még Franciaországban is 0,63 hektár.) A mező- gazdasági földterület fogyatkozását a terméshozamok emelésével, jobb gazdálkodással kell pótolni: 2000-re 60 mázsa/hektár körüli gabona-, 520 mázsa/hektáros cukorrépa- és 27 tonna,'hektáros burgonyaterméssel számolnak. Ezen túlmenően új terményfajták kifejlesztésére és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésére is törekszenek. Fontos módszer a földminőség javítása, az öntözés, a rekultiváció, az ipari és szerves trágyák alkalmazásának tudományos irányítása. A víz egyébként sok szempontból döntő tényezővé válik az egész népgazdaság számára: az évezred végéig a mostani vízfogyasztás sokszorosára emelkedik. Az állattenyésztésben nem az állatok számának, hanem a nagy tej- és húshozamú fajták arányának növelését tűzik ki célul. Ennek feltétele az is, hogy a szarvasmarha-, sertés-, baromfitenyésztés és -hizlalás korszerű, ipari jellegű körülmények között történjen. A másik fontos feladat az, hogy a szakemberképzésnél is vegyék figyelembe a jövő követelményeit. Az új tudományos eredményeket minél hamarabb át kell ültetni a gyakorlatba, ehhez pedig magasabb szakképzettségű és szélesebb látókörű vezetőkre van szükség. ORBIS—KS piM ételmiszer | VieftíBteJi I A mezőgazdaság további fejlesztése és a dolgozók élelmiszerellátásának javítása a Vietnami Szocialista Köztársaság elsőrendű feladata a következő években. A cél a szemes termények termelésének növelése és a belső piac igényeinek teljes kielégítése mellett az export lehetőségének a megteremtése A következő 5—10 évben a Mekong-delta és a Központi Fennsík parlagföldjeinek művelés alá vétele révén megkétszereződik a rizs vetésterülete. Meggyorsítják a talajjavítási munkálatokat, javul az ellátás mezőgazdasági gépekből és trágyafélékből. Jelenleg a gyapot, a cukornád, a kaucsukfa, a dohány, a kávé és a juta termőterülete 470 ezer hektár, ez 1980-ra 1,5 millió hektárra növekszik. Hetven szívműtét meg egy hősköltemény A türkmén Nurmurad Tacsmuradov akadémikus negyven éve sebészorvos. Ami e 40 év alatt és előtt osztályrészül jutott a neves szívspecialistának, két emberéletnek is elég. Bár nemzedékében nem egy, az övéhez hasonló, már-már hőskölteménybe illő sors bontakozott ki. Tacsmuradov professzor — az ország minden részéből megkeresik a kilátástalan helyzetű, súlyos szívrendellenességben szenvedő betegek — kolhozszervezőként kezdte pályafutását. Mint agitátor, társaival együtt bejárta egész Türkméniát, hogy meggyőzze az elmaradt falvak lakosságát a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Több türkmén kolhoz alapító tagja lett. Idővel volt földműves és traktoros is. Bár vágya és valóságos helyzete sokban különbözött, a nagy történelmi átalakulás magával ragadta, mert felismerte, hogy céljai megvalósulásához, egész népe és önmaga felemelkedéséhez egyedül ez az út visz. A rábízott feladatokat legjobb tudása szerint oldotta meg. Közben pedig rögeszméién kitartott gyermekkori álma mellett: orvosnak készült, sebésznek. Kívánsága teljesült, felvették az első türkmén egészségügyi főiskola egyik első növendékének. Sebészorvos lett, de még mindig nem állhatott a műtőasztalhoz. Újabb megbízatást teljesített: vállalta a járványszakorvos nehéz és hálátlan munkáját. A szintén kezdő, fiatal orvosok csoportjával együtt a hazájában elterjedt trachoma, a ragályos kötőhártyagyulladás leküzdésében vett részt. (A trachoma még ma is áldozatok millióit szedi a világ elmaradott területein. Az 1976-os egészségügyi világnap egyik fő célkitűzése volt a szembetegségek elleni harc.) Ezután a professzor a köztársaság fővárosában, Ashabadban osztályvezető főorvos lett. Nem hosszú ideig. 1941-ben önként jelentkezett a frontra. Mint az egyik egészségügyi zászlóalj sebésze, végigharcolta a háborút. A már előzőleg szerzett tapasztalataival a gyors hadiműtétek specialistája lett. Sok frontkatona neki köszönhette életét. A háború után elsősorban a szívsebészet kezdte érdekelni. Mint minden vérbeli tudóst, őt is a még megoldatlan feladatok izgatták. Újra tanulni kezdett, de most már nem az iskolapadban, hanem a moszkvai Bakulev Szív- és Érsebészeti Intézetben. Az első szívműtétet 1959. május 6-án végezte. Életmentés volt ez is, akár a háború alatt. A fiatal nővel, első betegével — azóta kétgyermekes 'családanya — most is levelez. De azok is beszámolnak neki hétköznapjaikról, akiket jóval később operált. Ma is tud sorsukról. Az első operációt még további 70 bonyolult szívműtét követte. Több órás, súlyos beavatkozások, amelyek a halálra vagy hosszú szenvedésre ítélt betegek rehabilitációjához vezettek. Az első türkmén sebész, Tacsmuradov professzor nenvzedéknyi fiatal orvost, kutatót nevelt fel. (BUDAPRESS—APN) Kubai lakásépítés Mikrobrigád Kubában sok a gyerek. Az átlagos családlétszám 5,3 fő, s ha erről beszélnek, a kubaiak nem szokták elmulasztani a tréfás megjegyzést: a számot úgy kell érteni, hogy az öntudatos családok fölfelé kerekítenek... De — komolyan — azt is hozzáteszik: a népes családok hatalmas erőfeszítéseket követelnek a lakásépítkezés terén. A jelenlegi, 1980-ig tartó ötéves tervben a kubai építőiparban óriási beruházásokat valósítanak meg. Uj építőipari létesítményekre, a meglévők rekonstrukciójára, korszerűsítésére az idei évben 74 millió pesót — ez körülbelül ugyanannyi rubelnek felel meg — fordítanak. Az ötéves terv első évében huszonkét, tavaly harminc, az idén pedig negyven új építőipari létesítmény, köztük házgyárak és különféle építőanyagokat előállító üzemek kezdték meg a termelést. Az ötéves terv előirányzatai szerint az építőipari kapacitásnövekedést mindenekelőtt a létfontosságú ipari beruházások teljesítésére kell fordítani, de úgy, hogy a lakásépítés iránt fokozódó igények kielégítése is megfelelő szinten megvalósuljon. S emellett tartani kell a jelenlegi ütemet a szociális, egészségügyi és oktatási intézmények építése terén is. A lakásgondok megoldásából az állami erőfeszítések mellett — így van ez nálunk is — a társadalomnak, az egyéneknek is ki kell venniük részüket. Az állami támogatáson alapuló társadalmi összefogás és egyéni hozzájárulás sajátos formái Kubában a forradalom győzelme után rövidesen kezdtek kialakulni, s azóta is újabb megoldásokat eredményeznek. Vidéken a szétszórt tanyák — guanóval összetapasztott nádfalú, pálmalevél tetejű kunyhók — r Uj ipari létesítmény nagy feladat felszámolása, településközpontok létrehozása volt a legelső, s máig sem teljesen megoldott feladat. S nemcsak anyagi kérdés volt: a bizalmatlanságot is le kellett küzdeni. Egy-egy kijelölt helyen társadalmi munkások boltot, éttermet, óvodát építettek, s mutatóba egy-két „mini családi házat”. Kihirdették a környékbeli tanyákon, hogy aki akar, a „központba” települhet, a házát magának kell felépítenie, de anyagot kap hozzá ingyen. Kerülgették a kőházakat a parasztok, azután az első vállalkozó szelleműt követték a többiek, s közösen építettek, egy-egy önkéntes szakember irányításával. Ez csak egy kezdeti, alkalom szülte forma volt. Ma a társadalmi hozzájárulás országosan elterjedt formája a mikrobrigád-mozgalom. Lényege, hogy a dolgozó kollektívák egy-egy tagjukat delegálják az önkéntes brigádokba, amelyek egy szakember irányításával, az állam által biztosított anyagból és eszközökkel korszerű, többszintes lakóházakat — Havanna keleti negyedében, Alamarban már egész lakótelepeket — építenek. A kollektíva addig társadalmi munkában ellátja a távollevő munkakörét is, és az így készült lakásokból az őt megillető mennyiséget közösen elosztja, az igények és érdemek szerint. A lakások általában egy nagyobb nappaliból, két-három kis hálószobából és mellékhelyiségekből állnak, utóbbiakba beleértendő a konyhából nyíló mosó-szárító, loggiaszerű helyiség is. Ilyen lakáshoz jutni nem könnyű, az igények nagyok. s a mozgalom csak öthat éve kezdődött. Azóta országossá vált, továbbfejlődött, s felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a lakásra váróknak. Hanoiban átadás előtt áll a „Vietnam—Magyarország” gépgyár, amelynek létrehozásához hazánk jelentős segítséget nyújtott. Képünkön egy 33 kilowattos rotortengely az üzem első gépsorán. Korszerű, higiénikus körfejőgép
