Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

©^ÉPÜJSÁG

1978. december 31.

9 1 S I I 9 I 5 1 f I l

........................................^....~~

i

liili

:----------«rr^iir

f

rlV.

története

ecember 28-án, a Tolna megyei Közlekedés- biztonsági Tanács értékelte ez évi munkáját. Az elnökség jelentése alapján megállapíthatjuk és a gyakorlati életben tapasztalhatjuk, hogy idén javult Tolna megyében a közlekedési morál, a biztonságosabb közlekedés számos új vonásával találkozhattunk.

Az elnökség célkitűzése volt, az értelemre és az érzelemre ható meggyőző propagandamunkával a közvélemény formálása, azaz a közlekedési balesetek csökkentése. Nevelő, felvilágosító munka állt az előtérben és különös gonddal foglalkoztak a közlekedésben részt vevő gyermekek és idős személyek védelmével. Jelentős sajtó- és propagandamunkát végzett a közlekedésbiztonsági tanács, az emberek tájékoztatása, nevelése érdekében.

Az elnökség munkáját hasznosan egészítették ki a különféle szakbizottságok, illetve az ezekben tevékenykedő társadalmi aktivisták. Az ifjúsági nevelési szakbizottság a tanulóifjúság körében végzett eredményes munkát. Eljutottak az óvodákba, az általános és középiskolákba. Jelentős sikereket értek el a szakmunkás-fiatalok körében is.

Minden óvodába eljuttatták a „Közlekedésre nevelés az óvodában” című segédanyagot, mini forgalmi irányító fényjelző készülékeket, dialentősnek a közlekedésbiztonsági tanács.

Az általános oktatási nevelési szakbizottság a felnőtt korosztályban végzett hatékony propagandát. A különféle társadalmi szervekkel való együttműködés elősegítette a lakosság nevelését. 1978-ban két alkalommal is, májusban és októberben közlekedésbiztonsági heteket tartottak. Az idén tizenhárom propagandafilmet vetítettek rendszeresen. A KBT 53 előadója csaknem 14 ezer ember előtt tartott előadást. Megjelentette a KBT a Tolnai útitársat, amelyet mindenütt terjesztettek. Akcióheteket rendeztek az idős emberek és gyermekek védelme érdekében. Az autóklub segélyszolgálatának, a dunaföldvári és a tamási szövetkezetek szervizeinek ingyenes segélyszolgálatát vehették igénybe fényszóró-beállítás, futómű ellenőrzése érdekében az autósok. Eredményes volt a közleke- désikirakat-verseny is. A „Vezess biztonságosan” mozgalomban több mint kétezer Tolna megyei gépkocsivezető vett részt.

Az értékelő, elemző és forgalombiztosítási szakbizottság számos javaslattal segítette Tolna megye közlekedéshálózatának fejlesztését a lakosság véleményének eljuttatását illetékes szervekhez. Különösen említésre méltó az a munka, amelyet a szekszárdi járás baleseti helyzetének felmérésével a legfontosabb tennivalók megjelölésével végeztek.

A kiadványszerkesztési és rendezvényi szakbizottság eredményesen bonyolította le a versenyeket, jelentetett meg különféle propagandacikkeket, füzeteket. A KBT elnöksége jelentősnek értékelte azt a segítséget, amelyet a Tolna megyei Népújság egész évben adott.

filmeket és ötven minikerékpárt adott a KBT a Tolna megyei óvodákba. Növelték az óvodák KRESZ-játékpark- ját. Az általános iskolákban a korábbi évek munkáját folytatva az úttörő közlekedési őrsöket irányították, vezetőinek képzése volt a legfontosabb feladat. Jó volt az együttműködés a megyei tanács művelődésügyi osztályával, és a megyei úttörőelnökséggel, és ennek eredményeképpen tudták megszervezni Balatonfenyvesen 120 közlekedési úttörő táborozását. A tanulóifjúság jelentős része részt vett a nemzetközi iskolakupa mozgalomban, a megyei csapat az országos versenyen a 8. helyezést érte el. Egy kakasdi fiú részt vett a nemzetközi versenyen Lisz- szabonban. Az iskolák között megszervezte a KBT a közlekedés biztonságáért a versenymozgalmat. Két éve a szedresi általános iskola úttörőcsapata volt országos első, tavaly a dombóvári Gőgös Gimnázium országos 3., az idén a faddi általános iskola úttörőcsapatának, és az 505-ös szakmunkásképző iskola munkáját értékelte jeA KBT működéséhez szükséges anyagi, pénzügyi eszközöket az év folyamán mindig megkapta. Ezért is tudta eredményesen irányítani, szervezni a járási és városi közlekedésbiztonsági tanácsok tevékenységét. E szakbizottságok illetőleg KBT-szervezetek a lakóterületen legfontosabb kérdésekben mondtak véleményt, tettek javaslatot illetékes államigazgatási, rendőri szerveknek, a közlekedés biztonsága javítása érdekében.

A közlekedésbiztonsági tanács elnöksége elismerését fejezte ki azoknak a társadalmi munkásoknak, akik egész évben segítették a tevékenységet, köszönetét fejezte ki a'rendőri szerveknek, társadalmi szervezeteknek, hogy lehetővé tették a közlekedés biztonságáért folytatott munka kiterjesztését, elmélyítését, a balesetek megelőzése, csökkentése érdekében.

A lakossági szolgáltatás minőségének javítása, s mennyiségi növelése valamennyiünk érdeke. A nem kis munka során jelentős feladat hárul a megyében tevékenykedő kisiparosokra is. Hogyan tesznek eleget ezeknek az elvárásoknak, milyen módon, és mekkora mértékben javítják, növelik tevékenységüket Tolna megyében a maszek iparosok, s milyen erőfeszítéseket tesz a KIOSZ Tolna megyei titkársága a fejlődés gyorsítása érdekében, kérdeztük Simon Józseftől, a KIOSZ megyei titkárától.

A XI. pártkongresszus állásfoglalása, ennek megvalósítását segítő helyi politikai és államigazgatási határozatok jelentős mértékben segítették és segítik azt a szemléletváltozást, amely a kisiparosok szerepét pozitívan ítéli meg és segíti a lakossági szolgáltatás fejlesztésében meghatározott feladataink eredményes megoldását. E határozatokból kiindulva készítettük el ötéves szolgáltatásfejlesztési tervünket, melynek alapvető célkitűzése az országos előirányzatoknak megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembevételével, a kisiparoslétszám tervszerű, megalapozott növelése, a lakosság részéről jelentkező kisipari szolgáltatási igény fokozottabb kielégítése. Az V. ötéves terv beindulásakor

Simon József

a megye lakosságának iparijavítási és személyes jellegű szolgáltatásának közel 38 százalékát, az építőipari szolgáltatásoknak 40—45 százalékát a kisipar látta el. Nem volt megnyugtató jelenség, hogy megyénkben a kisiparosok száma 1975-ig folyamatosan, ha nem is nagy mértékben, de csökkent és a szolgáltatásban végzett tevékenység is csökkenő tendenciát mutatott.

Az ötéves szolgáltatási tervünk készítésekor — fentiek alapján — megvizsgáltuk, hogy mely területeken és szakmákban, milyen formában és hol célszerű a kisipari létszám növelése. A tervezéskor figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a főfoglalkozású iparosok száma csökken és fokozatosan emelkedik a munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony és nyugdíj melletti ipargyakorlók száma. S azt is, hogy az 1975- ben érvénybe lépett új nyugdíj rendelet hatására ez év végén a kisiparosok, mintegy 8 százaléka, míg 1980-ig közel 20 százaléka kéri nyugdíjazását. A helyi tanácsokkal történt egyeztetés alapján az ötéves tervben hétszázzal szándékoztunk növelni a kisiparosok létszámát. Ebből mintegy 100 főfoglalkozású, 200 munkaviszony és szövetkezeti tagság melletti, míg 400 nyugdíj melletti ipar jogosítvány kiadása lenne indokolt.

Figyelembe véve az eddigi létszámnövekedést, várható, hogy 1980 végéig elérjük a tervezett háromezres kisipari létszámot.

A lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében tett intézkedések, valamint a kedvező gazdasági szabályozók hatására a létszámcsökkenés 1976-ban megállt, 1977-ben pedig már 151-gyel és 1978-ban közel 200-zal nőtt a kisipari létszám megyénkben. Lényeges még, hogy a növekedés több mint 50 százaléka az építőiparban következett be, s a kiadott új iparjogosítványok közel 75 százaléka képesítéshez kötött szakmára szól. A létszámnövekedés becslésünk szerint 3—4 százalékos kapacitásnövekedést eredményezett.

Jelenleg a “megye kisipari termelőtevékenységének 90 százaléka szolgáltatás, ebből 70—75 százalék lakossági és mintegy 10 százalék olyan közületi megrendelés, illetve árutermelés, amely nem a lakossági igények kielégítését szolgálja.

Alapszervezeteink eredményesen működtek közre abban, hogy emelkedett a különböző szolgáltatásfejlesztési formákban (átjárás, ügyelet, gyorsszolgálat) részt vevő kisiparosok száma. Olyan új szervezeti formák, melyek a lakosság, de egyben a szolgáltatást végző kisiparosok helyzetét is segítik, mint például a megrendelés-felvevő helyek kialakítása is folyamatban van, több községben e felvevőhelyek már eredményesen működnek. Ezeket a kezdeményezéseket kell a jövőben is támogatnunk, szélesítenünk. A szekszárdihoz hasonló új szolgáltatóházak építését kezdeményezzük Dombóváron és Bony- hádon a KIOSZ országos vezetősége által kiírt pályázaton való részvétel alapján, a városi tanács támogatásával, valamint a kisiparosok társadalmi munkájával.

Szolgáltatásfejlesztési tervünk készítésekor megvizsgáltuk a kisiparos-utánpótlás forrásait. Az állami és szövetkezeti iparban dolgozó, továbbá nyugdíjas szakemberek és a jogtalan iparűzők bevonását tervezzük. Ezt alapvetően a helyi tanácsi szervek, a vállalati, szövetkezeti munkahelyi vezetők segíthetik azzal, hogy az ott dolgozó szakemberek részére lehetővé teszik a munkaviszony, a szövetkezeti tagsági viszony, illetve a nyugdíj folyósítása melletti, iparjogosítvány alapján történő szolgáltatás végzését. Szolgáltatásfejlesztési elgondolásaink megvalósítása érdekében szélesítjük a tanácsi és gazdasági szervek és szervezeteink együttműködését.

A kisiparosok jobb anyagellátása érdekében együttműködési megállapodásokat kötöttek szervezeteink az ÁFÉSZ-ekkel. Közreműködtek szervezeteink a kisipari műhelyek fejlesztése érdekében, ez évben mintegy 150 kisiparos részére közel 2 millió forint hitel folyósítását segítették elő. A tervidőszak hátralévő részében a gépkocsik, elektromos háztartási gépek, híradástechnikai termékek javítását, lakások karbantartását és személyi szolgáltatást végző kisiparosok számát szeretnénk tovább növelni. Különösen a kisközségekben indokolt a létszám bővítése, mivel itt csak a kisipar van jelen. Különös figyelmet fordítunk a nyugdíj mellett dolgozó kisiparosok számának növelésére.

Az eddigi módszerek megfelelnek a kisipari szolgáltatásfejlesztés növelésének megyénkben. A jövőben néhány olyan intézkedés szükséges, amely országos szervek hatáskörébe tartozik. Ilyen elsősorban a kisipari szolgáltatás intenzív fejlesztését szolgáló kisgépek, eszközök beszerzéséhez, vagy a fejlesztéshez szükséges hitelfeltételek módosítása.

A KIOSZ országos vezetősége ennek érdekében már felvette a kapcsolatot az illetékes szervekkel.

Bízunk abban, hogy ezeknek az intézkedéseknek segítségével, valamint a megyénkben végzett szervezési tevékenységünkkel elérjük azt a célt, melyet a tervidőszak indulásakor magunk elé tűztünk, bővítjük a kisiparosok szolgáltató tevékenységét, elősegítve ezzel a lakosság ilyen irányú igényeinek jobb kielégítését.

— sz I —

üiuiiHi bben a rovatban mind8

1 össze egy alkalommal V szóltunk egészségügyi LúJ kérdésekről. Azt az esetet tettük szóvá, amikor a harmincas években a szekszárdi kórház olyan rossz anyagi helyzetbe került, hogy bezárásáról, mint közeli realitásról beszéltek a megyei hivatalos szervek, a város és a kórház vezetői, de erről cikkezett a megyei lap is. A megyei törvényhatóság nem tudott elegendő pénzt biztosítani a kórház fenntartására. A kormányhoz fordultak segítségért...

A nemes vármegye 1822. december 27-én tartott közgyűlésén is egészségügyi kérdés szerepelt a napirenden. A napirend előadója Babits Mihály, a szabad mesterségeknek, a filozófiának és az orvosi tudományoknak doktora volt. (Babits Mihály 1768-ban született, Somogy megyei származású orvos. A pesti egyetemen tanult. 1801-ben került Tolna megyébe. 1817- től lett a megye főorvosa, amely tisztséget 1830-ig, haláláig, töltötte be. Tevékenységével sokat segített a megye közegészségügyi fejlesztésében, a szekszárdi egészség- ügyi állomás kórházzá feljész- tésében. Az egészségügy-történet Babits nevét összeköti a himlő elleni oltásokkal is. Úttörő munkát végzett e téren megyénkben.)

Az említett megyei közgyűlésen a tanult bábák alkalmazásának szorgalmazása érdekében emelt szót. Indítványának jogosságát igen meggyőző esettel igyekezett bizonyítani. Az idézendő példája egyúttal jó arra is, hogy betekintsünk a mintegy 150 évvel ezelőtti megyei egészség- ügyi állapotokba. Idézzük beadványának egy részletét:

„A grábóci volt bába, hihető által nem látta (azaz hitelt érdemlő tanú állítása szerint nem látta), hogy a vajúdó, akihez segítségül, mint helybéli bába meghívattatott, egynéhány óra múlva szülni fog, azt sem látta által, ehiszem, tompa elméjével, hogy a magzat a szülésre keresztül jönni indul, különben nem hiszem, hogy a vásár kedvéért az ártatlan magzatot, és a kínos (szenvedő) szülőt az halálnak veszedelmére kitévén, a szekszárdi vásárra eljött volna. — Elmenté után legottan a vajúdót és annak magzatját a legkínosabb veszedelmek közt fetrengeni tapasztalták a rokonok, nem lévén ezen vásárra ment bábán kívül helységükben több bába, házrul házra futkoztak az atyafiak, s mindeneket, akiket a segítség nyújtásra alkalmatosnak lenni vélték, meghívták, kiki segíteni megpróbálkozott, de minekutána mindegyik az ő híven tett iparkodásait sükerteleneknek lenni, s veszedelmet pedig nőtnek nőni tapasztalná, egyik az egyik, másik pedig a másik közelebb lévő helységnek bábáját okvetlenül meghozatni tanácsoló. Ennélfogva meg is érkeze, ámbár későn az alsónánai nem* tanult bába, de látván ez a nagy veszedelmet, magát a segítségre egyáltaljában alkalmatlannak lenni, dicséretesen kivallotta. Híven megvallotta azt is, ha tanult bábát Bonyhádrul nem hoznának, a kínos szülőnek az ártatlan gyümölcsével együtt okvetlenül el kellenék veszni. Meghozattatik tehát, jól lehet elég későn Bonyhádrul a Vármegye bábája, kinek okos munkálkodására, s tanult mesterségének regulái segítségére meg lön a boldog szülés.”

Babits Mihály beadványában arról is szól, hogy a birtokosok, a vagyonosabb mesteremberek mindig meg tudják hozatni a tanult bábát, ha arra szükség van, de ilyenre a szegény sorsú embereknek nincs lehetőségük. Emiatt javasolja:

„...mindazon helységekben, amelyekben papot, oskola- jnestert és nótáriust (jegyzőt) el lehet tartani, tudós bábát bészerezni nem lehet is, legalább a népesebb és tehetősebb mezővárosainkban a tanulatlan iszák bábák mellé, egy-egy tanult, examinált és aprobált bábát megszereztetni kegyesen méltóztatnának, aki tudniillik a taníthatatlan helybéli bábáknak tudatlanságába származható veszélyeket mesterségének tanult regulái szerint minden időben elhárítaná, ha azok elháríthatok volnának.”

Hivatkozik a napirend előterjesztője arra is, hogy Du- naföldvár mezővárost 1812- ben nehéz volt arra bírni, hogy tudós bábát alkalmazzon évi bér biztosítása mellett. Azóta a mezőváros lakói a tanult bába alkalmazásának nagy előnyét élvezik, s örömmel fizetik annak évi bérét. (200 forint volt a bába bére.) _____ '

Sokat foglalkozik a pincehelyi állapotekkal a napirend.

„Pincehely középszerű mezővárosnak két bábája egyáltalán semmit sem ér, kivált az egyik, már a testének alkotására nézve sem alkalmatos a bábáskodásra; ez nem szinte régen, még azt sem vette elég kárral észre, hogy kettős gyermekkel vagyon dolga a szülés közben.

Görbő távollétére nézve Pincehellyel majd egy hely, mégis a pincehelyi bábák éjjel éppen nem, nappal is ritkán csak méltóztatnak a görbői vajúdókhoz és gyér*- mekágyasokhoz által ballag- dogálni és ugyanazért látni Görbőn a gyermekvesztést, és más szerencsétlen szüléseket.

Pincehelyre egy magyar examinált bábát annál is inkább igen szükséges volna tenni, mivel is hogy az egész dombóvári járásban a Vármegyének szélén (Ozorán) lakó igen öreg Ihrug Klára Vármegye bábáján kívül egy tanult bába sincsen, ez a néhai hasznos bába pedig már úgy elöregedett, hogy magával is tehetetlen, és így tőle hasznos szolgálatot várni majd lehetetlen.”

Babits Mihály örömmel állapítja meg, hogy Pincehely elöljárói nem zárkóznak el a tanult bába alkalmazásától, évi 100 forint fizetést ajánlottak meg számára. Babits azt kérte, hogy a nemes vármegye nyújtson segítséget ahhoz, hogy az alkalmazandó bábát segítsék fával, és némi gabonával is.

*

Fadd község elöljárósága jelentette a főispánnak 1922 december végén, hogy a segélyalapra 118 személyt vettek fel.

„Ezen 118 személy közül 76 személy 5 hóra, havonként 6 kg, 42 személy 10 hóra, havonként 6 kg liszt segélyre vétetett fel, s így ezek szükséglete 4800 kg lisztet tesz ki. A decemberi havi esedékes járandóság folyó hó 18. és 20-án már ki is osztatott, mert a segélyre felvetteknek betevő falatjuk nem volt...”

*

Szedres község bírája és jegyzője 1922. december 28- án panasszal élt az alispánnál. Idézzük a panasz szövegét:

„Jelentjük, hogy Bezerédj István féle hidjai és jege- nyési gazdaság minden különös ok nélkül, de valószínűleg azért, mert a szegény nép a földbirtokreformból kifolyólag (a Nagyatádi-féle földreformról van szó) e két birtokból 3—3 hold földet és 118 házhelyet mert kérni, úgy az aratási, mint a csép- lési munkákból körülbelül 57 pár szedresi munkást kizárt, holott Szedres község Hídja- pusztából hasíttatott ki azért, hogy e két pusztának állandó munkása biztosítva legyen, de eddig még más arató nem is volt alkalmazva.”

SjjSjHs órainak tűnik a szed- W&E resiek panasza, hiszen csak 1923. évi aratásról íiiaiiiiiiii és cséplésről Van szó. De tudnunk kell, hogy az arató- és cséplőmunkásokat igen gyakran már novemberben, decemberben leszerződtették az uradalmak.

K. BALOG JÁNOS

Közlekedési úttörők verseny előtt