Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
8 Képújság 1978. december 3. SZETRA-busz Nyugatnémet licenc alapján, csehszlovák és magyar közreműködéssel készülnek az új SZETRA-típusú bolgár autóbuszok. Az új járművet a távolsági szolgálatban fogják hasznosítani. A 11 méter hosszú, 49 üléses autóbusz kétkörös fékberendezése az eddiginél biztonságosabb vezetést tesz lehetővé a hegyi utakon is. A botevgrádi Csavdar Művekben az évben készülő 2000 autóbuszba csehszlovák és magyar agg- regátokat építenek be. Sziklaritkaság A Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia határán húzódó Elba parti természetvédelmi területen az ún. „cseh Svájcban” érdekes homokkő-képződményeket alkot a természet. Kőoszlopok, kanyonszerű szakadé- kos tájak, üregek sora mutatja a föld, a víz, a szél munkájának szebbnél szebb műveit. Az érdekességek között méltán említést érdemel a Prebis-kapu, amelynek íve — 450 méter tengerszint feletti magasságban — 21 méter magas és 26 méter széles, a homokkőkapu vastagsága pedig 3 méter. Az idő azonban nemcsak épít, pusztít is. A három méter vastag ívből több mint 30 centiméter kopott le az utóbbi száz évben. Szakemberek most azon fáradoznak, hogy ezt a természeti ritkaságot megóvják. Gyantából és homokból vegyített, speciális keverékkel vonnak védőréteget a károsult helyekre. Egy éwel a határidő előtt A Bajkál—Amur vasúti fővonal építői egy évvel a kitűzött határidő előtt befejezték a sínek fektetését az Ir- kutszki területre eső szakaszon. A Davan hágót megkerülve, egy 16,5 kilométeres ideiglenes vonalat is építettek, mivel a hágót átszelő alagút csak később készül el. Ebből az alkalomból kereste fel az APN tudósítója a BAM nyugati szárnyának építőit. Autóbuszunk lassan kapaszkodik fel a hegyre, megmegcsúszva a friss hóban. Csodálatos panoráma tárul elénk: a Bajkál-hegység, melynek csúcsait fehér hósapkák borítják. — Látják azt a sötét foltot — hívja fel a figyelmünket Valerij Szkurszkij, az építőszerelő vonat vezetője, az egyik csúcsra mutatva. — Ott van a 6,7 kilométer hosszúra tervezett bajkáli alagút nyugati bejárata. Az alagút elkészültével a vonat átszeli a csúcsok közti szűk szorost és 700 méteres tengerszint fölötti magasságban eltűnik a hegy gyomrában. Ez azonban még messze van. Amíg az alagút épül, dupla mozdonyok küzdik le a Davan hágón át vezető ideiglenes vonalon a meredélyt. Október végén, a Komszomol 60. évfordulóján találkozott az ir- kutszki és a burját építőbrigád a Davanon. Ezzel újabb láncszemeket kötöttek össze a fővonalon, hogy tovább hatoljanak kelet felé, Cserához és az udokáni rézlelőhelyhez. — Eredetileg ezt a jövő év végére tűzték ki — folytatja Valerij Szkurszkij —, de a fiatal építők módosították a terveket. Davan határt képez az irkusztki terület és a Burját Autonóm Köztársaság között. A vasútvonalnak a Baj- kálon túli, 550-ik kilométernél lévő szakasza (a BAM egyik legnehezebb része) a legnagyobb szabású építőszerelő munkák színhelye. Három föld alatti folyosót kell kialakítani a nagy szibériai part menti hegy fokaiban, majd a csaknem 16 kilométeres észak-mujszki alagút következik. Az itt dolgozó építőcsoportok munkájának összehangolására Szeverobajkálszk városban állandó operatív csoportot szerveztek. A hágón átvezető vasút szállítja a mind nagyobb mennyiségben érkező építőanyagokat, felszabadítva ezzel a gépkocsikat és csökkentve az építkezés költségeit. A vasút már működő szakaszai hatékonyságának szemléletes példája Kunyer- ma, a hágó előtti utolsó állomás. — Szeptember 1-től, amikor megérkezett ide az első szerelvény — meséli az állomás vezetője — egy hónap alatt sok ezer talpfát, sínt és más rakományt szállítottak át itt: nagyon sok tehervagont fogadtunk. E szállítások gépkocsikkal történő lebonyolításához mintegy kétezer tíztonnás teherkocsira lett volna szükség. Az irkutszkiak és a Burját földről érkezettek együtt dolgoztak az ideiglenes szárnyvonalon, egyszerre három helyen. A hegycsúcson Alek- szandr Tomilov brigádja serénykedett. — Mi a részegység-összeszerelő bázishoz tartozunk, de amikor megtudtuk, hogy a Davannál szakmánkbeliek- re van szükség, valamennyien ideutaztunk — mondja a brigádvezető. — Közösen dolgoztuk ki a sínfektetés optimális ütemtervét. ...Az autóbusz megáll a hágó csúcsán, ahol egy útjelző tábla nyilai az irkutszki terület, illetve a Burját ASZSZK felé mutatnak. Az új vonalon átrobogó első szerelvény éles füttyel adja hírül, hogy új nap kezdődött Észak-Bajkál életében. PAVEL SINKARENKO APN—KS Lazacok a Csendes-óceánban Szovjet haltenyésztőknek sikerült a távol-keleti lazacot az Északi Jeges-tengerben is meghonosítaniuk. Ez más országok számára is komoly jelentőségű, mivel a sarkvidékivé vált lazacok nemcsak a Szovjetunió északi területeinek f oly óira járnak fel ívá kor, hanem Norvégia és Svédország vizeire is. Az idén 800 millió növendék szibériai és púpos lazacot engedtek a Csendesóceánba Szahalin és a Kuril- szigetek haltenyésztő szakemberei, akik már az új szezonra készülnék: tisztítják a természetes ívóhelyeket, javítják a berendezéseket. Szahalin szigetén fél évszázada, 1928-ban létesít- tók az első haltenyésztő üzemet. Ma már 18 üzem működik itt és kapacitásukat az elkövetkező években évi egymilliárd növendék kibocsátására akarják fejleszteni. A lazac a távol-keleti folyók legfontosabb kincse. E halak az óceánban nevelkednek, bölcsőjükül a hegyi folyók és tavak szolgálnák. ívás idején csak a hal- tenyésztő szakemberek halászhatnák a folyókon. A legnagyobb testű halakat fogják ki. kiválasztva a legkiválóbb halikrát és -tejet. A megtermékenyült ikrákat 300 ezres adagokban speciális ládákba helyezik és a hal- tenyésztő üzembe szállítják. Itt speciális keretekre rakják szét az ikrákat és fölöttük vizet áramoltatnak. A keltetés 210 napig tart, miközben a hőmérsékletet állandó szinten tartják. Kemény fagyok idején, a vízáramlás folyamatosságának biztosítása érdekében feltörik a folyó jegét — ellenkező esetben az ikra elpusztul. Januárban azután az ikrákból, mint tojásokból a madárfiókák, kezdenek kimászni a halivadékok. Egy négyzetméter vízfelületre mintegy 25 ezer ivadék jut. Az ivadékok csak négy-öt hónap múlva kerülnek az óceánba. Ezt megelőzően speciális tavakba — „óvodákba” — kerülnek. Itt védve vannak a ragadozóktól, miközben friss halikrával táplálják őket. A tavakban nevelt ivadék nagyobb méretű és súlyú vadon élő testvéKitűnő csemege is a vörös kaviár reinél, így jobban ellenáll az óceán viszontagságainak. Májusban szabadon engedik az ivadékokat. Általában éjszaka és erős eső után — amiből bőven hull errefelé —, mivel ilyenkor zavarossá válik a folyó és kevesebb ivadék esik a mohó ragadozók áldozatául. A csendes-óceáni lazacállomány túlnyomó része a Szovjetunióban, az USA-ban, Kanadában és Japánban is természetes úton szaporodik, ezért a folyók felső folyásvidékén található ívóhelyek megjavítása az ichthyológu- sok (tudósok) egyik alapvető feladata. A szibériai lazac érdekes biológiai jellemvonása, hogy visszatér abba a folyóba, ahol meglátta a napvilágot Erre alapozva az ichthyológusok halszegény folyókban kezdték mesterségesen tenyészteni az ivadékokat. Sikerült is elérniük, hogy a szibériai lazac megtelepedjék ezekben a folyókban. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ APN—KS Az óceán lesz az emberiség élelmezője ? A demográfusok becslései szerint a világ lakosságának száma 2000-re elérheti a 7,5 milliárdot, Ez fokozza az élelmezési gondokat, amelyeknek megoldásában egyre nagyobb szerepet kap az óceán. Az óceán jelenleg az emberiség által elfogyasztott fehérjék egész mennyiségének a 13—15 százalékát adja, a zsírmennyiségnek a 3—4 százalékát, az elfogyasztott élelmiszerek kalóriaértékének azonban csak az 1 százalékát. Mivel a szárazföld termelését aligha sikerül gyorsan fokozni, a mesterséges fehérjék szintetikus előállítása pedig az igen távoli jövő kérdése, sokan vannak azon a véleményen, hogy a jövőben egyre inkább az óceán lesz az egész emberiség élelmezője. Igazuk van azoknak, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy Földünk növényzetének nagy része a víz alatt van. A víz alatti növények tömege négyzetkilométerenként elérheti az 1,5 ezer tonnát is. A tengerekben rendkívüli „termést” lehet elérni. Minél előbb vesszük tudomásul azt, hogy a vízinövényekből — különösen a moszatokból — készült leveseknek és salátáknak kiváló ízük van, annál hamarabb látunk hozzá a vízinövények felhasználásához. E növények az állattenyésztésben is fordulatot jelenthetnének, mivel jó minőségű takarmányként is alkalmazhatók. Az óceán ezáltal segítségünkre siet abban, hogy növeljük a szárazföldön a hústermelést. A mikroszkopikus nagyságú tengeri növényekből és egyéb organizmusokból készült termékek részben a burgonyát, a rizst vagy a batátát is pótolhatják. A növénytermesztési és az állattenyésztési tevékenység tehát a XXI. században várhatóan kiterjed a tengerekre is. A Szovjetuniónak a halastavak létesítésében szerzett tapasztalatait felhasználva könnyen létesíthetők tengeri csigákat tenyésztő vízmedencerendszerek. Az atomreaktorokkal felmelegített vizű, part menti farmokon közvetlenül az óceánban folyhat a csigatenyésztés. A mesterségesen kialakított ívási helyek lehetővé teszik azt, hogy néhány éven belül megújuljon a lazacállomány. Már folyami pisztrángot is sikerült az óceán vizében kitenyészteni, amelyet eddig még nem használtak fel ipari feldolgozás céljaira. A következő évtizedekben egyre mélyebben tudunk a tengerbe hatolni: az évezred végén a „megművelt” zónák már elérhetik az 1 kilométeres mélységhatárt is. Az óceán y,kulcsa”: a hatalmas „élelmiszer-láncolatának” céltudatos irányítása — a mikrobáktól egészen a bálnákig. A láncolat legfontosabb elemei a mikroszkopikus vízimosza- tok — az úgynevezett kova- moszatok. Ezek a planktonok táplálékai, a planktonokat viszont az aprórákok nyelik el, amelyek a bálnák és a cetek zsákmányai. A tengergazdálkodással kapcsolatos felfogásunk nemrég még teljesen egyértelmű volt: minél többet szerezni a tengerből és minél gyorsabban. Ma már ezt a pazarlást nem engedhetjük meg magunknak. Ha ezen az úton haladunk tovább, elérjük azt a határt, amelyen túl pótolhatatlanul elpusztítjuk a készleteket. 1 Lazacivadékok, mielőtt szabadon engednék őket a tengerb Hídépítés a Bajkál—Amur vasúti fővonalon
